Vajat loptam, aztán szerelmet vallottak. Oké, jöhet a mentő...

Na ez most egy kicsit rövidebb rész lesz, mint amihez szokhattatok, de ígérem ennek fényében hamarabb hozok folytatást:)) A csattanó itt sem fog elmaradni;) píísz:)

 

…Ekkor kicsapódott az ajtó és Lou rohant be rajta.

-          Gyertek gyorsan! Zayn legurult a lépcsőn! – a fejemben megszólaltak újra a vészharangok…

Cirka két órával később

-          Paul meg fog minket ölni. – sóhajtott Niall.

-          Jó, ezt még mond el hússzor. – fújtatott Lou bosszúsan. Kórházban voltunk. Vártuk Zaynt, hogy mikor jön már ki végre a vizsgálóból. Mint az örült úgy rohantunk be, mivel Zayn nem tudott rálépni a lábára és elég csúnyán bedagadt.

-          Éhes vagyok. – ismételte magát Niall. Igen körülbelül csak huszonötödszörre haljuk tőle az elmúlt félórában.

-          Esküszöm lövők neked egy csirkét. – nézett Niallra Lou. Niall elvigyorodott, majd közelebb hajolt a matrózhoz.

-          Ne morgolódj már. Tudod, hogy te vagy a hangulatfelelős.

-          Jó, csak… - Lou fáradtan megdörzsölte a szemét. – Alapból Harry sem önmaga és ez kiakaszt, hogy mindig azzal a banyával lóg. Pluszba itt van Zayn is, aki szintén egy csaj miatt került bajba. Illetve kettő miatt. – nézett rám jelentőségteljesen. Én csak fintorogtam, de megértettem, hogy dühös. Én is az lennék.

-          Mi van Zaynnel? – lépett be a terembe Harry és nyugtalanul a fiúkra nézett. Lou csak felhúzta a szemöldökét, de nem válaszolt, ahogy Niall sem. Csak szemrehányóan néztek rá.

-          Legurult a lépcsőn, és nem bír rálépni a lábára. – hallottam meg a hangomat. Harry értetlenül nézett rám.

-          Hogy gurult le?

-          Úgy, hogy még mindig részeg volt. – magyaráztam készségesen. Igazából, amikor megláttam Zaynt a lépcső mellett ülni egyszerre volt mulatságos, meg sajnálatra méltó. Állítása szerint csak minket keresett, de hogy miért ment a garázsba arra már nem tudott választ adni.

-          Mi az, hogy még mindig? Ti elmentetek bulizni nélkülem? – nézett hüledezve a srácokra.

-          Nem hiszem, hogy ráértél volna. – vágta rá Lou.

-          Azt hadd döntsem el én! – sértődött meg Harry.

-          Fiúk! – álltam fel és Harry vállára tettem a kezem. – Legalább köztetek ne legyen már balhé, okés?

-          Lounak van baja, én tök normálisan jöttem ide. – vont vállat Hazza.

-          Nekem van bajom? – akadt ki Lou. – Megint Cintiánál jártál, valld be!

-          Semmi közötök hozzá! – fordult el a kis göndör.

-          Dehogynem! – pattant fel Lou. – És ez te is jól tudod.

-          Lou. – Hazza hosszan nézett a srácra. – Nem akarok balhézni, kérlek.

-          De akkor miért nem mondod el, hogy hova mész ilyenkor? – lépett közelebb Lou. – Azért vagyok dühös, mert nem csak hogy megszegted az ígéreted, hanem hazudtál is.

-          Igen, mert… mert tudtam, hogy ki fogtok akadni.

-          Szereted őt? – állt fel Niall is. Én meglehetősen ostobán éreztem magam. Nagyon reménykedtem, hogy a válasz egy ’nem’ lesz.

-          Nem tudom. – válaszolt végül Hazza. – De szeretnék vele továbbra is találkozni.

-          Akkor legyen úgy, ahogy szeretnéd. – vont vállat Lou.

-          Tessék? – lepődött meg Harry. – Jól hallom, hogy nem fogsz kiakadni rajta?

-          A véleményemet ismered, de ha ezt szeretnéd csinálni és boldoggá tesz, akkor hajrá. Nem fogok az utadba állni.

-          És én sem. – bólogatott egyetértően Niall.

-          Srácok. – mosolygott szélesen Harry. - Köszönöm. – ölelte meg őket. Engem meg megevett a fene. Én is álljak be a csoportos ölelésbe? Ekkor kinyílt a vizsgáló ajtaja. Zayn botorkált ki rajta Liam segítségével. Ami rossz hír volt, az az volt, hogy egy jókora bokagipsz került a lábára az arab hercegünknek. Remek. Paul ténylegesen ki fog nyírni engem.

-          Hogy vagy tesó? – lépett oda gyorsan Niall és segített Liamnek leültetni az egyik székre Zaynt.

-          Szarul. Fáj a fejem. – morogta a feketeszemű, majd rám nézett. – Te egyben vagy Melanie? Nem nézel ki valami jól… - Ó, kösz barátom, máris jobb lett a közérzetem. Miért van az, hogy soha nem nézek ki jól előttük?

-          Igen. – bólintottam morcosan.

-          Az Niall alsógatyája? – mosolygott sunyin Harry, mire megdöbbenve vettem észre, hogy nem öltöztem át. A fenébe. Remélem legalább félmillió fotós fog a kórház előtt várakozni.

-          Na, kit ölhetek meg? – lépett be egy nagyon mérges Paul. A fiúk megszeppenve pattantak fel, kivéve Zaynt, aki úgy nézett ki, mint egy leharcolt hippi. Paul villámló tekintettel rám nézett, majd hirtelen elnevette magát. Mindannyian értetlenül összenéztünk. Ez vajon mit ivott?

-          Melyik szerencsétlen adta rád ezt a szerelést? – fulladozott a nevetéstől, mire a fiúk is fellélegezve elmosolyodtak. – A szörnyecskés mamuszodat pedig imádom. – nézett le a lábamra.

-          Azt én vettem Niallnek! – jelentkezett buzgón Lou. Én pedig nagyon élveztem, hogy ismét én vagyok a nevetség tárgya. 

 

-          Egyél még valamit. – nógatott Harry.

-          Nem vagyok éhes. – vontam vállat. Igazából szörnyen az voltam, csak hát már benyomtam úgy 10 perccel ezelőtt egy egész hamburgert, meg még két nutellás palacsintát és nem akartam, hogy Hazza egy falánk kisdisznónak gondoljon.

-          Azzal a hamburgerrel komolyan jól laktál? – kérdezte Lou teli szájjal én meg irigykedve néztem, ahogy sorba tűnteti el a finom csirkehusikat.

-          Igen. – mosolyogtam erőltetetten. – Nem szoktam sokat enni. Vissza kell rázódnom a csúcsformámba. – nevettem fel, mintha nagyon vicceset mondtam volna.

-          Pont neked nem kéne fogynod. – nézett értetlenül Liam. Ha ő azt tudná… A csúcsforma alatt azt az álom 47 és fél kilót értem, ami két éve voltam. Most, hogy egészen pontos legyek 60 és fél kiló vagyok. Ronnie mindig azt mondja, hogy a husisabb lányok a szebbek, de ettől még a maradék életkedvemet is elveszi. De komolyan… Ki akar husis lenni? Mert én totál depresszióba szoktam ilyenkor esni és bánatosan elfogyasztok egy tábla Milka csokit. Mert lehet, hogy kövéren halok meg, de legalább boldogan.

-          Én most kimegyek a konyhába. – szabadkoztam. Igazándiból reménykedtem, hogy Lou és Harry hűtőjében találok valami ehetőt, amit megehetek. Igen, itt vagyunk a lakásukban. Paul visszahozott ide minket, miután ténylegesen is jól letolta a fejünket. A fiúk egymás melletti lakásokban laknak, aminek közös udvara van. Arról már felhomályosítottak, hogy szinte már majdnem mindegyiküknek van egy saját kecója, de még ,,átmenetileg” itt maradnak, mert így most egyszerűbb. Szerintem meg tuti félnek egyedül egy hatalmas házban azért nem költöznek.

-          Fenébe. – morogtam és bánatosan állapítottam meg, hogy egy vaj kivételével meg 6 üveg vodka mellett semmi más nem található. Ja, de. Valami gusztustalan zöld lekvár. Fúj. Fintorogva belenyúltam a vajba és lenyaltam az ujjamról. Hmm… jobb, mint a semmi.

-          Te mit lopkodsz? – hallottam meg egy hangot mögülem, mire gyorsan megfordultam és bevágtam a hűtőt, de olyan szerencsétlenül, hogy a kezemet is otthagytam.

-          Auuu. – nyögtem fel fájdalmasan. Niall csak felnevetett és lerakott elém egy hamburgeres tányért.

-          Ez mi? – néztem rá, miközben a kezemet dörzsöltem.

-          Nem akarom, hogy kilopd a fiúkat a vajukból. – válaszolta halálosan komolyan, mire én elpirultam. – Tessék. – nyomta közelebb a tányért hozzám.

-          Mondtam, hogy nem vagyok éhes. – tiltakoztam.

-          Aha. – horkantott fel Niall. – Tudod mit? Ez a mi titkunk marad. – kacsintott.

-          De… - habozva néztem a tányérra.

-          Egyél. – érintett meg Niall mosolyogva. – Tudom, hogy azért nem akarsz enni, hogy Harry előtt jobb színben tűnjél fel, de amiről nem tud, az nem fáj neki, igaz? – istenem, imádom ezt az ír manót. De tényleg. Hálás mosollyal az arcomon megöleltem és boldogan beleharaptam egy hatalmasat a hamburgerbe, de úgy, hogy a kechup a másik végén kifröccsent.

-          Na, végre! – nevetett fel Niall, majd neki támaszkodott a falnak. – Jó étvágyat!

-          Köszönöm. – próbáltam lenyelni a falatot. Ekkor megcsörrent a mobilom. Hirtelen minden életkedvem elszállt, ahogy ránéztem a kijelzőre.

-          Ki az? – kérdezte meg Niall.

-          A bátyám. Ha Paul nem tette meg, akkor ő fog megölni.

-          Héé. – simogatta meg a karomat. – Itt vagyok, és ha kiabál, add ide, jó?

-          Igen? – vettem fel összeszorult gyomorral a telefont.

-          Jé, a kishúgom még él? – igen, Ronnie határozottan mérges.

-          Ronnie…

-          Na, ide figyelj Melanie. Nem elég, hogy ma le kellett mondanom a munkát, hogy a kölyköket el tudjam vinni a suliba meg ilyenek, de pluszba még azzal hívogat minden ismerősöm, hogy a húgom hajnalban a bárpulton ribancoskodott.

-          Szia Ronnie! – kapta át Niall a telefont.

-          Niall add vissza… - nyúltam azonnal utána, de Niall elhúzódott.

-          Figyelj, Melnek muszáj volt ezt megtennie. – tessék? Valószínűleg Ronnie sem érthette, de Niall tovább folytatta. – Ez csak egy PR fogás volt. A lényege az, hogy most fog készülni a második albumunk és rég volt botrány a banda körül. Szóval Paul felajánlotta Melnek, hogy némi plusz pénz keretében elvállalhatná, hogy Zaynnel együtt kavarnak egy sort, és akkor máris mindenki rólunk beszél. Melanie először beszélni akart veled, de Paul azt mondta, hogy titoktartási kötelezettsége van, így nem beszélhet róla senkinek. De Mel most tényleg ártatlan. – a bátyám értetlenkedő hangját hallottam, mire Niall megnyugtatóan rám mosolygott. Én csak félve pislogtam. Reméltem, hogy Ronnie elhiszi.

-          Igen, jól van és nem esett semmi baja. Én vártam rájuk odakint és biztonságba hazahoztam. Nálunk aludt. Csak mondom, nem szólhatott neked. Most már szabad, mert a botrány beindult. (…) Persze. Örülök, hogy beszélhettünk. Szia! – nyújtotta vissza a telefont.

-          Igen? – kérdeztem bele.

-          Tényleg így történt minden? – kérdezte a bátyám komoly hangon.

-          Igen. – dadogtam, miközben beletúrtam a hajamba.

-          Ajj, Melanie. – sóhajtott a bátyám. – Tényleg szükségünk van most minden pénzre, de ennyire ne alázd meg magad sohasem, jó? Sokkal értékesebb vagy ennél. – én csak nagyot nyeltem. Utálok Ronnienak hazudni.

-          Rendben. – morogtam.

-          Na, mindegy. Most megyek. De remélem, ma már itthon alszol. – búcsúzott.

-          Igen, persze. – válaszoltam, mire a bátyám egy ’Remek’ válasszal szétkapcsolta a vonalat. Megkönnyebbülten felsóhajtottam és megöleltem Niallt.

-          Köszönöm.

-          Ugyan már. – mosolygott. – Már sajnáltalak, hogy mindenki téged hibáztat, pedig Zayn ugyan olyan felelős, mint te.

-          Most már mindegy. – grimaszoltam.

-          Na, edd a hamburgered, mert kihűl! – noszogatott kedvesen a szöszi. Én csak mosolyogva beleharaptam a kajába. Hát éhen halni sem fogok, annyi szent. 

-          Jössz búnyozni Zayn? – szemétkedett Lou nevetve, miközben Zayn nagy nyögések közepette elfeküdt a kanapén. Járógipszet kapott, de úgy szenved, mintha gerinctörése lett volna, pedig csak egy hülye kis ficam.

-           Hagyd már őt Lou. – figyelmeztette Liam, miközben épp valami telefont bütykölt.

-          Na, mi van berezeltél? – folytatta tovább Mr. Matróz, mire Zayn hozzávágott egy párnát.

-          Kopás van!

-          Ah, tönkretetted a hajamat! – sikoltott fel Lou. – Ezért megmondalak anyunak! – nyávogta tökéletes nyolc éves kislány kiejtésével.

-          Harry nyomj fel egy fotót Zaynről! – szólt oda Liam Mr. Kockának, akit három tank sem tudna a telefonja mellől elrángatni. Hazza robotszerűen felállt és kattintott pár képet Zaynről, aki épp a halálán volt.

-          Valaki hozzon vizet. – nyöszörögte.

-          Te is ki tudsz menni. – ült le a kanapé másik végére Harry.

-          Nem, mert nagyon fáj… - nézett fájdalmas kifejezéssel körbe Zayn. – És szomjas is vagyok.

-          De a doki mondta, hogy járkáljál is néha! – emlékeztette Liam, miközben hozott neki egy pohár vizet.

-          Tényleg. – nézett fel Harry. – Mi újság Perrivel? – mindenki Zaynre nézett, aki csak grimaszolt egyet.

-          Nem veszi fel a telefont és az smsekre sem válaszol. – vonta meg a vállát, de megint elszomorodott.

-          Ugyan már. – ment közelebb Lou és leguggolt a feje mellé. – Hívni fog. Most biztos mérges, de majd megenyhül…

-          Nem, nem fog. – nézett bánatosan rám Zayn. – De talán jobb is így. Melanie ráébresztett, hogy talán mégsem ő az a lány, aki miatt érdemes ennyit vesződnöm. – Azt hittem rosszul hallok. A fiúk is meglepve pislogtak rám meg Zaynre. Az arab herceg most komolyan szerelmet vallott nekem??

-----------------------

Ouups:DD Szerintetek ezt Zayn tényleg ÚGY értette, vagy csak egy félreértelmezhető mondat volt? Kommenteket szélesezerörömmel várom:)) Annyit súgok, hogy a kommentek száma erősen növeli az esélyt a mihamarabbi részhez:D

Sose csókolózz hajnalban a bárpulton tök részegen

Na megjött a friss rész! Előre szólok, ez most nem vicces, hanem inkább érdekes rész lesz. Most ilyen hangulatom volt. Nagyon remélem, hogy nem fogtok megnyúzni amit Zayn és Harry karakterével teszek:DD én a való életben is ilyen életszerűnek képzelem el a srácokat:D 

Jó olvasást:))

 

-          Hé, nagyfiú. Mi lenne, ha most keresnénk egy bárt és jól leinnánk magunkat? – kérdeztem halkan. Zayn felpillantott.

-          Azt most nagyon jól esne.

-          Akkor go!  - a fene tudja mi lesz ebből az italozgatásból. Igazából csak szolidaritásból részegedem le. Sőt szerintem nem is fogok, mert ilyenkor mindig eszembe jut anya. Csak néha olyan jól esik egy kicsit elengedni magam. Persze Ronnie utálja, ha ezt csinálom. De amiről nem tud, az nem fog fájni neki…          

01:12AM

-          Van fogalmad róla, hogy ez mekkora hülyeség volt? – meg sem várva a válaszomat, határozottan betuszkolt a kocsi anyósülésére, majd rám csapta az ajtót. Émelyegtem. Mindenfélét összeittam. Az a mázlim, hogy én részegen mindig emlékszem a dolgokra és tudom koordinálni azt, hogy mit teszek. Maximum egy kicsit nagyobb szájú vagyok és túl őszinte.

-          Mel!  - dugta előre a fejét Zayn. Ahogy hátranéztem láttam a szemén, hogy neki bizony megártott a mai nap. – Nem mondtad, hogy van egy ikertesód, aki egy az egyben úgy néz ki, mint te! – vigyorgott bambán.

-          Zayn, ülj vissza a helyedre! – szállt be Niall a kocsiba.

-          Értettem kapitány! – rikkantotta a srác, majd elkezdett a kocsi plafonján matatni és kinyitotta a tetején lévő ablakot, majd felpattant az ülésre, de azzal a lendülettel be is vágta a fejét. Niall már fordult hátra, hogy visszarántsa, de a fekete hajú srác gyorsabb volt.

-          Hé, emberek! – kiáltotta hangosan. Mivel London egyik legnépszerűbb szórakozó negyedében voltunk azonnal lett közönsége. – Szerintetek jó pasi vagyok? – húzta fel egoistán a szemöldökét.

-          A legjobb! – sikította oda valaki.

-          Zayn, ülj be! – rángatta Niall a gatyáját, de DJ Malik erősen kapaszkodott a kocsi tetejébe.

-          Bármelyik csajt megkaphatom! – üvöltötte. – Mert én vagyok Zayn Malik! A PASI! – több vaku is felvillant. Ekkor már nekem is leesett, hogy ebből baj lehet, ezért szédülve hátrafordultam én is.

-          Zayn, kérlek, gyere vissza.

-          TUDJÁTOK MIT? PERRIE BASSZA MEG ADAMT. Aztán éljenek boldogan bánom is én! TE TUDOD, MIT VESZÍTESZ EL! – az arab fiú teljesen szét volt esve. Már beszélni is alig tudott.

-          Na jó, muszáj mennünk! – fordult előre aggodalmas fejjel Niall. Kinéztem az ablakon. Elég nagy tömeg gyűlt körénk. Niall gyorsan beindította a kocsit és rálépett a gázra. A hirtelen lendülettől Zayn hátraesett, így visszakerült a helyére. Niall gyorsan behúzta az ablakot és rányomta a gyerekzárat.

-          Na! – morgolódott Zayn. – Mi bajod van ember? – Niall nem válaszolt semmit. Láttam rajta, hogy mérges.

-          Hova megyünk? – fordultam vissza. A szőke herceg csak jó néhány másodperc múlva szólalt meg.

-          Hozzánk.

-          Nekem haza kell mennem! – jelentettem ki, habár tudtam, hogy Ronnie meg fog fojtani.

-          Ilyen állapotban nem engedlek haza. – felelte csendesen a fiú. Zayn mögöttünk valakivel beszélgetetett, de annyira motyogott, hogy nem értettem belőle semmit.

-          Semmi bajom! – grimaszoltam.

-          Bűzlesz a piától és járni sem tudsz rendesen. Anyud rendesen kiakadna.

-          Hah. – horkantam fel. – Na, ez az, ami engem egyáltalán nem izgat. Az öreglány befoghatja.

-          Melanie! – szólt rám Niall szigorúan. – Ő az édesanyád. Tisztelettel beszélj róla. – Deva Ju érzésem volt. Mintha Ronnie hallanám.

-          De utálom.

-          Dehogy utálod! – csattant fel a szöszke fiú. Most már tényleg ideges volt.

-          Én jobban tudom! – vágtam vissza. Niall rám hagyta. Mondjuk, lehet, hogy azért, mert beállt egy kapu elé. Előkapta a telefonját.

-          Itt vagyunk. – morgott bele, mire az ajtó felnyílt és ő beállt. Odabent Liam ücsörgött egy dobozon. Nagyon fáradtnak nézett ki.

-          Sziasztok! – köszönt rekedt hangon mosolyogva.

-          Szia. – morogtam vissza, ahogy szálltam ki, de megszédült velem a világ.

-          Várj! – futott át az oldalamra Niall és megragadta a karomat, majd határozottan elindult az ajtó irányába, ahonnan Lou lépett be. Láttam rajta, hogy morcos.

-          Gyönyörűek vagytok! – gúnyolódott, miközben hátra nézett Liamra, aki Zaynek próbált segíteni. Lou rám nézett. – Ez mégis mire volt jó?

-          Majd fent! – zárta le gyorsan a témát Niall. – Menj Liamnak segíteni. A lépcsőzés nehéz lesz. – Lou csak felsóhajtott és odament hozzájuk. Niallnak igaza volt. A lépcső nem egy szórakoztató dolog. Főleg, ha nem találod el a lépcsőfokokat. Az srác végül megunta és a két karjába vett. Én csak szorosan átöleltem a nyakát. Többre nem emlékszem. 

07:45 AM

-          Melanie! – rázott fel valaki gyengéden. Fájdalmasan kinyitottam a szemem. Niall volt az, kezében egy pohár víz meg egy Aszpirin. Életmentő. – Ezt vedd be most, és gyere a konyhába. Gyorsan. – bár a hangja aggasztó volt, annyira fájt a fejem, hogy most kisebb gondom is nagyobb volt ennél. Gyorsan lenyeltem a pirulát. Tudtam, hogy most le fognak szidni. Reméltem, hogy az állásom megmarad. Ahogy felültem az ágyban, láttam, hogy egy pasi póló van rajtam és egy alsónadrág.

-          Ez ki ruhája? – kérdeztem rekedt hangon.

-          Az enyém. – válaszolt a srác, miközben kinyitotta az ablakot.

-          Hogy került rám? – kíváncsiskodtam.

-          Amikor felhoztalak, nagyon rosszul lettél és összehánytál mindent. Kénytelen voltalak megfürdetni.

-          Tessék? – kerekedtek el a szemeim.

-          Ne haragudj! – válaszolta gyorsan. – Csak Dani és El nem volt itt, és nem akartam, hogy még rosszabbul legyél. De nyugi nem leskelődtem. – tette hozzá.

-          Többiek? – váltottam témát zavaromban.

-          Zayn és Harry kivételével kint a konyhában. Tényleg menjünk. – nyújtotta a kezét, amit elfogadtam. – Majd utána megmosakodsz. – szóval szörnyen nézek ki. De jó. Igazából annyira fájt a fejem, hogy nem is nagyon érdekelt. Inkább kíváncsi voltam, hogy mi vár a konyhában. Ott ült a kettő srác, és ahogy beléptünk villantottak egy halvány mosolyt. Gondolom, engem hibáztatnak, ami az este történt.

-          Jobban vagy? – kérdezte kedvesen Liam miközben leültem melléjük. Lou elém rakott szótlanul egy bögre teát, ami még gőzölgött.

-          Igen. – válaszoltam udvariasan – És kösz a teát. – Lou csak bólintott. Ekkor vettem észre az előttük lévő újság címlapját.

-          Jesszus. – szaladt ki a számon és felvettem a lapot. Címlapon voltam, ahogy Zaynnel a bárpulton állva csókolóztunk. Felette szalagcím: Vajon mit szól ehhez Perrie? Lou kivette a kezemből az újságot.

-          Ne olvasd el. Egy rakat szemét.

-          De… - dadogtam. – Ezt hogy? És ilyen gyorsan?

-          A sajtó 10 perc alatt el tudja jutatni a híreket a világ bármelyik részére. Hajnalban már tele volt veletek a net. – magyarázta el Liam. – Niall is ez alapján talált rátok. Paul is keresett, csak ő a másik szórakozóhelyen.

-          Nagyon nagy a gáz? – kérdeztem csendesen a fejemet fogva.

-          Hát… - Niall összenézett a fiúkkal. – Majd megoldjuk, ne aggódj.

-          Kezdhetek csomagolni, igaz? – kérdeztem könnyes szemmel, miközben a fejem majd szétdurrant.

-          Dehogyis. – rázta meg a fejét Lou. – Most ilyenért nem leszel kirúgva, ezt Paul is elmondta. Viszont jól le lesztek baszva Zaynnel a részéről. Ami persze most jogos.

-          Vissza tudsz emlékezni, hogy mit csináltatok? – hajolt közelebb Liam.

-          Ez miért fontos? – néztem rá, miközben beleszürcsöltem a teámba.

-          Mert majd magyarázkodnunk kell a sajtónak, és Zayn nem hiszem, hogy emlékszik bármire is. – vakarta meg a fejét Niall. Csak most néztem, hogy mind a három fiú arca nagyon nyúzott. Szép éjszakájuk lehetett.

-          Zaynnel is baj volt hajnalban? – kérdeztem, mire Lou és Liam egyszerre sóhajtottak fel.

-          Zaynt háromszor kellett visszahozni a lakásba, mert egyfolytában kiment, hogy valami Adamet megverjen. – dőlt hátra Liam.

-          És összehányta a nadrágom. – fintorgott Lou. – Jó masszív italokat ihattatok.

-          Fú… - hányinger fogott el és eszembe jutott, ahogy Zayn sorba rendelte a töményeket, majd belém diktálta.

-          Emlékszel valamire Mel? – fogta meg a karomat Niall.

-          Hát… a lényegre igen. – néztem rájuk bizonytalanul.

-          Akkor halljuk. – rázta meg a haját Lou. 

10:49PM

-          Köcsög biztonságiak! – üvöltött hátra Zayn, miközben botorkáltunk az utcán.

-          Hagyd már, csak a dolgukat végzik! – legyintettem, miközben próbáltam betájolni, hogy merre vagyunk. Zayn annyi piát rendelt, hogy valami szörnyű. És ami a legrosszabb, mind el is pusztítottuk. Körülbelül délután négykor érkeztünk ide a JellyBo-ba. Azért jöttünk ide, mert itt már napközben is buli van. Lefoglaltunk egy boxot, azt jól elröhögcséltünk mindenen. Csak aztán túl sokat ittunk és fogadtunk Zaynnel, hogy elmeri-e csábítani az egyik csajt, aki a kétméteres pasijával ült a közelünkben. Nos, az akcióból az lett, hogy a godzilla meg Zayn összeverekedtek ezért a biztonságiak kivágtak minket.

-          Simán legyűrtem volna a csávót, ha nem jön rám az a másik majom! – mérgelődött Zayn.

-          Most merre? – próbáltam lezárni a témát.

-          Nem értem miért kell ebből ekkora témát csinálni! – dohogott a Szépszemű. – Csak szórakoztunk.

-          Zayn! – fogtam meg az illuminált állapotban lévő fiú karját és magam felé fordítottam. – Menjünk haza?

-          Ne! – rázta a fejét. – Nem akarok!

-          Akkor hova? – sóhajtottam. Még nem voltam rosszul, de tudtam, hogy még pár pohár és lesz itt nemulass. Ekkor vakuztak. – Gyere! – fogtam meg határozottan a fiú kezét. Halálosan idegesítettek, hogy muszáj mindent lefényképezni. Csak remélni tudtam, hogy ezek csak rajongók.

12:54PM

-          Szerinted miért sárga a hold? – kérdezte meg tőlem ezt a nagyon fontos kérdést Zayn, miközben magához rántott.

-          Tessék? – üvöltöttem vissza és felfelé mutattam – Nem hallok semmit!

-          Gyönyörű vagy! – üvöltötte nevetve Zayn. Én csak egy bódult mosollyal nyugtáztam, majd lenéztem a lábam alá. Körülbelül a tizennyolcadik poharat törhettem szét. De nem érdekelt. Rég éreztem ennyire jól magam egy bárpult tetején.

-          Zayn! Csókold meg! – hallottunk meg egy hangot a tömegből. Zayn felnevetett és kajánul rám nézett. Visszamosolyogtam, miközben tovább ringatóztam a dübörgő zene ütemére. A vakukat már rég megszoktam. Igazából már a tömeg is csak egy összefüggéstelen folt volt. Lehet, hogy még sem kellett volna annyit inni. Megbicsaklottam, de Zayn gyorsan utánam kapott, ami nagy teljesítmény volt, tekintve az állapotát.

-          Köszönöm Superman! – vihogtam fel.

-          Csókot! Csókot! – skandálta előttünk a tömeg. Zayn nevetve magához húzott és megcsókolt. Nem húzódtam el, sőt igazából élveztem is. Ekkor valaki megrángatta a lábamat. Lenéztem, erre egy nagydarab biztonsági őr gyorsan leszedett a pultról.

-          Hé! – tiltakoztam, és hátranéztem Zaynre, akit szintén lehúztak. – Engedjen el! – kiáltottam rá a fickóra, aki rám se nézett, csak erősen markolva a karomat a kijárat felé vitt. Próbáltam kirángatni magamat a kezéből, de túl gyenge voltam. Kint egy nagyon mérges Niall várt ránk egy kocsival.

-          Cső Niall! – vigyorogtam. – Mizu?

-          Köszönöm! – fordult a pali felé, majd a kezébe nyomott egy bankót. Közben Zayn is megérkezett, aki épp Hannah Montana slágerrel tarolt, egy kissé hamisan.

08:30AM

-          Ennyi? – érdeklődött Liam.

-          Röviden. – sóhajtottam. Igazából, bár tudtam, hogy rosszat csináltunk nem bántam meg. Mármint néha kellenek ilyen esték, amikor direkt ilyen dolgokat teszünk. Levezetni a stresszt.

-          Elárulnál valamit Mel? – Lou tényleg ki volt akadva. – Hogy a fenébe jutott eszetekbe, hogy már délután elmenjetek piálni?

-          Hát… Zayn egy kicsit kiborult. Perrievel beszélt tegnap és…

-          Mondjuk akkor már mindent értek. – nézett Liam a srácokra. Lou csak elhúzta a száját.

-          … lelépett bulizni az exével. Zayn nagyon kiakadt, mire felajánlottam, hogy elmehetünk valahova.

-          Csodás. – morogta Lou.

-          De azt érted, hogy mennyire felelőtlen dolog volt ez? – kérdezte meg Liam.

-          Ugyan már fiúk! – tiltakoztam. – Mindenkivel előfordulnak ilyen dolgok.

-          De ezt te még nem érted! – csattant fel Lou. – Zayn híres. Most pont Harry hülyeségei miatt nem szabad botrányt csapnunk!

-          Milyen hülyeségei? – érdeklődtem.

-          Majd elmondjuk. – legyintett a srác. – A lényeg, hogy baromira idiótán viselkedtetek, és te voltál végig a józanabb. Vigyázhattál volna Zaynre.

-          Szerintem nem csináltunk semmi rosszat. – emeltem fel dacosan az állam.

-          Te tényleg ennyire güzü vagy? – mérgelődött Lou. – A bandára is kihat ez az egész balhé. Most hogy Zayn nemcsak a barátnőjét csalja, hanem még verekedik is meg részegen dorbézol, nyílván jó színben tűnünk fel és nem elkényeztetett sztárokként, akiknek a fejébe szállt a siker.

-          Jó rendben. – adtam meg magam. Valamennyire azért igaza volt. – Akkor most mit csináljunk?

-          Megvárjuk Pault. – támaszkodott előttem Niall és megdörzsölte a szemét. – Majd ő megmondja.

-          Amúgy Harry hol van? – érdeklődtem.

-           Na, az meg a másik hülye! – csapott Lou az asztalra, majd felállt. – Átmegyek megnéztem Zaynt.

-          Veled megyek. – ajánlotta fel Liam, majd mindketten kimentek.

-          Hol van? – értetlenkedtem.

-          Hát… - vakarta meg fejét Niall. – Elvileg egy barátjánál.

-          De…?

-          De szerintünk… nos, van egy nő, akivel szokott intim kapcsolatot létesíteni, bár most elvileg már szakítottak. De nagyon úgy tűnik, hogy mégis ott volt. – sóhajtotta. Nekem meg tőrt döftek a szívembe.

-          Tessék? Azt mondta, hogy nincs barátnője…

-          Mert nincs. Ez nem egy olyan kapcsolat. – fogalmazott kurtán.

-          Mi? Niall! Ne kelljen már mindent kihúznom belőled! Kérlek!

-          Szóval… a nő 32 éves és családja van. Harry amolyan szeretője neki. – az állam valahol az asztal alatt elveszett. Ezt valahogy nem néztem ki Hazzából.

-          Fúj. – nyögtem ki.

-          Már sokan próbáltuk leállítani, de hát Harry egyértelműen az idősebb nőket pártolja. Ez ellen nem lehet mit tenni. –vonta meg a vállát a szöszke fiú, majd figyelmesen megnézte az arcomat.

-          Ez a hír rosszul érintett téged. – jegyezte meg.

-          Nagyon éles elméjű vagy. – morogtam. Niall elmosolyodott.

-          Min mosolyogsz? – néztem rá kissé barátságtalanul.

-          Azt, hogy a vak is látja, hogy mennyire oda vagy érte.

-          Mi? – hirtelen elakadt a hangom. – Ez nem igaz!

-          De! – nevetett Niall. – De igazából szerintem közölünk mindenki vak, mert csak én vettem észre.

-          Mit? – háborogtam.

-          Azt, hogy még a hangod is megváltozik! – kuncogott a fiú. – Meg dobálgatott a hajadat. Meg a melledet.

-          Hazugság. – fortyogtam.

-          Nem az! – adott egy puszit az arcomra a srác, majd nyújtózkodott egy nagyot. – Végül is Hazza jó pasi. Néha én is ráizgulok.

-          Hülye! – nevettem el magam. Ekkor kicsapódott az ajtó és Lou rohant be rajta.

-          Gyertek gyorsan! Zayn legurult a lépcsőn! – a fejemben megszólaltak újra a vészharangok.           

 ------------

Légyszi ne kövezzetek meg!:D Tudom, hogy most ez nem a szokásos vicces rész volt, de kell ilyen is:)) És nyugodjatok meg végül mindegyik fiú boldog lesz;)  With Love, Nety XOXO