Én veled, Te vele, Ő velem...

A mesebeli herceg sokszor a patakból ugrik elő és nem a ló hátán érkezik...

Meglepetés:)) A mai rész kicsit szomorú, kicsit vidám, kicsit vicces, kicsit horrorisztikus, kicsit romantikus. Hiszen tudjuk, a jóból megárt néha a sok...;) 

Újabb fejezet Mel és Niall ügyében, illetve Harry egy meglepő lépésre szánja el magát, viszont a végére olyan dolgok derülnek ki, ami a hercegnőket hamar kibillentik az egyensúlyából. 

De nem is rabolom tovább a türelmeteket, szóval kalandra fel, nézzük meg Melanie életének egy újabb fejezetét;) 

-          Ő az anyukám. – hajtottam le a fejemet. Niall nem szólalt meg, de amikor felnéztem ugyanolyan lágyan nézett rám. Így hát beleavattam őt a szomorú történetembe.

------------------------------

- Csókot? Remélem nem büdi a szám...

De jó meleg az ágy… és milyen jó illata van. Annyira kellemesen éreztem magam. Az elmúlt napokban mindig máshol ébredtem fel, szóval hirtelen eszembe se jutott, hogy hol vagyok. Ahogy megmozdultam éreztem, hogy egy meleg kéz erősen átkarolja a derekamat és a teste nekifeszül az enyémnek. Hunyorogva lepillantottam az engem tartó kézfejre, majd mosolyogva vettem tudomásul, hogy Niall keze az. Olyan sokat ért mostanában hozzám ez a kéz, hogy már ezer közül is felismerném. Ahogy feljebb húztam a fejemet, a nyakamat hirtelen meleg levegő érte. A kissé hangos szuszogásból rájöttem, hogy Niall még az igazak álmát alussza. Annyira aranyos ez a fiú. Homályosan felrémlettek az elmúlt este képei. Anyut kórházba vittük, Niall meglepett, majd mindent elmeséltem neki. Mindent. Ez nagyon furcsa. Senkinek soha nem nyíltam meg ennyire előtte. Max ugye Ronnie. De ő más. Meg Stefi a legjobb barátnőm. Érdekes, hogy amióta elkezdtem dolgozni, azóta ő is, és semmi időnk nincs egymásra. Majd valamikor meg kéne ejteni egy mozit. Egy igazi csajos estét. Úgyis annyit vagyok hímneműek között mostanság. Meg ott van Dani és El is. Tök jó fejek voltak elsőre, de azóta nem sikerült megismernem őket rendesen. Pedig lenne pár alantas infóm az imádott uraikról. És itt van Niall is. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz barátság szempontjából. Talán ehhez az a isteni szex is hozzá segített. Végig futott a hideg a hátamon, ahogy belegondoltam az egészbe. Igazából nagyon jól éreztem akkor magam, és érdekes módon vágyakoztam utána. Pedig Niallről azt gondolná az ember, hogy kis ügyetlen. Erre fő egy Adonisz. Imádom. És miután elmondtam neki a családom szerencsétlenkedését, majd el is pityeregtem magam rohadt aranyos volt. Finoman magához húzott és nem kérdezett olyan hülyeségeket, hogy ’De ugye most már jól vagy?’ meg hasonló baromságokat. Niall egy nap szuper pasija lesz valakinek. Vajon meddig beszélgethettünk itt az ágyban? Orvosi tanácsra elhozott magához, hogy lepihenjek. Előtte azért konzultált Ronnieval, aki bár vonakodva, de belement. Szerencsére a szomszéd asszonyunk van olyan tünemény, hogy vigyázzon a kölykökre. Te jó ég… Ezer éve nem láttam őket. Hiányzik már a kis hülye fejük. Közelebb simultam Niallhoz, mert jól esett, hogy végre valaki karjaiban ébredek fel. Ekkor az erős karok jobban magukhoz szorítottak és egy rekedtes hang beledörmögte a fülembe:

-          Jó reggelt szépség. – elmosolyogtam. Érződik a hangján, hogy álmos. Finoman megfordultam és farkasszemet néztem a szőke fiúval.

-          Neked is. – suttogtam mosolyogva. Visszamosolygott.

-          Jó lenne mindennap így kelnem. – dörzsölte meg az orra hegyével az enyémet.

-          Csak ahhoz jó lenne, ha szerelmes lennél belém. – kuncogtam fel. Niall elhúzta a száját, de még továbbra is mosolygott.

-          Igen az nem ártana. – a fejemet közelebb húzta és a nyakába temette. Én csak átkaroltam. Behunytam a szememet. Itt akartam maradni egész nap. Nem akartam a mai teendőkre gondolni.

*Zayn: - Berrie végre írt!!!

*Liam: - Én vagyok Superman...

*Lou: - Esetleg letennétek????

*Niall: - Zayn farzsebéből egy csoki lóg ki... YAMMY.

-          Szép jó reggelt! – köszönt ránk Paul nagy meglepetésemre vidáman. Kíváncsian Niallre néztem, aki csak robotszerűen bólintott vissza a mindig morcos medvének.

-          Ennek van olyan, hogy jó kedve van? – sutyorogtam mikor már Paul elment mellőlünk és mi mentünk be a fiúkhoz. Körülbelül fél órás késésben vagyunk, de semmi gáz.

-          Sokszor van jó kedve, csak mostanában sok a balhé, és ez mindig az ő hátán csattant. – vont vállat a szőkeség fáradtan. Mikor beléptünk a szobába, Lou a terem közepén feküdt a padlón, arccal a földnek.

-          Ennek mi baja? – néztem Zaynre, aki szintén csak megvonta a vállát.

-          Elesett. Oszt úgy maradt.

-          Ez hülye. – mosolyogtam. Liam kedvesen rám mosolyogott.

-          Jól aludtál, drága?

-          Igen, köszönöm. – mosolyogtam vissza.

-          Ennek örülök. – jött oda és megölelt. Annyira imádom ezt a fiút.

-          Mel, képzeld… - pattant fel Zayn miközben odasétált hozzám.

-          Van kaja? – vágott közbe Niall.

-          Ráfeküdtem. – morogta Lou a padlóról. A világért sem fordult volna meg.

-          Szóval képzeld – folytatta az arab herceg izgatottan. – Ma egy cetli várt az ajtómon és találd ki, hogy ki küldte?

-          Szerintetek amúgy hasonlítok egy kicsikét Rambo-ra? – kérdezte nagyon ideillően Liam, majd begörbítette a karját. – Például ha így befeszítek?

-          Lou tényleg van alattad kaja? – kezdett rá a hisztire Niall.

-          Én vagyok a termékenység táptalaja. Szóval belőlem lesz a kaja. – te jó ég. Ezek vajon meddig aludtak?

-          Mondjuk, lehet, hogy inkább Superman. Szerintetek? – emelte fel Liam a karját, imitálva, hogy ő most éppen repül. – Már csak egy piros köpeny hiányzik…

-          FIGYELSZ TE RÁM? – sértődött meg Zayn, mikor rájött, hogy perpillanat öt felé nézek.

-          Persze, persze… - vágtam rá, majd megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, ahogy Niall épp Lou gatyáját próbálja lehámozni. Lehet, hogy adnom kellett volna neki valami kaját indulás előtt. Csak hát olyan nagyon késésben voltunk. – Ki hagyta az üzenetet?

-          De ha így állok, akkor meg Barack Obama. Csak egy kicsit barnulnom kell. – Liam önképe egy kissé zavaros.

-          NE BÁNTSD A FÖLDET! EGYÉL HÓDOT! – sikoltozta Lou továbbra is a padlóról.

-          Nem hiszem el, hogy semmi kaja sincs a közelben. – duzzogott Niall.

-          Olvasd el. – nyomta izgatottan a kezembe.

Évszázadok óta állok. Ha én azt mutatom, az emberek elkezdenek sietni, ha pedig ezt, akkor aludni mennek. Híresebb vagyok az Eiffel toronynál is és nem hiányozhatok egy angliai képeslapról sem. Én látom azt a lányt is, aki piros sálban fog téged várni, mikor a nap lenyugszik. Jelige: SORS

-          Lehet, hogy egy pedomaci. – néztem fel vigyorogva, mire Zayn kikapta a kezemből.

-          Ez Berrie. – húzta fel győzedelmesen a szemöldökét.

-          Miből gondolod? – néztem rá kíváncsian, miközben a többiek is körénk gyűltek.

-          Emlékszel? ,,Ha a sors is úgy akarja…” Ez fix, hogy ő.

-          De az nem a sorszerűség ellen szól, hogy szándékosan odavezet téged, hogy megtaláljon téged? – kérdezte meg Liam miközben megfordította a lapot.

-          Ez a része már nem igazán érdekel. – mosolyogott Zayn szélesen. – Végre esélyt adott annak, hogy találkozzunk. A kérdés, hogy hol…

-          Zsenikém ez a Big Ben. – csapott a fejére Liam. – Téged se az eszedért szeretnek.

-          De mi van akkor, ha a maffia áll a háttérben? – kérdezte meg a szintén okos Lou.

-          Már miért állna? – nézett rá Niall.

-          Hát figyeld a metaforát. ,,Piros sálban fog téged várni, mikor a nap lenyugszik.” A piros itt a vért jelenti, a nap lenyugvása pedig a halált.

-          Eleanor nem hagyott aludni, mi? – tette együtt érzően Liam a vállára a kezét.

-          Hát nem a mi kapcsolatunk fog ellaposodni az is biztos. – mosolyogott huncutul Lou, mire mindannyian elvigyorogtuk magunkat.

-          Reggelt. – lépett be egy nagyon kócos és álmos személy. Jó volt ránézni. De tényleg. Annyira helyes még így is.

-          Az volt. – morogta mellettem Niall. Szóval ezek még mindig nem békültek ki. Harry is ránézett, majd rám kapta a tekintetét és elmosolyodott.

-          Ki tudnál jönni két percre Mel? – láttam a szemem sarkából, ahogy a fiúk összenéztek, de én boldogan követtem imádatom tárgyát kifelé a szobából.

-          Mit szeretnél? – vettem elő a legszebb mosolyomat.

-          Melanie, arra gondoltam, hogy… - rám szegezte a tekintetét. – Nem lenne kedved ma este egy randihoz? Elvinnélek vacsorázni…

- Vajon milyen lehetsz melltartó nélkül? Ja bocs már láttam a címlapon...

Izgatottan lépkedtem az impozáns épület bejáratához. Bár volt rajtam dzseki mégis majd szétfagytam. Bár Harry erősködött, hogy eljön értem, mégis inkább a taxihoz ragaszkodtam. Nem akartam, hogy találkozzon Ronnieval, aki mint vártam hatalmas hisztit csapott le, hogy mostanában milyen keveset vagyok otthon, és hogy megint lelépek szórakozni. Nem akartam felvilágosítani, hogy nekem Franciaország inkább munka és totális lelki leterhelés volt. Igaz voltak szép pillanatok, például Harryvel a csók, vagy Niallel az az éjszaka. Niall. Automatikusan elkomorodtam. Harry megígértette velem, hogy nem beszélek senkinek erről, mivel Niall kiakadna. Valahol igazat adtam neki, mégis lelkiismeret furdalásom volt, amikor képébe hazudtam Niallnek, hogy Harry csak egy csaj telefonszámát kérte el tőlem. Elhitte, de akkor is. Tök rosszul érint a dolog. De talán ha rájön, hogy Harry komolyan gondolja a dolgot. Egy dolog zavar még. Cintia. Nem egészen két nappal ezelőtt még teljesen összetörve ücsörgött az ágyán és most meg? Az biztos, hogy ezt kiszedem belőle.

-          Gyönyörű vagy. – lépett elő Harry hirtelen, de úgy, hogy én még levegőt sem tudtam venni annyira összeugrott a gyomrom. Nagyon dögös volt. Komolyan. Lágyan puszit adott az arcomra, majd belém karolt. – Menjünk be. Hűvös van. – még szerencse, hogy fogott különben ott helyben elhaláloztam volna szívrohamban. Harry egy jótékonyági vacsorára hívott el. Annyira aranyos volt. Szinte minden szembejövő embernek odabiccentet.

-          Te mindenkit ismersz? – suttogtam neki oda megilletődve. Csupa gazdag, előkelő ember. Esküszöm úgy éreztem magam, mintha Blair Waldorf egyik estélyén lennék. A szemem már automatikusan megindult, hogy megtaláljam Chuck Basst. De hohó, ébresztő, kislány. Ez itt a valóság. A nagyon is édes valóság. Végül is Harry Edward Styles karjába kapaszkodva lépek be egy hatalmas, gyönyörű bálterembe.

-          Ha egy ideje már benne vagy a körben rájössz, hogy nagyon ritkán változnak a személyek. - Harry finoman odavezetett az asztalunkhoz. Nagy örömömre csak két embernek volt megterítve. Kihúzta a széket. – Hölgyem?

-          Köszönöm uram. – haraptam mosolyogva a számba.

-          Adhatok önöknek a pezsgőből? – jött oda egy pincér.

-          Igen, kettőt kérünk. – vette el mosolyogva Harry miközben letelepedett a szembe lévő székre. – Tessék Melanie. – nyújtotta át nekem. Már attól berúgtam, ahogy ránéztem. – Az esténkre, ami remélem csodálatos lesz. – emelte fel a poharat.

-          Majd igyekszünk. – leheltem. Mérgesen vettem tudomásul, hogy remeg a kezem. Belekortyoltam a pezsgőbe. Tökéletes. Harry letette a poharat és megfogta a kezemet, majd odahúzta magához.

-          Tényleg sokat jelent nekem, hogy jelent nekem, hogy eljöttél. – mosolygott továbbra is és a szemével nem eresztette az enyémet.

-          Harry én is tökre boldog vagyok meg minden, de nem is olyan régen, még az ellen kardoskodtál, hogy egyáltalán a közeledbe menjek. – puhatolóztam.

-          Azóta megváltoztak a dolgok. – vont vállat és belekortyolt a pezsgőjébe. Majd visszanézett rám. – Szeretném, ha új lappal kezdenénk. – azzal egy kézcsókot adott a kezemre. Nem volt több kérdésem. Ekkor valaki lepakolt mellénk egy széket és lepattant rá. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy Niall volt az, szintén nagyon elegáns öltönyben.

-          Te mit keresel itt? – ütött egyet az asztalra dühösen Harry.

-          Nem fogom hagyni, hogy kihasználd! – hajolt közelebb hozzá Niall.

-          Nem is akar. – tettem gyorsan a combjára a kezem. Niall csalódottan rám nézett.

-          Azt hittem több eszed van. Meg azt is, hogy a barátok őszintén elmondanak egymásnak mindent. Nem értem, hogy még mi a fenét csináljak, hogy megbízz bennem.

-          Tudtam, hogy erre csak ideges lennél és… - próbáltam csitítgatni, de Niall visszafordult Harryhez.

-          Ne törd össze. Őszintén kedvel téged, te meg csak szórakozol vele, hogy Cintiát féltékennyé tegyed. – a szavai mintha egy késdöfés lettek volna. Kivettem a kezemet Harry kezéből.

-          Igaz ez? – próbáltam úgy beszélni, hogy ne remegjen a hangom. Nem jött össze.

-          Jól van akkor. – dőlt hátra morcosan. – Végül is ennyivel jössz.

-          Miről beszélsz? – teljesen megtörtem. Az előbbi idilli percek rémálommá változtak át.

-          Az újságcikkedről. – megint a szemembe nézett. De egyáltalán nem volt most gyengéd. Sőt. – Cintia kiderítette, hogy te szóltál előzetesen az újságíróknak.

-          Tessék? – teljesen kiakadtam. – Hol a bizonyíték?

-          Az még nincs. – nézett rám hűvösen. – De majd lesz az is.

-          Harry… - nem tudtam megszólalni csak éreztem, hogy gyűlnek a könnycseppek a szemembe.

-          Azt hiszed, komolyan elhiszem az édelgésedet? – hajolt előre az én imádott hercegem. – Meg kell hagyni, te vagy a legtehetségesebb színésznő.

-          Harry. – szólt közbe Niall.

-          Te meg ostoba vagy, hogy egy ilyen liba kell neked. – nézett rá Harry.

-          Ezt vond vissza. – Niall hangja keményen csengett.

-          Nem fogom. És egy nap nekem fogsz igazat adni. – állt fel Harry. – Most ha nem haragudtok, inkább más társaságban tölteném az estét. – azzal otthagyott. Egy lány számára az a megalázóbb szituáció, ha a kísérője faképnél hagyja. És nekem megtörtént. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?

-          Mel… - vont magához finoman Niall. Én meg gyorsan elrejtettem magam a külvilág elől. Nem kell, hogy mindenki a könnytől maszatos arcomat nézze.

-          Minden hazugság. Nem vagyok spicli. – suttogtam bele a nyakába.

-          Tudom. – ölelt át szorosan. – Harry csak szerelmes. És az meg elvette az eszét. Csalódott, mert Cintia elhagyta.

-          De annyira szeretem. – suttogtam.

-          Tudom. – suttogta vissza. – De egy nap rájössz, hogy a mesebeli herceg sokszor a patakból ugrik elő és nem a ló hátán érkezik. És majd onnan fogod tudni, hogy megérkezett, hogy a szíved dobbanása kihagy egy pillanatra és örökké azt akarod, hogy abban a pillanatban legyetek csak ti ketten…

 

- Kommentet, vagy bedurvulunk!!!

----------------------

Óóóóh...:( A galád Harry. Vagy mégsem galád? Ha valaki szerelmes akkor ott már nincs határ? Egyáltalán mi ez a beépített téglás sztori? Vajon honnan veheti ezt Cinita? És vajon igaz? NE felejtsétek a kommenteknek MINDIG ÖRÜLÖK♥ Csók, puszi Nety voltam;) xoxo