Én veled, Te vele, Ő velem...

Sose ússzatok éjfél után egy bányatóban, pláne ha ettetek előtte...

Meglepetés! Na hoztam egy kis történet folytatást köszönhetően annak, hogy valami rém izgi könyvet vettem, ami annyira ijesztő, hogy nem tudtam utána aludni, szóval leültem és begépeltem egy rövidebb részt. Ha majd látjátok a horror-vonalat, bocsi a könyv hatása:)

Na jó olvasást és kommentre fel;) Légyszi, sokat jelent:) 

-          Csak miattad. – fordult meg és ott hagyott minket. Niall rám nézett.

-          Így sohasem fogod tudni meghódítani őt.

-          Óh, köszönöm, erre már rájöttem.

-          Segítsek? Még nem lehetetlen a dolog. – meglepődve néztem rá.

-          Tényleg tudsz? De miért segítenél?

-          Mert szeretnélek boldognak látni téged.

---------------------------------------------------------

Álmosan vezettem az autópályán. Hajnali hatkor még nem sok autó akadályozott. Vajon meddig tud egy ember alvás nélkül létezni? Hajnali háromkor érkeztünk át a következő francia városkába. Annak sem tudom a nevét. A fiúknak fél óra múlva kell kelniük. Ha szerencsém van, akkor visszaérek addigra egy halom Mc’Donalds – ból származó kajával. Niall súgta nekem oda mielőtt elmentek aludni, hogy első jó pontot Harrynél úgy szerezhetném meg, hogy hozok reggelit a mekiből, mert a szállodás kaját már rettenetesen unják. Istenem, egyem a szívűket, de rossz sorsuk van. Tényleg baromi rossz lehet a luxus szállodák reggeli kínálata. Egyébként van egy olyan érzésem, hogy Niall inkább maga miatt kérte ezt és nem Harry miatt, de végülis mindegy. Így sem, úgy sem tudnék aludni. Idegesít, hogy Harry haragszik rám. Miért pont rám? Oké, talán tényleg gyerekes volt az a hívás, de most komolyan… Mit ehet egy anyja korabeli nőben? Nyílván a nő szex ügyileg nem aprózza el.

-          Hülye GPS! – csaptam a készülékre. Nyílván az egész város tele van mekivel, de biztos, hogy ez az izé teljesen kivisz valahova. Egyáltalán mi a fenét keresek én az autópályán?

-          Van Isten! Melaninek hívják! – kiáltott fel Lou, mikor beléptem az 5 (!) gigameganagy mekis zacskóval. Én csak fáradtan fintorogtam. Lehetett abban valami, amit Niall mondott. Teljesen felvillanyozódtak és azonnal elkezdtek turkálni a zacskókban. Mindenki kivéve az én fürtös hercegem.

-          Uh, Harry, van nuggets! – sikkantott fel Lou egész nőiesen. Már automatikusan elmosolyogtam magam. Harry viszont csak vállat vont.

-          Nem mérgezem magam ilyen szarokkal. Inkább kimegyek, megnézem a svédasztalt. – azzal felállt és ki is ment.

-          Legalább több marad nekünk. – vont vállat Zayn. Nekem meg égett az arcom a pirosságtól. Teljesen egyértelmű, hogy ezt miattam csinálja Harry, hogy megbántson. Tényleg rosszul esett. Órákig autókáztam azért, hogy leszarozzon. Na, szép. Éreztem, hogy kezd felforrni az agyvizem.

-          Menj utána! – súgta a szőke amazon a fülembe. Szótlanul felálltam és kimentem Harryt megkeresni. Nem a kajáknál volt, hanem leült egy folyosón lévő kanapéra és a plafont bámulta. Óvatosan leültem mellé, de ő akkor sem nézett rám.

-          Harry, nagyon szépen bocsánatot kérek. – természetesen nem gondoltam komolyan, de ez a dinka addig nem áll szóba velem, amíg ki nem mondom ezeket a bűvös szavakat.

-          Leszarom. – hangzott a válasz. Még mindig nem nézett rám.

-          Akkora egy pöcs vagy. – dőltem hátra durcizva.

-          Ez van. – hunyta be a szemét. Én tényleg nem tehettem róla, de… hirtelen elkezdtek folyni a könnyeim. Ez van, ha nagyon fáradt vagyok és túl sok a stressz. Az állam alá húztam a lábaimat és próbáltam megnyugodni. Olyan szinten gyerekesnek éreztem magam, hogy az hihetetlen. Sajnálom, na! Nőből vagyok!

-          Abbahagynád? – nézett rám ingerülten Harry.

-          Mit? – lepődtem meg szipogva.

-          Ezt. – mutatott a folyamatosan patakzó könnyeimre. – Nagyon lohasztó fejed van ilyenkor. – Lohasztó. Mint egy lónak. Én csak az arcom elé tettem a kezem és eltakartam a cunnamit.  Végérvényesen dedósan nézek ki. Egy olyan fiúnak, aki az érettebb korosztályra bukik, aligha bejövős a szitu.

-          Melanie. – érdekes módon ellágyult a hangja és éreztem, ahogy leguggol mellém. Kíváncsian kikukucskáltam az ujjaim között. Harry csak sóhajtva leszedte a kezemet az arcomról. Szótlanul néztük egymást. – Most miért sírsz?

-          Nem tudom. – szipogtam.

-          Nagyon haragszom rád. – láttam a szemén, hogy komolyan gondolja. Én önkéntelenül is előrébb csusszantam és a kezeimet a mellkasára tettem.

-          Nem való melléd. – suttogtam, mint egy kislány, akinek a maciját akarják elvenni.

-          Mel! – Harry hangja szigorúan csengett. – Kértem már, hogy hagyd abba ezt a cirkuszt. – komolyan, mintha egy apuka beszélne a rosszalkodó kislányával.

-          Nem tehetek róla. Az ösztönöm minden egyes része azt súgja, hogy ez nem lesz jó neked.

-          Akkor szar az ösztönöd. – végül is logikusan csapta le. De nem hagytam magam.

-          Mi fogott meg benne?

-          Az, hogy mellette már tényleg boldog vagyok anélkül, hogy megjátszanám magam. Hogy szó nélkül segít, bármilyen problémába is kerülök. Hogyha vele vagyok, akkor tényleg teljes embernek érzem magam. – Hazza önelégülten elvigyorodott. – És az ágyban sem semmi.

-          Gondoltam. – forgattam meg a szemeimet.

-          De nem értelek Melanie. Miért pont én kellek neked, mikor karnyújtásra van az a személy, aki… - tétovázott.

-          Aki?

-          Kirúghat, mert a kollegával nem kerülhetünk intim viszonyba. – szólalt meg mellettünk Niall.

-          Te itt? Finom volt a kaja…? – Harry nagyon zavarba jött, Niall meg nagyon keményen nézett rá. Én meg nagyon mérges voltam. Azt mondta segít, erre belekontárkodik, épp amikor a hercegemmel romantikus pózban az élet nagy kérdéseit boncolgatjuk.

-          Finom volt. – válaszolt tömören Niall. Harry olyan hirtelen állt fel, hogy én előre estem. Igen. Méltóságteljes póz. És nem. Egyik sem segített volna fel. Csak farkasszemet néztek egymással.

-          Igen, köszi, életben vagyok. – morogtam, majd felkecmeregtem.

-          Épp a gazdájához próbálom visszavinni a lekvárt. – lépett Harry közelebb Niallhoz. Mi? Ezek tuti zakkantak…

-          Milyen lekvárt? – nem válaszolt egyikőjük sem.

-          De ez a lekvár még rossz befőttes üvegben van. Át kell cserélnem. Azt hittem megbeszéltük. – Niall is csupa hülyeséget beszél.

-          Igen. Figyelj én…

-          Ne fáradj. Nincs gond. – fordult felém morcosan. Igen, az én okos kis agyammal rájöttem, hogy kódolva beszélnek előttem. Vajon mi lehet a lekvár?

-          Harry… - hallottunk meg magunk mellől egy női hangot. Egy gyönyörű nő állt az ajtóban. Harry arca egy csapásra megváltozott.

-          Édesem… - suttogta és közelebb ment a nőhöz, majd a legnagyobb bánatomra megcsókolta. Szóval ez a híres szerető.

-          Erre is van terved? – súgtam oda Niallhoz, mire ő halálos komolysággal visszasúgott.

-          A nevem Bond. Niall Bond. – ez hülye… alig bírtam ki kacagás nélkül, bár a helyzet cseppet sem volt rózsás.  

-          Niall? – suttogtam és majd bepisiltem a félelemtől. Nem érkezett válasz. Ekkor valami sikamlós megfogta a lábamat és hátrarántotta így sikeresen pofára estem a vízben. Igen, jól olvassátok. A vízben. Ugyanis életem értelmeinek az volt a zseniális ötletük, hogy koncert után menjünk egy kis éjszakai pancsolásra valami hülye bányatóba vagy mibe. A lényeg, hogy itt nagyon gyorsan mélyül a víz, így tökre féltem, hogy valamelyik agyatlan belefullad. Természetesen én voltam egyedüli lányként a négy fiúval. Igen, mert Harry és az ő nemmondomkimilyen barátnője, Cintia fáradtak voltak ezért visszavonultak tőlünk. Szerintem e pillanatban sikongat Cintia, miközben Harry megmunkálja, de próbáltam nem belegondolni.

-           Ez nem volt vicces! – prüszköltem mérgesen.

-          Ugyan már te mindenért harapsz? – nevetett Niall. Azért nem szóltam rá, mert rég hallottam ilyen felszabadultnak. A többiek közelebb úsztak.

-          Tudjátok mit kéne csinálni? – vetette fel az ötletet Lou. – Versenyezzünk, hogy ki ússza át gyorsabban a tavat. Na?

-          Akkor asszem én nyerek. – nyögött fel Zayn. Nem bírtam ki nevetés nélkül ránézni. Lévén, hogy Zayn nem tud úszni, a fiúk ráadtak ilyen karúszókat a karjára, így a végeredmény elég viccesre sikeredett. Ráadásul a fiú eléggé szerencsétlenkedett, így jobb híján mindig valamelyik srác húzta magával. De most komolyan, el tudjátok képzelni, hogy egy full izmos srác ott feszít narancssárga lufikkal?

-          Én nem megyek. – szólaltam meg.

-          Mert? – kérdezett Liam. – Na, gyere már! Jó móka lesz.

-          Nem. Egyszerűen nincs kedvem belefulladni.

-          Én sem megyek. Inkább kimegyünk a partra és átsétálunk hozzátok. – szólt közbe Zayn. Lou vállat vont.

-          De ti jöttök, nem? – nézett a másik két srácra.

-          Naná. – vigyorgott Niall.

-          De fiúk, vigyázzatok magatokra! – figyelmeztettem őket aggódva.

-          Nyugi anyu! – nevetett fel Lou. – Na, kész?

-          Igen! – szólalt meg a másik kettő.

-          Akkor rajt! – azzal olyan csapkodással indultak el, hogy Zayn kis híján belefulladt.

-          Na, menjünk. – sóhajtottam. – Amúgy is már fázok.

-          Jó, de segíts már. – nyögte a srác.

-          Oké. – nevettem fel, majd közelebb húzódtam hozzá.

-          Ne gyere ennyire közel, mert akkor hozzá érsz a himbi-limbimhez. – mosolyodott el kacéran a srác, mire megint elröhögtem magam. Ja, nem mondtam? Mindegyik srác meztelen. Mint a tejbetök. Mert bár én nem tudtam, de ez az éjszakai fürdőzés lényege. Na, ki akarja elképzelni a srácokat közelről ÚGY?

-          Hát az annyira elbújt, hogy egy darabig közeledhetnék. – nyújtottam ki a nyelvem.

-          Ez? – húzta fel az orrát. – Mindjárt lyukat fúrok vele a bányában, megfigyelheted!

-          Na, jó van, menjünk Mr. Penis. – kezdtem el húzni. Rajtam egyébként ott volt a fehérneműm, mert én még Niall unszolására sem voltam hajlandó levetkőzni. Pedig így is tangában vagyok. Na, nem baj. Kellenek a bolond éjszakák.

-          Ma sem láttad Berriet? – fordítottam komolyra a szót. Az arab srác szomorúan megrázta a fejét.

-          Szerintem direkt nem akar velem találkozni. – mondta kedvtelenül.

-          Ugyan már. Esélye sincs találkoznia veled. Most gondolj bele, hogy milyen biztonságosan vagytok őrizve. Még aláírást sem osztogattok a végén. Hogy a csudában tudna veled találkozni? – ellenkeztem.

-          Ha valakit nagyon akarsz, akkor megtalálod. A többi csak kifogás.

-          Ne légy már ilyen fafejű. Berrie valószínűleg próbálkozott, de nem jött össze. A helyében egyébként én is óvatos lennék.

-          Ezt hogy érted? – nézett rám összeráncolt szemöldökkel.

-          Mármint, ti híres szupersztárok vagytok. – magyaráztam. – A helyében én is elgondolkoznék azon, hogy nem csak a következő takarót keresed az ágyban, ha érted mire gondolok.

-          De te nem hallottad milyen jól elbeszélgettünk. – tiltakozott. – Még flörtöltünk is, meg minden. Tényleg nagyon klassz volt.

-          Igen, elbeszélgettetek, flörtöltetek és? Most azt várod, hogy azonnal megadja magát? Ennek a lánynak valószínűleg van tartása, azért nem bújik veled azonnal ágyba.

-          Nekem nem is ez a fő célom! – csattant fel a srác.

-          Tudom. de mégis itt hisztizel, hogy nem keres. Szerintem inkább egy pasinak kell ezerrel taposnia egy csajért, nem fordítva.

-          De én hogyan találjam meg? Semmit nem tudok róla, ami segítene ebben.

-          Ez már nem az én problémám. – vontam vállat. – Te akarod mindenáron megtalálni.

-          Köszi. – morogta. Ekkor értünk ki a partra.

-          Hol vannak a ruhák? – kérdeztem, mivel nem láttam őket sehol.

-          Erre a fára pakoltuk le őket. – mutatott egy elfekvő törzsre előttünk. Semmi sem volt rajta. Vészjóslóan összenéztünk.

-          Remélem, csak Harry szórakozik. – nyeltem egyet, de ekkor hirtelen egy éles vaku megzavart minket. Azonnal paparazzik tömege támadott le minket.

-          Futás! – iszkolt el Zayn gyorsan. Én is kapkodtam a lábamat. Istenem, ezt hogy fogom kimagyarázni Ronnienál? Ki fog csinálni, ha meglátja a képeket.

-          Ide. – rántott be Zayn gyorsan egy sziklatömbbe és a számra tapasztotta a kezét, hogy a zihálásomat lehalkítsa. Szinte nem is vettem levegőt. Körülbelül 15 fotós rohant el mellettünk. Zayn várt egy kicsit, hogy már biztos távol legyenek.

-          Át kell érnünk gyorsan a másik partra előttük. – suttogta.

-          Hogyan? Ruha nélkül? És ha megint elkapnak? – elöntött a méreg. Ha nem megyek bele ebbe a hülyeségbe, akkor most nincs ez.

-          Nyugi. – nézett rám Zayn szigorúan. – Most ne hisztizz. Liaméket viszont figyelmeztetnünk kell.

-          Jó menjünk. – indultam el.

-          Mel. A másik irány. – intett Zayn, én meg nagyot sóhajtva a másik irányba indultam el szorosan Zayn nyomában.

-          Lou. – suttogott Zayn, miközben egy tömb mögött guggoltunk.  

-          Itt vagyunk. – suttogott vissza egy másik hang. Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy alig két méterre vannak csak tőlünk. Zayn megfogta a kezem és áthúzott hozzájuk.

-          Paparazzi? – kérdezte Zayn a fiúktól, mire azok kedvtelenül bólintottak.

-          Hogy mindent el kell cseszniük. – morogta Liam.

-          De gondolj bele mekkora rock’n’roll lesz pucéran szerepelni a címlapokon. – vigyorgott Lou.

-          Ez nem vicces. – lökte meg Zayn. – Paul ki fog minket nyírni.

-          Állj. – szóltam közbe. – Niall hol van?

-          Visszament hozzátok.  – felelte Liam. – A felénél szólt, hogy nem bírja, inkább visszamegy hozzátok.

-          Utánunk nem jött senki, pedig nagyon lassan mentünk. – nyeltem egyet gombóccal a torkomban. Mindannyian vészjóslóan összenéztünk.

-          Mi az, hogy nem bírja? – kérdezte Zayn. – Nem kapott levegőt, vagy mi?

-          Hát igazából, csak… - Lou habozott, Liam meg a földet bámulta. Amúgy felettébb komikus volt ezeket a srácokat guggolva látni anyaszült meztelenül.

-          Mi csak? – csattantam fel, próbálva figyelmen kívül hagyni a helyzet abszurdságát.

-          Azt mondta, hogy inkább visszamegy hozzád. – tessék?

-          Mi van? – nem értettem semmit és Zaynre néztem, aki elkapta a tekintetét. – Fiúk, miért akart visszajönni hozzám? Csak úgy?

-          Igen. – vágta rá Liam. – Nem volt kedve úszni.

-          Ja, értem. – a fiúk megint összenéztek. Ezek valamit titkolnak.

-          De ha nem ment utánatok és utánunk sem, akkor hol a fenébe van? – vakarta meg a fejét Lou, nekem meg hirtelen valami jeges kéz elkezdte fojtogatni a szívemet.

-          Fiúk mi van akkor, ha… ha Niall nem jött ki a partra, mert még mindig a vízben van. – ijedten néztünk össze. Utána már nem gondolkoztam. Nem érdekelt, ha meglátnak a papparazzik. Belerohantam a vízbe, hogy megkeressem Niallt. Eszembe jutott, hogy Niall telezabálta magát előtte. Remélem nem zsibbadt be a lába vagy valami. Itt már kurva mély a víz. A jeges víz folyamatosan az arcomba csapódott. De nem tántorított el, csak mentem előre és már jó pár perce úszhattam, amikor megláttam egy szőke fejet előttem két méterre. A szívem még hevesebben kezdett el dobogni, amikor megláttam, hogy az arc lefelé néz a vízbe és nem mozdul…     

--------------------------

Na jó, ez lehet hogy a vége felé egy kicsit ijesztő, de direkt beleraktam őket pucéran, szóval jó fej vagyok:D De hogy tetszett? Kommenteket imádom;) na puszi mindenkinek: Nety voltam XOXO