Én veled, Te vele, Ő velem...

Új lakótárs

Na halihóóóó. Igen még élek:D Nagyon is, csak hát pöppet elvagyok havazva:D a mai rész sem lesz hosszú, de annál inkább tartalmasabb szóvaaal. Hajrá:)

-          A fenébe. – hajoltam le, ám ekkor egy autó leparkolt a ház elé. Kíváncsian leskelődtem a bokor mögül, ekkor nagy megrökönyödésemre Harry szállt ki belőle. Sietős léptekkel felsétált a lépcsőn és becsöngetett. Cintia nyitott neki ajtót. Ami ez után következett sokkal rosszabbul esett, mint az a tény, hogy híztam két kilót. Szenvedélyes csókban forrtak össze. A kezemben volt a telefonom. Három másodperc és a kezemben volt az a bizonyíték, amivel tönkre tehettem Cintiát.      

---------------------------------------

*Niall: - Engem még egy tornádó sem repíthet el tőled Melanie... *Mel: Akkor tessék. 

-          Ezt nem használhatod fel. – mondta végül hosszas hallgatás után. Na végre, barátom. Már azt hittem, hogy megnémultál.

-          És ugyan miért nem? – húztam fel a szemöldököm.

-          Mert akkor bebizonyítanád Harrynek, hogy újságíró vagy. – adta vissza a kinyomtatott képet.

-          De nem vagyok az. És különben is, Harry nem tudna róla.

-          Persze, és Cintia nem próbálná ezt a saját javára fordítani. – húzta el a száját gúnyosan Niall. – Szerintem az lenne neki az első, hogy pityeregve világ végét kiabálva felhívja Harryt és jól felcseszi az agyát.

-          Jó lehet, hogy igazad van. – töprengve felraktam a lábamat Niall ölébe, aki gyengéden elkezdte masszírozni a fáradt lábacskáimat.

-          Mondjuk, ez a fotó jól jöhet még. – szólalt meg gondolkodó hangon az én szöszikém.

-          Ezt hogy érted? – döntöttem le a fejemet az egyik díszpárnára.

-          Legyen ez egy ’B’ terv. Hogy lehessen mivel zsarolni Cintiát.

-          De Niall. – húztam ki a lábaimat az erős kezei közül és közelebb kuporodtam hozzá. – Nincs már más ötletem. Valahogy el akarom kapni Cintiát. Valakit védhet, mert nem én vagyok a besúgó. És ezt neki is tudnia kell. Hallanod kellett volna, ahogy beszélt velem. – kirázott a hideg.

-          Jó, nekem is kezd már gyanús lenni. – döntötte neki a kanapénak a fejét és úgy nézett engem. Olyan kis fáradtnak tűnt.

-          Jól vagy? – simogattam meg az arcát.

-          Aha, persze. – válaszolt kedvetlenül. Bűntudatom lett. Letámadtam a lakásán szó nélkül és azonnal rázúdítottam a dolgaimat.

-          Mi a baj szöszi? – cirógattam meg a haját.

-          Igazából nincs konkrét baj, csak… - nagyot sóhajtva felnézett a plafonra. – Egyszerűen csak rossz kedvem van.

-          Ja, a miatt a lány miatt? – kérdeztem meg óvatosan. Niall elmosolyodott egy rövidet, majd visszanézett rám.

-          Hát végül is, fogalmazhatunk így is.

-          Miért nem mondod el neki, hogy mit érzel?

-          Mert ez nem ilyen egyszerű Melanie.

-          Dehogynem. Tisztázod az érzelmeidet.

-          Te is tisztáztad Harryvel és mi lett belőle?

-          Jó, de az tényleg bonyolult.

-          Elhiheted, ez is. – farkasszemet néztünk.

-          Akkor mit csináljak most? – tértem vissza a Harry témára elkapva a tekintetem. Néha olyan nézése van Niallnek. Olyan tiszta és olyan vesédbe látó. Oké, talán mégsem, de akkor is. Néha zavarba jövök tőle.

-          Várj. Most csak ezt tudod tenni.

-          De Harry addig kikészít. – nyögtem.

-          Nem fog, mert vigyázok rád. Addig koncentrálhatnál anyudra.

*Niall: - Ízlik a chilis-nuttelás-gombás-kacsám? *Mel: - Yum!  

1 hét múlva:

-          Niall, hol a fenében van a hajszárító? – üvöltöttem ki dühösen. Majd szétfagytam.

-          Ott ahol hagytad, kicsi szívem. – üvöltötte vissza unott hangon. Elöntött a méreg, és úgy ahogy voltam egy szál törölközőben kitrappoltam vizes hajjal a tévéző szőke elé.

-          Velem ne beszélj így! – toppantottam a lábammal. Niall lehalkította a tévét. – És ne húzogasd a szádat sem!

-          Nem raktam el! – rakta le az asztalról a lábát.

-          Múltkor is bevitted a szobádba és nem raktad vissza a helyére!

-          Az Lou volt, és már ezerszer elmondtam, hogy azért, mert leöntötte a tapétát és meg akarta szárítani vele.

-          Nem érdekel! – toporzékoltam. – Majd szétfagyok, szeretném megcsinálni a hajamat, de megint nincs a helyén! Annyira rendetlen vagy, hogy az hihetetlen.

-          Te sem vagy különb! – állt fel Niall. Kezdett bepöccenni. – Tele van a fürdőszoba a hajaddal! A ruháid meg amerre mész arra van, pedig csak 3 napja lakunk együtt!

-          Bocsáss meg, hogy egész nap a ti dolgaitok miatt rohangálok, és nincs még magamra sem időm! – tettem a csípőmre a kezemet.

-          Senki sem kérte, hogy dolgozz nálunk! – replikázott vissza Niall.

-          Bunkó! – fordultam meg hisztisen és visszacsörtettem a fürdőszobára, majd magamra csaptam az ajtót.

-          Ne csapkodd az ajtót! – kiabálta Niall. – Ez az én házam!

-          Igen, a te házad, amiben egy nyomoronc hajszárító sincsen! – leesett rólam a törölköző. Ahogy felkaptam idegesen, megláttam az alsó polcon a hajszárítót, amit eddig azért nem vettem észre, mert rajta volt a tegnap hordott pólóm. Upsz. Istenem, nem hiszem el. Neki van igaza. Egy rendetlen, elkényeztetett, hisztis liba vagyok. Pedig Niall milyen rendes volt velem. Anyut kiengedték a kórházból, viszont nem akar rehabra menni. Ronnie meg megengedte, hogy hozzánk költözzön. Az eszem megáll. Állítólag, anyuban most tényleg elindult valami. Niall beszélt rá, hogy inkább engedjem haza anyut, én meg addig költözzek hozzá. Akkor még jó ötletnek tűnt, de csak most döbbentem rá, hogy milyen elviselhetetlen vagyok. Felkaptam Niall köntösét és kimentem a konyhában lévő fiúhoz. Épp vizet ivott és fáradtan támasztotta a pultot. Szegénykémet kicsinálom.

-          Ne haragudj. – suttogtam és szorosan megöleltem. A fiú csak belefúrta a fejét a nyakamba.

-          Csak nem meglett? – morogta.

-          De igen, és rajta volt a pólóm azért nem láttam. – Niall felkapta a fejét és győzedelmesen nézett. – Jól van, na. Ne haragudj, csak mostanában olyan ideges vagyok és…

-          Ugyan már. Azt hitted nem tudtam, hogy mire vállalkozok? Tudtam, hogy egy elkényeztetett liba vagy. – nevetett fel.

-          Ezt annyira bírom benned. Olyan könnyen megbocsájtasz.

-          De csak neked.  – mosolygott, majd beleszagolt a hajamba. – Nagyon finom illatod van.

-          Levendulás. – mosolyogtam. Annyira rendes. – Köszönöm, hogy itt lakhatok. És bocsi az ajtóért. Meg rendet fogok rakni, ígérem. Meg a hajat is eltűntetem.

-          Az jó lesz. – szorította meg gyengéden a derekamat. – Eddig csak Harry után volt ennyire szőrös a kád.

-          Hullik a haja? – érdeklődtem.

-          Nem az. – kacsintott kajánul, mire rájöttem mire gondol.

-          Fúj. – vihogtam fel. Niall megdörzsölte a szemét.

-          Ma is csinálsz valami kaját? – imádja, amit főzök. Ez az egyetlen dolog, amivel ki tudom engesztelni.

-          Mit szeretnél enni? – bújtam hozzá.

-          Rád bízom, de legyen édesség is. – nyújtotta ki incselkedve a nyelvét. Ekkor csöngettek. Niall kisétált az ajtóhoz és beengedte az illetőt. Utána mentem, hogy megnézzem ki az.

-          Szia, Harry. – szólaltam meg halkan, mire a göndör herceg rám nézett. De ugyanúgy ahogy szokott. Tök flegmán.

-          Ja, tényleg, ti együtt laktok. Miért is?

-          Hosszú történet. – zárta el a témát Niall. – Miért jöttél?

-          Csak azért, mert szeretnélek meghívni a születésnapomra.

-          Persze, hogy megyek, csak ezt nem tudtad volna elmondani telefonon? – nevetett fel a szöszi. – Ne értsd félre, nem gáz, hogy jöttél csak…

-          Meg akartam veled beszélni egy kényes témát. – köszörülte meg a torkát. Niall kérdően rám nézett, majd a zsebéhez kapott, mivel csörgött a telefonja. Bocsánatkérően kirohant a szobából kettesben hagyva Harryvel. Harry gúnyosan megszólalt.

-          Téged nem szívesen látlak. Remélem megérted.

-          Tudom. – suttogtam. Semmi kedvem sem volt megint veszekedni. Az elmúlt hét arról szólt, hogy egyfolytában öltük egymást.

-          Jaj, most ne dorombolj úgy, mint egy kiscica, kérlek. Nem tévesztesz meg.

-          Jó, oké, nem zavarok. – indultam el, ekkor Harry elkapta a karomat és nekidöntött a falnak. Nagyon közel volt. Ismétlem NAGYON.

-          Mit akarsz? – suttogtam továbbra is. Egyrészt, mert tök romantikus volt másrészt, mert olyan szorosan fogott, hogy nem kaptam levegőt.

-          Miért feküdtél le Niallel? – kérdezte olyan halkan, hogy megijedtem. Lehet, hogy Harry titokban pszichopata és most meg akar ölni.

-          Miről beszélsz? – dadogtam zavartan.

-          Ne tagadd, tudom. – szájával megérintette az enyémet. Most direkt akar kínozni?  A szívem már ki akart esni a helyéről.

-          Semmi közöd hozzá. – néztem dacosan a szemébe, de a tekintetétől megremegtem. Az gyengéd volt. Nem értettem. Ez most valami új játék?

-          Hagyd őt békén, és ne tedd tönkre. Velem szórakozhatsz, de őt felejtsd el. Kérlek. Cserébe megteszek neked bármit.

-          Bármit? – suttogtam.

-          Amit szeretnél. – egy pillanatra mintha megszűnt volna minden. Egy pillanatra. Ekkor lépett be Niall.

-          Ti mi a jó életet csináltok? – érdeklődött kissé zordan.

-          Semmit. – mosolygott Harry bocsánatkérően. – Csak megbeszéltük a problémákat Mellel. De remélem, akkor mindketten eljöttök a buliba. – nézett rám nyomatékosan. Most mi van? Nem értek én már semmit. Igazából még mindig az előző pillanat hatása alatt voltam.

-          Mel? – összerezzenve felkaptam a fejemet. Niall kérdőn állt előttem.

-          Igen? – köszörültem meg a torkomat.

-          Mi volt ez az előbb? – félre billentette a fejét.

-          Hol van Harry? – dadogtam.

-          Már legalább három perce lelépett, csak te tökre belemerültél a gondolataidba. Minden ok?

-          Mi volt az a kényes téma?

-          Azt mondta, hogy majd elmondja később. – Niall összeráncolta a szemöldökét. – Mi a fene van Mel?

-          Ha én azt tudnám… - nyögtem egy hatalmasat.

-          De mit mondott?

-          Hogy hagyjalak békén téged, meg hogy ne szórakozzak veled. – hadartam.  – És cserébe megcsinál bármit nekem, amit csak akarok.

-          Mi van? – akadt le a gyerek.

-          Aztán tök közel jött én meg… meg sem tudtam szólalni. – az ajkaimon még éreztem Harry érintését.

-          Csak… - Niall szava elakadt. Láttam, hogy ki van.

-          Nincs semmi baj Niall. – simogattam meg. – De szerintem nem megyek el a buliba.

*Riporter: - Ilyenkor azért simogatod a szádat, mert az szexi? 

*Harry: - Nem. Csak szeretem tapizni magam. 

Másnap este 11 körül:

Csak itt voltam. Mégis eljöttem. De ez csakis a dinka Niallnek köszönhető. Nem akarok itt lenni. Semmi kedvem Harryhez. Szívem szerint most kötnék örök barátságot az én pihe puha ágyikómmal. Te jó ég. Öregszem. A zene rettenetesen dübörgött. A tömeg meg összefüggő foltként látszódott.

-          Na, ugye, hogy túlélhető az este? – üvöltötte a sokagyú Zayn a fülembe. Én csak tovább játszottam a süketet és tovább nézelődtem. Tegnap reggel Harry látogatása után beteget jelentettem és Paul jó fej volt, így kivehettem három nap szabit. Elmentem meglátogatni a kicsiket otthon, de nagyon mérges voltam, amikor anyu nyitott ajtót szóval hamar le is léptem. Anyu. Megint görcs állt a gyomromba. Olyan volt az arca, mint régen. Igaz, olyan szép már sose lesz, hiszen a pia tönkretette, de azért… Igazából magam sem tudom megérteni, hogy miért haragszom rá. Talán az elmúlt évekért… Nem tudom.

-          Most komolyan itt fogod a hódot játszani egész este? – üvöltötte megint Zayn. Kíváncsian néztem rá.

-          Hód?

-          Aki egész nap ceruzákat hegyez! – vigyorodott el kajánul, nekem meg csak nagy nehezen esett le mire gondol. – Komolyan baba, ha ilyen kilátást csodálhatnék a mostani lakásomban is, nem adnám el semennyiért. – célzott az enyhén kilógó dekoltázsomra.

-          Niall akarta, hogy ebbe jöjjek. – mosolyogtam bocsánatkérően. Igazából elég kurvásra sikeredett a mai szettem.

-          Nem csodálom! – kiabálta Zayn. Csak most vettem észre, hogy keresztbe áll a szeme. Hú, barátom te sem málnaszörpöt ittál… - Én csakis és egyedül a boxeremben engednélek el… - hajolt közelebb. Ajj, Niall miért hagytál magamra? Gyere már! Már félórája elment nekem piáért.  

-          Zayn te most nyomulsz rám? – érdeklődtem.

-          Nem nyomulok, csak te nyomod magad ide hozzám. – rántott magához, mire felnevettem. A One Directionos fiúk olyan mókásak, amikor részegek.

-          Nyugi Zayn! Mi a helyzet Berrievel? – Zayn egy pillanatra összebandzsított magával, aztán eszébe jutott, hogy ki is az a Berrie.

-          Berrie megint írt, de nem értem.

-          Miért, mit írt?

-          Olyan izét.

-          Milyen izét?

-          Olyan blablát. – kérdőn elforgattam a fejemet. Ez a gyerek két percen belül ide fog hányni. Ekkor valaki felkapott és magával húzott. Nem tudtam megfordulni, hogy ki az, de felismertem a tetkót a csuklóján. Harry berángatott valami csöndes helységbe, ami nagy teljesítmény volt, tekintve, hogy szerintem fél Londont meghívta.

-          Mi bajod van? – néztem rá unott fejjel.

-          Most Zaynnel kavarsz? – nyomott neki a falnak. Már ő is? Mi vagyok én prés?

-          Te beteg vagy. – löktem el magamtól.

-          Igazad van. Te már kavartál vele. A bárpulton. Meg pucéran a kövek között.

-          Igen, Harry gratulálok így kell kiforgatni a dolgokat, hogy stimmeljenek az ahhoz, amit akarsz hallani. Nagyon ügyes vagy. – tapsoltam meg gúnyosan.

-          Gondolkoztál azon, amit mondtam? – halkította le a hangját.

-          Igen, és baromság. – vontam vállat.

-          Mert? – húzta fel a szemöldökét.

-          Én nem szórakozok Niallel, szóval nem kell tőled semmi.

-          Persze, mert most Zaynnel kavarsz. – fogta meg a karomat erősen.

-          Zayn olyan részeg, hogy most fogja felszedni Pault, úgyhogy ha megbocsájtasz… - megpróbáltam kikerülni, de még mindig fogta a karomat.

-          Bármit.

-          Harry. Születésnapod van. Idd le magad, mert egy évben csak egyszer van ilyen. Szóval, hajrá és hagyj békén.

-          Nem mondod, hogy nem használod ki a helyzetet? – lépett közelebb. Igazából tök jól esett a közelsége. Csak zavart, hogy tegnap reggelig még gyűlölt most meg… Cintia kezét éreztem a dologban.

-          Most komolyan Harry? – vigyorogtam el magam lenézően, mire zavarba jött. – Komolyan elhiszed, hogy nem látok át rajtad? Nőből vagyok és megérzem, ha egy másik nő akar keresztbe tenni nekem egy ilyen átlátszó trükkel. Az a feladatot, hogy magadhoz édesgess, mi? – Harry elengedte a karomat.

-          Csak Niallt próbálom megvédeni. – mondta nagyon komolyan.

-          Aha persze. Csapdába akartál csalni.

-          Nem. – rázta a fejét határozottan. – Niall szerelmes beléd.

-          Jaja. – mosolyogtam nagyon mulatva. Harry megint mérges lett.

-          Szerinted miért védett téged állandóan? Miért néz téged egyfolytában? Miért féltékeny, ha szóba állsz velem? Miért feküdt le veled baráti alapokon?

-          Erről te honnét tudsz? – vágtam közbe.

-          Ez most nem lényeg. Az viszont igen, hogy minden lépésedet úgy figyeli, mint egy kisgyerek. Egyfolytában gyengéden ér hozzád és próbál jobb kedvre deríteni. Még azt is megengedte, hogy hozzá költözz.

-          Mert barátok vagyunk.

-          Fiú lány barátság nem létezik.

-          Dehogynem.

-          Nem.

-          Egy dolog sántít abban, amit mondasz.

-          Micsoda?

-          Ha Niall tényleg oda van értem, és én mondjuk, csak ki akarlak használni titeket, akkor miért vagy annyira naiv, hogy elmond ezeket nekem? Nem az lenne az evidens, hogy akkor őt használom ki és ezzel elérem a célomat?

-          Mert Niallt olyan könnyű kihasználni. – ebben volt valami. – És nem akarom, hogy őt bántsd. Itt vagyok én. – igazából kavarogtak a fejemben a gondolatok. Minden állítása igaz volt Harrynek. Niall tényleg ezt csinálja velem. Mi van, ha mégis…?

-          Harry. – néztem rá könyörögve. – Nem vagyok rossz ember. Kérlek.

-          Nem tudom ki vagy. Azt viszont igen, hogy bántani akarod a többieket. És azt nem hagyom.

-          Srácok! – rohant be Liam verejtékezve. Ijedten néztünk rá. Amit ez után mondott soha nem fogom elfelejteni ameddig csak élek. – Niallt megkéselték…

-          Mi? – Harry teste összecsuklott és kis híján összeesett. Liamnek remegett a szája.

-          Lehet, hogy meghalt. Tiszta vér és nem mozdul…       

Nem kell kommentet írnod. Egyáltalán nem. De tudom, hogy hol laksz és szeretem az olyan lányokat, akiknek ilyen szép a szeme...

----------------------------------

ÁÁÁ. Már másodszorra próbálom kinyírni Niallt. Most vajon sikerül? Csók, puszi Nety voltam XoXo