Én veled, Te vele, Ő velem...

ÉN VAGYOK AZ A LÁNY, AKIT SZERET NIALL HORAN...

Tadaaaaam. Már hallom is a kérdéseket: ,,Ez még él? Nem rabolták el? Mi történt? Hogyhogy ő itt...??''

Hát igen. Most nagyon csúnya bácsi néni voltam. Jó sokáig nem hoztam új részt. Mentségemre szóljon, így kaptam meg a jelest jogból. Hogy arra tanultam. Meg még sok minden másra. 

De azért édesek vagytok. Számtalan üzenetet kaptam facebookon, yammen, sőt még sms-t is, hogy mikor lesz a következő rész. Ez annyira jól esett!!:))

Kigondoltam valamit. (Következő kérdésetek: ,,Ez szokott gondolkodni??'')  Mi lenne, ha minden Vasárnap lenne rész? Megpróbálom tartani a tempót, de ahhoz az kell, hogy kapjak kommenteket is, édeseim.

A mai részben a dráma lesz az előtérben. A vége felé pedig két meglepetés szereplővel fogunk találkozni. 

Na, hajrá olvasásra fel!:DD  

-          Srácok! – rohant be Liam verejtékezve. Ijedten néztünk rá. Amit ez után mondott soha nem fogom elfelejteni ameddig csak élek. – Niallt megkéselték…

-          Mi? – Harry teste összecsuklott és kis híján összeesett. Liamnek remegett a szája.

-          Lehet, hogy meghalt. Tiszta vér és nem mozdul…  

--------------------------------------------------

*Liam: - Ma én leszek a szuperhősöd kicsilány és megvédelek mindenkitől!

-          Hagyd már abba a sírást! – mordult rám Harry.

-          Harry hagyd. – fogta meg a karját óvatosan Lou.

-          De már órák óta bőg. Rohadtul idegesítő.

-          Akkor inkább vigasztalnod kéne, nem? – nézett rá szemrehányóan Liam és odajött hozzám, majd szorosan megölelt.

-          Nem lesz semmi baj. – suttogta, mire csak hüppögni tudtam. Legalább két órája itt vagyunk a kórházban. Két hosszú órája semmi hír Niallről. Láttam, amikor felrakták a mentőautóra. Három erős férfi kellett ahhoz, hogy kitépjék a kezemet Niall kezéből. Nem akartam elengedni. Nagyon félek. Azóta megállás nélkül bőgök. Tudom, hogy tök idegesítő vagyok, de nem tehetek róla. Igazából már annyira kimerültem, hogy könnycsepp ténylegesen nem is jött a szememből. Csak az inger volt meg. Meg a hanghatás. Minden porcikámban remegtem. Tudnom kellett volna, hogy baj van. Niall nagyon sokáig nem jött vissza. Csak egy italért ment el. És mégis… Megint Harry miatt nem törődtem vele. Megint ezen a majmon járt az eszem. Annyira utálom magam. A testemen megint úrrá lett egy nagyon erős remegési hullám és újult erővel neki lódultak a könnyeim.

-          Ne sírj, kérlek. – suttogta továbbra is Liam és lágyan ringatott. El és Dani összekapaszkodva néztek rám aggódva. Lou tétován az ajtó felé nézett, ami mögött Niallt műtötték. Harry rettenetesen dühös volt.

-          Miért nem jön ki senki? Miért nem? – kínjában elkezdte rugdosni a széket.

-          Állj már le! – dörrent egy nagyot Liam. – Ezzel senkinek sem segítesz!

-          Miért és Melnek miért nem kell leállnia? – nézett rám ellenségesen.

-          Már megint itt tartunk? – állt be elém védelmezően Liam. Ahogy elengedett olyan egyedülinek éreztem magam. Olyan elveszettnek. Ebben a pillanatban nagyon irigyeltem Zaynt. Az arab srác elfeküdve hortyogott a kórházi székeken. Annyira berúgott, hogy a fiúknak kellett cipelni őt. A management nem engedte, hogy hazamenjen bárki is, amíg nem tudják, hogy ki ellen szólt a támadás, meg hogy egyáltalán mi volt. Mert senki nem tud semmit. Niallt odakint találták meg a hideg utcakövön eszméletlenül. Beleremegtem újra és megint rám tört a bömbölhetnék.

-          Mert egy kétszínű ribanc azért! – Harry széttárta a kezét. – Ti lehet, hogy nem vágjátok, de én tudom!

-          Mi viszont nem tudunk semmit már! – kiabált vissza Liam. – Annyira megváltoztál az utóbbi időben, hogy teljesen elveszett a realitás érzéked! Úgy bánsz Melanieval, mintha egy gyilkos lenne! Pedig semmit sem csinált az ég áldjon már meg!

-          De…

-          NEM FEJEZTEM BE! – vágott közbe Liam dühösen. – Te is tudod, hogy nem Melanie az ellenség!

-          Mire gondolsz ezzel? – halkult le a fürtös fiú, de ugyanolyan villámokat szórt a szeme.

-          Cintia változtatott ezzé az emberré.

-          Nem gondoltam, hogy te is ellenem fogsz fordulni. – horkant fel gúnyosan Harry. – Sőt te biztattál engem anno, hogy ne féljek felvállalni az érzéseimet.

-          Inkább vállalnám azt, hogy örök életre elmenjen a hangom, minthogy még egyszer ilyen tanácsot adjak neked ezzel a nővel kapcsolatban. Régebben, ha egy lányt sírni láttál, te voltál az első ember, aki oda ment és megvigasztalta, még akkor is, ha az a lány tehetett róla. Te nem az az ember vagy már, akit akkor megszerettem és a tesómmá fogadtam. Nem tudom, hogy ki vagy. És az új Harryt nem szeretem. – közölte nyersen Liam a mondandóját. Harry elnémult. Kétségbeesetten nézett Loura, aki lesütötte a tekintetét. Harry visszanézett rám.

-          Remélem most boldog vagy. Elérted azt, amit akartál. – hirtelen elpattant egy húr az agyamban. Hisztérikus őrjöngéssel Harryre vettettem magam és az öklömmel kezdtem dörömbölni a mellkasán. A hirtelen ütéstől megtántorodott, de ő sokkal erősebb annál, minthogy az én gyenge ütéseim fájjanak neki. Nem tehettem róla. Nagyon gyűlöltem ebben a pillanatban. Hogy most is csak magára meg arra a ribancra gondol. Niall odabent fekszik, de ő csak a saját igazát hangoztatja.

-          Rohadék! – sikoltoztam. – Utállak, érted? GYŰLÖLLEK! Niall bent fekszik és te csak Cintiával foglalkozol! Utállak! – a fiúk próbáltak levakarni a tehetetlen Harryről, de nem sok sikerrel jártak. Erőtlenül lerogytam a földre. Ki bánthatta Niallt? Ki az a szívtelen, aki őt bántani tudja? A többiek ijedten néztek egymásra. Tényleg ijesztő látványt nyújthattam. Harry nekihátrált a falnak. Ekkor mellém lépett egy nővér.

-          Most nyugtatót fog kapni! – hozott oda egy injekciós tűt.

-          Nem! – rántottam ki magam. Ám sajnos hiába ellenkeztem, a többiek lefogtak. Így a kábaság jótékony homályába kerültem.

*Zayn: - Most komolyan azt hiszitek, hogy a pezsgőtől rúgtam be?:DD Nem is voltam berúgva!

*Lou: - A szoba közepére szartál, beleszúrtál egy csomó fogpiszkálót és azt mondtad, a süni mától nálunk lakik!

*Zayn: - Na jó. Lehet, hogy egy kicsit tényleg be voltam állva...

Pár hosszú óra után:

Hunyorogva tértem magamhoz. Legnagyobb meglepetésemre körül voltam bugyolálva egy meleg takaróval és még a cipőmet is levették rólam. Valakinek az ölében volt a fejem. Felnéztem és egy alvó Liammel találtam szembe magam. Óvatosan, hogy ne keltsem fel felültem, bár nagyon émelyegtem. A lányok Louisra dőltek, és mindannyian elszundikáltak. Ahogy ránéztem Zaynre automatikusan elmosolyogtam magamat. A fiú még mindig hortyogott, de már a földre esve. Valaki rá is ráterített egy takarót. Igazán családias légkör alakult ki. Alakult volna, ha nincs tele rendőrökkel a váró terem. Nem voltak a közelünkben, de láttak minket. Őriztek. Ami egyre nyugtalanítóbb volt. Vajon mi lehet Niallel?

-          Felébredtél? – hallottam egy halk kérdést mellőlem. Harry állt ott két kávéspohárral a kezében. – Kéred?

-          Köszönöm. – suttogtam, majd elvettem. Az is lehet, hogy cián van benne. Nem ártana óvatosnak lennem. Fura volt Harryre néznem. Hirtelen nem tudtam most rá úgy nézni, mintha szerelmes lennék bele. Nem tudom miért. Eddig mindig kínzott ez az érzés, de most meg. Nem is tudom. Mintha utálnám. Sőt. Hánynék tőle. Harry tétován leült mellém. Nem szóltam semmit. Majd ő beszél, ha akar. Ne nekem kelljen már.

-          Az előbb sokkot kaptál. – nézett le a lábára. Nem szóltam semmit. – Azt nem lehet szimulálni. Megkérdeztem. – még mindig nem nézett rám. Majdnem leöntöttem a kávéval, de inkább nem reagáltam. – De én nem értek akkor már semmit. – nézett rám bizonytalanul. Nem válaszoltam csak farkasszemet néztem vele. – Ki vagy?

-          Takarodj. – préseltem ki magamból, mire ő meglepetten hátrahőkölt. – Elegem van belőled. Kitettem a lelkemet is, annyira oda voltam érted, de te messziről leszartál. Megkérdezheted Niallt is. Bármire képes lettem volna érted? – elkezdtek a könnyeim potyogni. – Niall lehet, hogy meghal. Nekem éreznem kellett volna, hogy baj van, amikor nem jött vissza. De csak veled voltam elfoglalva. Én… - elakadtam. Nagyon féltettem Niallt. Szükségem van rá. Harry tétován a kezem után nyúlt, de én elrántottam.

-          Hagyj békén. Kérlek. Ha még van benned egy kevés tisztelet Niall iránt, akkor békén hagysz. – fordítottam el a fejemet. Harry lassan felállt, majd elindult. – Harry! – szóltam utána. A fiú szomorúan megfordult.

-          Igen?

-          Az első találkozásotok óta. – villant fel egy halvány mosoly az arcán, majd elsétált. Elsétált, otthagyva dübörgő szívvel. Hogy nem vettem észre? Még Lou is figyelmeztetett. Meg a sok egybeesés… Meg amikor együttvoltunk. Meg az, ahogyan nézett rám. Ekkor esett le. Én vagyok az a lány, aki egy másik fiúba szerelmes és nem veszem észre őt. Én vagyok az a lány, akit szeret Niall Horan.

-          Mi a franc? – nyögött a padlóról Zayn, majd felült. Kissé zöld volt a feje. De kivételesen nem a féltékenység miatt. Megdörzsölte a szemét, majd rám nézett zavartan. – Mi ez? Hol vagyunk? – nem válaszoltam, csak megkövülten néztem magam elé. Zayn közelebb csúszott.

-          Mi történt? Hol van Harry és Niall? Mel… kérlek, mi a baj? Ennyire durva volt a buli? Detoxikálóban vagyunk?

-          Bár ott lennénk. – szólalt meg halkan Liam.

-          Ha a detoxikálóban lennénk, akkor nem a padlón ébredtél volna te ökör. – hallottuk Lout a terem másik végéről. Jó kedve van, az is biztos.

-          De akkor mi van? – az arab srác felállt. Még kóválygott a feje. – Szétrobban a fejem. Ah.

-          Ezért nem isszuk ki a pezsgős szőkőkútat. – dörzsölte meg El a szemeit.

-          Én a pezsgőtől nem rúgok be. – sértődött meg Zayn. – Az a kölyköknek való.

-          Nekem még a koktélos bonbon is megárt. – állt fel Liam. – Nem szeretem az alkohol izét.

-          Rossz válasz. – vágta rá Zayn. – Senki sem az íze miatt issza, hanem a hatása miatt.

-          És ugyan mi szükséged volt neked a piára? – ásított Dani.

-          Elegem van a nőkből. – morogta a srác.

-          Most tényleg ez a legfontosabb? – kérdeztem halkan ránézve a többiekre. Mindenki elhalkult. Zayn leült mellém. A kezemben még mindig a Harrytől kapott kávét szorongattam.

-          Áruljátok el mi történt, kérlek.

-          Niall. – suttogtam, mire Mr. Maliknak nagyon riadt lett a tekintete.

-          Valaki leszúrta késsel. – jött közelebb Lou és finoman Zayn vállára tette a kezét. Zayn arca lefagyott. Körülbelül úgy, mint a miénk, amikor először meghallottuk.

-          Ugye ez most valami hülye vicc? – kérdezte hosszú hallgatás után. Liam szomorúan rázta a fejét.

-          És még mindig semmi hír róla, pedig legalább hat órája bent vannak vele. – suttogtam elszorult torokkal. El odajött és gyengéden átölelt. Jól esett valaki karjába simulni.

-          Harry? – nézett körül Lou. A többiek megvonták a vállukat, nekem meg nem volt kedvem beavatni őket. Az is lehet, hogy hallották a vitánkat. Nem tudott érdekelni. Ekkor végszóra belépett a kisfürtös. Nem nézett senki szemébe, csak leült a szembe lévő széksorra. Arra is hamar rájöttünk, hogy miért jött vissza. Egy nagyon fiatal rendőrnő jött be mögötte. Ejha. Nagyon csinos volt, elbűvölő mosollyal, mégsem tolakodó. Együttérzés csillant a szemeiben.

-          Szervusztok. Én Hannah Smith vagyok. – állt meg határozottan előttünk. Nem tudtam nem észrevenni, hogy hogyan néztek rá a fiúk. Az biztos, hogy hamar beindította a fantáziájukat.  

-          Szervusz. – köszörülte meg figyelmeztetőleg El a torkát, mire a fiúk észbe kaptak és egyöntetűen köszöntek egy ’ Hellóval ’.

-          Én leszek a kirendelt nyomozó. Én fogom felvenni a vallomásokat.

-          Itt? – óó Zayn, legalább ne csorgasd a nyálad. Csak azért nem mozdult rá, mert még mindig az előbb kapott hír hatása alatt volt.  

-          Természetesen nem. – csóválta a fejét Hannah. Szerintem rájött a szitura. Levette a rendőr sapkáját és a hosszú gesztenyebarna haja lehullott a vállára. Ilyen hajat akartam mindig is… Fogadjunk, hogy neki nem kell a hajvasalóra költenie. – Bent az őrsön.

-          Én nem hagyom itt Niallt. – csattantam fel.

-          Pedig muszáj lesz. – válaszolt szelíd határozottsággal. – Másképp nem fogjuk megtudni, hogy mi történt.

-          Én nem láttam semmit. – vágtam rá. – Hátul voltam egy takarítószertárban Harryvel.

-          Minden apró részlet számít. – úgy mondta, mintha az anyám lenne, pedig valószínűleg egyidősök vagyunk.

-          Miért voltatok ti közösen egy takarító szertárban? – nézett ránk kérdőn Lou. – Nem utáljátok egymást?

-          Csak meg akartam beszélni vele valamit. – szólalt meg Harry halkan. Nem ismertem rá. Annyira elgyötörtnek látszódott. De sajnos nem tudott már meghatni. Túl sokat bántott meg engemet.

-          Ezt is letisztázzuk bent. – zárta el a beszélgetést Hannah. Ekkor végszóra, de kinyílt Niall műtőjének az ajtaja. Egy idősebb orvos lépett ki, éppen a maszkját szedte le. Levegőt is elfelejtettem venni, amikor közelebb lépett hozzánk. Hannah szótlanul hátrébb lépett és előre engedte a fiúkat. Én képtelen lettem volna megmozdulni. Liam mellettem maradt és fogta a kezemet.

-          Van egy jó meg egy rossz hírem. – köszörülte meg a  torkát a doktor. Van egy jó is? Akkor semmiképpen sem halhatott meg.

-          Mi az? – vágott közbe idegesen Lou. El nyugtatóan átölelte hátulról és lágyan belepuszilt a nyakába.

-          A jó az, hogy Niall meggyógyul, már nincs életveszélyben. Nagyon sok vért veszített, de mégis szerencsésen megúszta, habár kétszer kellett újraéleszteni.

-          És mi a rossz hír? – kérdezte halkan Harry.

-          Nos. Mr. Horan, mikor összeesett a feje hátulról beverődött erősen a betonba. Bár a seb felületes, mégis úgy tűnik, hogy az agynak egy olyan része sérült meg, ami ugyan regenerálódni fog, mégis az eltart majd egy darabig.

-          Ez most mit jelent? – szólt közbe Liam. Most vettem csak észre, hogy Paul is ott áll.

-          Az emlékezetével lesz problémája. Nagy valószínűséggel nem fog emlékezni dolgokra, emberekre, fontosabb eseményekre…

-          Milyen hosszú lesz ez a kiesési táv? – tűnődött el Paul.

-          Azt csak akkor tudjuk megmondani, ha Mr. Horan felébredt.

-          Be lehet hozzá menni? – suttogtam. A doki együtt érzően rám nézett.

-          Először áttoljuk a kórtermébe, majd utána bemehetnek. – a többiek tovább bombázták kérdésekkel, ő meg folytatta a kimerítő válaszadást a műtéttel kapcsolatban. Nem tudtam rá figyelni, amúgy sem értettem a bonyolult kifejezéseket. A lényeg, hogy Niall rendben van. És nemsokára újra a szemébe tudok nézni.

*Zayn: - Dögös vagyok? Bitch please...

Morcosan ültem magam elé meredve a rendőrőrsön. Az az idióta Paul rám parancsolt, hogy már pedig jönnöm kell, hiába mondtam, hogy nem láttam semmit. Legszívesebben most Niall mellett lennék és fognám a kezét. Eltolták mellettünk a folyosón, de nem mehettünk vele. Nagyon ijesztő volt látni annyi csővel. Az orrában is volt. Zöld lepedő volt az egész testén, szóval csak az arcát láttam. Rémesen sápadt volt. Harry tartott vissza, különben utána vetettem volna magamat.

-          Engedj el! – kiabáltam mérgesen.

-          Most nem Melanie. Előbb meg kell találnunk azt, aki ezt művelte vele. – suttogta a fülembe. Harry lett volna az utolsó, akire hallgattam volna. Legalábbis eddig a pillanatig úgy hittem. Most mégis lecsillapodtam és Harry kezébe kapaszkodva kisétáltunk a kórházból, de úgy éreztem nagy hibát követek el, így a bejáratnál visszakoztam. Paulnak elege lett és a két karja közé kapott. Bármennyire is kapálóztam, túl erős volt és magával cipelt. És most itt vagyunk. Nagyon nem akarok itt lenni. Utálok itt lenni. Utálok mindenkit.

-          Meddig kell még itt lennünk? – tette fel a költői kérdését Zayn. – Úgy nézek ki, mint egy másnapos csibefos.

-          Ez sértés a csibefosokra nézve. – szemtelenkedett Lou, mire Zayn játékosan elkezdte püfölni.

-          Viselkedjetek már! – szólt rájuk El. – Még lecsuknak titeket.

-          De most vicc nélkül, mennyit kell még várnunk? Paul tök régóta bent van. – nyögött fel Liam. Harryre tévedt a tekintetem. A srác lehajtott fejjel ült a széken, és nem mozdult. Onnan tudtam, hogy ébren van, amikor néha-néha megdörzsölte a szemét. Lou követte a tekintetemet. Nagyot sóhajtva felállt és átült a kisfürtös mellé. Valamit nagyon komoly hangon elkezdett neki mondani neki, de nem hallottam, hogy mit. Harry is visszaválaszolt valamit. Lou csak átölelte.

-          Biztos, hogy itt dolgozik? – hallottunk meg egy vidám női hangot. Két lány lépett be az ajtón.  Mindketten nagyon csinosak voltak. Az egyikőjük nagyon magas volt, a másik meg egy kicsit alacsonyabb.

-          Akkor sem ölheted meg Leát! – kiáltott fel méltatlankodva a magasabbik szemüveges lány. – Akkor összetörnéd Zayn szívét! Ne már!

-          De muszáj. – sóhajtott fel türelmetlenül az alacsonyabbik lány. Nagyon szép szeme volt. – Ez így szép.

-          Oké. Zayn mindenhogyan szép. – tette csípőre a kezét a szemüveges. – De akkor sem akarom, hogy sírjon.

-          Ajj Nety, mindent túlbonyolítasz! – vont vállat a másik lány. – Így döntöttem és kész.

-          De Lea! – csattant fel Nety. – Akkor nem kapsz Nuttelát! – húzta fel a szemöldökét.

-          Ajaj. – nevetett fel Lea. – Ha ez egy ugyanolyan ígéret, mint amikor azt ígérted, hogy megeszel egy aranyhalat, akkor azt hiszem, nem kell félnem.

-          Kisköcsög, úgy utállak. – ölelte meg Nety a kisebbik lányt.

-          Én is! – bújt szorosan hozzá vidáman, majd egy másodperc múlva megkérdezte. – Biztos itt dolgozik Hannah?

-          Igen. – fintorgott Nety. - Csak tudom, hogy hol dolgozik a tesóm, nem?

-          Ha te mondod. – vont vállat Lea és ekkor nézett ránk. Nety követte a tekintetét és abban a pillanatban azt hittem, hogy mindketten elájulnak.

-          Helló. – szólalt meg Lou, mire a két csaj elfelejtett levegőt venni.

-          Csak lazán. – lépett oda hozzájuk Liam.

-          Bepisilek. – suttogta a kelleténél hangosabban Nety.

-          Szerintem ezt most hallották. – suttogta vissza Lea. – Nem hiszem el, hogy mindig be kell égetned minket! – a többiekből kitört a röhögés. Én csak mosolyogni tudtam. Tiszta lököttek. Látszik, hogy directionerek.

-          Rólam írsz blogot? – állt fel mosolyogva Zayn és Lea elé lépett. A csaj felnézett rá. Nem sok kellett neki, hogy összeessen.

-          De dögös! – suttogta Nety megint hangosan.

-          Fogd már be! – toppantott a lábával Lea. – Nem kell mindent kimondanod, ami az eszedbe jutott!

-          De én dögös vagyok. – nézett rá szemrehányóan Zayn, mire Lea azonnal közbevágott.

-          Persze, csak azért mondtam, mert ez a lökött folyton ilyen meggondolatlan dolgokat mond. Nem mintha nem lenne igaz! Mert igaz. Csak nem kell így… - nagy levegőt vett Lea. Szegény már elpirult. Zayn felnevetett és átölelte a lányt, akinek olyanná változott az arca, mintha most jelentették volna be, hogy örökölt egy farmot.

-          Tudom. Csak hülyülök.

-          De mit kerestek a rendőrségen? – kíváncsiskodott Nety, miközben észrevétlenül levágott egy darabot Lou hajából. Vagyis El észrevette és a szeme XXL-esre nőtt. Nety a szája elé tette a mutatóujját, hogy hallgasson. Szerintem El annyira meglepődött, hogy elfelejtett beszélni.

-          Ne is kérdezzétek. – motyogta Liam. A fiúk arcára visszatért a rosszkedv. Legalább egy pár percre eltudták felejteni a körülményeket.

-          Honnét jöttetek? – kérdezte meg Lou.

-          Ennyire hallatszódik az akcentusunk? – nevetett fel Nety kacéran. El kezdett egy kicsit megfeszülni.

-          Magyarországról. – válaszolt gyorsan Lea, aki még mindig Zayn karjai között kukucskált. Úgy nézett ki az arca, mint egy elégedett kiscica, aki megtalálta a tökéletes helyet.

-          Magyar? – nézett le rá meglepődve Zayn.

-          Igen, mert? – kérdezett vissza.

-          Ismerek egy lányt Magyarországról! – a csávó arca izgatottá vált. – Nem ismeritek véletlenül…

-          Nety, Lea! Hol vagytok? - lépett be egy harmadik lány. Nagyon ismerős volt.

-          Berrie? – lépett közelebb hozzá Zayn.    

---------------------------------------------

Akkor most már elárulhatom, hogy a két vendégszereplő egyike jómagam (Nety), a másik pedig az édesbolondos barátnőm Lea, aki szintén nagy blogíró:) Már befejezte a blogját, de gyönyörű a befejezés, tehát ajánlanám mindenkinek KATT rá>> http://migahalalelnemvalaszt.blogspot.hu/ << 

De amúgy végeredményben mit szóltok az egészhez? Ki akarhatta Niallt bántani? Vagy csak egy beteges valaki? Vagy talán kiakarták rabolni? Mit szóltok Harryhez? Remélem nem tettem túl népszerűtlenné...:) Bár tudom Haylor miatt sokan fújtok rá, de ne felejtsétek el, mindig a mi kisfürtösünk marad;) 

Vasárnap találkozunk, addig örömmel venném a kommenteket:))

*Liam: - Értsd meg Lou, nagyon sokan nem érnek rá kommenteket írni. 
*Lou: - Akkor kisköcsögök!
*Harry: ÚGY VAN!