Én veled, Te vele, Ő velem...

MINDIG VAN SLUSSZPOÉN

1. Sajnálom, hogy ennyi ideig váratott magára a következő rész. Most írhatnék egy ömlengést arról, hogy mennyit melóztam, vagy arról, hogy az a fránya ihlet elkerült engem jó messzire... Bár igaz, a végeredményen semmit sem változtat, úgyhogy szégyellem is nagyon magamat, minden cinikus felhang nélkül. 

2. Mivel már oly régen voltak az aktuális részek, ezért nyílván elvesztettétek a fonalakat. Nos ebben próbálok egy kicsit segíteni, bár nehéz lesz:) akinek van sok ideje, meg kedve talán újra olvashatja elölről. Ha meg nem hát nem;)

3. NAGYOOOON hosszú részt hoztam. De tényleg. Remélem élvezhető is:D 

4. Ha esetleg sok csokival szeretnétek meghálálni örömmel fogadom♥

Előző részekben történt: 
 

-          Ki ez a kölyök? – találtam meg végül a hangomat. Egyáltalán nem ezt akartam kérdezni és nem is ilyen hangsúllyal. Nem tehettem róla. Hirtelen úgy éreztem magam, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj és minden, amit eddig biztosnak hittem teljesen összekuszálódott. Nem is gondolkodtam, csak mondtam, ami jött.

-          Ez a kölyök – nyomta meg gúnyosan Niall a szót – a kisfiam, Noah.

-----------------------------------------

 

-          Akkor ez most az jelenti, hogy…? – próbáltam higgadtan beszélni, de a hangom fel-le csúszkált izgalmamban.

-          Az eszem azt súgja, hogy szakadjak el tőled minél hamarább, de a szívem teljesen mást mond. – mosolyogta el magát bánatosan.

-          Mit mond? – kérdeztem meg annyira lágyan, amennyire csak tudtam.

-          Hogy melletted szeretnék ébredni hetvenévesen is. – felnevetettem és boldogan megcsókoltam. Tudtam, hogy a problémákat még távolról sem oldottuk meg kettőnk között, meg Mr. Anonim is belerondít a képbe. De itt és most csak ő van meg én. Csak mi ketten. Ez a pár perc csak a mienk.

-----------------------------------------

-          Alisha alszik, a fiúk meg egy születésnapi bulin vannak. Ronnie meg… nos azt én is szeretném tudni. – komorult el anyu arca.

-          Nem is találkoztál vele azóta? – tettem fel gyorsan egy kérdést, hogy elrejtsem a csalódottságomat, amit az okozott, hogy a fiúk nincsenek idehaza. Már jó lett volna látni a huncut arcukat. 

-----------------------------------------

 

 

*Niall: - Kaphatok én is a gumicukorból? ♥

 

Feszülten vártam Niallt a kocsiban. Hátranéztem Noahra, aki még mindig édesen aludt. Zayn felhívta a szöszit, hogy hozzon neki cigit, erre az okos tojás megállt egy kisboltnál. Nem mintha, nem lenne egy elrabolt gyerek a hátsó ülésen, meg nem mintha nem kellene, hogy felismerjenek bennünket… Ezt a gyereket se az eszéért szeretem.  Szerintem csak szívességet tennénk, ha nem szállítanánk Zaynnek tovább a szokásos nikotin adagját. Tovább boldogíthatná a fejünket. Ahh, csak jöjjön már. Húsz perce bement. Ennyi idő alatt hoztuk össze a közös gyerekünket. Na jó, az lehet, hogy csak négy perc volt, de nehogy már ez fontosabb legyen. Köcsög. Idegesen elkezdtem nyomkodni a telefonomat és felhívtam. Párszor kicsörgött aztán kinyomott. Ha így folytatja, bemegyek a határozott tiltása ellenére. Két perc múlva – ami nekem egy örökkévalóságnak tűnt – megjelent a bolt ajtajában zaklatott fejjel. Egy kis doboz volt nála. Nem cigis doboz, annál nagyobb és a két kezével kellett hoznia. Bepattant mellém, de előtte hátravágta a csomagot elém meg lerakott egy zacskó gumicukrot. A kedvencemet. De cuki, ezért szeretem.

-          Mi van a csomagban? – érdeklődtem, miközben bekaptam egy szemet abból a mennyei finomságból. Niall csak szótlanul elhajtott. – Kicsim! – tettem a térdére a kezemet. – Mi van benne?

-          Te nem láttad bejönni azt a fickót, aki behozta? Ugyanezzel a dobozzal volt. – nézett rám, közben még a fél szemöldökét is felhúzta. Baromi aranyos volt. Kezdett elszállni a rossz kedvem. Mostanában túl sokszor van hisztis állapotom. Mondjuk végül is, elraboltak, terhes vagyok, a szerelmemről kiderült, hogy van egy eltitkolt gyereke, a bátyám eltűnt és egy őrült kerget minket. Eszembe jutott a Harrynek tett ígéretem. Hogy nem fedem fel Niall előtt Mr. Anonim kilétét. Pedig sok mindent megkönnyítene. De azt mondta, hogy van egy terve, de az bezavarna, ha a többi fiú is tudna róla. Nem tudom, meddig bírom még a titkolózást.

-          Nem. – ráztam meg a fejemet miközben elégedetten csámcsogtam. Niall mulatva rám nézett, de a feszült arckifejezése nem múlt el. – Mi az?

-          Csak bírom, hogy milyen kis haspók vagy. Legnagyobb problémáidra is az édesség a megoldás. – mosolygott, miközben gyengéden megcirógatta a combomat.

-          Ha egyszer finom… - mosolyogtam vissza rá. – De miért, ki volt az a pali?

-          Greg. Crystal pasija. – hirtelen félrenyeltem. Nem hiszem el! Mi a szarra figyeltem? Lehet, hogy apu ment be azon az ajtón.

-          És mit akart? – próbáltam nem zavartan beszélni.

-          Valahogy megtalált. Csak tudnám hogyan. Nagyon nem tetszik ez nekem.

-          Lehet, hogy most is követ. – ijedtem meg, mire Niall gyorsan folytatta.

-          Nem. Figyelem, de senki sincs mögöttünk.

-          Mit akart?

-          Azt, hogy vigyázzunk magunkra, mert Crystal bekattant. Teljesen kiborult, hogy nálam van a gyerek és valamire készül. Greg még soha se látta ilyennek állítása szerint…

-          Mi van a dobozban? – kezdett nagyon nem tetszeni a dolog. Inkább benyomtam még egy szem gumicukrot.

-          Leila holmijai. Ennyit tudott elhozni. Ő is lelépett Crystaltól. Azt mondja, hogy talán ez segít abban, amibe belekeveredtünk. Azt mondja, hogy valahol a múltban kell lennie a megoldásnak.

-          Honnét tudja, hogy bajban vagyunk? – kérdeztem rá, mire Niall elnémult.

-          Nem tudom. – válaszolt csendesen. – Fel sem tűnt. De nagyon sürgetően beszélt. Tehát valamit tud.

-          Nekem nem tetszik ez a Greg fazon. – morogtam. Túl sok a ködös dolog a férfi körül.  

-          Nekem se. Eszembe se jutott, de tényleg honnan tud a régi dolgokról?

-          Jó még Crystal dumálhatott neki valamit.

-          Nem. Tuti nem. Azt mondta, hogy nem mondott neki semmit, pont ezen vesztek össze.

-          Na jó, én ebből már nem értek semmit. – sóhajtottam egy nagyot, majd egy újabb szemet rágcsáltam el. 

 

*Niall: - Ez az egész történet úgy ahogy van... nem igazságos. 

-          Nagyon kis csajos volt. – forgattam meg a tolltartóját Leilának. Tetszettek a holmijai a lánynak. De valahol szörnyen fura volt, hogy az itt található cuccok tulajdonosa már nem is él.

-          Nem értem, hogy mit találhatnánk ezek között. – pörgette át a következő füzetet is Niall. Aggódva figyeltem, hogy az a napló-e, de nem. Szerintem nem itt van.

-          De legalább van csoki. – jegyeztem meg egy Milkás bonbon dobozra utalva. Már tuti romlott. Vagy meddig áll el egy ilyen? Niall kiemelte a csokit és kinyitotta. Legnagyobb meglepetésünkre egy bőrből készült vaskos füzet volt benne. Még egy kis lakat is volt rajta, amit kb. 50 centért bárhol kapsz. Nagyon naplónak nézett ki.

-          Ez valami napló lesz! – suttogott Niall izgatottan.

-          Amibe nem illik beleolvasni! – kaptam ki a kezéből.

-          Te normális vagy? – lesett nagyot. Nagyon hülye volt a helyzet, de nem tehettem mást. Fogalmam sincs, hogy mi Harry terve, de még egy darabig védenem kell. Gyors pillantást vetettem az ajtóra, amit Niall bezárt, hogy egyik fiú se zavarjon minket. Noah mellettünk szuszogott. 

-          Ez a magántulajdon jogának a megsértése. Semmi közöd a naplójához. Ebben vannak a kis intim dolgai. És mivel ő halott ezért kénytelen vagyok megvédeni őt.

-          Melanie… öngyilkos lett. Ki kell derítenem, hogy hogyan és miért. Meg, hogy mi történt vele az előtte lévő napokban. Felfogtad, hogy milyen helyzetben vagyunk? Szerintem ebbe semmi rossz sincsen.

-          De van. Nincs jogod más magánéletében turkálni. – húztam fel az orromat. Inkább, higgye azt, hogy egy kényes liba vagyok.

-          Hát te hülye vagy. – hökkent meg Niall.

-          Te meg egy paraszt. – sziszegtem.

-          Vagy csak tudod, hogy mi van benne, ezért nem akarod, hogy megnézzem. Mert te már tudod, hogy mi az igazság. - csillant egyet a szeme. A csudába, hogy ennyire okos és ennyire kiismert engem az utóbbi időben.

-          Mi? Honnét tudnám, hogy mi az? Hagyjál már a hülyeségeiddel! – horkantottam fel, majd felálltam.

-          Melanie… - állt fel Niall is. – Nem kérem még egyszer. Kérem a naplót!

-          Nem. – dugtam a hátam mögé.

-          Ne csináld ezt! – vitte le halkra a hangját. – Miért nem engeded? Miért titkolózol?

-          Nem titkolózok!

-          Akkor add ide.

-          Nem!

-          De igen!

-          Nem. – léptem el mellőle, majd kimentem volna az ajtón, de elfelejtettem, hogy bezárta, így hiába rángattam. Niall kihasználta a bénázásomat és kikapta a kezemből. Én utána ugrottam és a meglepett fiúval együtt eldőltünk a földre. Próbáltam a könyvecskét kicsavarni a kezéből, de a fene essen belé… Túl erős volt. Határozottan eltolt magától és értetlenül nézett rám.

-          Mi ez az egész Melanie? – teljesen le volt döbbenve. Próbáltam keresgélni a szavakat, de nem jutott eszembe semmi. Niall megfogta a kezemet. – Kérlek, kicsim. Legalább te ne titkolózz előttem. Mi az amit tudsz?

-          Semmi.

-          Melanie. Gyerekünk lesz. Kérlek. Muszáj, hogy megbízhassak benned. – olyan szépen kérte.

-          Crystal Mr. Anonim. Láttam őt, és Harry is felismerte. – nyögtem ki és ránéztem Niallre, várva a reakcióját. De ő csak komolyan figyelt engem tovább, várva, hogy folytassam. – Az a nő teljesen megörült, hogy Leila öngyilkos lett. Nem tudja feldolgozni, így mindent tönkre akar tenni körülötted.

-          Ezt eddig is sejtettük. De miért nem mondtátok el? Miért hazudtatok?

-          Azért mert… - néztem fel a szemeibe. Tudtam, hogy igazat kell most mondanom. – Leila miattad lett öngyilkos. Nem bírta feldolgozni, hogy egyedül maradt, és hogy pont a legjobb barátnőjével csaltad meg. Miután megszületett a baba még jobban kicsúszott a lába alól a talaj. – úgy hazudtam, mintha könyvből olvasnám. Nagyon szégyelltem is magamat, de muszáj, hogy betartsam a Harrynek tett ígéretemet. Ha most elmondom az igazi indokát Leila öngyilkosságának, akkor itt kitör a III. világháború. És most észnél kell lennünk. Crystal csak erre vár.

-          És azért nem akarod, hogy bele olvassak, mert túlságosan megviselne? – hajtotta le a fejét. Teljesen rekedtessé vált a hangja. Olyan szomorú lett. Az ajkamba kellett harapnom, hogy tudjak uralkodni magamon.

-          Harry is ezért kérte, hogy hallgassak. Nem akarta, hogy teljesen szétessél. – lágyan megsimogattam azt a bánatos pofiját. Valami nedveset éreztem. Finoman felemeltem az állánál fogva, és ekkor vettem észre döbbenten, hogy sír. Némán, csak gurult egy pár könnycsepp. Láttam, hogy nagyon uralkodik magán, hogy ne sírja el magát jobban. Kegyetlennek éreztem magam. Egyáltalán nem vagyok méltó arra, hogy ez a nagyszerű srác szeressen engem. Hogy lehetek vele ilyen?

-          Köszönöm. – suttogta, majd mellém tette a kiskönyvet. Lassan magához húzott, és a nyakamba tette az arcát. Óh, Melanie. Te kegyetlen dög.

 

*Harry: - Bízhatok benned?

-          Minek kellett bármit is mondanod? – túrt bele a hajába Styles. Kezdett felhúzni. Azt hittem, hogy értelmesebb fickó.

-          Hogy érted, hogy minek? Harry, megtalálta a naplót! Mégis mit kellett volna mondanom? – értetlenkedtem.

-          Nem tudom. Szólhattál volna nekem.

-          Harry ott voltunk! Választ várt azonnal.

-          De most jobb, hogy ilyen letargiába esett? – dőlt neki hanyagul a falnak. Piszkosan szexi volt, de szerencsére ezen a korszakomon már túl vagyok. Most legszívesebben jól ágyékon rúgtam volna.

-          Így is sokat kérsz tőlem drágám. Nagyon sokat. Van fogalmad, hogy most is borotvaélen táncol a kapcsolatunk? És hazudtam neki. Ilyen fontos kérdésben.

-          Akkor sem így kellett volna mondanod. – makacskodott tovább.

-          Feladom. Mit mondtál volna neki?

-          Hogy azonnal vigyük el a rendőrségre, vagy bánom is én. De nem rá hárítom az egészet.

-          Óh, Harry… - nagyon dühös voltam. Nem csak rá, hanem magamra is. Utáltam magamat, amiért ilyen csúnyán becsaptam azt a pasit, aki konkrétan meghalni is képes lenne értem. Vagy legalábbis remélem.

-          Mindegy. – sóhajtott egyet lemondóan, mire felkaptam a vizet.

-          Örülök, hogy mindegy, de tényleg. Végül is, csak azért vagyunk itt, mert kavartál jobbra-balra. Lehet, hogyha elköttetnéd magadat, akkor nem lennének ekkora balhék folyamatosan. Szerinted hol normális, hogy anyukákkal feküdsz le, meg a lányukat is dugod? Perverz vagy Styles, de az a baj, hogy ennek a „normális” emberek szívják meg a levét! Ez az egész nem lenne, ha nem kavartál volna Leilával! – adtam ki magamból egy szuszra. Harry meglepetten pislogott, ami még jobban felbőszített. Megfordultam, hogy visszamenjek a szobába, de legnagyobb meglepetésemre egy igen csak döbbent Zaynnel álltam szembe.

-          Mi a francot beszéltek ti? – a hangja vékonnyá változott. – Kavartál Leilával? – egyik lábáról a másikra állt, miközben Harryt vizslatta.

-          Nagyszerű. – nyugtázta Mr. Angyalfürt egykedvűen és hátat fordított nekünk.

-          Mi ez az egész? Harry! – jött meg Zayn hangja. Harry nem fordult meg. Nekem remegett a térdem, és éreztem, hogy elvörösödöm. Te jó ég, ha ezt érzem Zaynnél, akkor mit fogok Niallnél?

-          Nem tök mindegy neked? – flegmázott. Most jöttem rá hirtelen arra, hogy Harry miért ilyen. Ismerem már azt, amikor tényleg flegmázik. És ismerem azt, hogy milyen, amikor azért flegmázik, mert a valódi érzéseit takarja. Ez most az utóbbi volt. Eszembe jutott, hogy mennyire bánatos volt amikor elraboltak minket. Meg, hogy mennyire össze volt törve, amikor oda vittek hozzá. Azt hittem, hogy valójában Niall bánatos. De igazából Harry imbolyog az idegösszeomlás határán. Azért ilyen értetlen, suta és lassú. Megsajnáltam, bár a fene tudja miért. Talán a mélybarna, bánatos tekintet, talán az összevissza gubancos, de mégis „aaah” haj… Tudtam, hogy segítenem kell neki is. Remélni tudom, hogy egyszer ezt majd Niall megérti.

-          Harry! – csattant fel Zayn dühösen. Én határozottan közbeléptem.

-          Zayn, hagyd. Van egy fontos dolog tényleg, amiről nem beszélhet. De bízz bennünk. Nem hiába intézzük így.

-          Tessék? – bandzsított rám az arab herceg. – Szóval mégis csak mesterkedsz te is valamiben? Ezt nem vártam volna pont tőled.

-          Egy nap mindent megértesz. – próbáltam lecsitítani szelíden. – De Harryt ne terheljétek tovább. A feléről fogalmatok sincs.

-          De látod, hogy milyen állapotban van Niall? – bökött befelé a szobába Zayn elkeseredetten.

-          Látom. – bólintottam. – De az hadd legyen az én gondom. Vigyázok rá, rendben? Ezt most ki kell bírnia.

-          Nagyon remélem, hogy igazad van. – lépett hátrébb Zayn, de még ellenségesen visszanézett a szótlanul ácsorgó Harryre. – Mert ha bárkinek baja esik, én… - nem fejezte be a mondatot, és a pár másodperccel későbbi bejárati ajtó hangos csapódásából rájöhettünk, hogy lelépett. Inkább elment kiszellőztetni a fejét.

-          Ezt most miért Melanie? – kérdezte halkan a hátam mögül Harry.

-          Nem tudom kisfürtös. De már belekeveredtem, úgyhogy benne vagyok. Nagyon remélem, hogy ezért nem fogom elveszíteni a szöszit. – nyeltem egy nagyot.

-          Szeretem, amikor kijön az óvó éned. – eresztett el egy félmosolyt Styles. – Remek anyuka lesz belőled.

-          De lehet, hogy a státuszom szingli anyuka lesz, mire ennek vége. – próbáltam nem gonoszkodni, de ennyi még belefér.

-          Nem lesz. – ez nem ígéretnek hangzott, nem is vettem annak.

-          Egy dolgot meg kell tenned viszont Harry! – tettem határozottan csípőre a kezemet.

-          Gondoltam. – húzta fel a szemöldökét.

-          Be kell avatnod a tervbe.

-          Dehogy foglak. – egyenesedett ki, amit jó jelnek vettem.

-          De igen. Mégpedig mindenről. Mert ha megtudom, hogy bármit is elhallgattál előlem, akkor én foglak a saját kezemmel elköttetni. És hidd el, az nem lesz kellemes. – megint egy félmosoly. – De most komolyan Harry. Nem tudom, hogy mit hogyan reagáljak le, ha azt sem tudom, hogy milyen keretek között kell mozognom. És így még Niallt sem tudom megvédeni. Kérlek, mond el!

-          Rendben. – bólintott a srác. Még én is meglepődtem. – Nemsokára úgyis elkezdődik.

-          Mikor?

-          Holnap már javában benne leszünk. – hajtotta le a fejét. Már kezdtem megörülni, hogy ennek végre vége lesz. De utána beavatott a dolgokba, ami után újra elfogott a remegés. Biztos képesek leszünk ezt végig csinálni? Egyáltalán milyen nő ez a Crystal? Biztos maga az ördög.

 

*Noah: - Tiszta izgi ez az autósüldözés. De mikor kapok nyamit??

26 óra múlva:

Kapkodtam a levegőt, szúrt az oldalam és patakokban folyt rólam le a víz. De nem hagyhattam abba a futást. Noah megérezte megint, hogy most fontos együttműködnie. Ritka értelmes baba. Szorosan csimpaszkodott belém, de láttam a tekintetén, hogy most ő is riadt. Amikor Harry a tervről beszélt, sejtettem, hogy jöhetnek közbe hibák. De nem gondoltam, hogy a vége az lesz, hogy a saját életemért és Noahért kell futnom. Befordultam egy utcába és megláttam egy nyitott autót, a sofőrje épp kiszállt belőle és oda ment egy emberhez, akit megölelt. Nyilván barátok. De nekem most kell ez az autó. Szerencsére jár. Gyorsabban beültem, mire a pasi kimondhatta volna, hogy káposzta. Becsaptam az ajtót és már ott se voltam. Még a kiabálást hallottam, meg láttam, ahogy a két öltönyös, nagy darab fickó megtorpant a másik sarkon.

-          Haha! – nevettem fel. – Megszívtátok köcsögök! Ennyi nektek! – izgatottan kapkodtam a kormányt.

-          Köcsögök. – ismételte meg Noah az ölemben. Lepillantottam rá, és láttam, hogy huncutul mosolyog.

-          Jól megleszünk mi ketten. – mosolyogtam rá. Ő csak szó nélkül hozzám bújt és szorosan ölelt. Teljesen elolvadtam. Annyira édes teremtés. Éreztem, ahogy  a nyaklánc egyre jobban nekiszorul a nyakamnak. Valahol biztonságot adott másfelől nyugtalanított... Megszólalt a telefonom a zsebemben. Nagy nehezen kiszedtem.

-          Merre vagy? – hallottam meg Harry hangját. Már teljesen be volt rekedve. Nem csodálom, amennyit ordibált ma.

-          Lemighton körút. – váltottam sávot. – Te merre jársz?

-          Leszakadtam a fiúktól. Niall még mindig sehol. El tudsz hajtani a Issabelly útra?

-          Két perc és ott vagyok.

-          Tudod ott merre van a meki?

-          Hogyne.

-          Itt vagyok előtte. Siess, már kezdenek felismerni. – kettőből négy perc lett, de odaértem. Harry szinte feltépte az ajtót.

-          Go! – csapta be maga mögött az ajtót.

-          Most merre? – tettem fel a következő kérdést.

-          Gondoljuk végig a dolgokat. Merre lehet Niall?        

 

*Niall: - Ha rossz a kedvem három dolog deríthet jobb kedvre. A gitárom, a kaja és a khmm... cicázás.

22 órával ezelőtt:

-          Biztos nem vagy éhes? – simítottam végig aggódva a karját. Ő csak némán megrázta a fejét. Rossz volt nézni. Az én mindig éhes Niallom nem éhes. Ez így nem menő.

-          Nem, köszönöm. – szinte suttogott. – De ne aggódj már ennyire. Rendbe jövök.

-          Látom. – nagyot sóhajtva közelebb húzódtam hozzá. – Ennyire ki vagy Leila miatt?

-          Sejtettem, hogy miattam lett öngyilkos, de így… - túrt bele fáradtan a hajába. – Ez így baromi tré lelkileg. Sosem akartam őt bántani, érted? Csak egy hülye kiskölyök voltam.

-          Niall, nem is a te hibád. – adtam lágyan egy puszit a szájára. – A csaj instabil volt lelkileg. Nem kellett volna így reagálnia.

-          Ha nem adtam volna indokot rá, biztos nem reagál így… Én csak… Azt akarom, hogy vége legyen ennek az egésznek érted? – karolt át. – Hogy végre ne azon agyaljak, hogy mi lesz veled, velünk vagy akár Noahhal. Hogy megtudjam, hogy mit akar végre Crystal. Anyumék még azt sem tudják, hogy másodszorra is nagyszülők lesznek. Hiányzik a családom, a barátaim meg egyáltalán a normális életem, ami eddig volt.

-          Sose volt normális életed. Legalábbis két éve biztos, hogy nincs. – mosolyogtam el magam.

-          Oké ez igaz. De akkor is. Mennyivel mókásabb volt, mikor még te is azon őrjöngtél, hogy kitört a cipőd sarka. – csipkedte meg kedvesen az arcomat.

-          Az nem is volt olyan vicces. – húztam fel az orromat az erdős incidensre gondolva, de igazából majdnem elnevettem magamat. Tényleg hatalmas hisztérika vagyok.

-          Hisztikirálylány vagy. – adott egy puszit a homlokomra, majd megint elkomorult a tekintete. – Meg sem érdemellek.

-          Szerintem ebbe most ne menjünk bele. Nálam voltak eddig bizalmi problémák, nem? – kezdtem magamat nagyon szemétnek érezni. Ha valaki itt a köcsög, akkor az én vagyok. De nem Niall.

-          Jó, még mindig emésztenem kell a Harrys dolgot, de úgy érzem Melanie, hogy mi ezt most megbeszéltük, nem? Mármint már nincsenek titkaink egymás előtt.

-          Így van. – bólintottam kényszeredetten. Remélem, majd a végén mindent megért. Ekkor valaki megpróbált felcsimpaszkodni a térdemen. Ez a valaki a világ legédesebb kisfiúja. Mosolyogva felemeltem az ölünkbe. Noah kényelmesen elfészkelődött és kíváncsian nézett ránk.

-          Hami? – adta ki a rendelést, mire felnevettem.

-          Le se tagadhatnád, hogy a fiad… - adtam egy puszit a kisfiú arcára, aki felkuncogott. Muszáj megdögönyöznöm. Olyan finom baba illata van. – Ez tetszik neked, mi? – mire a válasz csak egy babakacaj volt. Esküszöm ugyanolyan betegen nevet, mint Niall. Hát én behalok. Még Niall is felnevetett mellettem. Azt hiszem, hogy meg van, hogyan húzom ki Niallt ebből a gödörből.

-          Na uraim! – álltam fel. – Csinálok nektek valami finomat. Csak van valami, ami még ehető. – Addig fürödj le nyugodtan. – néztem Niallre. – Jót fog tenni egy kis frissítő zuhany. Addig átveszem a picit. – emeltem fel a csöppséget, aki szépen elegánsan beterített nyáltengerrel.

-          Nem jössz inkább velem? – kacsintott az én is huncut szöszim.

-          Nem. Új szerelmem van. – adtam még egy puszit Noah arcocskájára. Niall csalódottan lebiggyesztette a száját, de láttam a tekintetén, hogy mennyire meghatódott. Nagyon édes ilyenkor.

 

*Niall: - Ha pedig dühös vagyok, akkor panda jelmezben kosarakat borítgatok. Fuck yeaah.

Niall szemszöge:

Melanienak igaza volt. Jót tett a zuhany. Bár nem hiszem, hogy lesz valami is valaha, ami kimossa ezt az égető érzést a szívemből. Valahol mégiscsak felelős vagyok Leila haláláért. Utálok tükörbe nézni. Jelenleg az életemnek egy nagyon boldog szakaszát kéne megélnem. Ehelyett itt vagyok egy rémálomban. Nagyot sóhajtva átcsoszogtam abba a szobába, amit kineveztünk a mi szobánknak Mellel és a kicsivel. Mivel szállodában voltunk viszonylag eléggé nagy az a lakrész, amit a csapat ural, valahol mégis baromi kicsi. Imádom a srácokat, de kezdek be sokkalni mindenkitől. Ezer éve nem voltam Mellel sem kettesben. Előbb is, milyen aranyosan megnyugtatott… Megint eszembe jutott a Leila téma. Már sohasem fog megszűnni ez az érzés? Amikor beértem a szobánkba eszembe jutott, hogy alig van ruhám itt. Legnagyobb megdöbbenésemre vettem észre, hogy a múltkori ruháim szépen, kimosva, összehajtogatva sorakoztak az ágyunk melletti kis komódon. Rajta egy kis cetli: „Tudom, hogy utálod, hogy nem vagyok házi tündér, de próbálkozom…♥” Annyira édes barátnőm van, hogy az hihetetlen… Egyáltalán hogyan tudta ezt elintézni? Fogadok, hogy valamelyik szobalányt lefizette. Van olyan rafkós. Hálásan belebújtam a ruhákba és ledőltem az ágyra. Magamhoz húztam Melanie párnáját. Az sokkal illatosabb bár nem tudom hogyan, mert még alig aludt itt. Ahogy elhúztam a párnát, valami keménybe ütközött a kezem. A napló… Hányinger tört rám. Miért tette ide? Valószínű nem akarta, hogy megtaláljam. De most komolyan nem tudta volna eldugni jobban? Remegő kezekkel vettem fel az ágyról és lágyan végig simítottam rajta. Ez a napló a kisfiam édesanyjáé. Aki az én hibámból nem lehet jelen Noah életében. De vajon… tényleg annyira szenvedett utánam? Mert oké, tényleg szemét voltam vele, de na… Nem bírtam ki. Muszáj beleolvasnom. Ahogy elkezdtem olvasni a csodálkozásom egyre jobban nőtt. Már emlékeztem arra, hogy miért szerettem ki azonnal Leilából. Ez a stílus… Eljutottam ahhoz a részhez mikor megismertük egymást. Mi? Először Harryre startolt? Egyre jobban lekötött ez az egész. Úgy éreztem magam, mintha egy süllyesztőbe belekerülnék, és egyre jobban rántana az le magával. Mintha én csak egy mellékszereplő lennék végig. A hülye balek, aki mindig kéznél volt…

07. 09.

Kedves Naplóm!

Életem legcsodálatosabb napja volt ez a mai… Megszületett a kisfiam, Noah. És Harry végig bent volt az egésznél és fogta a kezemet. Annyira édes volt. Amúgy maga a szülés rohadt fájdalmas volt. De megérte. Gyönyörű kisbabám született. Küldtem smst Niallnek, de csak azért mert megígértem. Igazából már az sem érdekel, ha felköti magát. Van egy csodálatos babám és egy csodálatos szerelmem. Anyu csak a végére ért ide. Nem is csoda, olyan hirtelen történt minden. Szerencsére Harry pont ott volt.. az én hősöm… (…)

07. 24

Kedves Naplóm!

Életem legutolsó bejegyzése ez a mai. Nincs értelme tovább folytatnom. Ezt nem bírom. Órák óta egyfolytában bőgök. Anyum végig kavart Harryvel. Rajta kaptam őket. Azt hittem, hogy helyben infarktust kapok. A gyerek sem érdekel már. Anyum úgyis nevelni fogja. Totál felesleges csődtömeg vagyok. Egy pasit sem tudok megtartani. Meg a saját anyám is képes volt átbaszni?? Hát milyen világban élünk? Harryvel olyan tökéletesnek tűnt minden. Most már értem miért nem akart lefeküdni velem. Kiderült, hogy csak anyu vette rá, hogy „járjon” velem. Hogy jobb kedvre derüljek, és visszajöjjön az önbizalmam. Gyűlölöm őket. Kegyetlenül. Nem is tudok mit írni. Üres vagyok. A legüresebb ember a világon.

Próbáltam tovább lapozni, de vége a naplónak. Ez az utolsó bejegyzés. A kézírás mellett valami gyanús sötét foltocska volt. Csak remélni merem, hogy nem vér. Még az írásából is látszik, ahogy vezette a tollat, hogy nagyon sírhatott. Tiszta maszatos az egész. De emberben így még nem csalódtam, mint Harryben. Először Leila. Most meg Melanie. Éreztem, hogy valami olyan lepi el az agyamat, ami nem kéne. Pláne amikor a szemem tovább siklott az üres lapokon és megláttam valamit…

 

*Harry: - Ouuups. Ez nem jó hír. 

Melanie szemszöge:

-          Na ez már jó lesz apunak. – mosolyogtam Noahra. Megfűztem a konyha főnököt, hogy egy kicsit hadd ügyködjek a konyhában. Eleinte nem nagyon nem akarta megengedni a szigorú szabályokra hivatkozva. De lekenyereztem öt darab One Direction koncertjeggyel. Kiderült, hogy az unokahúgok nagyon nagy rajongók. Valami sajtos-tojásos dolgot csináltam. Nem tudom mi a neve, mert improvizáltam, de nagyon finom lett a végeredmény. Egyik kezemben Noahhal egyensúlyoztam a másikban pedig a finom kajával. Niall nagyon fog örülni. Igaz, elpiszmogtam egy darabig. De lehet, hogy már be is aludt. Akkor maximum felkeltem. Ha meglátja a kaját úgyis vigyorogni fog. Mire felértem az emeletünkhöz rendesen leizzadtam. Nagy nehezen beverekedtem magamat a szobánkba erre majdnem orra estem valamelyik tökfej cipőjében. Igen, mert az út közepén kell hagyni… Idióta majmok. Ekkor meghallottam Niall üvöltözését. Ez nem jó jel. Berohantam a közös szobába, amit kikiáltottunk nappalinak. Mindenki bent volt, és épp Niall leütötte Harryt. De úgy istenigazából… Kiderültek a dolgok? Odanyomtam Noaht Berrie kezébe és leraktam a kaját. Le kell nyugtatnom!            

-          Ez mi? – üvöltötte Niall, miközben Zayn próbálta lefogni. Harry értetlenkedve felnézett a földről és a vérző orrát fogta.

-          Meghülyültél? – érdeklődött nyugtalanul. – Mi bajod van?

-          Csak ez! – húzta ki a zsebéből Niall azt a kis könyvet, amit a dobozban talált. Hozzávágta Harryhez.

-          Ez micsoda? – vette fel a srác a földről.

-          Leila naplója… - sziszegte könnyes szemmel Niall, mire Harry arca megnyúlt. A fejemben megszólaltak a vészharangok. Éreztem, hogy most ez egy olyan pillanat, amire majd ötven év múlva is pontosan emlékezni fogunk. Harry értetlenkedve nézett rám. Niall elkapta a tekintetét és rám nézett.

-          Te erről tudtál? – kérdezte megdöbbenve. Láttam a tekintetén, hogy kezdenek kitisztulni a dolgok. Óh, édes istenem, mibe keveredtem?

-          Niall én… - dadogtam zavartan. Niall hüledezve közelebb lépett.

-          Nem mondod, hogy mindenről tudtál? Akkor mi a fenének hazudtál nekem? Elhitetted, hogy én vagyok a hibás! Melanie! – láttam, hogy Niall teljesen beborult.

-          Niall, figyelj rám, meg volt az indok, hogy miért és nemsokára meg fogod érteni és…

-          Az indok Harry volt, mi? – nevetett fel természetellenesen, és bár alig hallhatóan kihallatszódott belőle egy fájdalmas sóhajtás is. – Hát gyerekek, nekem annyi. Az egyik barátom, akire testvérként tekintettem folyamatosan lenyúlja a csajaimat. A lány, aki meg az én gyermekemmel terhes simán átvág. Sőt igazából két lány is megcsinálta ezt velem. Hát ez nagyszerű gyerekek! – elkezdett tapsolni. – Kurva büszkék lehettek magatokra… de tényleg. Közöm sem volt semmihez mégis én veszítek a legtöbbet. Hát rohadjatok meg, de komolyan.

-          Abban a naplóban nincs benne minden. – állt fel Harry a földről. – Nem a teljes igazságot tudod. Bíznod kell bennünk.

-          Bízni? Bennetek? Te most teljesen komolyan beszélsz? Te normális vagy?? Egy féreg vagy. Egy nyomorék… - Niall újra rám kapta a tekintetét. – Te meg… - befejezetlenül hagyta a mondatot és lelépett. Kirobbant a szobából. A térdeim megadták magukat és a földön találtam magamat. Niall már soha a büdös életben nem fog nekem hinni. Gratulálok nagylány. Ezt ügyesen megcsináltad.

 

*Zayn: - Velem már nem is foglalkozik senki?:(

-          Elárulnál nekem valamit? – pattant le mellém Zayn. Noah a kezemben gügyögött. Fáradtan felnéztem rá. Tudtam, hogy most egy szidás következik.

-          Zayn, nincs most ehhez energiám… Fontos ez?

-          Miért Harry mellett állsz ki? Azt hittem tényleg tanultál a múltkoriból kicsi lány… Nekem az lenne az evidens, hogy a szerelmemnek elmondok mindent. Pláne, ha ennyire ingatag a dolog.

-          Persze, hogy elmondanád neki. Egy normális élethelyzetben. Ez nem egészen nevezhető annak. – húztam fel a szemöldököm.

-          Melanie, te is érted, hogy miről beszélek. Ne tettesd a hülyét, légy szíves! – szólt rám határozottan. – Vigyáznod kellett volna Niallre.

-          Zayn, most komolyan… - hirtelen könny szökött a szemembe. – Annyi mindenkire kell figyelnem, és annyi ember érzéseivel foglalkoznom. Szerinted mi jó származott volna abban, ha elmondom Niallnek az igazat? Ugyanekkora balhé lett volna és most össze kéne a csapatnak tartozni. Ha lement volna ez az egész akkor elé álltam volna és Harryvel együtt elmondtunk volna mindent. Itt az időzítés volt a lényeg. Szerinted én nem éreztem magamat szarul közben? Tudod milyen nehéz volt a szemébe nézni és nem az igazat mondani? Fogalmad sincs. És most várok itt, mint egy kiskutya és reménykedem, hogy valaha ezt még helyre tudjuk hozni.

-          Nem tudom, Melanie. – sóhajtott nagyot Zayn. – Ezt normális ember nem bírná már ki. Mondjuk Niall már sokszor kitartott melletted. Pont most ne tenné?

-          Nem tudom Zayn. Fogalmam sincs. Csak reménykedek. És vigyázok a picire. – mosolyogtam le a csöppségre. Az szelíden megrángatta az orromat. Kezdem nagyon megkedvelni.

-          Nézd Mel, én tudod, hogy melletted állok. És drukkolok, hogy összejöjjön neked minden. – simogatta meg a vállamat Zayn.

-          Tudom. És köszönöm neked. – húzódtam közelebb hozzá. Vigasztaló volt a tudat, hogy Zayn mindig mellettem áll, akármit is csinálok. Ez eddig is így volt és továbbra is így lesz. De szeretem ezt a kis lükét…

-          Egy dolgot nem értek. – morogta felettem Zayn. Nem volt kedvem felnézni. – Harry azt mondta, hogy a teljes igazság nincs benne a naplóban. Mi akkor az igazság Mel? – nem tudtam válaszolni. Ismerem a történetet. De erről nekik nem kell még tudniuk. Ekkor hirtelen jeges kés döfést éreztem a belsőmben. Harry állítása szerint sose látta a naplót. Akkor honnét tudja, hogy mi van benne? 

 

*Harry: - Aludnék én is, de sok a dolog máma..!

Nem sokat aludtam. Forgolódtam. Egyedül voltam a sötéttel és a kétségeimmel. Nincs annál rosszabb, amikor egyedül fekszel az ágyban és csak arra vársz, hogy valaki átöleljen. Hogy hátulról körbefonjanak téged azok a bizonyos erős karok. Hogy érezd, hogy biztonságban vagy. Hogy van melletted ebben a hatalmas világban, aki elalvás előtt rád gondol. Elfuserált világban élünk, mert cseszettül nincs mellettem az, akinek kellene. Láttam az ablakon keresztül, hogy már kezd feljönni a nap. Nemsokára elindul Harry talán egyik legbetegebb terve.

-          Jó reggelt. – hallottam meg a világnak talán a legmélyebb hangját. Valaki egyszer megfogalmazta, hogy az álmosságtól rekedtes férfihangnál kevesebb szexisebb dolog van. De ezt a hangot már ezer közül is felismerném. Fejből tudom a szájának a vonalát, a gödröcskéket, az álmodozó szemeket és a fürtös koronát. – Melanie, tudom, hogy nem alszol. Egész éjjel hallottam, hogy forgolódsz, mivel nyikorgott az ágy.

-          Így jártam. – morogtam rekedtes hanggal és feléje fordultam.

-          Aludnod kellett volna. Nehéz napunk lesz. – rovott meg szelíden.

-          Ha egész éjjel az én forgolódásomat hallgattad, akkor te sem aludtál. – jegyeztem meg.

-          Na  látod, mégsem vagy olyan hülye. – eresztett meg egy félmosolyt. Majd újra elkomorult. – Keljél fel és öltözködj. Nem szabad pazarolni az időnket.

-          Meg fog bocsájtani? – elcsuklott a hangom. Mint egy B - kategóriás szappanopera. Harry szó nélkül kiment a szobából. Nagyszerű. 

 

Na erre a csattanóra nem számítottál, igaz?

 

Nyugtalanul sétáltam a forgalmas piacon. A napló folyamatosan nekiütődött a zsebemnek, és súlyos teherként húzta le azt. Meg kell keresnem azt az öreg kínai bácsit, akiről Harry beszélt. El kell tőle hoznom egy csomagot. Lányok és Liam Crystal lakásában vannak. Sietősen távozhatott onnan, mivel minden cucca ott van még, de a lényegesebb dolgok nem. Átkutatnak mindent, hátha maradt valami nyom. Ők fogják majd a kezdőjelet leadni. Zayn és Lou Crystal csapdáját készítik elő. Ők lesznek a végállomás. Harry a rendőrcsajjal, Hannah –al együtt éppen a ,,központi helyről” figyelik az eseményeket. Hannah London szerte civil ruhás rendőröket szórt el, hogy kéznél legyenek ha baj van. Hannah nagyon nem boldog attól, hogy számára egy csapat ,,gyerek” intézi ezeket a kényes ügyeket. De nagyon nincs más választása. Harry csak ezekkel a feltételekkel segít nekik. Pluszba van egy beépített ember a rendőrségnél. Amíg nem tudják, hogy ki az, a rendőrségnek ki kell maradniuk erről a posztról. Arra már Harrynek sikerült rájönnie korábban, hogy Crystal nem kispályás. Szövetkezett egy csomó bűnözővel akik vérprofik. Ez a nő szociopata. Egész terve van arra, hogy hogyan bosszulja meg a lánya halálát. Elakarja tenni Harryt és Niallt is láb alól. De ennyi nem elég neki. Elég sötét erőkkel együtt a város ellen is akar valamit tenni. Erről Harry sem tud pontosan. Állítólag azért, mert annak idején az okozta a lánya vesztét, hogy ideköltöztek. Valamilyen különös módon a városnak tulajdonítja ezt a veszteséget. Hibáztatja a várost. Ezért ártani akar neki. Hannah ezen melózik már rengeteg ideje. Elvileg ezen is dolgozik egy külön csapat. Egyetlen dolog zavarja a csapatot. Az pedig szerény személyem. Crystal külön erőket csoportosított rám. Csak fogalmam sincs, hogy miért. Igaz, másnak sem. Valamiért el akar kapni. Élve. Izzadó kezekkel erősebben szorítottam Noaht. Harry ragaszkodik ahhoz, hogy mielőbb megtalálják Niallt. Azért maradt bent ott a központban. Oda fognak visszamenni Liamék ha végeztek. Ő addig keresi Niallt. Ha Niall Crystal kezére került, akkor bukott minden. Ezt a veszteséget nem engedhetjük meg magunknak. Miket beszélek… Ha Niallnek valami baja esik, akkor kiugrom a tizedikről pucéran. Hogy miért pucéran? Nos azt még nem tudom.  

-          Nyugi, nagyfiú. – néztem le a picire, aki visszanézett. – Minden rendben lesz. – inkább magamat akartam megnyugtatni. Érezte Noah, hogy most fontos dolog van, mert nagyon nyugodt volt. Nem hisztizett, hanem viselkedett. Harry rám parancsolt, hogy el kell jönnöm az arab negyedbe. Elvileg itt lesz egy virág üzlet hátul az egyik sikátornál. Egy hatalmas csicsás virág díszíti a matrózmintás ponyvát, tehát elvileg nem téveszthetek. Hannah nagyon ki volt borulva, hogy Harry nem hajlandó elárulni, hogy milyen csomagot kell elhoznom. Hirtelen megláttam. A matrózmintás ponyvát csicsás virággal. Nagyot nyeltem.

-          Csak bemegyünk, aztán eljövünk. – suttogtam le a kicsinek. Rengeteg ember volt körülöttem, de nem éreztem magam biztonságban. Honnét tudjam, hogy nem követ-e valaki? Hogy nem lőnek agyon a következő pillanatban? Egyetlen mentsváram, hogy Crystal élve akar. Beléptem a poros ponyvaajtón. Szolid, barátságos világba csöppentem. Mintha megállt volna az idő.

-          Halló, jó napot! – emeltem fel a hangomat, mivel üres volt az üzlet. Nem volt válasz. Közelebb léptem a pulthoz. Mögötte volt valami külön szoba, rész letakarva. Nyilván az a belső szoba.

-          Hahó! – szólaltam meg még hangosabban. Semmi reakció. – Mikor van szezonja a paradicsomnak? – mondtam ki a jelszót, amit Harry megadott. Csönd. Ez nagyon nem tetszik. Lehet, hogy csak gyomorrontása van és leragadt a vécén. Hiszen kínai. A kínaiak sok mindent megesznek. Hátha nem jött be a számítása. Minden érzékszervem hevesen tiltakozott az ellen, hogy belépjek, de muszáj volt. El kell hoznom a csomagot. Beléptem a hátsó szobába. Zörgést hallottam jobbról. Nagyra nyílt a szemem, amikor megláttam egy öreg kínai bácsit szintén nagyra nyílt, rémült szemekkel, összekötözve, kipeckelt szájjal. Dobbant egyet a szívem. Éreztem, hogy valaki mögém került.

-          Na mizu kislány? Rég találkoztunk. – a hangtól ledöbbentem. Villámgyorsan megpördültem a tengelyem körül. Ott állt a fiú lazán, hanyagul nekidőlve az ajtónak, elállva ezzel a kijáratot.

-          Ronnie? Mit keresel itt? Hol voltál? – egyre gyorsabban zúdult az agyamból a töménytelen információ és fel sem fogtam, hogy mi történik. Egy biztos. Ronnie kötözte ki azt a fickót. Ez pedig nem hangzik jól.

-          Ne ijedj meg ennyire. A bátyád vagyok. – mosolyogta el magát. Én nekihátráltam egy polcnak.

-          Mi ez az egész Ronnie? – nem tudtam értelmesen gondolkozni. Erősebben szorítottam magamhoz Noaht. Bár babaszállítóban volt, attól féltem, hogy kipottyan.

-          Hol a napló? – vitte le a hangját mélyebbre Ron. Eltűnt a mosolya. Sírhatnékom támadt, ha arra gondoltam, hogy a saját bátyám bántana engemet. Hogy egy ilyen emberrel éltem együtt egész életemben. Ki ez az ember? És mikor változott ilyenné?

-          Milyen napló? – tettettem a hülyét. Kezdtek lecsillapodni a gondolataim, de még mindig sokkos állapotban voltam. Kezdtem feltérképezni a helyet. Alig fél méterre van egy hosszabb vascső. Ha azt megszerzem, akkor talán kiverekedhetem magunkat.

-          Mel, ezt ne. Megkapom a naplót, és te megkapod Harry csomagját. – emelt fel egy dobozt. Nem volt nagy, de nem volt kicsi sem.

-          Minek kell neked a napló Ron? Crystal embere vagy? – el kell terelnem a figyelmét. Vajon miért akarhatja ezt a kis irományt? Semmi érdekes nincs benne.

-          Tényleg azt hitted, hogy a pizza futárkodásból el tudlak tartani titeket? – mosolyogta el magát. Én odébb léptem egyet, mintha hátrálnék tovább. Ő lépett velem.

-          Mikor vált a bátyám bűnözővé? – tettem fel azt a kérdést, amely nagyon elszomorított.

-          Semmit sem értesz. – válaszolt halkan. –De ez most nem is lényeges. Ne akard, hogy megmotozzalak!

-          Tudod, hogy Crystal engem is el akar kapni? Majdnem megölt engemet! És te neki dolgozol!

-          Hülyeségeket beszélsz! – hirtelen nagyon dühös lett és nekem rontott. Két kezemet felcsapta a falnak, mielőtt bármit reagálhattam volna. Noah halkan felnyöszörgött. Láttam rajta, hogy meg van ijedve. Szegénykém… - Azt sem tudod, hogy mi van valójában… tényleg azt hiszed, hogy Harryvel karöltve eltudjátok kapni Mr. Anonimot? TI? EGY CSAPAT GYEREK? Ugyan már Melanie. Egy csapat elkényeztetett sztárkölyökkel, pár rajongóval és egy tinikorból éppen hogy kinövő terhes picsával el tudsz képzelni bármilyen akciót sikeresen? Ne nevettess. – könny szökött a szemembe, de nem tudtam eldönteni, hogy a szorítása miatt, vagy amiatt ahogy beszélt velem… - Jobb ha most feladod.

-          Soha. – nyögtem ki, és villámgyorsan ágyékon rúgtam. Nem esett össze, de a szorítás enyhült annyira, hogy kirántsam magam. Fel kaptam a vasrudat és rávágtam teljes erőmből többször is Ronniera, aki hirtelen hátra esett. Villámgyorsan felkaptam a csomagot és száguldottam kifelé. Nem tudom, hogy merre, csak el innen.

Behúzódtam egy lépcsőház pincéjébe. Fogalmam sincs, hogy hol vagyok, de levegő kell. Meg egy kis nyugalom. Fel kell dolgoznom az információkat. Remegő kezekkel leraktam elém a dobozt. Noah megint nyöszörögni kezdett. Kivettem a hordozóból, hogy egy kicsit mozogjon ő is.

-          Éhes vagy? – kérdeztem meg még mindig kapkodó levegővel. A kicsi bólintott, úgyhogy lekaptam a hátamról a táskát. Volt benne pár bébiétel. Előre csomagoltam mindent, hiszen nem tudtam, hogy hol fogok kikötni. Miközben etettem, levettem a csomag tetejét. Nem hittem a szememnek. Egy nyaklánc volt benne. Ennyi hűhó egy nyakláncért? Ha egyáltalán a jó csomagot mutatta Ron. Elővettem a mobilt és tárcsáztam Harryt. Röviden beszámoltam neki mindenről, de Ronnie személyét elhallgattam. Azt mondtam, hogy egy ismeretlen ember támadt rám. Nem akarom bajba keverni, amíg ki nem derítem, hogy mi történt vele. Mégiscsak a testvérem. Harry azt mondta, hogy egy nyakláncot kellett elhoznom, bár egy kicsit dühös volt, hogy felnyitottam a csomagot. Kiadta parancsnak, hogy jussak vissza hozzájuk. Liamék találtak valamit, de telefonon keresztül nem mondta el, hogy mit. Miután leraktam a telefont, összepakoltam és újra útnak indultam. Kezdtem úgy érezni magamat, mint egy sorozatsztár. Egy híres, különleges képességekkel rendelkező szuperhős. De az agyam tudta, hogy most csak becsapom magamat. Fogalmam sem volt, hogy mibe keveredtem. Egy rémült tizenkilenc éves lány vagyok. Semmi több. 

 

*Harry: - Nemsokára már végre vége ennek a rémálomnak... :)

-          Ez micsoda? – emeltem fel a papírokat, alig húsz perc múlva, mikor vissza érkeztem.

-          Crystal kivételesen hibázott. – mosolyogta el magát Hannah. – Banki átutalások olyan személyeknek, akik szökött fegyencnek számítanak. Valószínű a nagy rohanásban ott hagyta. Így már hivatalosan és jogilag korrekten is letudtuk zárolni Crystal összes bankszámláját. Magyarán előbb-utóbb kimerülnek a keretei. Csak annyi pénze van, amennyi a kezében van. Liamék feladata az volt, hogy valamivel piszkálják fel Crystalt. Nos, hogy nem jut több pénzhez, nyilván dühíteni fogja. És annyira már ismerjük, hogy mindig akkor hibázik amikor elveszti a kontrollt önmaga felett.  

-          Mire kell a nyaklánc? – fordultam Harry felé. Örülök, hogy elindult a gépezet, de nekem még mindig kusza.

-          Ez a tied. Fordulj meg. – utasított. Én csak bambán teljesítettem, amit kért. Miután rám pattintotta, kérdőn néztem rá.

-          Ez most mi?

-          Ez egy különleges nyaklánc. Nyomkövető van a medál belsejében, de ez olyan módszerrel van előállítva, hogy csak én láthatom ezzel a kütyüvel. Feltörhetetlen, lenyomozhatatlan.

-          Elárulnád, hogy honnét szerezted ezt? – húzta össze a szemöldökét Hannah.

-          Nem tudom, hogy kiben bízhatok itt. – biccentett az egyenruhások felé Harry. – Biztosra kellett mennem.

-          Soha az életben nem fogod elárulni a forrásodat, igaz? – morgott a rendőrlány. Harry rákacsintott.

-          Majd egyszer, nagylány!

-          Nem értem, hogy minek kellett annak a tagnak a napló. – ráncolta össze a homlokát Berrie. Én megfeszültem, ha csak rágondoltam a találkozásra a bátyámmal.

-          Nekem sem világos. – motyogta Harry. – Hiszen nincs is benne minden. Mármint Leila leírja, hogy mi történt, de vajon miért hajkurásszák?

-          Talán el akarják tüntetni a bizonyítékot. – vont vállat Hannah. – Most fontosabb arra koncentrálnunk, hogy Zayn és Lou rendesen megcsinálják a feladatukat. Illetve, hogy előkerítsük Niallt. Az most részetekről a legfontosabb. Nekünk rá kell állni a fegyencekre, akikkel ez a hibbant összedolgozik. Nagyon veszélyes emberek, és csak az ég tudja, hogy mire készülnek. Most mennem kell, mert kint várnak az FBI-osok. – azzal kisietett. Harry odébb ment, hogy igyon egy pohár vizet. Én követtem.

-          Harry azt mondod, hogy nincs benne minden a naplóban. Nekem azt mondtad, hogy elmondtál mindent. De az a minden az benne van a naplóban. Olvastam. Tudom.

-          Melanie…

-          Mit titkolsz Harry? – léptem közelebb hozzá. – Megígérted, hogy őszinte leszel.

-          Az vagyok.

-          Akkor miért mondtad, hogy még soha az életedben nem láttad a naplót? Máskülönben honnét tudod, hogy mi van benne? – Harry elnémult. Mögöttünk a többiek halkan beszélgettek. Próbálták kitalálni, hogy hova tűnt Niall.

-          Leila nem öngyilkos lett. – suttogta Harry előttem meg hirtelen elsötétült a világ. Tessék egy újabb hazugság, ami megborítja az egészet.

-          Mond, hogy most csak szórakozol… - sziszegtem a dühtől remegve.

-          Bár azt tenném. Én is csak nem rég óta tudom. Leila amit a naplójában ír, hogy meg akart halni, az csak szokásos hisztéria volt. Valójában Crystal műve.

-          Az anyja… Megölte a lányát? – nem kaptam levegőt. Milyen egy beteg világ ez, istenem? Hova kerültem?

-          Ezt a naplót vele temették el. De valahogy kikerült a napló a koporsóból, pedig az már a földben volt.

-          Nem értek semmit. – értetlenkedtem. – Egyáltalán miért ölte meg?

-          Ez nem világos nekem sem. De akármi is az, ki kell derítenünk. Akkor megértjük miért üldözz minket Crystal, és, hogy hogyan vethetünk ennek véget.

-          De ezt hogy fogjuk megtudni?

-          Nem tudom. Illetve nem tudtam. Azzal, hogy Crystal rádküldte az embereit, csak egyre tudok gondolni. A megoldás a naplóban van.

 

*Melanie: - Komolyan!? Még mindig van sluszpoén??

-          Még mindig nem tudom, hogy mit kéne keresnünk. És már hányok ettől a sok szivárványszínű ömlengéstől. – fintorogtam fáradtan.

-          Akkor gondolj bele, hogy ennek az ömlengésnek a 15 éves íróját a saját anyja ölte meg. – kezelt le gyorsan Harry mire elnémultam. Nem szeretem, ha így beszél velem… De igaza volt.

-          Ez a paca nem segíthet? – mutattam a kis pöttyre az utolsó bejegyzésnél.

-          Már Hannah levizsgáltatta a laborosokkal. Sima vér Leilától. – rázta a fejét Harry. – És azzal nem sokra megyünk. – bosszúsan lecsaptam magam elé az asztalra a kis könyvet. Az asztalon lévő Noah azon nyomban el is kezdte rágcsálni.

-          Talán nem is a szövegben van…-morfondírozott hangosan Harry. – De igazából akkor fogalmam sincs, hogy hol van.

-          Miért akarná egy anya megölni a gyerekét? Nekem ez sok. – felfordult a gyomrom. Még az abortusztól is kiráz a hideg, nemhogy ettől. Persze Crystal őrült, de akkor is… Ekkor megragadta a figyelmemet, hogy az első kemény borítású lap hátulja dupla réteges és a sarkánál el van egy kicsit csúszva. Izgatottan vettem el Noahtól a könyvecskét, mire ő nagyra nyílt szemekkel figyelte, hogy mit csinálok. Hangtalanul szét tudtam nyitni és a két lap között egy vékony hivatalos irat rejtőzött.

-          Melanie te zseni vagy. – suttogta Harry elismerően. – Ez egy anyakönyvi kivonat.

-          Noahé? – érdeklődtem.

-          Nem… - csóválta a fejét zavarodottan Harry. – Leiláé…

-          Tessék? Minek rejti el valaki Leila anyakönyvi kivonatát a lány saját naplójába? Mintha azt akarnák, hogy ez is a sírban maradjon. – nem értek én már semmit.

-          Valami szokatlant kell rajta keresni.. Nézd! – mutatott az apa rubrikára Harry. – Greg Nordston. Ismerős a neve? – nézett rám, de én csak megráztam a fejemet. Az még átfutott gyorsan, hogy Crystal új pasiját is Gregnek hívják. De ez a Greg valószínű, hogy nem az a Greg. Hiszen, csak nemrég jöttek össze Leila halála után. Hiszen Niall még nem is ismerte őt, csak most. Harry közelebb húzta magához a laptopot, amit Hannah adott kölcsön nekünk. Rendőrségi adatbázis is volt rajta, tehát elvileg minden angol állampolgárra rá lehet keresni. Bepötyögte a nevet és alig húsz másodperc múlva kiadta a találatot képpel együtt. Velem hirtelen fordult egy nagyot a világ.

-          Hé, mi van? – észlelte Harry, hogy lesokkolódtam. – Mégis ismered?

-          Ez az apám. – nyögtem ki. – De miért hívja magát Greg Nordstonnak? 

-----------------------------------

Röviden egyenlőre ennyi:) De már gőzerőkkel dolgozom a folytatáson :D 

Remélem azért ezt is értettétek valamennyire:D

 Csók, puszi Nety voltam xxxx 

 

*Lou: - Jééé, még mindig értem a történetet! 

*Zayn: - Pacsi! 

*Harry: - Nekem sokkal jobban állna az a kék póló...

*Liam: - Jé, ennek a stúdiónak nincs fala.

*Niall: - Csak szerintem hasonlít Zayn Elvisre?