Én veled, Te vele, Ő velem...

Hiba volt beléd szeretni?

Oké, nem bírtam várni:DD Megírtam a részt nagy unalmamban, és mivel Leácska könyörög ezért felrakom:)) De aztán nem akarok nyafit hallani jövő vasárnapig:D Legyen ez az én karácsonyi meglepim♥

A mai rész most kivételesen, de tetszik nekem is:)) Mármint maga az, ahogy egy finom szál kibontakozik:) ÉS ebben a részben nagyon imádom Niallt:DD No milyen vagyok már:D NIALLT MINDIG IMÁDOM♥

Viszont egy valamiért mindig szomorkodok:(( ma is 110 ráklikkelés volt a blogomra, és mégis a kommenteket elhagyjátok:( pedig tényleg igyekszem... ilyenkor kezdem azt gondolni, hogy szarnak gondoljátok a blogot, vagy valami:(( na mindegy, a lényeg, hogy nagyon szeretem olvasni a véleményeket, sooo...:)

-          Az biztos. – megálltunk egy Nando’s előtt.

-          Itt jó lesz? – nézett rám érdeklődve, mire bólintottam. Végeredményben nem is lesz olyan rémes ez a nap. Arra azonban álmomban sem mertem belegondolni, hogy alig húsz órával később anyaszült meztelenül fogok felébredni egy békésen hortyogó Niall Horan mellett, aki szintén hasonló szituációban volt…

-----------------------------------

-          Mi a franc? – bambán suttogtam magam elé, hogy fel ne ébresszem a mellettem alvó fiút. Kellett pár perc, míg kitisztult az emlékezetem. Igen, volt az éjszaka bennem alkohol, nem is kevés. De nem voltam annyira részeg, hogy minden kiessen az emlékezetemből. Tisztán emlékeztem az elmúlt éjszakára és azonnal átéltem volna újra. Persze tisztában voltam vele, hogy hatalmas hibát követtem el, de nem tehettem róla. Nő vagyok. Muszáj hibáznom.

20 órával ezelőtt:

*Mel: - Nem vagyok ribanc...

*Niall: - Khm...

Könnyesre nevettem magam. Niall nevetésénél nincs viccesebb. Már húszadszorra mondja el ugyanazt a poént, de a végénél mindig elröhögi magát. Beletörődtem, hogy már sohasem fogom megérteni a csattanót, de így van rendjén. Niall Horan nem tud viccet mesélni.

-          Mesélj rólunk. – kérte halkan miután lecsillapodott. Félrenyeltem a narancslevet.

-          Tessék?

-          A többiek egyfolytában célozgatnak arra, hogy mi együtt voltunk. Zavar, hogy nem emlékszem rád.

-          Nem voltunk együtt. – néztem a szemébe. – Te nagyon akartad, én meg Harrybe voltam beleesve. Akkor tudtam meg, hogy hogyan érzel irántam, amikor a kórházban műtöttek.

-          Tessék? – zavarba jött. – Te akkor nem is vagy belém…

-          Niall… - tettem a kezembe az arcomat. – Ez annyira nehéz.

-          Mi nehéz?

-          Erről beszélni. – ránéztem. – Imádtam veled lenni, de egy percig nem gondoltam rád úgy.

-          És nem is történt közöttünk semmi? – nagyot nyeltem. Ha most elmondom, számolnom kell azzal a lehetőséggel, hogy elkönyvel magában egy ribancnak. Végül is… Az vagyok. Egy ribanc. Melyik nő fekszik le a legjobb barátjával? Ez nem egy elcseszett Hollywoodi vígjáték. Niall nem Justin Timberlake és én nem vagyok Mila Kunis. Ha ez egy film lenne, most romantikusan elmondanám, hogy szeretem őt, majd megcsókolnám és csók közben Niallnek visszatérne az emlékezete. Nem. Ez a valóság, ahol Niall éppen teletömött pofazacskóval néz rám kíváncsian, miközben én kócosan és leharcolt sminkben próbálok nem elsüllyedni szégyenemben. Viszont, ha letagadom, akkor meg könnyen megeshet, hogy Niallnek darabokban jön vissza az emlékezete. És nem lenne jó móka, ha hazugnak nézne.

-          Lefeküdtünk. – nyomtam ki magamból egy szuszra olyan hangon, mintha azt mondtam volna, hogy megjött a menzeszem.

-          Mi? – most ő nyelt félre, majd elvörösödött. Nagyon édes volt. – Tessék? Mikor?

-          Ez csak olyan baráti szex volt. – vontam vállat.

-          Micsoda? – teljesen elképedt.

-          Magam alatt voltam, mert Harry hozzám vágott egy széket és a fejemen csattant egy poroltó készülék. Aztán csak úgy megtörtént. Nem nagy dolog.  – summáztam. Igazából már meg sem lepődök magamon, hogy milyen jól megy a kamuzás. Tulajdonképpen minél többet veszek levegőt, annál jobban belezúgok Niall Horanba. Ez a nagy büdös helyzet.

-          Nem nagy dolog? – kicsit csalódottan nézett rám.

-          Most mi a baj? – vihogtam fel. – Talán nem tetszem?

-          Nem. – válaszolt komoly hangon, mire elfelejtettem levegőt venni.

-          Tessék?

-          Ha most jól értettem, akkor én teljesen beléd voltam zúgva, majd le is feküdtünk egymással. Te miután már tudod, hogy hogyan érzek irántad, csak annyit mondasz, hogy nem nagy dolog?

-          Ne mond így. Így olyan mintha egy hisztis picsa lennék.

-          Pofon vághatsz, de pont ezt gondolom most rólad. – Niall sohasem beszélt így velem.

-          Niall… Én. – nem tudtam folytatni. Nem tudtam, hogy mit mondjak egy olyan embernek, aki idegennek érez.

-          Szerintem elvakított a szerelem, vagy nem tudom én mi… Hogy a fenébe mondhatod, hogy nem volt nagy ügy? – felkaptam a fejemet, amikor kihallottam a hangjából a dühöt.

-          Te most haragszol rám?

-          Magamra haragszom. – vont vállat és tovább folytatta a zabálást. Nem tudtam megszólalni a döbbenettől.

-          Hadd bizonyítsam be, hogy nem vagyok hisztis picsa.  – dőltem közelebb hozzá. – Tölts velem egy napot.

-          Tessék? És a munka? – húzta fel a szemöldökét.

-          Egyszer élünk. – búgtam, mire Niall cinkosan elmosolyogta magát.

-          Nem bánom. Mutasd meg nekem, hogy melyik Melanieba szerettem bele.    

*Niall: - Látod, hogy milyen istenien nyomom ezt a pózt? Seperc alatt gyereket csinálok neked. Na?

-          Nem bírom! – Niall legörnyedt a földre már úgy nevetett. Én nyakig sárosan mellette fetrengtem. Annyira bolondok vagyunk, hogy az valami hihetetlen… - Annyira kis béna vagy. – nézett rám, majd újra elkezdett nevetni.

-          Tudom! – rég nevettem ennyit. Ha lenne egy lista a TOP21-es őrültségekről, akkor most simán kipipálhatnánk. Gyakorlatilag mindent kipróbáltunk. Voltunk vidámparkban, ahol elloptunk egy bohóc jelmezt, voltunk állatkertben, ahol véletlenül bezártuk magunkat a pingvinekhez és még sok más helyen. Talán annak is köszönhető a jókedv, hogy ittunk már és nem is keveset. De nem érdekelt. Csak jól akartam magam végre érezni, egy olyan emberrel, aki nagyon fontossá vált a számomra. Hogy Niall hogyan érzi magát? Remekül. Egy dolog bánt. A nézése. Nem olyan, mint régen. Úgy néz rám, mintha az egyik srác haverja lennék. És nem tudom elintézni, hogy hogyan tekintsen rám másképpen. Pedig az előbb törtünk össze egy kocsit. Lehajtottunk egy meredek domboldalon padlógázzal és áthajtottunk egy sebesen közelgő vonat előtt. Nem is lett volna baj, de Niall rosszul vette be a kanyart és felborultunk egy hatalmas sziklában. Szerencsére a biztonsági öv és a légzsák megmentett minket, de ettől függetlenül a kocsi fejre állt. Azt hittem eldobom az agyam, hogy miután megtörtént a borulás és néma csend, Niall elkezdett kuncogni… Ez a fiú mindig képes nevetni. Hihetetlen. Most pedig menőztem, hogy tudok a vízen járni. Pontosítok. Hogy tudok a vízen lévő kis kiálló sziklákon menni. Nem tudtam, és teljesen elterültem. Ahogy kimásztam a vízből már tiszta sár voltam. Niall meg közben nagyon jól mulatott.

-          Nem kell segítség. – próbáltam meg durcizni, de a csávó totál elhagyta az agyát. Nevetve felsegített és elindultunk visszafelé az aszfaltos úton. Már besötétedett. Valószínűleg Pault megeszi az ideg, hogy nem tud minket elérni. Niall meg én is kikapcsoltuk a telónkat. Talán nem éppen szerencsés ezt akkor tenni, amikor Niallt egy hete leszúrták, de nem érdekelt. Boldog voltam, hogy vele lehetek. Mondjuk, lehet, hogy kirúgnak.

-          Jól éreztem magam. – mosolygott rám a szöszi.

-          Én is. – mosolyogtam vissza, majd dideregve megdörzsöltem a karomat, ami fázott, hiszen csupa víz volt a ruhám. Niall szótlanul rám terítette a dzsekijét. – Köszönöm. – motyogtam, mire csak egy mosolyt kaptam válaszul. Némán bandukoltunk tovább. De nem zavart. Ez nem az a fajta csönd volt, amikor az ember kötelességének érzi, hogy megszólaljon. Nem. Ez az a fajta csönd, amikor hallgatsz, de tudod, hogy nem vagy egyedül. Ekkor Niall lágyan összekulcsolta a kezünket. Meglepődötten néztem rá, de ő csak előre tekintett. Hálásan megszorítottam. Talán mégis csak ért valamit ez a nap. Ekkor a csávó fogta és lefeküdt a betonra, miközben engem is lehúzott.

-          Most mit csinálunk? – érdeklődtem.

-          Nézzük a csillagokat. – válaszolt mosolyogva. Mármint nem láttam, hogy mosolyog, hiszen tényleg sötét volt már és csak a csillagok világítottak meg minket, de éreztem a hangjából. A kezemet nem engedte, hanem erősen szorította.

-          Most mire gondolsz? – törtem meg a csendet.

-          Ránk. – válaszolt csendesen. Elnémultam. Vajon mi járhat a fejében? És én miért nem vagyok Edward Cullen? Akkor tudnám, hogy mi jár a fejében. Idegesít.

-          Zavarok? – tökéletes kérdés kislány. Igen, ilyen hülyeségeket kell kérdezni.

-          Aha. – hangzott a válasz. Most komolyan beszél? Halkan felkuncogott. Szerintem kitalálta, hogy mire gondolok. Lágyan magához húzott és a fejemet ráfektette a mellkasára. Erősen szorított. – Tiszta libabőr vagy.

-          Kicsit hűvös van. – leheltem. Ekkor egy fénycsóva ránk világított. Basszus, az út közepén fekszünk és jön egy autó! Niall villámgyorsan felpattant és felkapott engem is, de nem sok kellett. Majdnem átgázolt rajtunk az autós, de így csak megúsztuk egy hangos dudaszóval.

-          Te jó ég! – kapkodtam a levegőt, majd Niallre néztem. Kirobbant belőlünk a nevetés. Tisztára mintha egy romantikus filmben lennénk. Nagyon komoly.

-          Ideje visszaindulnunk. – fogta meg újra a kezemet.

-          Mi lesz a kocsival? – kérdeztem meg, miközben elkezdtünk visszasétálni.

-          Már írtam Paulnak smst, hogy szállítassa el, meg hogy semmi bajunk.

-          És mit válaszolt? – érdeklődtem.

-          Nem tudom. Kikapcsoltam újra a telóm. Nincs kedvem most velük foglalkozni.

-          Helyes. – mosolyogtam rá hálásan. Akkora verést fogunk holnap kapni… De nem érdekelt. Sokáig sétáltunk. Közben rengeteg mindenről beszéltünk. Teljesen megnyíltam előtte. Az volt az érdekes, hogy amikor beszéltem anyuról Niallnek bevillantak dolgok. Kezd, még ha lassan is, visszatérni az emlékezete. És ez kimondhatatlanul jó érzés. Ő is nagyon sok mindent mesélt magáról. Olyan dolgokat, amiket eddig nem is tudtam. Nagyon édes volt. Például elmesélte, hogy mennyire utálták őt az elején, mert azt mondták, hogy rossz hangja van és nem illik bele a bandába. Meg hogy az Xfactorban is állandóan ezzel csesztették. Tényleg mély nyomot hagyhatott benne. Simon beszélt vele anno, hogy ne higgyen ezeknek a butaságoknak, mert ő igenis hatalmas sztárrá fog válni a többiekkel együtt. Csak ezért nem hagyta ott őket. No meg persze imádja a fiúkat. Már rég bent kóvályogtunk a városban, mikor megálltunk egy szálloda előtt.

-          Nem tudom te hogy vagy vele, de én teljesen lefáradtam. Nincs kedved itt aludni? – kérdezte meg tőlem könyörögve.

-          De igen. – egyeztem bele boldogan, de azért igyekeztem, hogy ne lássa, hogy majd elepedek érte. Bementünk. Először ki akartak vágni minket, hiszen nyakig koszosak voltunk, de utána felismerték Niallt és azonnal kaptunk szobát. Még új ruhákat is küldtek fel. Fönt Niall gyorsan elküldött fürdeni, nehogy jobban megfázzak. Bár csábított a gondolat, hogy Niall kint vár, nem bírtam ki. Muszáj volt elmerülnöm egy kicsit egy kád forró vízben. Teljesen feltöltött. Kíváncsi voltam a folytatásra. Amikor kimentem kábé egy óra múlva, Niall már frissen ott várt egy megterített asztallal.

-          Ez most micsoda? – lepődtem meg kellemesen.

-          Megéheztem és megkértem, hogy hozzanak fel kaját. – húzta ki előttem a széket. Ámulva leültem rá és csak lestem Niallre.

-          Gyönyörű ez a asztal, de miért…?

-          Nem vagy éhes? – foglalt szemben velem helyet.

-          Dehogynem csak ez olyan, mintha…

-          Csak rendeltem vacsit. – vont vállat mosolyogva. – Nem nagy dolog. – nézett rám jelentőségteljesen, mire elszégyelltem magam. Egyértelmű, hogy ezzel a reggeli beszólásomra akart célozni.

-          Niall én…

-          Nincs semmi baj. – szakított félbe. – Tiszteletben tartom az érzéseidet. – te jó ég… hányszor hallottam már ezt? Először Harrytől, most Nialltől.

-          Nem kell. – csattantam fel.

-          Micsoda? – értetlenkedett.

-          Ne tartsd tiszteletben az érzéseimet! Túl sokat kerüljük a témát és ezért van ekkora galiba. Ha akkor elmondtad volna az érzéseidet, amik hozzám kötöttek, akkor talán minden másképp alakult volna! – kezdtem dühös lenni. Niall letette a villát.

-          Nem hinném. – kapott be egy falatot.

-          Mert?

-          Az elejétől kezdve úgy néztél Harryre… - nyelte le a falatot. – Látnod kellett volna magadat. Tudtam, ha meg akarlak kapni, akkor először hagynom kell, hogy tisztázódjanak benned az érzések.

-          Ez hülyeség! – vágtam rá.

-          Nem, nem az! – Niall is felemelte a hangját. – Úgy mentél Harry után, mint egy kismacska. Lested minden mozdulatát, minden szavát. Ha elmondtam volna, mit érzek, akkor simán leráztál volna. Tudtam, hogy az egyetlen mód, hogy közel kerülhessek hozzád, az az hogy a barátoddá válok.

-          Állj. – szakítottam félbe. – Te most… emlékszel a dolgokra?

-          Már egy ideje. – vont vállat. – Igazából már több napja. Csak szerettelek volna letesztelni téged.

-          Tessék? – teljesen kiakadtam. Végig szórakozott?

-          Ugyan már Melanie! – állt fel az asztaltól. – Fogalmam sincs, hogy mire gondolsz. Sohasem beszélsz magadról. Mindig csak kiderülnek a dolgok, de annyira titokzatos vagy. A családodról is csak sokkal később beszéltél, de azt is csak akkor, amikor már muszáj volt. Tudnom kellett, hogy hányadán állunk. – nézett a szemembe. Felálltam és közelebb mentem hozzá. Farkasszemet néztünk.

-          És átmentem a próbán? – kérdeztem miközben belekortyoltam a vörösboromba.

-          Őszintén? – húzta fel a szemöldökét.

-          Meghalok a kíváncsiságtól.

-          Ma megint elővetted a liba énedet, de a nap végére eléggé belerázódtál. – mosolyogta el magát.

-          De a nézésed… - suttogtam.

-          Mi van a nézésemmel? – vette el a kezemből a poharat és letámasztotta az asztalra. A derekamra helyezte a hatalmas kezeit és közelebb húzott.

-          Más. Már nem úgy nézel rám. – dadogtam. Lágyan elsimította a hajamat a homlokomból.

-          Rád mindig csak úgy tudok nézni, mint a legféltettebb kincsemre. – suttogta. És igen… visszatért a nézése. Olyan volt, mintha balzsammal kenegette volna valaki a kis meggyötört szívemet.

-          Már csak egy kérdésem van. – nézett komolyan.

-          Igen?

-          Mit jelentett az a éjszaka neked? – láttam, ahogy nagyot nyel. Tényleg fontos neki. Itt az ideje őszintének lenned kislány!

-          Akkor még csak barátként gondoltam rád. Nem tudtam másképpen, hiszen ott volt Harry… De az a éjszaka… Azóta itt keringesz a fejemben és idegesített, hogy nem tudtam eldöntetni hogyan érzek irántad… Amikor ott feküdtél a műtőasztalon, azt hittem, hogy ott halok meg.  – könnyes lett a szemem. – Sokat jelentesz nekem Niall… Nagyon sokat. Te találtad meg azt a kulcsot, amivel megnyitottad itt bent a kaput. – tettem a kezét a szívemre.

-          A gyomrodat? – húzta fel a szemöldökét. Persze, hogy is lehetne egy romantikus pillanatom… Biztos, hogy valaki vagy valami elcseszi…

-          Itt van a szív. – magyaráztam zavartan.

-          Az nem itt van? – tette a melleimre a kezeit.

-          Hülye! – löktem meg, majd megláttam a csibész tekintetét. Mr. Horan szórakozni akar…

-          Csak vicceltem. – adott egy lágy puszit a számra.

-          De most már elégedett vagy? – döntöttem el a fejemet.

-          Hát… már csak egy dolog tehetné tökéletessé a mai napot. – nézett az ágyra sokat sejtetően.

-          Akkor tegyük fel a koronát! – nevettem fel, mire Niall a két kezébe kapott. Lágyan lehelyezett az ágyra, majd felém pattant.

-          Bolond. – nevettem fel újra, mire ő is felkuncogott. Szakértő mozdulatokkal lerántotta rólam a köntöst. Kicsit elpirultam, hiszen Niallen volt alsónadrág, én meg pucéran maradtam.

-          Gyönyörű vagy. – suttogta miközben végig nézett rajtam. – A leggyönyörűbb ékszer vagy, amit csak valaha láttam. – harapott az ajkába, majd elkezdte a testemet csókolgatni. Annyira jól csinálta… Azt éreztem, hogy többet akarok belőle, minél többet… Nem kellet sokáig várnom. Niall Horan egy bika az ágyban.

*Csaj: - Emelje fel a kezét, akinek már megvolt Melanie! 

És csak húsz óra telt el a Nando’s óta. Az zakatolt a fejemben, hogy nagy hibát követtem el. Hiszen ő a legjobb barátom. Akibe beleszerettem. De a többi ember… Vajon, hogyan fognak reagálni? Harry és Paul biztos ellenünk lesznek. Hiszen Paul közölte már a legelején, hogy csak munkakapcsolat állhat fent közöttem és a fiúk között. Erre meg… Harry meg szerintem még mindig utál. És a rajongók? Zaynről szállok tovább Niallre? Ronnie? Nyílván nagyon boldog, hogy tegnap óta nem ér el. Ránéztem az órára. Reggel nyolc óra. El fogunk késni. Óvatosan bekapcsoltam a telefonom. Amint betöltött tíz SMS is várt.

1* Paul: Hol a fenében vagytok? Ma interjú kell Niall is! Hívj föl azonnal!

2*Zayn: Paul felrobbant darabokra. Amúgy tényleg hol vagytok? Kicsit nyugtalanító, hogy nem lehet titeket elérni… Hívj, ha olvastad!

3* Ronnie: Most hívtak a munkahelyedről és voltak nálunk rendőrök is! Mi a franc van?

4* Paul: Ha megtalállak, fogok egy seprűt és a seggedbe dugom! Remélem, vágod, hogy a mai                volt az utolsó munkanapod!

5* Lou: Hozzatok csokis fánkot, plííz. És védekezzetek!

6* Paul: Rendőrök keresnek titeket. Ez már nem vicc. Este hét óra van. Milyen kocsi borult fel ÍRJ!!!

7*Harry: Tudom, hogy haragszol rám, de muszáj válaszolnod legalább nekem. Merre vagytok? Értetek megyek. Vigyázz Niallre! Most kénytelen vagyok megbízni benned, de tényleg vigyázz rá! Nehéz lenne a szöszi nélkül…

8*Ronnie: Anyu teljesen kiborult, nagyon aggódik. KÉRLEK, HÍVJ VISSZA AZONNAL.

9*Zayn: Remélem, akkor most már teherbe esel. Képzeld, Berrievel megyünk randizni! Mesélek később.

10*Paul: HA OLVASTAD FELHÍVNI AZONNAL. Niall veszélyben van. Nem viccelek.

Hoppá. Okoztunk egy kis zűrt. Szerintem Paul nem gondolja komolyan, hogy kirúgna. Imád engem a morcos maci, még akkor is, ha tagadja.

-          Mit csinálsz? – dörmögött mellettem egy rekedtes hang.

-          Csak elolvastam az üzijeimet. – adtam egy csókot az álmos hercegem szájára, aki magához húzott. – Nagyon aggódnak értünk. Rendőrök is keresnek.

-          Keressenek. – vont vállat, majd megcsókolt érzékien. Felrémlett újra az éjszaka.

-          Jó lenne nem elkésni… - suttogtam mosolyogva.

-          Ők ráérnek. – mosolygott vissza, majd folytatta. Már épp belemelegedtünk volna a dologba, amikor valaki berontott a szobába.

-          Kis rohadékok! – Paul magánkívül üvöltözött. – Most elevenen megnyúzlak titeket! Ezt kell csinálni az öregapátokkal?

-          Na jó… – Niall megértően nézett rá. – Esetleg benne lennél egy hármasban?

-------------------------

*Lou: - Írtál, kommentet ezért szeretlek lalalalala!

*Liam: - Aki ír kommentet lehúzhatja a gatyámat! 

*Zayn: - Én csak ugatok!

*Niall: - Nekem meg még borotválni kell a... 

Óh, Niall milyen kis huncut vagy:DD Na vélemény? Hogy tetszett?

Csók, puszi Nety voltam XoXo