A legnagyobb ellenségekből lesznek a legnagyobb szeretők... - törvényszerű a dolog?

Üdvözlet minden kedves olvasómnak;) Hogy miért van mostanában gyakran rész?:D Rossz volt az internetem, így volt időm a ZH-ra való felkészülések helyett nektek írni. De most már jó a net, szóval már senki sem tud megakadályozni abban, hogy felrakjam nektek a friss részt:)) Kivéve persze, ha most lesz áramszünet. Nos, az dühítő lenne. 

A mai fejezetben a játék lesz előtérben. No, persze nem az a játék, ami alatt a gyerekeknek szánt holmikat értjük, hanem olyan játék, ami a kapcsolatokban áll fel. Trükközés, szenvedés, nyerni akarás...:) Természetesen ebben a játékban a nők jobbak, de azért inkább győződjetek meg erről ti magatok is. 

Hú, ez baszott mély monológ lett:DD Bár nem illendő csúnya szót használni a bevezetésben...:D 

Röviden-tömören: Mel csatája anyukájával, Harryvel és egy a történetünkben egy új fontos szereplővel. Zayn pedig a tegnapi randevú után igen csak letörten... 

Na szóval? Mire vártok?:)   

-          Tudom. – suttogta vissza. – De egy nap rájössz, hogy a mesebeli herceg sokszor a patakból ugrik elő és nem a ló hátán érkezik. És majd onnan fogod tudni, hogy megérkezett, hogy a szíved dobbanása kihagy egy pillanatra és örökké azt akarod, hogy abban a pillanatban legyetek csak ti ketten…

--------------------------------------------------------

- Nekem még a fogam is finom... Megkóstolod? 

-          Ezt te nem érted. – válaszolta gyenge hangon. Ideges lettem. Ronnie elzavart otthonról. Mármint nem szándékosan, csak megint elővette a hisztis oldalát, amit reggelente nem nagyon díjazok… Tekintve a tegnap estét. Ma elég a fiúkhoz, csak délután bemennem. Úgyhogy most itt vagyok.  

-          Akkor elmagyarázhatnád. – vágtam rá. – Lily.

-          Szépen kérlek, ne hívj így. – suttogta könnyes szemmel, miközben rám nézett. – Az anyád vagyok.

-          Te egy senki vagy. – tromfoltam le. – Az anyám meg halt akkor, mint az apám.

-          Ez nem igaz. Tudom, hogy követtem el hibákat, de… - a keze óvatosan megkereste az enyémet. Kirántottam. – Szeretlek.

-          Ne mond ki ezt a szót. Azt se tudod mit jelent. – fordítottam el a fejem. Az anyám teljesen legyengülve feküdt ott az ágyon. Az arca beesett volt és a szemei alatt a karikák csak erősebbek lettek. Bár megfürdették, és nyomaiban emlékeztetett arra a gyönyörű nőre, aki az életem nagy részében a példaképem volt. Volt.

-          Ha nem tudnám, nem feküdnék itt. – az arcán legördült egy könnycsepp.

-          Ezt hogy érted? – szaladt fel a szemöldököm.

-          Annyira szerettem apádat, hogy ez lett belőlem. – újra a szemembe nézett. Nem bírtam tovább.

-          És mi? – pattantam fel. – Mi soha nem számítottunk semmit? Öt gyereket világra hoztál, hogy utána elhagyd őket? Milyen anya vagy te? Egy állat jobban vigyáz a kölykeire az ösztönei miatt! Egy senki vagy, és ha valaha is szeretted volna apát, mellettünk maradsz, ahogy ő akarta volna!

-          Kicsim…

-          Ne szólíts így! – kiabáltam toppantva egyet a lábammal. – Egy alkoholista hajléktalan vagy…

-          Ígérem, hogy megváltozok, befekszem a… - vágott közbe kétségbeesetten. Mind szép és jó lett volna, ha ez a párbeszéd nem 325-re ismétlődött volna meg. Az elmúlt évek rádöbbentettek arra, hogy egy alkoholistának van a legrosszabb lelkiismerete, amikor józan.

-          Gyűlöllek, hát nem érted? – hajoltam fölé hunyorítva. A hangom remegett a méregtől. Anya szeme elé kapta a kezét és hangos zokogásban tört ki. Aljasnak éreztem magam, pedig nem nekem kéne így éreznem. Ekkor egy meleg kéz átölelt hátulról. Az illat…

-          Niall… - suttogtam és a fiú nyakába fúrtam magam.

-          Szerintem jobb lesz, ha most magára hagyjuk az édesanyádat. – megpróbált biccenteni felé, de anya megfordult a másik oldalára, hogy ne lássa, ahogy sír.

-          Ő nem az anyám. – néztem rá dacosan, majd kimentem. Mint mentem? Menekültem. A következő pillanatban már azon kaptam magam, hogy a kórház előtt támaszkodok a falnak és a levegőt kapkodom.

-          Ez miben segít? – lépett elém Niall komoran.

-          Micsoda? – néztem rá értetlenül.

-          Szerették egymást. Anyád nem tudta feldolgozni és hibát követett el.

-          Otthagyott… - mondtam nyomatékosan a szót és közelebb mentem Niallhoz.

-          Tudom. De szerintem komolyan változni akar.

-          Mindig ezt mondja, ugyanígy. Régebben bedőltem neki, de soha többet. Neked sem kéne naivnak lenned. – húztam fel cinikusan a szemöldökömet.

-          Szüksége van rád. – fogta meg finoman a karomat Niall.

-          Az anyámnak két üveg vodkára van szüksége. – sziszegtem az arcába.

-          Mellette kell állnod. – makacskodott Niall. – Segítek neked. Melletted leszek, és együtt segítünk anyukádnak.

-          Tényleg nem érted? – léptem hátra csalódottan. – Utálom őt.

-          Dehogy utálod. – mosolyogta el magát tétován a fiú.

-          Mert te már csak tudod… - horkantottam fel. – Végül is, egész életben szerető család vett téged körül és maximum az volt a nagy dráma, ha nem adtak neked vacsorát büntetésből… Az én életem az elmúlt években… - elcsuklott a hangom, ahogy megrohamoztak az emlékek. Niall közelebb lépett és megölelt. El akartam magamtól lökni, de jól esett. Belesimultam az erős karjai közé, mintha egy kiscica lennék. A keze a hajamat becézgette. Persze, hogy az idő is kedvezzen a kedvemnek, elkezdett esni az eső. Megint begöndörödök…

-          Engedd meg, hogy segítsek… - suttogta lágyan.

-          Ebben az ügyben nem kérem a segítséged! – toltam el magamtól a fiút. – Bármi másban szívesen osztozkodom veled, de ezt a témát hanyagoljuk!

-          De Melanie…

-          NEM! – vágtam rá. Niall furcsa fénnyel a szemében vizsgált engem, de végül felsóhajtott.

-          Legyen, ahogy akarod. Viszont mennünk kéne, mert elkésünk. Hívok taxit.

-          Nem kell. – vontam vállat, miközben az eső egyre jobban rákezdett. – Közel van az iroda. Inkább gyalogolok. De te menjél csak nyugodtan…

-          Dehogyis. – mosolyodott el. – Veled megyek. Kíváncsi vagyok, mikor változol át sellővé. – bökött meg játékosan. Nem tehettem róla, de elmosolyogtam magam. Niall szó nélkül átkarolta a vállamat és úgy mentünk tovább. Ami a legcsodálatosabb volt senki sem vett minket észre a nagy rohanásban. Mi voltunk azok a bolondok, akiket nem zavart, ha agyon áztatott minket az eső…

- Pedig Berrie még a tükrömet is megkaphatta volna... 

-          Öö, Niall nem tudom, hogy tudod-e, de ott egy kicsit vizes vagy. – mutatott Lou az agyonázott Niall pólójára, aki felnevetett.

-          Csak leteszteltem magam. És képzeld vízálló vagyok!  - nevetett édesen.

-          Az szupeeeer. – vigyorgott Lou miközben hátba vágta, majd rám nézett.

-          Na és te megbuktál a vizsgán?

-          Később Lou. – sóhajtottam. – Most nincs kedvem. – azzal leültem Harry mellé a kanapéra.

-          Tönkre teszed. – nézett rám utálkozóan Harry. – Átáztatod.

-          Majd megszárad. – vontam vállat.

-          Ja, hogy csak ennyi? Végül is, te a dolgok tönkre tevésében vagy profi, nem Melanie? Vagy kapcsolatokéban…

-          Befognád végre? – csaptam mérgesen a combomra.

-          Kilépnél végre?  - vágott vissza az a srác, aki a szívemben egy igen előkelő helyet foglal el. Dacosan farkasszemet néztem vele. Az egész teremre súlyos csönd telepedett. Harry nem kapta el a tekintetét, nekem meg nem volt kedvem veszíteni.

-          Csak én érzem úgy, vagy most tényleg van egy kis feszültség? – próbálta Lou viccesedéssel megtörni a kínos szituációt, de nem jött össze. Ekkor lépett be Paul.

-          Még nincs vége. – fordult el Harry. Közelebb hajoltam hozzá.  

-          Nem fogom engedni, hogy bármikor is véget érjen. – suttogtam a fülébe. Harry csak mérgesen visszanézett. Nekem furcsamód kezdett tetszeni a játék. Hisz végül is a legnagyobb ellenségekből lesznek a legnagyobb szeretők, nemde? Na, tessék, már megint a szexen jár az eszem. Ajj, olyan rossz vagyok.

-          Hülyék vagytok? Fel akartok fázni? – nézett rám és Niallre Paul úgy, mintha elmebetegek lennénk. – Nyomás átöltözni! – Mi csak szó nélkül felpattantunk és átnyargaltunk a styles szobájába. Nem volt itt, de legalább a ruhák megvoltak. Még mindig néma csöndben válogattunk a ruhák közül, amikor Zayn becsörtetett.

-          Niall… beszélnem kéne Melanieval. – Niall kérdőn nézett rám, majd vállat vont és felkapott pár ruhát.

-          Majd odabent találkozunk. – azzal kisétált. Csak most vettem észre, hogy milyen rossz állapotban van Zayn. Az arca teljesen beesett volt és szomorú.

-          Mi történt? – léptem közelebb hozzá és finoman megérintettem a mellkasát. A fiú csak lehajtotta a fejét.

-          Szórakozott velem. – nem értettem.

-          Kicsoda?

-          Hát Berrie… - hirtelen eszembe jutott a levél, meg a találka, meg úgy minden.

-          Lekoptatott?

-          El se jött. – nézett fel rosszkedvűen, majd felmászott a kanapé tetejére és ráült. Én lehúztam a gatyámat és felvettem egy szoknyát, amit ott találtam. Már csak egy felső kellene…

-          De miért nem?

-          Ha én azt tudnám. – vont vállat flegmán. – Biztos ő is csak a szokásos libacsaj. Vagy nem tudom. – megdörzsölte a szemét. – Még soha sem vártam egy lányra sem ennyit. Érted, már ott voltam négykor álruhában meg minden, de semmi. Kilencig maradtam aztán eljöttem.

-          Öt órát vártál rá? – mosolyogtam el magam. Kezd egyre szimpatikusabb lenni ez a csaj. Valószínű megleckézteti őméltóságát, amiért pucéran kergetett egy csajt a címlapokon.

-          Igen, de ez nem hiszem, hogy olyan vicces. – morogta dühösen, majd a lábát kezdte el figyelni. Én gyorsan felkaptam egy blúzt és egy pulcsit, majd közelebb léptem hozzá.

-          Dehogy találom viccesnek. Azt viszont igen, hogy itt nyavalyogsz anélkül, hogy becsatlakoznál a játékba.

-          Mi van? – nézett rám úgy, mint egy eszelősre.

-          Berrie valószínűleg csak meg akarja tudni, hogy tényleg komolyan gondolod-e a flörtölést, meg ezeket a dolgokat. Nyilvánvalóan ő is ott volt tegnap és téged figyelt. Kíváncsi volt, hogy mennyit áldozol rá.

-          És mi van, ha nem? Egyszerűen csak szórakozik?

-          Ne legyél már ilyen kishitű Zayn. Egy lány szereti, ha egy herceg legyőzi érte a hétfejű sárkányt. Én is tuti ezt csináltam volna, főleg a címlap után.

-          Ez egy próba volt? – rakta össze egy kissé lassan a dolgokat az én zseni arab hercegem.

-          És szerintem lesz még próba. – kacsintottam rá. – De talán ezért a csajért megéri.

-          Szerintem is. – futotta el végre egy mosoly az arcát. – Remélem, hogy igazad van.

-          Olyan biztos ez, mint a havi női baj. – nyújtottam ki a nyelvemet incselkedve, mire Zayn már felnevetett. Én vele nevettem. Nem volt túl sok mosolyogni való az életemben, de nem akartam velük foglalkozni. Egyszerre csak egy probléma. És aki jelen pillanatban előttem tornyosul: Harry…

- Ebből nem kapsz Melanie... Ez csak Cintiáé! 

-          Mi a fenét akarsz? – dohogta egy zöld arcú szörny. Nos, első ijedtség után rájöttem, hogy a zöld szín az arcpakolásnak köszönhető és alatta rejtőzik valahol az a nő is, akit a szívem legmélyebb bugyraiból utálok. Szemtől szembe magával az ördöggel álltam szemben, aki hempereg a pasimmal. A leendő pasimmal. Aki hazugságokat sugdoss a leendő férjem fülébe, akitől majd lesz egy kisfiam és egy kislányom. Meg egy közös cica is, meg pónilovak. Igen, szeretnék lovakat. Szerintem megnyugtatják az embert és olyan szépek. Igaz, akkor azt jelentené, hogy ki kellene költöznünk Londonból. Nos, Harryt a munkája ide köti, szóval valami Londonhoz közeli helyet választanánk… Egy kis vidéki paradicsom… na de egy kicsit elkalandoztam. Először is ki kell iktatni egy kis bibit. A bibi szó itt Cintiát jelöli. De a bibit én mindig lekaparom, szóval…

-          Neked is szép napot! Én is jól vagyok köszönöm! – mosolyogtam hamiskásan, majd határozott léptekkel elléptem mellőle és kényelmesen elhelyezkedtem a heverőre.

-          Mondanám, hogy érezd magad otthon, de nem akarom, hogy bekoszold a nappalimat. – gyilkos mosollyal ült le velem szembe. Érti a játékot. Hiába, ő is Éva lánya…

-          A család? – mosolyogtam rendületlenül.

-          Ó, gyerekek külön foglalkozáson, a férjem pedig üzleti úton. – kacsintott. – Kávét?

-          Igen, két cukorral és sok tejjel. – húztam fel a szemöldököm. Cintia odabiccentett az ajtóban álló szobalánynak, aki azonnal elrohant a konyhába.

-          Nos, miben nem segíthetek? – tette keresztbe a lábát. Igazán elbűvölő volt a zöldséges-maszkban.

-          Harryt is ilyen fejjel szoktad kényeztetni? – böktem a feje felé.

-          Ó, nem. Az ilyen fej azért kell, hogy Harry sose szeressen ki belőlem a végeredményt látva. Mindjárt leírom neked, hogy mi a keverék neve, rád is rád férne. – tette hozzá tetetett aggódással.

-          Köszönöm, de majd ráérek aggódni, ha a botox már tönkre tette az arcomat. – vágtam vissza. – Azért vagyok itt, hogy megkérdezzem, mi a célod ezzel az egész spiclis dologgal?

-          Milyen ,,spiclis”? – nézett ártatlanul.

-          Harry elmondta aranyszívem, hogy te azt állítottad, hogy én küldtem rátok az újságírókat, és hogy beépített tégla vagyok.

-          Harry biztos tévedett. – mosolygott értetlenül. De láttam a szemén, hogy hazudik. Sőt. Direkt túljátszotta a szerepét, nehogy véletlenül is elhiggyem, amit mond. Cintia felállt és odalépett egy gyönyörű üveg tálka elé majd finoman elkezdte lehúzni a maszkot a vizes keze segítségével. Tulajdonképpen gyönyörű nő ez a Cintia. Egy lehelet vékony selyem köntös volt rajta, így tisztán lehetett látni a hosszú, kellemes barna combjait. A haja védelmező fátyolkén borult rá a hátára és körülbelül olyan selymes volt, mint a rajta lévő köntös. A szeme gyönyörűen világított az arca közepén. De utálom. Mindjárt hozok egy fűnyírót oszt átmegyek a fején. Akkor már nem lesz ilyen szép.

-          Miért mondod ezeket rólam?

-          Nem mondok semmit kedvesem. – nézett vissza mosolyogva, miután már leszedte a maszkját. Smink nélkül is tökéletes bőre volt. Határozottan közelebb lépett. – Unom már, hogy folyamatosan Harry körül sertepertélsz. Mikor érted már meg, hogy egy ilyen fiúnak nem kell egy olyan liba, mint te? Láthatóan még öltözködni sem tudsz rendesen. Meg a hajad… mintha egy bokor lenne. – vihogott fel, nekem meg összeugrott a gyomrom. Összehunyorította a szemét. – Adok egy tanácsot édesem. Maradj távol tőle, különben pokollá teszem az életed! – tette harciasan a csípőre a kezét. Nagyot nyeltem.

-          Ha pokollá teszi, akkor magammal rántom, mert maga pályát tévesztett. Megpályázhatná a pokol királynője címet. – az arcunk pár centiméterre volt egymástól. Körülbelül úgy nézhettünk ki, mint a vicsorgó kutyák.

-          Takarodj a házamból. – adta ki az utasítást.

-          Örömmel. – indultam el, majd az ajtónál megfordultam. – Csak azért jöttem, hogy bemutatkozzam. Úgyis olyan sokat fog még rólam hallani. – mosolyogtam, majd kilibbentem. Vettem egy nagy levegőt. Ez a Cintia nem könnyű falat. Ahogy elsétáltam a házuk előtt és befordultam a bokornál a nagy szétszórtságomnak köszönhetően leesett a táskám.

-          A fenébe. – hajoltam le, ám ekkor egy autó leparkolt a ház elé. Kíváncsian leskelődtem a bokor mögül, ekkor nagy megrökönyödésemre Harry szállt ki belőle. Sietős léptekkel felsétált a lépcsőn és becsöngetett. Cintia nyitott neki ajtót. Ami ez után következett sokkal rosszabbul esett, mint az a tény, hogy híztam két kilót. Szenvedélyes csókban forrtak össze. A kezemben volt a telefonom. Három másodperc és a kezemben volt az a bizonyíték, amivel tönkre tehettem Cintiát.      

-Utálom, ha kevés kommentet kap Netyke. Legyetek már jó arcok és biggyesszetek oda valamit. 

Köszi, örök láv meg minden...

---------------------

Oups. Melanie minden eszközt bevet azért, hogy Harry szíve csak az övé legyen. Nem túlzás ez egy kicsit? Csók, puszi Nety voltam:) XoXo

A mesebeli herceg sokszor a patakból ugrik elő és nem a ló hátán érkezik...

Meglepetés:)) A mai rész kicsit szomorú, kicsit vidám, kicsit vicces, kicsit horrorisztikus, kicsit romantikus. Hiszen tudjuk, a jóból megárt néha a sok...;) 

Újabb fejezet Mel és Niall ügyében, illetve Harry egy meglepő lépésre szánja el magát, viszont a végére olyan dolgok derülnek ki, ami a hercegnőket hamar kibillentik az egyensúlyából. 

De nem is rabolom tovább a türelmeteket, szóval kalandra fel, nézzük meg Melanie életének egy újabb fejezetét;) 

-          Ő az anyukám. – hajtottam le a fejemet. Niall nem szólalt meg, de amikor felnéztem ugyanolyan lágyan nézett rám. Így hát beleavattam őt a szomorú történetembe.

------------------------------

- Csókot? Remélem nem büdi a szám...

De jó meleg az ágy… és milyen jó illata van. Annyira kellemesen éreztem magam. Az elmúlt napokban mindig máshol ébredtem fel, szóval hirtelen eszembe se jutott, hogy hol vagyok. Ahogy megmozdultam éreztem, hogy egy meleg kéz erősen átkarolja a derekamat és a teste nekifeszül az enyémnek. Hunyorogva lepillantottam az engem tartó kézfejre, majd mosolyogva vettem tudomásul, hogy Niall keze az. Olyan sokat ért mostanában hozzám ez a kéz, hogy már ezer közül is felismerném. Ahogy feljebb húztam a fejemet, a nyakamat hirtelen meleg levegő érte. A kissé hangos szuszogásból rájöttem, hogy Niall még az igazak álmát alussza. Annyira aranyos ez a fiú. Homályosan felrémlettek az elmúlt este képei. Anyut kórházba vittük, Niall meglepett, majd mindent elmeséltem neki. Mindent. Ez nagyon furcsa. Senkinek soha nem nyíltam meg ennyire előtte. Max ugye Ronnie. De ő más. Meg Stefi a legjobb barátnőm. Érdekes, hogy amióta elkezdtem dolgozni, azóta ő is, és semmi időnk nincs egymásra. Majd valamikor meg kéne ejteni egy mozit. Egy igazi csajos estét. Úgyis annyit vagyok hímneműek között mostanság. Meg ott van Dani és El is. Tök jó fejek voltak elsőre, de azóta nem sikerült megismernem őket rendesen. Pedig lenne pár alantas infóm az imádott uraikról. És itt van Niall is. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz barátság szempontjából. Talán ehhez az a isteni szex is hozzá segített. Végig futott a hideg a hátamon, ahogy belegondoltam az egészbe. Igazából nagyon jól éreztem akkor magam, és érdekes módon vágyakoztam utána. Pedig Niallről azt gondolná az ember, hogy kis ügyetlen. Erre fő egy Adonisz. Imádom. És miután elmondtam neki a családom szerencsétlenkedését, majd el is pityeregtem magam rohadt aranyos volt. Finoman magához húzott és nem kérdezett olyan hülyeségeket, hogy ’De ugye most már jól vagy?’ meg hasonló baromságokat. Niall egy nap szuper pasija lesz valakinek. Vajon meddig beszélgethettünk itt az ágyban? Orvosi tanácsra elhozott magához, hogy lepihenjek. Előtte azért konzultált Ronnieval, aki bár vonakodva, de belement. Szerencsére a szomszéd asszonyunk van olyan tünemény, hogy vigyázzon a kölykökre. Te jó ég… Ezer éve nem láttam őket. Hiányzik már a kis hülye fejük. Közelebb simultam Niallhoz, mert jól esett, hogy végre valaki karjaiban ébredek fel. Ekkor az erős karok jobban magukhoz szorítottak és egy rekedtes hang beledörmögte a fülembe:

-          Jó reggelt szépség. – elmosolyogtam. Érződik a hangján, hogy álmos. Finoman megfordultam és farkasszemet néztem a szőke fiúval.

-          Neked is. – suttogtam mosolyogva. Visszamosolygott.

-          Jó lenne mindennap így kelnem. – dörzsölte meg az orra hegyével az enyémet.

-          Csak ahhoz jó lenne, ha szerelmes lennél belém. – kuncogtam fel. Niall elhúzta a száját, de még továbbra is mosolygott.

-          Igen az nem ártana. – a fejemet közelebb húzta és a nyakába temette. Én csak átkaroltam. Behunytam a szememet. Itt akartam maradni egész nap. Nem akartam a mai teendőkre gondolni.

*Zayn: - Berrie végre írt!!!

*Liam: - Én vagyok Superman...

*Lou: - Esetleg letennétek????

*Niall: - Zayn farzsebéből egy csoki lóg ki... YAMMY.

-          Szép jó reggelt! – köszönt ránk Paul nagy meglepetésemre vidáman. Kíváncsian Niallre néztem, aki csak robotszerűen bólintott vissza a mindig morcos medvének.

-          Ennek van olyan, hogy jó kedve van? – sutyorogtam mikor már Paul elment mellőlünk és mi mentünk be a fiúkhoz. Körülbelül fél órás késésben vagyunk, de semmi gáz.

-          Sokszor van jó kedve, csak mostanában sok a balhé, és ez mindig az ő hátán csattant. – vont vállat a szőkeség fáradtan. Mikor beléptünk a szobába, Lou a terem közepén feküdt a padlón, arccal a földnek.

-          Ennek mi baja? – néztem Zaynre, aki szintén csak megvonta a vállát.

-          Elesett. Oszt úgy maradt.

-          Ez hülye. – mosolyogtam. Liam kedvesen rám mosolyogott.

-          Jól aludtál, drága?

-          Igen, köszönöm. – mosolyogtam vissza.

-          Ennek örülök. – jött oda és megölelt. Annyira imádom ezt a fiút.

-          Mel, képzeld… - pattant fel Zayn miközben odasétált hozzám.

-          Van kaja? – vágott közbe Niall.

-          Ráfeküdtem. – morogta Lou a padlóról. A világért sem fordult volna meg.

-          Szóval képzeld – folytatta az arab herceg izgatottan. – Ma egy cetli várt az ajtómon és találd ki, hogy ki küldte?

-          Szerintetek amúgy hasonlítok egy kicsikét Rambo-ra? – kérdezte nagyon ideillően Liam, majd begörbítette a karját. – Például ha így befeszítek?

-          Lou tényleg van alattad kaja? – kezdett rá a hisztire Niall.

-          Én vagyok a termékenység táptalaja. Szóval belőlem lesz a kaja. – te jó ég. Ezek vajon meddig aludtak?

-          Mondjuk, lehet, hogy inkább Superman. Szerintetek? – emelte fel Liam a karját, imitálva, hogy ő most éppen repül. – Már csak egy piros köpeny hiányzik…

-          FIGYELSZ TE RÁM? – sértődött meg Zayn, mikor rájött, hogy perpillanat öt felé nézek.

-          Persze, persze… - vágtam rá, majd megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, ahogy Niall épp Lou gatyáját próbálja lehámozni. Lehet, hogy adnom kellett volna neki valami kaját indulás előtt. Csak hát olyan nagyon késésben voltunk. – Ki hagyta az üzenetet?

-          De ha így állok, akkor meg Barack Obama. Csak egy kicsit barnulnom kell. – Liam önképe egy kissé zavaros.

-          NE BÁNTSD A FÖLDET! EGYÉL HÓDOT! – sikoltozta Lou továbbra is a padlóról.

-          Nem hiszem el, hogy semmi kaja sincs a közelben. – duzzogott Niall.

-          Olvasd el. – nyomta izgatottan a kezembe.

Évszázadok óta állok. Ha én azt mutatom, az emberek elkezdenek sietni, ha pedig ezt, akkor aludni mennek. Híresebb vagyok az Eiffel toronynál is és nem hiányozhatok egy angliai képeslapról sem. Én látom azt a lányt is, aki piros sálban fog téged várni, mikor a nap lenyugszik. Jelige: SORS

-          Lehet, hogy egy pedomaci. – néztem fel vigyorogva, mire Zayn kikapta a kezemből.

-          Ez Berrie. – húzta fel győzedelmesen a szemöldökét.

-          Miből gondolod? – néztem rá kíváncsian, miközben a többiek is körénk gyűltek.

-          Emlékszel? ,,Ha a sors is úgy akarja…” Ez fix, hogy ő.

-          De az nem a sorszerűség ellen szól, hogy szándékosan odavezet téged, hogy megtaláljon téged? – kérdezte meg Liam miközben megfordította a lapot.

-          Ez a része már nem igazán érdekel. – mosolyogott Zayn szélesen. – Végre esélyt adott annak, hogy találkozzunk. A kérdés, hogy hol…

-          Zsenikém ez a Big Ben. – csapott a fejére Liam. – Téged se az eszedért szeretnek.

-          De mi van akkor, ha a maffia áll a háttérben? – kérdezte meg a szintén okos Lou.

-          Már miért állna? – nézett rá Niall.

-          Hát figyeld a metaforát. ,,Piros sálban fog téged várni, mikor a nap lenyugszik.” A piros itt a vért jelenti, a nap lenyugvása pedig a halált.

-          Eleanor nem hagyott aludni, mi? – tette együtt érzően Liam a vállára a kezét.

-          Hát nem a mi kapcsolatunk fog ellaposodni az is biztos. – mosolyogott huncutul Lou, mire mindannyian elvigyorogtuk magunkat.

-          Reggelt. – lépett be egy nagyon kócos és álmos személy. Jó volt ránézni. De tényleg. Annyira helyes még így is.

-          Az volt. – morogta mellettem Niall. Szóval ezek még mindig nem békültek ki. Harry is ránézett, majd rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.

-          Ki tudnál jönni két percre Mel? – láttam a szemem sarkából, ahogy a fiúk összenéztek, de én boldogan követtem imádatom tárgyát kifelé a szobából.

-          Mit szeretnél? – vettem elő a legszebb mosolyomat.

-          Melanie, arra gondoltam, hogy… - rám szegezte a tekintetét. – Nem lenne kedved ma este egy randihoz? Elvinnélek vacsorázni…

- Vajon milyen lehetsz melltartó nélkül? Ja bocs már láttam a címlapon...

Izgatottan lépkedtem az impozáns épület bejáratához. Bár volt rajtam dzseki mégis majd szétfagytam. Bár Harry erősködött, hogy eljön értem, mégis inkább a taxihoz ragaszkodtam. Nem akartam, hogy találkozzon Ronnieval, aki mint vártam hatalmas hisztit csapott le, hogy mostanában milyen keveset vagyok otthon, és hogy megint lelépek szórakozni. Nem akartam felvilágosítani, hogy nekem Franciaország inkább munka és totális lelki leterhelés volt. Igaz voltak szép pillanatok, például Harryvel a csók, vagy Niallel az az éjszaka. Niall. Automatikusan elkomorodtam. Harry megígértette velem, hogy nem beszélek senkinek erről, mivel Niall kiakadna. Valahol igazat adtam neki, mégis lelkiismeret furdalásom volt, amikor képébe hazudtam Niallnek, hogy Harry csak egy csaj telefonszámát kérte el tőlem. Elhitte, de akkor is. Tök rosszul érint a dolog. De talán ha rájön, hogy Harry komolyan gondolja a dolgot. Egy dolog zavar még. Cintia. Nem egészen két nappal ezelőtt még teljesen összetörve ücsörgött az ágyán és most meg? Az biztos, hogy ezt kiszedem belőle.

-          Gyönyörű vagy. – lépett elő Harry hirtelen, de úgy, hogy én még levegőt sem tudtam venni annyira összeugrott a gyomrom. Nagyon dögös volt. Komolyan. Lágyan puszit adott az arcomra, majd belém karolt. – Menjünk be. Hűvös van. – még szerencse, hogy fogott különben ott helyben elhaláloztam volna szívrohamban. Harry egy jótékonyági vacsorára hívott el. Annyira aranyos volt. Szinte minden szembejövő embernek odabiccentet.

-          Te mindenkit ismersz? – suttogtam neki oda megilletődve. Csupa gazdag, előkelő ember. Esküszöm úgy éreztem magam, mintha Blair Waldorf egyik estélyén lennék. A szemem már automatikusan megindult, hogy megtaláljam Chuck Basst. De hohó, ébresztő, kislány. Ez itt a valóság. A nagyon is édes valóság. Végül is Harry Edward Styles karjába kapaszkodva lépek be egy hatalmas, gyönyörű bálterembe.

-          Ha egy ideje már benne vagy a körben rájössz, hogy nagyon ritkán változnak a személyek. - Harry finoman odavezetett az asztalunkhoz. Nagy örömömre csak két embernek volt megterítve. Kihúzta a széket. – Hölgyem?

-          Köszönöm uram. – haraptam mosolyogva a számba.

-          Adhatok önöknek a pezsgőből? – jött oda egy pincér.

-          Igen, kettőt kérünk. – vette el mosolyogva Harry miközben letelepedett a szembe lévő székre. – Tessék Melanie. – nyújtotta át nekem. Már attól berúgtam, ahogy ránéztem. – Az esténkre, ami remélem csodálatos lesz. – emelte fel a poharat.

-          Majd igyekszünk. – leheltem. Mérgesen vettem tudomásul, hogy remeg a kezem. Belekortyoltam a pezsgőbe. Tökéletes. Harry letette a poharat és megfogta a kezemet, majd odahúzta magához.

-          Tényleg sokat jelent nekem, hogy jelent nekem, hogy eljöttél. – mosolygott továbbra is és a szemével nem eresztette az enyémet.

-          Harry én is tökre boldog vagyok meg minden, de nem is olyan régen, még az ellen kardoskodtál, hogy egyáltalán a közeledbe menjek. – puhatolóztam.

-          Azóta megváltoztak a dolgok. – vont vállat és belekortyolt a pezsgőjébe. Majd visszanézett rám. – Szeretném, ha új lappal kezdenénk. – azzal egy kézcsókot adott a kezemre. Nem volt több kérdésem. Ekkor valaki lepakolt mellénk egy széket és lepattant rá. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy Niall volt az, szintén nagyon elegáns öltönyben.

-          Te mit keresel itt? – ütött egyet az asztalra dühösen Harry.

-          Nem fogom hagyni, hogy kihasználd! – hajolt közelebb hozzá Niall.

-          Nem is akar. – tettem gyorsan a combjára a kezem. Niall csalódottan rám nézett.

-          Azt hittem több eszed van. Meg azt is, hogy a barátok őszintén elmondanak egymásnak mindent. Nem értem, hogy még mi a fenét csináljak, hogy megbízz bennem.

-          Tudtam, hogy erre csak ideges lennél és… - próbáltam csitítgatni, de Niall visszafordult Harryhez.

-          Ne törd össze. Őszintén kedvel téged, te meg csak szórakozol vele, hogy Cintiát féltékennyé tegyed. – a szavai mintha egy késdöfés lettek volna. Kivettem a kezemet Harry kezéből.

-          Igaz ez? – próbáltam úgy beszélni, hogy ne remegjen a hangom. Nem jött össze.

-          Jól van akkor. – dőlt hátra morcosan. – Végül is ennyivel jössz.

-          Miről beszélsz? – teljesen megtörtem. Az előbbi idilli percek rémálommá változtak át.

-          Az újságcikkedről. – megint a szemembe nézett. De egyáltalán nem volt most gyengéd. Sőt. – Cintia kiderítette, hogy te szóltál előzetesen az újságíróknak.

-          Tessék? – teljesen kiakadtam. – Hol a bizonyíték?

-          Az még nincs. – nézett rám hűvösen. – De majd lesz az is.

-          Harry… - nem tudtam megszólalni csak éreztem, hogy gyűlnek a könnycseppek a szemembe.

-          Azt hiszed, komolyan elhiszem az édelgésedet? – hajolt előre az én imádott hercegem. – Meg kell hagyni, te vagy a legtehetségesebb színésznő.

-          Harry. – szólt közbe Niall.

-          Te meg ostoba vagy, hogy egy ilyen liba kell neked. – nézett rá Harry.

-          Ezt vond vissza. – Niall hangja keményen csengett.

-          Nem fogom. És egy nap nekem fogsz igazat adni. – állt fel Harry. – Most ha nem haragudtok, inkább más társaságban tölteném az estét. – azzal otthagyott. Egy lány számára az a megalázóbb szituáció, ha a kísérője faképnél hagyja. És nekem megtörtént. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?

-          Mel… - vont magához finoman Niall. Én meg gyorsan elrejtettem magam a külvilág elől. Nem kell, hogy mindenki a könnytől maszatos arcomat nézze.

-          Minden hazugság. Nem vagyok spicli. – suttogtam bele a nyakába.

-          Tudom. – ölelt át szorosan. – Harry csak szerelmes. És az meg elvette az eszét. Csalódott, mert Cintia elhagyta.

-          De annyira szeretem. – suttogtam.

-          Tudom. – suttogta vissza. – De egy nap rájössz, hogy a mesebeli herceg sokszor a patakból ugrik elő és nem a ló hátán érkezik. És majd onnan fogod tudni, hogy megérkezett, hogy a szíved dobbanása kihagy egy pillanatra és örökké azt akarod, hogy abban a pillanatban legyetek csak ti ketten…

 

- Kommentet, vagy bedurvulunk!!!

----------------------

Óóóóh...:( A galád Harry. Vagy mégsem galád? Ha valaki szerelmes akkor ott már nincs határ? Egyáltalán mi ez a beépített téglás sztori? Vajon honnan veheti ezt Cinita? És vajon igaz? NE felejtsétek a kommenteknek MINDIG ÖRÜLÖK♥ Csók, puszi Nety voltam;) xoxo