ALONE
Valamelyik nap beleolvastam néhány régebbi részembe. Nos, az biztos, hogy a mostani nem lesz annyira vicces, mint néhány jelenet a régebbiekben.
De mindenképp izgalmas lesz. Legalábbis remélem:D
Lesz egy hatalmas csavar a végén és már előre megjósolhatom,
hogy csúnya kiakadás lesz.
Vajon C. eléri amit akar? És ami legfontosabb... Niall képes-e bízni Melanieban és nem hagyja cserben úgy, ahogy eddig?
Még annyit kedves olvasóim, hogy a hatalmas érdeklődés a blogom iránt csak a számokon látszanak. Nagyon örülök, hogy ennyire sokan kattintotok rám, de néha rosszul esik, hogy a kommentig már nem juttok el. Nagyon sokat szoktam ezekkel a részekkel dolgozni és a visszajelzésekből (facebookon, twitteren) látszik, hogy szeretitek. Na de akkor egy pár sor odabiggyesztése? Engem nagyon boldoggá tennétek vele♥
Előző részeben történt:
- Niall ezt már
megbeszéltük. – figyelmeztettem szelíden.
- Tudom. – túrt frusztráltan
a hajába. Nagyon szexis volt. – Az agyam már tudja, de a szívem még nem mindig
érzi magát biztonságban.
- Be fogom
bizonyítani, oké? – emelkedtem lábujjhegyre és megcsókoltam.
-------------------------
-
Ugyan már
srácok! – nézett a fiúkra Harry. – Niall nem is tetszett neki addig, ameddig
nem tudta, hogy hogyan érez iránta Niall! Addig belém volt szerelmes és Zaynnel
kavart!
-------------------------
-
Meg múltkor
engem is helyben hagytak a parkban! – folytatta tovább Zayn meg sem várva a
reagálásomat. – Nem lehet véletlen, hogy
mindannyiunkat most támadnak meg. Mindenkit egyesével, módszeresen. Egyedüli,
akiket nem ért még fizikai kontaktus az Liam és Harry. Kell lennie valami
összefüggésnek.
-------------------------
- Az már hamis
tanúzás és bűntény. – csattant fel Niall. – Ez már túl sok Zayn, amit magára
vállalt.
- Meg kell
tudnunk, hogy ki akar minket kinyíratni.
-------------------------
-
Aaron Gerson? –
olvasta fel a nevet. Érdeklődve rám nézett. – Az ki?
-
A bátyám. –
nyögtem ki, mire a feketeszeműnek nagyra nyílt a szeme.
-
A bátyád?
Ügynök?
-
Én… nem tudom.
*Liam: - Ekkora melleket akarnék, ha lány lennék.
*Zayn: - Akkor nem látnám a lábam. Csúúúcs.
*Niall: - Jól látom, hogy Liam megcsal engemet?:(
-
Ronnie
válaszolj! – csattantam fel mérgesen. A bátyám értetlenül pislogott rám.
-
Mit válaszoljak
ilyen hülyeségre?
-
Tudnom kell
Ron! – léptem közelebb hozzá és lehalkítottam a hangomat. Már délután volt és a
kicsik itthon voltak. Anya nagy mázlimra bevásárolni ment.
-
De mit? –
pislogott zavartan. Hihetetlen. Nem tudom elhinni, hogy az én bátyám titkos
ügynök lenne…
-
Fontos lenne
tudnunk. – állt fel Zayn a székről. Igen, ő is elkísért. – Tényleg az FBI-nak
dolgozol? Szükségünk lenne a segítségedre.
-
Fogalmam sincs,
hogy miről beszéltek. – csóválta a fejét Ron. – Nem vagyok ügynök, az FBI-t meg
eddig csak a tévében láttam.
-
Rajta van a
neved a listán! – tiltakoztam hevesen és a kezébe nyomtam a lapot. Ronnie
figyelmesen megnézte.
-
Nagyon örülök,
hogy a húgom törvénytisztelő polgár és nem tanúzik hamisan és nem lop el
hivatalosan titkosított iratokat. – sóhajtott ironikusan majd visszaadta a
lapot. Kissé zordan nézett Zaynre. – Melletted mindig biztonságban van.
-
Nézd, ez most
fontos… - próbálta befejezni a mondatot a feketeszemű, de Ron közbevágott.
-
Nem dolgozik
nálatok, mégis a szabadságát és az életét teszi kockára a ti dolgaitokért.
Minden balhétokat ő viszi el. Hagyjátok őt békén!
-
Ott a neved! –
makacskodtam.
-
És? Tudod, hogy
még hány Aaron Gerson létezik az országban?
-
A Gerson
viszonylag ritka vezetéknév. – szólt közbe Zayn, mire a bátyám egy pillantással
belefojtotta a szót.
-
Aranypofa ebbe
most ne okoskodjál. A húgomat próbálom megvédeni tőletek.
-
Nézd… - tette
fel a kezét védekezőleg az arab kisherceg. – Van lánytesóm nekem is… Bármit
megtennék értük. Én is ezt mondanám a helyedben. De Mel már belekeveredett
azelőtt, hogy tudtunk volna róla. És csak együtt tudunk pontot tenni az egész
végére. A szavamat adom, hogy vigyázni fogok a biztonságára.
-
Niallt
megkéselték. Mi a garancia arra, hogy Mel nem fog így járni?
-
Vigyázni fogunk
rá. – ismételte magát Zayn.
-
Ti még csak
gyerekek vagytok. – sóhajtott Ron.
-
Idefigyelj! –
néztem határozottan a szemébe. – A múltkor te mondtad, hogy adjak esélyt
Niallnek és hogy próbáljak kibékülni Harryvel. Muszáj helyreraknom a dolgokat,
Niallt meg nagyon nem akarom elhagyni.
-
Mel, de ez már
nem játék…
-
A múltkor is
tudtál a késelésről. – vágtam közbe.
-
Igen, de azóta
betörtetek egy lakásba, iratokat csempésztetek és…
-
Tudtam, hogy
hiba volt elmesélni. – motyogtam kedvetlenül. Nagy vonalakban ábrázoltuk a dolgokat,
amikor ideértünk és Ron rettenetesen mérges lett. De azt hittem, hogy ő tényleg
ügynök.
-
Szóval nem vagy
az? – néztem rá bizonytalanul.
-
Nem. És a témát
ezennel lezártam. Továbbá szeretném, ha elkerülnéd őket.
-
Nem fog menni.
– sóhajtottam. – Túlságosan szeretem őket és már én is bajban vagyok.
-
De cseszd meg
Mel, addig fogsz itt kavarni, amíg Mr. Anonim nem tesz el láb alól téged is? –
csattant fel Ron. Ekkor Alisha a szomszéd szobában felsírt. – Maradjatok itt…
Mindjárt jövők! – kisietett a szobából. Tanácstalanul néztem Zaynre.
-
Mi az? – vettem
észre, hogy zavartan néz Ron után. Ijedten megfogta a kezemet.
-
Induljunk.
Most!
-
Mi? Miért? – de
Zayn nem válaszolt csak gyorsan kirohantunk a lakásból. Addig nem nyugodott a
gyerek, amíg már egy taxival nem tartottunk Niall lakása felé.
-
Mi bajod van? –
kérdeztem meg ötvenedszerre, de a srác konokul hallgatott és kinézett az
ablakon.
-
Zayn ha nem
válaszolsz, esküszöm, hogy kiugrok a kocsiból és haza megyek.
-
Nem fogsz. –
szögezte le, majd elkezdte nyomkodni a telefonját.
-
Na, sikerült? –
szólt bele a telefonba. Gyors férfi hadarást hallottam. – És Lou? (…) Okés,
akkor ott leszünk egy óra múlva. – letette a mobilt és odaszólt a sofőrnek. –
Változott a cím!
*Harry: - Ma te vagy az Átverés főszereplője, kicsilány!;)
*Lou: - Majd a csattanónál ilyen arcot kérünk!
*Liam: - Csikiz a bajszom.
*Biztonsági őr: - Biztos, hogy nem használhatom a fegyverem?
-
Nagyon nem
tetszik ez az ötlet. – fújt hangosan a telefonba Niall. Éreztem a hangján, hogy
rettenetesen dühös, csak próbálja leplezni. Fázósan összehúztam a blézeremet.
Liam kedvetlenül bambult előre mellettem.
-
Niall… Ennek
így kell lennie. Ha a fotós megjelenik és lekap bennünket Zaynnel, pont amikor
Lou idehozta Hannaht, akkor utána már komoly bajban lesz Adam is, meg Cintia,
hiszen neki kell kimagyaráznia, hogy hogyan gondolta azt, hogy lefizetett egy
paparazzit. Ezzel elindíthatunk egy folyamatot Niall és…
-
De hát mi
béreltük fel! – Niall teljesen kivolt.
-
Igen, de ők ezt
nem tudják… - próbáltam csitítgatni.
-
Mel, te ma
hamisan tanúztál és ma is hamisan fogsz megvádolni valakit.
-
Aki bűnös!
-
Nem, ő nem
bűnös! Ez a munkája. – csattant fel. – Nem tiltja a törvény, hogy bizonyos
méteren kívül fotót készíts másokról! Viszont, ha valaki ellen hamisan
vádaskodsz és hazudsz a rendőröknek, az nagy bonyodalmakkal járhat.
-
Niall…
-
Nem érted, amit
mondani akarok Melanie? Túl sok, amibe bele akarsz mászni. Az is hiba volt,
hogy megengedtem, hogy elmenj a rendőrségre és vallomást tegyél…
-
Akkor miért nem
állítottál le? – kezdtem mérges lenni.
-
Akkor még nem
is gondoltam át!
-
A fotóról is
tudtál, hisz te is ott voltál, amikor ezt megbeszéltük!
-
Nem tudtam,
hogy ténylegesen készülni is fog fotó! Azt hittem, hogy Liamék csak kifaggatják
Adamet, vagy elterjesztenek ezzel egy pletykát, de arról, hogy ténylegesen lesz
készítve egy fotó azt nem tudtam!
-
Niall,
idefigyelj. Bevállaltam, megcsinálom.
-
Mel, még mindig
nem érted… - a hangja elkeseredettnek tűnt. – Azzal, hogy segítesz nekünk te is
bajba kerülhetsz és…
-
A rendőrök nem
fognak megtudni semmit.
-
Nem csak a
rendőrökről beszélek, hanem Mr. Anonimról. Szerinted nem fog feltűnni neki,
hogy lebuktattuk az egyik emberét? Honnét tudod, hogy nem olvassa a rendőri
vallomásokat, úgy ahogy ma te? Valószínű ő sokkal többet tud rólunk, mint
gondolnánk… Tudni fogja, hogy ez csak blöff. És óvatosabb lesz, így még
nehezebb lesz megfognunk. Várnunk kellene, és nélküled folytatni ezt az egész
szart.
-
Mi? Tessék?
Nem!
-
De igen, Mel.
Épp eleget szenvedtél már miattunk. Miattam. Beteg vagy. Gyere haza és hagyd
ott a többieket.
-
Nem. Zayn
mindjárt itt lesz. – makacskodtam. Niall felsóhajtott.
-
A rendőrök sem
hülyék, Mel.
-
Ezt hogy érted?
-
Szerinted nem
fogják visszahallgatni ezt a beszélgetést? Nagy bajban leszel.
-
Annyira jó
érzés, hogy a pasim kiáll értem, főleg amikor ő miatta csinálom ezt.
-
Mel, én csak
aggódom. Nagyon.
-
Nem kell. –
csaptam le a telefont. Enyhén szólva ez a beszélgetés felkavart. Nagyon sok
mindenben igaza volt Niallnek. És ezt annyira utálom. Mi van, ha Mr. Anonim
előtt lebukunk? Vagy ha a rendőrök tényleg meghallgatják ezt a beszélgetést? Elegem
van.
-
Minden rendben?
– lépett közelebb Liam.
-
Csak Niall
morcos, amiért őt otthon hagytuk. – fordítottam el a fejem.
-
Hallottam,
ahogy kiabált. – dugta zsebre a kezét. – Nagyon összevesztetek?
-
Lecsaptam a
telefont. Szerinted?
-
Mel, ha nem
akarod csinálni, nem kell. – simogatta meg szelíden a karomat. – Nem kell
semmilyen törvénybeütközőt csinálnod értünk.
-
De mi van, ha
Mr. Anonimnak már most is a prédája vagyok? Akkor nem veszítek semmit. – néztem
rá kétségbeesetten.
-
Hogy jön ide
Mr. Anonim? – húzta fel a szemöldökét.
-
Niall szerint
bajba keverem magam nála is…
-
Nem mond
hülyeséget. – nézett rám komoly fejjel.
-
Kösz. –
morogtam. – Hol van már Zayn? Egyáltalán hova ment?
-
Nem tudom. –
fordult vissza Liam. – De tényleg… - ekkor fordult be a sarkon sietősen Zayn.
-
Lou? – kérdezte
meglepve Liam.
-
Dolga van. Menj
a kocsihoz és maradj ott addig, amíg oda nem ér! – Zayn nagyon nyugtalan volt.
Liam szó nélkül elsietett. Figyelmesen megnéztem az arcát. Zavart volt.
Tulajdonképpen azóta ilyen amióta eljöttünk Ronnietól.
-
Mi a baj Zayn?
– néztem rá furán. Nem nézett a szemembe.
-
Semmi. Mi lenne?
– vont vállat, majd megfogta a kezemet. – Siessünk. Nem ide vár minket Adam.
-
Tudja, hogy jövünk?
-
Igen, Liamék
mindent elmondtak neki. – válaszolt halkan, miközben siettünk előre a gyár
egyik épülete elé. A fiúk valami elhagyatott helyen beszélték meg a találkát,
szóval kissé féltem. Tipikusan az a hely, ahol hullák vannak betemetve a
betonba, meg prostik nézegetnek ki az ablakokból. Olyan prostik, akik már ötven
éve hallottak.
-
Zayn, érzem,
hogy valami bajod van. Kérlek, áruld el mi az. – álltam meg hirtelen és
visszahúztam a kezét. Nagyot sóhajtva megfordult.
-
Semmi csak… -
elnézett mellem.
-
Csak mi? –
léptem közelebb hozzá. – Mi történt, amiről nem tudok? Miért lettél ideges
Ronnienál?
-
Csak eszembe
jutott valami. Ami most nem lényeges. Menjünk Mel, oda kell érnünk. Fontos,
hogy elkészüljön a kép.
-
Miért fontos
ennyire? Másképp is elkaphatjuk Mr. Anonimot.
-
Mel, ha most
elkészül a fotó, akkor a rendőrök beszálltak az ügybe, hiszen már konkrét
bizonyítékunk is lesz, nem csak a bankszámla kivonat. Ha pedig beszálltak, ők
már könnyedén utána tudnak nézni Mr. Anonimnak.
-
Pont azért nem
akartad ma még elmondani neki, mivel nem tudjuk, hogy ki az! – néztem rá
gyanakodva.
-
De már tudom. –
határozottá vált a hangja és végre a szemembe nézett. – Azt is tudom, hogy ki
az embere. Itt az ideje leállítani őt.
-
Ki az? – még
levegőt is elfelejtettem venni. Zayn arcvonásai rideggé váltak. Megijesztett.
Félénken hátrébb léptem egyet. A semmiből hirtelen elugrott valaki mellőlem és
egy hatalmas öklöst mért Zaynre, aki villámgyorsan a földre került. Remegve
nekihátráltam a falnak. Ekkor ismertem fel a támadót.
-
Harry? –
kérdeztem meg bizonytalanul, mire a kisfürtös villámló tekintettel felnézett.
-
Normális vagy,
ember? – tápászkodott fel a földről vérző orral Zayn.
-
Ő itt Niall
barátnője, ember! Komolyan át akarod vágni a legjobb barátodat ezzel a libával?
– kiabált mérgesen Harry, majd még egyet lekevert Zaynnek, aki ismételten a
földre került. Harry odalépett elém és a karomnál fogva elcibált. Rettenetesen
fájt, ahogy markolta a kezemet.
-
Harry, kérlek…
Enged, hogy megmagyarázzam. – könyörögtem. – Ez nem az, aminek látszik.
-
Kurva. –
préselte ki a fogai közül, miközben hátra sem nézett.
-
Mi? Nem… -
nyöszörögtem, de nem hatottam meg. Tovább vitt. Éreztem, ahogy egy könnycsepp
kibuggyant a szememből. Zayn miért nem rohan utánam? Hol van? És Harry hova
visz? Lehet, hogy most fog megölni.
-
Miért rángattál
el? – próbáltam kiszabadulni a szorításából kétségbeesetten. De nem engedett. Hihetetlen
erős.
-
Itt egy fotós.
És nem akartam, hogy az egész világ előtt megalázd Niallt. – rántott maga elé.
A gyár egyik melléképületének a falához préselt. – Már majdnem hittem neked.
Majdnem… Erre az egyik legjobb barátommal meg akarod csalni a másik legjobb
barátomat. – a szeme tele volt haraggal. – Kértem, hogy őt ne törd össze…
-
Nem értheted… -
vissza kell mennem. A fotónak muszáj elkészülnie. Különben nagy bajban leszünk
mindannyian. Zayn most mondta, hogy fontos elkészülnie a képnek, hisz így végre
leleplezhetjük ezt az egészet… Harry ellépett előlem így kaptam végre egy kis
levegőt.
-
Akkor magyarázd
el, Mel! – kiabálta. – Magyarázd el, hogy miért kell folyamatosan megbántanod
Niallt? Miért higgyek neked?
-
A fotó egy kamu
lenne, amivel bebizonyítanánk, hogy C. bérelte fel!
-
De nem is ő
volt!
-
Ténylegesen
utal át neki pénzt, Harry! – magyaráztam kétségbeesetten. – Idehívtuk Hannaht,
hogy azt higgye majd, hogy C. volt.
-
Miért hinnék el
ezt a helyzetet? Hiszen reggel még letagadtad, hogy viszonyod lenne Zaynnel! –
sziszegte Harry. – Nem fogják elhinni, hogy ez a történet nem kamu, és nem csak
megrendezted.
-
Ma voltam bent
tanúvallomást tenni, Harry… - próbáltam őt meggyőzni. – Azt hazudtam, hogy
kavarok Zaynnel és elhitték…
-
Tehát hamisan tanúztál?
– nézett rám megütközve Harry.
-
Igen. –
bólintottam határozottan. – Muszáj volt. – elhallgattam. Remélem hisz nekem.
Ekkor megdöbbenve vettem észre, hogy elvigyorogta magát. De ez nem barátságos
mosoly volt. Hanem kárörvendő.
-
A hamis
tanúvallomást súlyosan bünteti a törvény. – hallottam meg oldalról Hannah
hangját. Ijedten kaptam oda a fejemet. – Tisztában van ezzel kisasszony? –
lépett közelebb fenyegetően.
-
Meg tudom
magyarázni… - nyeltem nagyot. Bár itt lenne Zayn…
-
De előtte még
várjuk meg a fotóst is, hogy hamis vádat emelhessen. – a hangja keményen
csengett.
-
Valaki bántani
akarja a fiúkat… - nyögtem ki. Ennél kellemetlenebb szituációban még nem
voltam. Ekkor láttam, hogy Zayn szótlanul sétál felénk.
-
Zayn. –
kiáltottam fel megkönnyebbülten. – Zayn, mond el nekik, hogy mi folyik itt!
-
Mel, ezt nem
csinálom tovább. – állt meg előttem és zordan nézett fel.
-
Mit? –
értetlenkedtem.
-
Elhitetted
velünk, hogy C. a rossz. Még hamis papírokat és fotókat is becsempésztél a
lakásába. Elérted, hogy beszökjünk hozzá. Utána kitaláltad, hogy legyen ez az
egész tanúvallomás, meg vád, meg minden… Végig össze akartál minket ugrasztani
Harryvel… - a tekintete sötéten csillogott.
-
Mi? – forgott
velem a világ. Nem akartam elhinni, hogy ez most mind velem történik. – De hát
Zayn, szinte minden a te ötleted volt. Én végig melletted voltam…
-
Ne kend Zaynre.
– csendült fel Hannah mögött Lou hangja. – A te ötleted volt az egész. Pont
Zayn próbált leállítani téged. Könyörgött, hogy hadd mondja el Harrynek, de te
nem engedted.
-
Nem igaz! –
csattantam fel. – Zayn azért kérte, hogy tegyek vallomást, hogy addig be tudjon
törni az irodába, hogy ellophassa a papírokat…
-
Hogy te mekkora
egy hazug vagy… - horkantott fel gúnyosan Zayn. – Nem is engedted, hogy veled menjek!
Még a papírokat, amiket elhoztál sem engedted, hogy megnézzem. Csak Ronnál
láthattam az egyik lapot.
-
Tessék? –
lehet, hogy a fiúk most csak valaki előtt színészkednek… vennem kéne a lapot.
De nem értettem ezt az egészet.
-
Már egy hónapja
folyamatosan hangolsz minket C. ellen! – lépett elő Liam is. – Gyanakodnom
kellett volna, de megbíztam benned, pedig te csak rosszat akarsz nekünk!
-
Fiúk… - emeltem
fel a kezemet. – Most mi történik?
-
Senki sem
verhet minket át büntetlenül. – hunyorgott Zayn. – És te sem Mel… Vagy mondjam
inkább, hogy Mr. Anonim?
-
Mi? – döbbentem
meg.
-
Van valami
konkrét bizonyítékuk az előbb lefolytatott beszélgetésen kívül? – szólt közbe
Hannah.
-
Van. – amikor
láttam, hogy Niall milyen szomorúan lép előre, olyan érzés volt, mintha egy
jeges kéz szorongatná a szívemet. Tudtam, hogy mit fog mondani. – Hallgassák
vissza a legutóbbi telefonbeszélgetésünket. Tisztán kimondja benne, amik itt az
előbb elhangoztak. Végig így tervezte.
-
Niall… - léptem
előre a nyakamban dobogó szívvel. – Nem én vagyok Mr. Anonim.
-
Egy szóval sem
említette a beszélgetésünkben, hogy Zayn ötlete lett volna. – folytatta a
szöszim. – Ott voltam, amikor előadta ezeket az ötleteket nekünk. De nem
gondoltam, hogy már egy másik ártatlan embert is be akart vonni az ügybe.
-
Niall… -
suttogtam keserűen. Nagyon úgy tűnik, hogy bele estem a verembe. A többiek
megásták, Niall pedig belelökött. A szerelmem.
*Niall: - Én tényleg azt hittem, hogy bízhatok benned...:(
Elkeseredetten bambultam magam elé és feljebb húztam a
lábamat. Baromi kényelmetlen volt a cella. Fáradtan nekidöntöttem a fejemet a
jéghideg kőfalnak. Előzetesben vagyok. A börtönben. Hihetetlen ez az egész.
Zakatolt a fejem. Nem akartam elhinni, hogy Niall képes volt ilyen csúnyán
elárulni. És Zayn? Eddig mindig ő védett meg. Még, hogy én lennék Mr. Anonim?
Maximum Miss. Anonim. Vicc ez az egész.
-
Biztos nincs
cigid? – nézett rám megint az a rendkívül ,,vonzó” ötvenes nő mellettem.
-
Nincs. –
válaszoltam tömören. Rajtunk kívül még hárman voltak a cellában. És csak nők.
-
Miért hoztak be
ide téged kicsi virágszál? – folytatta a kérdezősködést. Az öltözékéből ítélve
utcalány lehetett. Vagy utcamami, ha a korát nézzük. – Nem olyan a fejed,
mintha közénk való lennél.
-
Hosszú
történet. – fordultam el tőle. Nem volt kedvem beszélgetni vele. Nyilván unatkozik, de most sokkal jobban fel voltam kavarva, minthogy beszélgetni
tudjak. Zayn Ronnienál változott meg. Előtte semmi baja sem volt. Kétségbeesetten
próbáltam visszaemlékezni, de nem ment. Végig az a kép volt a szemem előtt,
amikor bilincset rakták rám. Akkor néztem rá Niallre, akinek lefolytak a
könnyei az arcán. Harry ment oda hozzá és megölelte. A szívem szakadt meg. Két
dolog miatt. Az egyik, hogy azt kell hinnie, hogy én akarok nekik rosszat. A
másik, hogy elhiszi ezt. Annyiszor megígérte már, hogy megbízik bennem, de
mégis… Akárhányszor be kéne ezt bizonyítania, mindig elbukik benne. Mi történt
Ronnienál?
-
Miss Gerson! –
nyitotta ki egy rendőr a börtönajtót. – Látogatója van.
-
Hajnalban? –
mordult fel az utcamami. – Felkapott lehetsz, kisanyám. Mondjuk, ezeket a
lábakat tekintve nem csodálom. – Szótlanul követtem a rendőrt a hosszú
folyosón. Reméltem, hogy Ron az. Tévedtem.
-
Mit keresel
itt? – kérdeztem hűvösen. A rendőr bent maradt velünk.
-
Itt már nem
hazudhatsz. – dőlt előre Zayn. – Végig te voltál az, igaz?
-
Nem, Zayn!
Fogalmam sincs, hogy egyáltalán hogyan jutott ez az eszedbe! – háborodtam fel.
-
A legjobb
barátomnak hittelek! – ütött egyet az asztalra dühösen a feketeszemű kisherceg.
– Megbíztam benned!
-
Én is benned. –
replikáztam vissza. – Miattatok vállaltam be mindent, érted? És hogy háláltátok
meg? Kitaláltatok rólam mindent!
-
Te vagy Mr.
Anonim! – kiabált Zayn.
-
Nem! Soha! –
tiltakoztam. – Soha nem bántanálak titeket! Sem téged. Sem Niallt. –
halkultam el a végére. Az összes árulás közül az övé fájt a legjobban.
-
Hittem neked.
Végig. – folytatta a vádaskodást. – Tudod, hogy mit összeügyködtem neked, hogy
végre összejöhess Niallel? Látnod kellene, hogy milyen állapotban van. –
szomorúvá vált a tekintete. – Soha sem bocsájtom meg magamnak, hogy hozzá
járultam, hogy most ennyire a pöcegödör alján legyen.
-
Honnét jöttél
rá? – muszáj volt, hogy egy kicsit együtt működjek a gondolatmenetével. Ha
egyértelműnek gondolja a dolgot, akkor kicsúszhat valami olyan a száján, ami
segíthet nekem. Mert innentől kezdve csak magamra számíthatok.
-
Ronnienak egy
szóval sem említettünk Mr. Anonimot. Mégis azon aggódott, hogy csinál veled
valamit. – eszembe jutott. Elsápadtam. Honnét tudta? Zayn fürkészte az arcomat.
– Lehet, hogy nem te vagy Mr. Anonim. De akkor ő az, te pedig az embere.
-
Te is láttad,
hogy mit találtunk C.-nál! – hajoltam előre kétségbeesetten.
-
Meghamísítottad
és előre beraktad. – vont vállat. Tudtam, hogy most már bármit mondok, nem
fogja elhinni. A lényeges, hogy Ronnie honnan tudja. Lehetetlen, hogy ő legyen
Mr. Anonim. – És még tudod mi az érdekes, Mel?
-
Mi? – sebzetten
néztem rá.
-
A bátyád
eltűnt. A telefonját nem veszi fel. Elég cucca tűnt el otthonról, ahhoz, hogy
tudjuk, hogy lelépett.
-
Tessék? –
dadogtam. Lehetetlen, hogy Ronnie legyen az… Ismerem őt. A bátyám. Születésem
óta ismerem.
-
Az FBI listán
természetesen nincs rajta a neve. – hunyorgott Zayn. – Kamu volt. Ahogy te is
az vagy. Még a lélegzetvételed is az. Átvertél minket. Átverted Niallt.
Átvertél engem. – előre dőlt. – Niall
majdnem meghalt. Eleanor és én megsérültünk. Berrie szóba sem áll velem. C.
majdnem szakított Harryvel, aki meg velünk balhézott végig.
-
Mire akarsz
kilyukadni? – vágtam közbe. Szörnyű volt hallani, hogy mindenért engem okol.
-
Ha nem te vagy
Mr. Anonim, akkor a bátyád az. És ha bánt bárkit is idekint, aki csak fontos
nekem, el fogom kapni valahogyan. Elegem van a színészkedésből Melanie. A
bátyád is a sitt mögé kerül és együtt fogtok megrohadni. Ti csak azt
érdemlitek.
-
Zayn. – nyögtem
fel. Már könnyeztem. – Nem bántottalak titeket soha. Szeretem Niallt. Nagyon.
-
És én meg
elhittem. – suttogott szomorúan. Annyira rossz volt így látni. Tényleg azt
hiszi, hogy rossz vagyok. – De ennek vége Mel. Mindenesetre nagyon fáj. – állt
fel, majd szó nélkül ott hagyott. Teljesen összekavarodtam. Nem értettem már
semmit. Egy dolog járt a fejemben. Meg kell találnom a bátyámat.
*Lou: - Aztadedurva. Kommentet akarok MOST!
Ó-ó. Mel nagyon csúnyán csapdába került. És olyanok fordítottak hátat neki, akikben vakon megbízott. De vajon Ronnie hova tűnt? Vagy tényleg ő Mr. Anonim?
Komment, pipa = ♥
Csók, puszi: Nety voltam♥
Következő rész tartalmából:
-
Igyekszem.
Viszlát. – mosolyogtam vissza. Vajon ki rakhatta le az óvadékot? Fix, hogy nem
a fiúk és Ronnie sem. De akkor…
-
Szia. – lépett
mellém hirtelen valaki. Össze is rezzentem.
-
Berrie? –
néztem egy hatalmasat. Mindenkire számítottam volna, csak rá nem...
