Én veled, Te vele, Ő velem...

Egy legjobb barát akkor is legjobb barát, ha szexel veled

Na tadaaaam:DD Megjöttem, és hoztam egy picurka részt:DD Ma egy kicsit összetettebb szitu lesz, de remélem érteni fogjátok a dolgot:) Az események kezdenek bonyolódni, mint egy brazíl szappanoperában, szóval reméljük, hogy Armandó és Rosabella végül egymásra találnak:P

Na nem pofázok, de remélem azért tövig rágjátok a körmötöket:DD 

-          Fiúk mi van akkor, ha… ha Niall nem jött ki a partra, mert még mindig a vízben van. – ijedten néztünk össze. Utána már nem gondolkoztam. Nem érdekelt, ha meglátnak a papparazzik. Belerohantam a vízbe, hogy megkeressem Niallt. Eszembe jutott, hogy Niall telezabálta magát előtte. Remélem nem zsibbadt be a lába vagy valami. Itt már kurva mély a víz. A jeges víz folyamatosan az arcomba csapódott. De nem tántorított el, csak mentem előre és már jó pár perce úszhattam, amikor megláttam egy szőke fejet előttem két méterre. A szívem még hevesebben kezdett el dobogni, amikor megláttam, hogy az arc lefelé néz a vízbe és nem mozdul…     

---------------------------------------------------

-          Niall… - suttogtam dermedten. Szinte vágni lehetett a csöndet. A hajamról lecseppent egy vízcsepp, de olyan hangja volt, mintha atomrobbanás lett volna. Segíteni… Segíteni kell… Az agyam próbált kommunikálni velem, de teljesen lefagytam. Remegve úsztam Niall mellé és finoman felfordítottam az eszméletlen fiút. – Niall! – ütögettem meg gyengéden az arcát, de nem reagált. Villámgyorsan ki kell innen vinnem őt. A baj csak az volt, hogy minden irányban lévő part messze volt és már én is kezdtem lefáradni. De nem adhatom fel. Óvatosan Niall alá úsztam és igyekeztem úgy úszni, hogy az arca ne kerüljön bele a vízbe. Rettenetesen nehéz volt. Amúgy sem vagyok egy erős kiscsaj. Sokkal inkább törékeny. Mégis próbáltam előre menni, pedig már alig kaptam levegőt. Rettenetesen rossz volt, de az agyam mégis kikapcsolt. Csak mentem előre, miközben Niallt próbáltam magamon tartani. Talán tíz perc telhetett el. Nem tudom. De hatalmas megkönnyebbülést éreztem, amikor a lábam már leért a földre. Karjaim közé kaptam Niallt és úgy cipeltem - rángattam tovább. Nem sok kellett, hogy végkimerültségben összeessek. Szerencsére senkit sem láttam a parton. Remélem ez így is marad. Ha a fiúknak volt eszük elterelték a fotósok figyelmét. Ha nem akkor én leszek az első, aki az agyukat a seggükbe dugja. Lélegzetvisszafojtva a fülemet Niall szájához tettem. Életemben nem voltam olyan boldog, mint amikor megéreztem a gyenge levegőáramlatot. Niall lélegzik. Igaz gyengén, de lélegzik.

-          Nem lesz semmi baj, nagyfiú. – suttogtam miközben megsimogattam a hideg homlokát. Aztán eszembe jutott az elsősegély tanfolyam. Oldalra kell dönteni, hogy véletlenül se fulladjon bele abba, hogy a nyelve hátracsúszik. Tök hihetetlen, de szinte ez a leggyakoribb halálozási ok eszméletvesztés esetén. Ahogy megfordítottam a srácot Niall szájából felfakadt egy köhögési roham. Erősen tartottam, amíg az ír manó nem kapott már normálisan levegőt. Hunyorogva rám nézett.

-          Mel? – nyögte.

-          Jól vagy? – kérdeztem aggódva.

-          Mi a fene történt?

-          Nem tudom. – csuklott el a hangom. Na, tessék, már megint bőgök. Hihetetlen, hogy mennyire érzelgős lettem. – Csak ott találtalak a víz közepén ájultan.

-          Igen, begörcsölt a lábam és próbáltam tovább úszni, meg kiabálni, de nem jöttetek… - a fiú tekintete zavaros volt, aztán nagyra nyílt a szeme, amikor rám nézett. – Te sírsz?

-          Nem. – szipogtam. – Csak annyira megijedtem. Azt hittem meghaltál és alig bírtalak kihozni és…

-          Te hoztál ki? Egyedül? – Niall óvatosan felült, majd körülnézett. – De a többiek?

-          Tele van paparazzikkal a part. A túlsó végén voltak nem olyan régen, csak én visszaúsztam hozzád. Most nem tudom, hol vannak. Lehet, hogy ott várnak.

-          Vissza kell mennünk a hotelbe. Segítséget kell hívnunk. – válaszolt komoran. Szótlanul felsegítettem. – Jó buli lesz így megjelenni a portán. – mosolyodott el, miközben végig nézett magán. Próbáltam vele mosolyogni, de nem ment. A következő pillanatban már teljes sötétség. Valószínű elaludhattam.

Mikor felébredtem egy nagyon kényelmes, puha ágyban találtam magam. A függönyön keresztül beszűrődött a vakító napfény. Rég éreztem magam ilyen kellemesen. Frissen, kipihenten. Vajon mennyit aludhattam? Hosszan elnyújtózkodtam. Annyira jó volt itt feküdni, de valószínűleg Paul full dühös rám. Dolgozni jöttem, nem nyaralni. Amúgy is kíváncsi vagyok a fiúkra. Meg hogy mi van a fotókkal. Máris elszállt a jókedvem. Ronnie meg fog ölni. Megígértem neki, hogy a bárpultos lesz az utolsó jelenet, erre én tangában menekülök a pucér Zaynnel az újságírók elől. Remélem Paul tudott valamit csinálni. De valami mélyen belül azt suttogta, hogy ne reménykedjek. Gyorsan lezuhanyoztam és felkaptam valami ruhát. Sejtettem, hogy a fiúk abban a szobában lesznek, ahol van az összes hangszer. Ott ültek a kanapékon elheverve mindenfelé. Mikor beléptem rám néztek, majd egy emberként pattantak fel. Olyan gyorsan kezdtek el beszélni hozzám, hogy nem is értettem semmit.

-          Állj. – emeltem fel a kezem. – Egyszerre csak egy.

-          Jól vagy? – vágott közbe Niall miközben aggódva végig nézett rajtam.

-          Nagyon jól. – mosolyogtam nyugodtan. – Végre nem érzem magam fáradtnak. Habár szerintem, amit most fogok Paultól kapni, azt nem fogom zsebre tenni.

-          A doki szerint teljesen kimerültél. – nézett rám bűnbánó arccal Lou. – Paul meg minket cseszett le, hogy miért kell téged állandóan kinyuvasztanunk.

-          Hát az egy jó kérdés. – vigyorogtam.

-          Jé, te tudsz nem hisztizni. – lökött meg játékosan Zayn mire kinyújtottam a nyelvem.

-          Még adok nektek öt percet, utána lesz nemulass a képek miatt.

-          Pedig sokkal jobban áll, ha ilyen aranyos vagy. – vont vállat Zayn. Ekkor belépett egy nő és odanyomott Harry kezébe egy újságot.

-          Paul küldi nektek és azt üzeni, hogy egy óra múlva ideér.

-          Köszönjük. – pillantott rá az újságra Harry, majd elkezdett pukkadozni a nevetéstől. Nekem máris elszállt a jókedvem, de jól nevelten megvártam, amíg a nő kimegy a szobából. Akkor viszont egyszerre rohantuk le Harryt. A címlapon én és Zayn vagyunk háttal nyakig pucéran, miközben rohanunk. A címe: PUCÉRAN MENEKÜL ZAYN MALIK ÉS A BARÁTNŐJE.

-          De hát volt rajtam fehérnemű! – csattantam fel.

-          Valószínű leszedték. – nézett rám Harry.

-          Lapozz már oda! – sürgette meg Zayn a göndörkét, aki gyorsan megkereste az adott oldalt.

-          Olvasd! – szólalt meg Liam.

-          Oké. – kezdett bele Harry. – Újságírónk nagy meglepetésére egy francia bányató melletti parton esett egymásnak a One Direction népszerű énekese és a bájos barátnője Melissa Gerson (19). Valószínűleg a pillanat hevében nem is gondoltak arra, hogy esetleg valaki megláthatja őket. Szemtanúk állítása szerint a turbékoló pár olyan zavarba jött, amikor meglátták őket, hogy azon nyomban menekülni kezdtek nem törődve azzal, hogy nincs rajtuk semmi, ami takarhatná bájaikat. Az még rejtély, hogy miért volt a banda két másik énekese is pucérra vetkőzve a bányató másik partján, de tény, hogy Louis Tomlinson és Liam Payne remekül érezték magukat. Vajon a barátnőik mit szólnak ehhez? A meztelenségéről híres Harry Styles nem volt jelen, sőt egy jó barátja szerint épp a barátnőjével töltött egy forró éjszakát. Hogy ki lehet a rejtélyes barátnő? Azt még egyelőre nem tudjuk, mert a banda szívtiprója rejtegeti nyilvánosság elől a kedvesét. De talán majd egyszer megtudjuk. Addig is érjük be ezekkel a képekkel, és gyönyörködjünk a fiatal szerelmesekben. – Harry befejezve az olvasást felnézett. Mi szótlanul ültünk. Ebből bizony balhé lesz.

-          Még a nevemet is rosszul írták le. – morogtam. Miért olyan nehéz megjegyezni a Melaniet?

-          Akkora a fenekem. – nyögött fel Lou, miközben a képeket nézte.

-          Szerintem csini. – nézett rá Harry.

-          Biztos? – húzta fel a szemöldökét Lou. – Nem olyan, mint egy löttyedt barack?

-          Fiúk abbahagynátok? – szóltam rájuk.

-          Na, visszakaptuk a régi Melaniet. – sóhajtott Zayn, mire kiakadtam.

-          Na, ide figyelj édesem. Lehet, hogy téged nem zavar, de engem otthon ki fognak csinálni a fotók miatt. Tudod még a bárpultos incidens is sok volt nekik. Arról nem is beszélve, hogy PUCÉRAN szerepelek egy címlapon.

-          Valószínűleg Angliában szinte minden újság címlapján. – kotyogott közbe halál nyugodtan Lou, mire Liam és Harry egyszerre lökték meg.

-          Szuper. – fújtattam bosszúsan, majd tovább folytattam. – Arra még nem gondoltál Zayn drága, hogy ezeket a fotókat majd Berrie is látni fogja? – a célzás azonnal betalált.

-          A fenébe… - morogta kedvetlenül.

-          Engem inkább most az érdekelne, hogy… - hajolt előre Harry. – Hogy ki volt az a jó barát?

-          Lehet, hogy a portás volt. – vakarta meg a fejét Niall.

-          Nem. Vigyáztunk. Még előtettek is óvatosan voltunk. – rázta meg a fürtös kis loboncát a hercegem.

-          Akárki is, most miatta vannak itt az újságírók. – szólalt meg Liam.

-          Ezt hogy érted? – húzta fel a szemöldökét Harry.

-          Gondolj bele. Senki sem tudhatta, hogy itt vagyunk. Direkt vigyáztunk, kocsival jöttünk meg ilyenek. Valaki leadhatta a drótot, hogy Harry Styles itt van a barátnőjével. Onnan már csak egy lépés volt kideríteniük, hogy mi éppen kint vagyunk a tó mellett pucéran.

-          De a szállodai alkalmazottakkal aláíratott Paul egy titoktartási szerződést, aminek elég komoly következménye van, ha megszegik. – rázta a fejét Zayn.

-          Komolyan? – Liam tanácstalanul hátradőlt. – Kizárt, hogy rájöttek volna maguktól, hogy hol vagyunk. A szállodai alkalmazottak meg akkor nem beszélhettek. De akkor csak mi tudtunk róla… Vajon ki…?

-          Te voltál? – nézett rám hirtelen Harry.

-          Tessék? – lepődtem meg.

-          Igen… - bólogatott Harry mérgesen, és szinte láttam, ahogy forognak az agykerekei. – Bosszúból ránk hívtad őket.

-          Te hülye vagy. – néztem rá érdekesen.

-          Nem. – rázta a fejét egyre hevesebben, majd ökölbe szorított kézzel felállt. – Szándékosan csináltad!

-          Óó, tényleg de bolond vagyok. – álltam fel én is csípőre tett kézzel. – Rátok hívtam a fotósokat, és utána, hogy ne keveredjek gyanúba még magamat is lefotóztattam pucéran, vállalva a totális beégést, meg azt, hogy Niall kis híján meghalt! – a végén már kiabáltam.

-          Nyugi. – állt fel Zayn. – Teljesen remegsz.

-          Mert cseszd meg ott volt Niall, és majdnem meghalt ez a tökfej meg azt hiszi, hogy engem annyira érdekel, ahogy az a banya beterpeszt neki!

-          Tisztelettel beszélj róla! – kiabált vissza Harry.

-          Tisztelettel? Arról a nőmaradványról? Te most komolyan beszélsz? – most már Niall is felpattant és közém meg a felpaprikázódott Harry közé állt.

-          Nyugi haver…

-          Mit nyugi? Ez a hülye ribanc elárult minket, közben még Cintiát is…

-          NEM ÁRULTALAK EL TITEKET! – toppantottam mérgesen a lábammal és kiszabadultam Zayn szorító karjai közül majd mérgesen meglöktem Harryt, aki a hirtelen ütéstől hátratántorodott. Majdnem visszalökött, de aztán hirtelen megemberelte magát.

-          Nem fogok lányt megütni. – suttogta a dühtől remegve.

-          Nem árultalak el titeket. – ismételtem meg magam és farkasszemet néztem vele. A feszült csönd ránk telepedett. A többi fiú hirtelen nem tudta, hogy mit kezdjen velünk, Harry viszont csak szimplán kivágott volna engem az ablakon. Ekkor hirtelen Niall kezét éreztem a derekamon.

-          Gyere, menjünk át a másik szobába. – suttogta bele a fülembe, majd mielőtt reagálhattam volna szelíden áthúzott. Én csak szótlanul követtem. Finoman leültetett egy kanapéra. A keze a kezemben maradt és gyengéden simogatott.

-          Ez most mire volt jó? – nézett rám komolyan.

-          Te is hallottad… - csattantam fel csalódottan. Nagyon mérges voltam Harryre. Pont engem gyanúsít meg?

-          Értem én, hogy kiakadtál, de minek kell állandóan ekkora patáliát rendezni? Olyan édes voltál az első tíz percben.

-          Nem tudom. – vontam vállat miközben a kezünket vizslattam. Nem akartam Niall szemébe nézni. – Megőrjít ez az egész helyzet. És nem tudom rendesen lereagálni.

-          Azt észrevettem. – nevetett fel halkan Niall, mire én megsebezve néztem rá.

-          Ez neked vicces? – Niall már csak mosolygott és magához húzott gyengéden, majd elkezdte cirógatni a hajamat. Hagytam, mert nagyon jól esett. Olyan régen babusgattak. Felhúztam a lábamat és ellazultam. Ráérek később agyalni a problémákon. Niall keze átvándorolt az arcomra és finoman simogatta, miközben a homlokomra kaptam egy puszit. Nem tudom mennyi ideig ülhettünk így. Annyi ideig biztos, hogy meghalljam Niall szívverését. Szépen, lassan, ütemesen mozgott, ami megnyugtatóan hatott. Az igazat megvallva, akármeddig el tudtam volna így ücsörögni.

-          Kicsilány… - suttogta Niall a fejem felett.

-          Mondjad. – kérdeztem, miközben a hasát simogattam.

-          Mit szeretsz legjobban, Harryben? – ezen el kellett, hogy gondolkozzak.

-          Talán a mosolya. – szólaltam meg álmodozva. Igen, a mosolyát tényleg imádtam. A kis gödröcskéi olyan édesek voltak. Legszívesebben belepusziltam volna a közepükbe.

-          És még? – kérdezte elfúló hangon. Kíváncsian feltápászkodtam és ránéztem. Nyugodt arca volt, de a szeme… az valahogy bánatosnak tűnt.

-          Mi a baj? – kérdeztem meg érdeklődve.

-          Mi lenne? – nézett vissza rám.

-          Bánatosnak tűnsz… - mondtam elbizonytalanodva.

-          Csak nekem is tetszik nagyon egy lány… illetve ő már nő… - sóhajtott miközben a hajába túrt. Nem tehettem róla, de ez tök szexi mozdulat volt tőle. Hirtelen beindultam, de még idejében megálljt parancsoltam a mozdulatomnak.

-          Ja, még mindig nem mondtad el neki? – haraptam bele a számba, hogy elfojtsam a kitörni készülő sóhajomat. Te jó ég. Úgy viselkedek, mint egy kiéhezett negyvenes. Hahó, kislány, ébresztő! Niall nagyon jó barátod, de ennyi! Túl régen szexeltem.

-          Nem lehetett. Annyira bele van örülve abba a másikba, hogy engem észre sem vesz. – nézett fel frusztráltan a plafonra így kitűnt a nyakán egy kis mélyedés. Érdekes, eddig észre sem vettem. De most lágyan belecsókolhatnék oda, és… Nagyot nyeltem. Éreztem, ahogy megfeszülnek a végtagjaim is. A lelki szemeim előtt láttam, ahogy letépem Niallról ezt a mélyen kivágott pólót és rávettem magam. Beleülök az ölébe és szenvedélyesen végig karmolom a hátát. Egy biztos. Niall Horant most szívesen elkalapálnám, ha értitek, mire gondolok. Annyira elmélyültem a gondolataiban, hogy nem is vettem észre amint Niall mulatva néz engem.

-          Mi az? – ültem fel gyorsan.

-          Csak néztem, hogy mi a bajod. – kuncogott.

-          Mert? – tűrtem oldalra a hajamat zavartan.

-          Aprókat nyögtél. – Niall nagy örömére nyakig vörösödtem.

-          Én csak… csak… - nem tudtam mit kitalálni.

-          Mond el nyugodtan. – fordult felém teljes testszélességgel.

-          Megkívántalak. – na, jó, talán nem kéne ilyen nyíltnak lennem. De ez sajnos rossz szokásom. Niall szeme nagyra nyílt a meglepődöttségtől, az arcán pedig hatalmas vigyor terült szét.

-          Nem erre a válaszra számítottam. – jegyezte meg.

-          Jó, bocsi. – húztam el a számat. – Csak tudod, olyan régen voltam együtt pasival és… már annyira hiányzik. De tényleg. Hirtelen az előbb, ahogy rád néztem elöntött ez az érzés, de nem azért, amire te gondolsz, csak egyszerűen… most leteperős hangulatban vagyok.

-          Hát… - Niall sejtelmesen mosolygott. – Ha szeretnéd, ebben a részében tudok segíteni…

-          Ezt hogy érted? – most rajtam volt a meglepődés sora. Niall közelebb húzta az államat magához.

-          Amíg becserkészed Harryt, amiben én segítek neked, addig talán megoldhatjuk a szex hiányos problémát is… - most már értettem mire gondol.

-          De attól még marad a barátságos szitu? – kérdeztem meg repkedő pillangókkal a gyomromban. Nagyon is jó lenne… éreztem, ahogy a belső vadmacskám bármelyik pillanatban kitörhet.

-          Naná. Én ragaszkodom hozzá a legjobban. – őrjítő volt a vigyorgása. – De mielőtt még beteljesíteném ezt a problémádat, sajnos túl kell élnünk Pault.

-          A fenébe. – ha van lelombozóbb dolog, mint a Paultól várható szidás, akkor azt én nagyon nem akarom megtalálni.

Fáradtan, de mégis nagyon boldogan figyeltem a mellettem szuszogó fiút. A haja csapzottan terült el a homlokán, nyomott hagyva így az elmúlt éjszakánknak. Már hajnalodott. Nem akartam elhinni, hogy ilyen jó volt. És nem csak azért, mert régen nem volt részem ilyesfajta örömökben…

-          Felelőtlen, hülye gyerekek vagytok mindannyian! – üvöltözött Paul. Normális esetben, görcsben lenne a gyomrom, de túlságosan izgatott voltam tekintve, hogy milyen programra vállalkoztam Niallal…

-          Biztosan szeretnéd? – lehelte a fülembe, miközben erősen megmarkolta a fenekemet és nekidöntött az ágynak. Válaszul csak hevesen megcsókoltam…

-          Valaki kikotyogta az infókat az újságíróknak! – szólt közbe óvatosan Liam. Paul villámló szemekkel ránézett.

-          És akkor mi van? Direkt megkértelek titeket, hogy ne legyen balhé legalább itt, erre már szétvertetek egy benzinkutat, majdnem mindegyikőtök eltűnt pluszba még barátnőztök is!

-          Ebből hagyd ki Cintiát! – köszörülte meg a torkát Harry…

Niall gyengéden végig csókolta a nyakamat, miközben erősen átkarolta a derekamat és nekiszorított az ágynak. Nem bántam. Sőt. Örültem, hogy ilyen erős az ágyban is. Az élvezet végig futott a gerincemen és nekifeszültem a még ruhában lévő Niallnek…

-          Elegem van, hogy mindig Cintiát szapuljátok! – kiabált Harry.

-          Nyugodj meg… - próbálta lehiggasztani Lou az őrjöngő fürtöst, de azt a fiút nem nagyon hatotta meg. Ehelyett inkább velem kezdett el kiabálni.

-          Cintia el akar menni! Vágod?! Mind ezt te miattad!

-          Szerintem nem ő volt… - szólt közbe Zayn.

Hirtelen Niall fölé kerültem és elkezdtem kibújtatni a ruhájából. Elég ügyetlenül ment.

-          Olyan kis béna vagy… - suttogta bele a fülembe nevetve, miközben lehúzta rólam a nadrágomat.

-          Ezt kell szeretni. – nevettem vissza. Nem kellett sok idő és már semmilyen ruhadarab nem takart minket.

-          Semmire nem mész ezzel… - döbbenten figyeltem a felgyorsult eseményeket. Harry teljesen kiborult és félrehajította az egész asztalt, neki a falnak, ami darabokra is tört. Mekkora erő van a fürtöskében.

-          Elérted, amit akartál! – kiabált oda nekem, miközben a könnyek csorogtak le az arcán. Liam és Lou megpróbálták visszaszorítani, de Harry odaért elém és leguggolt, hogy egyvonalban legyen a szemünk. – Cintia el akar hagyni. Ezt akartad?

-          Még… még… még… – suttogtam, miközben Niall egyre hevesebben mozgott. Éreztem, hogy minden felrobban körülöttünk. Észvesztő volt ez az egész. Csak gyorsult és egyre jobban éreztem, hogy Niall és én egybefonódunk…

-          Válaszolj! – kiabálta, miközben Niall megpróbálta hátra rángatni a tajtékozó fiút. Még sohasem láttam ilyen állapotban. Megijesztett. Annyira, hogy moccanni sem mertem, nemhogy válaszolni. Amúgy sem jutott eszembe semmilyen épkézláb mondat.

-          Hagyd már… Nem látod, hogy meg van ijedve? – próbálta Liam csitítgatni, de Harryt nem tudta meghatni. A fiú hirtelen mozdulattal felkapta az összetört asztal lábát és a fejem fölé vágta. A következő pillanatra már nem emlékszem.

Tovább figyeltem az arcát. Annyira nyugodt volt. Ránéztem a szemközti fal melletti kanapéra. Ott tértem magamhoz. Kiderült, hogy Harry olyan erővel vágta a poroltó készülékhez az asztallábat, hogy az leesett egyenesen a fejemre, de olyan erővel, hogy eszméletvesztésem volt. Niall simogatta az arcomat, egészen addig, amíg észre nem vette, hogy magamhoz tértem.

-          Mi történt? – suttogtam rekedtes hangon.

-          Elájultál. – mondta halkan, majd elmesélte, hogy mi történt. Igaza volt. A fejem rettenetesen sajgott. Kinéztem az ablakon. Időközben teljesen besötétedett. Nagy nehezen felálltam. Szédült velem a világ. Niall maga elé fordított, majd a kezét a derekamra tette és elkezdett óvatosan ringatni. Szép lassan táncolt velem. Közben dúdolt valami kellemes dallamot. Egy ideig így mozoghattunk, amikor felnéztem a szemébe. Ő visszanézett. Nagyot nyelve közelebb hajoltam a fülébe, és belesuttogtam:

-          Akarom…

És most itt figyelem őt. Hihetetlen volt ez az egész. Két barát tud úgy szeretkezni, mint két őrült szerelmes? Mulatva megcsóváltam a fejem. Teljesen felfordult az életem ez alatt a két hét alatt. A szívem dobbanása jelezte is, hogy főleg ki miatt. Egy név az álmatlanságom okozója. Az, aki kis híján agyon ütött egy fadarabbal. Harry Styles. Bántott, hogy ennyire képes volt bevadulni. Tényleg képes volt ennyire meggyűlölni? Pedig most tényleg semmiről sem tehettem. Halkan, hogy Niallt ne ébresszem fel kibújtam a paplan alól. Volt a szállodának egy saját köntös kollekciója felakasztva a falra. Puha, meleg. Belebújtam még egy papucsba és nagyon nagy csendben kilopóztam a szobából. Már kezdett hajnalodni. Vajon meddig szeretkezhettünk Niallel? Sokáig, mert még csak nyolc óra volt, amikor felébredten Harry okozta kómámból. Odasétáltam Harry szobájának az ajtaja elé. Halk ének szűrődött ki. Érdekes módon nem volt zárva azt ajtó. Csendesen benyitottam. Ott ült a göndörke a plafonját bámulva. Még a villany is fel volt kapcsolva. Meg esett rajta a szívem. Szegény, teljesen össze volt törve. Ijedten kapta fel a fejét, amikor leültem az ágyára.

-          Te jó ég… Mel, jól vagy? – hajolt felém aggódva.

-          Azt leszámítva, hogy lett egy hatalmas púpom, istenien. – kacsintottam. Harry szomorkásan nézett rám.

-          Ne haragudj. Nem szabadott volna ennyire elveszítenem a fejem. Csak Cintia elment…

-          De miért?

-          Mert azt mondta, hogy ő nem kockáztatja a családját miattam. – válaszolt csalódottan a fiú. Hitetlenkedve hallgattam. Nem azt mondta, hogy neki Cintia csupán csak szórakozási forrás, akit imád? Mégis úgy ül itt, mint akinek kegyetlenül összetörték a szívét.

-          Én azt hittem, hogy nem olyan komoly ez a Cintia ügy. – szólaltam meg bátortalanul.

-          Én is. – sóhajtott a fiú, majd belefúrta a fejét a párnába. – Hidd el, én lepődtem meg magamon a legjobban, hogy reagáltam erre.

-          Nálam jobban nem. – mosolyogtam rá, mire meglepődötten nézett rám.

-          Nem haragszol?

-          Azért igen, hogy engem gyanúsítottál ezzel.

-          Nem te voltál? – kérdezte nagyon komolyan.

-          Nem. – vágtam rá sértődötten. – Nem is értem, hogy juthat eszedbe ilyesmi.

-          Mert a telefonos szitu már megtörtént. Meg egyfolytában féltékenységi rohamokat rendezel.

-          De akkor sem sodornálak sem téged, sem a fiúkat bajba. Niall is majdnem megfulladt. Azt soha sem venném a szívemre, hogy miattam történjen mindez.

-          Jó… de akkor ki volt? – nézett rám tanácstalanul.

-          Nem tudom. – vontam vállat. – És szerintem soha nem is fogjuk megtudni.

-          Klassz. – dőlt hátra, miközben végig nézett rajtam, majd felhúzott szemöldökkel megkérdezte. – Te meztelen vagy?

-          Nem tök mindegy, ha már újságok címlapján is feszítek így? – vigyorogtam kajánul. Harry is elvigyorogta magát, majd újra elkomolyodott.

-          Tényleg nem haragszol? – simított végig a karomon. Én libabőrös lettem.

-          Rád nem tudnék. – vallottam be őszintén, majd felálltam. – Most visszamegyek aludni egy keveset. Jobban tennéd, ha te is ezt tennéd. – azzal egy lágy csókot nyomtam a puha szájára, majd elkuncogtam magam Harry meglepődött tekintete láttán. – Jó éjszakát. – mentem ki az ajtón jól mulatva. Pár perc múlva már Niall arcát figyeltem hálásan. Nála jobb barátot nem tudok elképzelni. Annyi mindent megtesz értem. Olyan önzetlen.

-          Köszönöm. – suttogtam a mélyen alvó fiúnak, majd csatlakoztam mellé az álmok világában.

-------------------------

nNa?:D Nektek van ilyen önzetlen fiú barátotok? Szerintetek Niall csak puszta jófejségből tette ezt?:D Véleményeket kérek:P Csók, puszi Nety voltam XOXO