Apró léptek, apró kezek
Na sziasztok:) Újabban rászoktam a kéthetes részekre, aminek ti a visszajelzések alapján baromira nem örültök:D De igyekszem azért...:)
Nem is részletezném a dolgokat, inkább kirakok még egy díjat:) Rész alatta:))
Csók mindenkinek♥
A díjat köszönöm szépen ÉVÁNAK♥
Szabályok:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)
1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Nety, Ani, Bocika... igazából, ahogy esik úgy puffan. Anyum szokott még úgy hívni, hogy fiam...:)
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Eric Clapton - Tears in Heaven. Bármikor, bárhol. Ismerem a dal történetét is, az már alapból megindító, de nekem személyes emlékek is fűződnek ehhez a számhoz, így ha meghallom mindig elszomorodok.
3. Félsz a sötétben?
Csak ne adjon ki hangokat. Vagy mozgó árnyakat.
4. Szerelmes vagy valakibe?
Meglehet...;)
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
A családom és a barátaim órákig tudnának ezekről mesélni, mivel velem csak ilyen dolgok történnek meg. Melyik volt a legcikibb?? Fúú... Most azt mondanám, amikor menőzni akartam a kertünkben dolgozó munkásfiúk előtt, úgy 14 évesen és direkt ,,csábosan" akartam járkálni. Nos, ez tök jól ment, egészen addig a pillanatig, amíg bele nem estem a hatalalmas kiásott gödörbe, amin egész nap dolgoztak. Gondolhatjátok csak 6 ember figyelt engem szarrá röhögve magukat. De vannak még cifrábbak is, csak azok nem publikusok:D
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Hehehe. Talán. Azt a pasit biztosan, aki szándékosan belement a kocsijával a pocsolyába eláztatva minket a buszmegállóban állókat és utána még röhögve visszakiabált, hogy ő Mózes, aki kettéválasztja a tengert. Se humor, se emberség, úgyhogy nagyon remélem, hogy egyszer defektet kap♥
7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Nem vagyok babonás, de asszem a fekete macska nem jó. Meg valami van a patkóval is.
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Hehehe.
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Hát egy rapper gyerek előtt nem fogom a 1D-Irresistible számát dalolni, de alapjáraton nem izgat:D
10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Mindig. Sőt, apukámnak kellett lefognia és csak akkor nyugodtam meg, mikor kaptam egy cukorkát:)
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Vennék egy csokigyárat.
12. Szoktál álmodozni?
Hö?:D Ez kérdés?:D
13. Járnál Chace Crawforddal?
Nem csak járnánk...:D
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Kettőt maximum. Egy kisfiú és egy kislány. Neveket nem tudok még, de a Noel és a Lola közel áll hozzám már jó ideje:)
15. Adni vagy kapni jobb?
Attól függ. Pl. análnál nem mindegy:D viccet félretéve én már alapból olyan szakmát tanulok, aminek a lényege a másokon való segítés, szóval...:)
16. Titkom:
Hehehe. Mennyit gondolkoztatok ezeken a kérdéseken, mikor megírtátok?
17. Bakancslista:
Szívesen utazgatnék többet, és persze ott lennék jó pár ember koncertjén:D
Továbbadni sose szoktam, de még egyszer köszönöm a díjat:)
Előzmények:
-
Kit vettél el tőle? – álltam fel nagyon lassan.
-
Leilát. – túrt a hajába frusztráltan, majd megint
megváltozott a tekintete. Most nagyon bánatos lett. Félve közelebb mentem hozzá
és megemeltem az állánál fogva a lehajtott fejét.
-
Meséld el. Kérlek. – Harry bele nézett a szemembe, gyengéden
megfogta a kezemet, majd bele kezdett egy hátborzongató történetbe. (Melanie)
-----------------------------------------------------------------
-
Igen, Niall én vagyok az. Figyelj, elraboltak, de egyelőre
minden okés. Harry is itt van és… - elakadtam, majd kibukott belőlem egy szó,
amit talán jobb lett volna, ha elhallgatok. – Megcsókoltam. – az én szememnél,
csak Harry szeme lett nagyobb. Ezt most miért mondtam el? Nem gondolkodtam… Te
jó ég… Nem is én csókoltam meg, hanem ő engem, bár a lényegen ez sem változtat.
-
Tessék? – akadt el a hangja Niallnek.
-----------------------------------------------------------------
-
De most mivel rosszak voltatok, kénytelenek vagyunk
átvinni titeket egy másik helyre. – csóválta rosszallóan a fejét a nő. Önkéntelenül
átfutott az agyamon, hogy ezzel a nővel volt viszonya Harrynek. EZZEL. Jó,
szépnek nagyon szép, de amúgy meg…
-----------------------------------------------------------------
A
kezeimmel nekitámaszkodtam az erkélynek. Rengeteg információ kavargott a
fejemben, de valahogy nem álltak össze. Leilához az egyetlen forrás az anyja.
Azt hiszem itt az ideje egy gyors vizitnek. Remélem, hogy most már tényleg
találok valami használható információt… (Niall)
-----------------------------------------------------------------
*Harry: - Mert Mr. Bondnak nem egyszerű lenni;)
Melanie
szemszöge:
-
Merre megyünk? – kérdeztem aggódva az előttem
settenkedő fürtöskétől.
-
A Marsra. – szólt vissza unott hangon. Ha nem éppen
szökésben lennénk, akkor most visító hanggal szépen felrúgnám. Majom. Hogy
hogyan szöktünk meg? Nos, elmesélem, bár igazából semmi extra sem volt. Harry
nem hiába edzett naponta órákat. Valahogyan sikerült a nyavalygásom ellenére
odacibálnia a két széket az ablak mellé, ami mellett rengeteg üvegszilánk volt
a földön. Ami ezután következett tiszta filmbe illő jelenet volt. Először képen
röhögtem, amikor láttam, hogy min mesterkedik. Egy üvegdarabot emelt kurva
ügyesen az őt tartó kötelek felé és az így rajta átsütő nap gyakorlatilag pár
perc alatt felperzselte a kötelet. Nem égette el, csak nagyban meggyengítette,
így a srác simán kiszabadította magát és végül engemet is, aki már abba hagyta
a nevetést és őszinte csodálattal bámulta őt. Harry elfojtotta a kuncogását a
bamba képemet látván és óvatosan kiverte a mellettünk lévő ablakot. Bár
szerintem így is zajt csapott.
-
Te honnét tudsz ilyeneket?
-
Tudod, fizika órán nem csak csajozni lehet. – kacsintott rám. Úgy éreztem magam, mint egy
ovis kislány. Harry szótlanul odahúzta közelebb a széket az ablakhoz és
kimászott rajta. Intett, hogy én is menjek, de közbe a szája elé tette a
mutatóujját mondván, hogy nagyon csendben kell lenni. Mintha nem tudnám azt
magamtól. Igaz, olyan tehetségen estem le az ablakból, hogy szerintem eltört a
bordám. Valami elhagyatott gyárfélében voltunk. Most már legalább tíz perce bolyongunk
körbe, de egyszerűen nem találjuk a kiutat. Bravó.
*Leila: - Ez a mi történetünk. A tied, az enyém és az övé...
02.18
Kedves
Naplóm!
Úgy fogadta,
ahogy vártam. Már leírtam a múltkor, hogy mennyire kiakadt, amikor megjelentünk
nála, de hát nem tehettem róla. Igen, nem ártott volna védekezni. Valami Paul
nevű pasas őrjöngött, amikor elmondtuk neki, hogy Niall teherbe ejtett engem.
Istenem, el sem hiszem, hogy terhes vagyok. Utána próbált mindenki rávenni
arra, hogy menjek abortuszra. Anyu viszont azt mondta, hogy még hasznunk is
lehet ebből az egészből. Hiszen végül is Niall gazdag… Meg anya mindig
besegítene a babánál. Bár nem terveztem, hogy pár nappal 15. születésnapom után
megszülök egy babát, azért annyira nem vészes ez a dolog, mint az elején
gondoltam. Ráadásul miután meglett a teszt eredménye, Niall kurva aranyos
velem. Asszem egy kicsit belezúgtam. Bár azért Harry sem kutya…:)
04.21
Kedves
Naplóm!
Elegem van
mindenkiből. Főképpen Niallből. Egyik pillanatban tök aranyos, a következőben
meg tök flegma. Oké, hogy anya néha idegesítő, de ezt nem rajtam kéne
levezetnie. Nem is beszélve arról, hogy ez a kiskölyök is idebent egyre
aktívabb. Akkora hasam van, mint egy ház. Meg folyton hányingerem van. Csak
legyen már kint minél előbb! Elvileg már csak alig 3 hónap. Addig belegebedek.
Harry kétértelmű célzásairól meg akkor még csak nem is beszéltem…
*Niall: - Na jó én már rég elvesztettem a fonalat... De ki firkált össze?
Niall
szemszöge:
Feltrappoltam
a lépcsőkön, ami a házhoz vezetett. Igen, Leila anyja, Crystal egy kiköpött
sznob. Nem sokáig bírta hotelben, inkább kivett egy házat erre a kis időre. Az
a durva, hogy ezeket mind én finanszírozom a gyerektartásból. Mondjuk Noahnak
is jobb így… Erőteljesen kopogtattam az ajtón. Csengőt sehol sem találtam.
Idegesen pillantgattam hátra. Kapucni és napszemüveg volt rajtam, de még így is
túlságosan felismerhető vagyok. London teljesen meghülyült miattunk. Sem a
rajongók, sem a fotósok nem hagynak nekünk nyugtot. Még csak azt kéne, hogy kiszúrjanak
itt most. Már a címlapokon ott virít a fejem, hogy idegösszeomlást kaptam. Az
anyátokat… Még mindig senki sem nyitott ajtót. Megint kopogtattam. Nagyon sokan
sétáltak el az ajtó előtt. Lenyomtam a kilincset és láss csodát… Nyitva volt.
Beléptem a tágas előtérbe. Leila anyja meg fog ölni. Bár a jelenlegi
helyzetemen nem sokat ront ez sem. Becsuktam az ajtót.
-
Van itt valaki? – szólaltam meg fennhangon, de senki
sem válaszolt. Ekkor apró lépteket hallottam meg a szomszédos szobából. Egyet
előre léptem és hirtelen görcsbe rándult az egész gyomrom. Egy kíváncsi szempár
figyelt engem. Még a szájacskája is nyitva maradt. Ez a gyerek… tisztára
hasonlít rám. Ő Noah… Az első találkozásom vele. Nem tudtam, hogy mit tegyek.
Ha a gyerek is itt van, akkor nyílván Leila is. Muszáj vele beszélnem. Bár
jelen pillanatban semmi más nem jutott eszembe, csak megbabonázva néztem a
kisfiút. Komolyan szemlélt ő is engem. Tiszta csoki maszatos volt a szája.
Igen, le sem tagadhatna volna, hogy milyen vér folyik benne. Leguggoltam, hogy
egy szintben legyünk. Kinyújtottam a kezemet.
-
Gyere közelebb nagyfiú… - suttogtam neki ellágyulva.
Annyira édes ez a gyerek… Közelebb tipegett és apró kezeit rátette a térdemre,
majd felpislogott rám. Rámosolyogtam, mire visszamosolygott. Éreztem, hogy
mostantól kezdve muszáj, hogy legyen közöm hozzá. A kisfiamhoz. Remegő kézzel
felemelkedtem vele. Noah nagyon édes volt. A fejecskéjét azonnal a vállamra
fektette és nyugodtan feküdt rajtam. Szerintem megérezte, hogy mennyire közel
vagyok a síráshoz. Az egyik kis keze megmarkolta a pólómat és így
csimpaszkodott rajtam. Annyira édes illata van. Muszáj beszélnem Leilával.
Muszáj, hogy engedje ezt az egészet.
-
Elnézést, segíthetek? – szólalt meg mögöttem egy
férfihang. Ahogy hirtelen megfordultam Noah is felemelte a fejét és elkezdett
teli szájjal vigyorogni. A férfiban felismertem Crystal pasiját. Legalábbis
vele volt múltkor a boltban. Hogy is hívják?
-
Ha az emlékezetem nem csal, akkor te vagy Niall! –
kérdezte meg tapogatózva, majd kezet nyújtott. Megráztam.
-
Igen… - tanácstalanul próbáltam felidézni a nevét.
-
Greg. – segített gyorsan, majd elmosolyogta magát. Nem
tudom, hogy honnan de hirtelen ismerős volt ez a mosoly. Bár tudnám, hogy
honnan. – Őt átveszem, rendben? – vette ki a kezemből Noaht mielőtt még
pisloghattam volna. Legszívesebben odakaptam volna, de nem hibáztathattam
Greget. Végül is az ő szemében vadidegen vagyok. Ha meg Crystal elmesélte a
történetet az ő szemszögéből, akkor egy szörnyeteg.
-
Ha Crystalt keresed, akkor várnod kell egy kicsit,
nincs itthon. Addig ülj le a nappaliban. – intett az impozáns bőrcsoda felé.
Megilletődve leültem rá. Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak hirtelen. – Kérsz valamit inni? Tegeződhetünk, igaz? –
mosolyogta el magát megint a csávó. Akkor csak nem utálhat.
-
Nem köszönöm. – vágtam rá, pedig majd szomjan haltam.
Talán attól féltem, hogy ciánt raknak bele.
-
Akkor nem hozok. – pattant le velem szembe, de előtte
még lerakta a kis vasgyúrót a földre, aki azon nyomban elkezdte nyalogatni a
szőnyeget. – Nem, Noah! – szólt rá szigorúan Greg, mire a gyerek felpislogott.
Greg mosolygósan rám nézett. – Bocs, nem tudom, hogy honnan van ennek a
gyereknek ekkora étvágya.
-
Semmi gond. – mosolyogtam el magam. Valamiért jobbnak
láttam nem megosztani vele, hogy valószínűleg tőlem.
-
És milyen a banda élet? Lányok, pia és buli ezerrel? –
vetett fel egy témát Greg, miközben a dohányzó asztal lábáról próbálta
leoperálni Noah nyelvecskéjét.
-
Óh, hát valami ilyesmi. – bólogattam serényen. – Bár
mostanában nem sok buli jut nekünk.
-
Igen, azt olvastam az újságokban. Remélem, minél
hamarabb elcsitulnak a kedélyek.
-
Nos, azt én is.
-
Na és valami csaj van a láthatáron? – váltott témát
olyan gyorsan, hogy én csak pislogni tudtam.
-
Csaj? – kérdeztem vissza.
-
Vagy te meleg vagy? – ijedt meg egy pillanatra a
tekintete, majd zavartan hadarni kezdett. – Bocsi, csak annyit cikkeznek rólad
meg egy bizonyos Melanieról, hogy már gondoltam, hogy rákérdezek, hogy végül melyikkőtök
barátnője.
-
Ja, ő az enyém. – bólintottam egyet. Bár a pasi nagyon
barátságos, és látszik, hogy jó arc, valamiért kezdtem magamat kényelmetlenül
érezni.
-
És boldog melletted?
-
Remélem. – válaszoltam szűkszavúan. Szerintem Greg
megérezte, hogy ez már nem az ő dolga, így megint témát váltott.
-
Megkérdezhetem, hogy mi járatban vagy itt? Hátha tudok
segíteni.
-
Ó, én csak Leilával szeretnék beszélni. – válaszoltam
zavartan. Greg arca hirtelen megnyúlt és furcsán nézett rám.
-
Régi ismerőse vagy?
-
Azt is mondhatjuk.
-
Nos… Én sajnálom, hogy pont nekem kell közölnöm ezt,
de… - ránézett az előtte ücsörgő kisfiúra. Láttam, hogy nehezére esik
kimondania, ami az eszébe jutott.
-
Nem akar látni? – vágtam közbe. – Kérlek, csak
beszélnék vele, te is ott lehetsz és…
-
Nem erről van szó! – fojtotta belém a szót Greg. Nagy
levegőt véve folytatta. – A helyzet az, hogy már nem tudsz Leilával beszélni.
Két héttel a kicsi születése után öngyilkos lett.
*Harry: - Shut up, Melanie!
Melanie
szemszöge:
-
Akkor is tolvaj vagy. – fontam keresztbe a kezeimet
durcásan. Harry mérgesen nézett rám a volán mögül.
-
Majd akkor a legközelebb inkább otthagylak Mr.
Anonimnak! – gúnyolódott.
-
És még jóindulatú is! – biggyesztettem le a számat.
-
Melanie most pisiltél le! Úgyhogy kérlek, ezt inkább hagyd
abba! – horkantott fel.
-
Nem kellett volna odajönnöd! – igazából majdnem elsüllyedtem
a szégyenemben. Valahogy nagy nehezen kikeveredtünk a gyár területéről. A nagy
problémám viszont az volt, hogy kegyetlen módon kellett pisilnem. Harry meg nem
engedte meg, hogy bárhol megálljak egy bokorban elvégezni a dolgomat. A vége az
lett, hogy amikor ő visszajött a ’most-melyik-kocsit-tudjuk-elkötni’
felderítéséből, nem vette észre, hogy ott guggolok és… nos, olyan lett a
cipője. Rég láttam, annyira idegesnek.
-
Te nem normális! – sikkantott fel. Villámgyorsan
felpattantam. Nem volt egyszerű művelet, hogy én ne piszkoljam össze magam, de
sikerült megúsznom. Harry, viszont ha szemeivel ölni tudna…
-
Máskor majd megállunk. – nyugtáztam halál nyugodtan,
de valójában majdnem leástam magam a földbe kínomban. Ő csak furcsállva nézett
végig rajtam, de végül csak odavezetett ahhoz a kocsihoz, amit elkötöttünk. A
gazdája valószínűleg az autó melletti kisboltban vásárolt, és igencsak
meglepődhetett, amikor kilépett. Mondtam már, hogy Harry még a kocsit is képes beindítani
kulcs nélkül? Ki gondolta volna… a következő öt percben viszont
ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy leoltsam. Valahogy ki akartam
adni magamból annak a cikis helyzetnek a következményét. Így vesztünk össze azon, hogy vajon szemét
dolog volt-e ellopni a kocsit.
-
Bocs, hogy visszamentem érted. – háborgott a fiú.
Indulatosan sávot váltott.
-
Bocs, hogy ne vezessél már ilyen idegbetegen! Még a
végén egy autóbalesetben halunk meg!
-
Bocs, hogy próbállak megmenteni téged és a babát.
-
Bocs, hogy lefeküdtél Mr. Anonimmal. – vágtam vissza,
mire súlyos csend telepedett le kettőnk közé. Most éreztem, hogy egy kicsit túllőttem
a határon. El is hallgattam. Ő is.
-
Erről nem beszélhetsz senkinek. – szólalt meg
csendesen pár perc múlva.
-
Tessék? – rökönyödtem meg.
-
Nem beszélhetsz erről egyelőre Niallnek. Sőt senkinek
sem. Majd én beszélek Hannah-al.
-
Te most komolyan beszélsz? – fordultam érdeklődve a
fiú felé készen állva arra, hogy kilökjem a kocsiból. Az egész balhé a mocskos
titkolózása és a farok imádása miatt van. Most akkor még tetézzük ezt ezzel?
-
Meg kell bíznod bennem. Kitaláltam valamit, de az csak
akkor fog működni, ha senki sem tud róla, csak Hannah.
-
Mit találtál ki? – húztam fel a szemöldökömet.
-
Nem mondom el. Különben el fogod cseszni.
-
EL FOGOM CSESZNI? – teljesen kiakadtam.
-
Igen. Bízz bennem. Nem hiába nem mondom el.
-
Akkor rohadj meg. – fortyantam fel és visszafordultam
az út felé. Ezek után soha többet nem fogok hozzá szólni. Úgy kezel, mint egy
hibbant libát. Mondjuk, lehet, hogy csak meg akar védeni. De akkor sem beszélek
vele. Most nagyon bunkó. Mondhatná ezt másképp is. A nagy hallgatási fogadalmam
tíz percig tartott.
-
Éhes vagyok. – szólaltam meg, mire Harry csak
elmosolyogta magát. Jól van, na. Terhes vagyok.
*Noah: - Apa, itt még kopasz vagyok, de csajozni már tudok, látod?:)
Niall
szemszöge:
-
Most szórakozol, igaz? – szólaltam meg pár végtelennek
tűnő másodperc után. Próbáltam összerakni agyilag azt, amit mondott.
-
Ilyennel sosem szórakoznék! – emelte fel védekezőleg a
kezeit Greg. Felpattantam.
-
Dehogynem. Csak te is részt veszel Crystal elmebeteg
ötletében, hogy távol tartsa tőlem őt, meg a fiamat! – kiáltottam rá
indulatosan. Greg meglepetten elnémult.
-
Te vagy Noah apja? – nézett rám kába tekintettel. Az
agyamra rengeteg információ zúdult így még feldolgozni sem tudtam amiket az
előbb mondott. Ha Leila tényleg öngyilkos lett, akkor miért nem tudtam róla? Crystal
miért hallgatott róla? Egyáltalán miért lett Leila…?
-
Miért? – tettem a csípőmre a kezem. Noah odakúszott
elém. Én szórakozottan felkaptam.
-
Nem tudom. – válaszolt nagyon őszintén Greg. – Én csak
egy éve vagyok együtt Crystallal. Leilát igazából csak a fotókról ismerem. Azt
hiszem itt az ideje felhívnom Crystalt. Majd ő megmondja, hogy meddig kell még
várnunk. – elkezdett a zsebében turkálni, ekkor a fejéhez csapott. Szerintem
amúgy nagyon zavarban volt. Fogalma sem volt, hogy mit mondjon nekem.
-
A telefont a konyhában hagytam. – mosolyogta el magát
a saját feledékenysége miatt. – Mindjárt itt vagyok. – viharzott ki. Nem tudom
miért, de belém ütött egy baljós érzés. El kell innen tűnnöm. Noah megfogta az
államat. Ha most itt hagyom, soha sem fogom többet viszont látni. Az a nő
hibbant. Végül azon kaptam magam, hogy már tíz perce egy taxiban ülök és
kezemben Noah. Azt hiszem, ezt hívják emberrablásnak.
*Leila: - :(
05.04
Kedves Naplóm!
Életem legpocsékabb napja áll mögöttem. Megtudtam,
hogy Niall lefeküdt Ashleyvel. Egyszerre két fontos embert veszítettem most így
el. A pasimat és a legjobb barátnőmet. Hogy tehették ezt velem? Tény, hogy most
kurvára nem vagyok vonzó, de Niall lehetne megértőbb. Anya csodálatosan
viselkedik, de nem tud most igazán segíteni. Azt mondta, hogy nem fogjuk ezt
annyiban hagyni és megfingatjuk őket. Nagyon remélem. Bár azért láttam Niall
arcán, hogy megbánta, mégis… nem tudom sajnálni. Egy mocsok.
05.11
Kedves Naplóm!
Megkötöttük a szerződést, amiről beszéltem. A lényege,
hogy Niall soha a büdös életben nem fog találkozni a gyerekkel. Végül is ez így
fair. Nagyon megbántott és láttam rajta, hogy ez őt is nagyon megbántotta. Egyébként
ma nagyon rendes volt. Bocsánatot kért meg minden. Annyit kért, hogy legyen a
kicsi neve Noah és küldjek neki smst, ha megszületett. Nem tudom, hogy
betartom-e. Rettenetesen megalázott és egy kicsit össze is tört. Azzal a
ribanccal meg szóba sem állok. Gyűlölöm. Anya boldog volt, mert egy csomó pénzt
sikerült legombolnia róluk. Engem valahogy már ez sem vidít fel. Elegem van
mindenből és mindenkiből. Apropó, anya. Tuti van valami új pasija. Nem tudom,
hogy ki az, mert még nem láttam, de tegnap éjjel is zajok szűrődtek ki a
hálóból. Igen, olyan zajok. Hihetetlen, hogy bepasizott. Ennyire nincs rám
tekintettel. Olyan egyedül vagyok… :(
05.12
Kedves Naplóm!
Liam a világ legrendesebb sráca. Annyira édes volt ma.
Átjött becsomagolni a cuccaimat. Igen, elköltözünk. Képtelen lennék itt lakni
tovább egy városban vele. Így inkább megyek anyuval együtt. Sőt, Liam még
vigasztalt is. Azt mondta, hogy egy nap találni fogok egy srácot, aki
megérdemel. És, hogy ez nem Niall volt az. A végén már meg is nevetett. Nagyon
hálás vagyok neki ezért. Anyum végig bunkózott, de szerintem csak azért, mert
haragudott, hogy elköltözünk. Szegényke, most itt kell hagynia a pasiját…
brühühü. Hogy oda ne rohanjak. Liam csak a nap végén ment el. Megígértette
velem, hogy néhanapján felhívom. Talán fel fogom. Viszont este kaptam egy
érdekes hívást Harrytől, aki azt kérte, hogy másnap reggel indulás előtt hadd
találkozzunk, mert valami nagyon fontosat akar nekem mondani. Bár szégyellem
bevallani, de valahol még mindig vonz ez a srác. Milyen kár, hogy Ashleynek
mindkettő már megvolt… De végül belementem a találkába. Kíváncsi vagyok, hogy
mit akar mondani…
*Melanie: - Miért is sikerülne bármi egyszerűen?
Melanie
szemszöge:
-
Niall hol van? – kérdezte meg Harry, miután mindenki
kiörömködte magát. Igen, visszatértünk a fiúkhoz. Bár még mindig vannak fenntartásaim
a kérésével kapcsolatban, egyelőre betartom. Fogalmam sincs, hogy mit talált ki
a fiú. Már megjártuk Hannaht is. Én nem mehettem be hozzájuk így kint malmoztam
addig a kezeimmel. Az egyetlen dolog, amire jelenleg vágyok, hogy a szöszim átöleljen,
és azt mondja, hogy most már nincs semmi baj. Hannah és Harry viszonylag hamar
elintézte a beszélgetést és kaptunk saját kocsit, amivel eljutottunk a mostani
,,búvóhelyhez’’. Persze az épület előtt több rajongó és fotós állt, mint
normális ember, de elvileg még rejtekhely. Vagy nem. Hátsó bejáraton mentünk be
és gyakorlatilag rájuk törtük az ajtót. Esküszöm, a hazatérő katonáknak nem
örülnek jobban, mint nekünk a többiek. Egyetlen csúnya dolog rondított bele a
képletbe, az pedig az volt, hogy Niall sehol sem volt.
-
Nem tudjuk. Lelépett már jó pár órája. – vont vállat
Liam felhős tekintettel. A többiek befeszüléséből láttam, hogy jó pár nem
könnyű nap áll mögöttük.
-
Na de a legfontosabb kérdés! – szólt közbe Zayn. – Ki
a támadó?
-
Nem tudjuk. –
tárta szét a kezét Harry.
-
De hát felismerted őket, amikor megtámadtak titeket a
nyaralóban! – értetlenkedett Berrie.
-
Igen, mert egyszer láttam már az arcát. Méghozzá a
születésnapomon. De nem tudom ki ő. – hazudta Harry, mint a vízfolyás. Simán,
szemrebbenés nélkül.
-
És te sem ismertél fel senkit? – fordult felém
csalódottan Lou.
-
Nem. – ráztam meg fejemet lassan. Tiszta rekedt volt a
hangom. Kénytelen-kelletlen mentem bele a játékba. Harry tekintete szinte
égette a bőrömet. Inkább el is fordítottam a fejemet és kisétáltam a szobából.
Hazudjon csak Harry. Nekem túl sok volt már az az információ is, hogy ő
mindenről tudott és elhallgatta. Vajon hol lehet Niall? Egyáltalán örülni fog
nekem? Nos, nyílván. Lehet, hogy haragudni fog, de azért szerintem majd
megkönnyebbül. Elvileg, szerelmes belém és várom a közös kisbabánkat. Remélem,
hogy nem csinál semmi butaságot. Ekkor mintegy vezérszóra meghallottam a
hangját. Ahogy örült Harrynek. A többiek is hangosan kiabáltak, de tisztán
hallottam azt az édes hangját. Lélegzetvisszafojtva mentem vissza a másik
szobába. Tényleg ott volt. A tekintete felcsillant, ahogy meglátott. Közelebb
lépett volna, de láttam rajta, ahogy megrándult a szája, hogy valami
visszatartja. A szemei nagyon szomorúkká váltak. Szinte szikrázott közöttünk a
csönd. Ekkor meghallottam egy gügyögést a lábam előttről és valaki megfogta a
térdemet. Ahogy meglepetten lepislantottam, hirtelen nagyot fordult velem a
világ. Hátratántorodtam és a hátam a falnak ütközött. Ijedten kaptam a
tekintetem Niallre, aki értetlenül szemlélte a reagálásomat. Először a nő… most
meg a kisbaba… mindkettő benne volt az álmomban. De akkor… apa él?
-----------------------------------------------------
Tudom, eléggé rövidke a rész, de cserébe igyekszem a héten egy rövidebb részt még hozni:) Cserébe tényleg csak véleményeket kérek:) Néha tök elkedvtelenítő, amikor látom, hogy rengetegek lecsekkoljátok az oldalt, de írni kommentet már lusták vagytok... Légyszi:)
Köszönöm, Nety voltam Xxxx♥
Következő rész tartalmából:
-
Mert Leila öngyilkos lett! – kiabálta a fiú bele az
arcomba. Ösztönösen hátrébb húzódtam. Ijedten sandítottam az ajtóban ácsorgó
Harryre, aki nagyon megfeszült.
-
És akkor mi van? – hallottam meg a saját hangomat.
Niall arcán tisztán látszódott, hogy nagyon megütközött ezen a mondaton. –
Mármint szomorú dolog, de a gyerek akkor sem a tied. Vissza kell vinned.
-
Az enyém a gyerek. És jobb lesz, ha hozzászoksz, hogy
mi már ketten vagyunk. Én és a kisfiam! – közelebb lépett szikrázó tekintettel
és megmarkolta a karomat. Nem tudtam tovább hátrálni, ott volt a fal. – Én is
elfogadtam, hogy te is duóban jársz. – nézett hátra Harryre. – Te és Harry. Jól
elleszünk így négyesben.
-
És nemsokára ötösben. – préseltem ki a fogaim közül és
legördült egy könnycsepp. Niall arca egy pillanatra ellágyult. De csak egy
pillanatra.
