Súlyos titkok
Vasárnap van, így itt a friss rész:))
A mai részben gyakorlatilag egy fontos beszélgetésre kerül sor két szereplő között, aminek már régen meg kellett volna történnie. Illetve a végén az egyik főszereplőnk egy hatalmas titkot árul el Melanienak.
Vajon mi lehet az?
Előző részekben történt:
-
Apa… Apa él. –
dadogtam. Zayn felvonta a szemöldökét.
-
Honnan veszed?
-
Láttam. Egy
szobában. Most az előbb. – összevissza mutogattam. Zaynnek nem kellett
megszólalnia. El tellett még pár másodperc, amikor rájöttem, hogy csak egy álom
volt. De mégis láttam őt… Az apukámat. Annyira életszerű volt. (Melanie)
------------------------
-
És Leilával legalább
beszélhetek? – emeltem fel a kezemet megadva magamat.
-
Nem akar látni.
Úgyhogy leszel szíves békén hagyni a családunkat. Már elég fájdalmat okoztál. –
a szeme hirtelen könnyes lett. Én lepődtem meg a legjobban, hogy ennek a nőnek
vannak érzései.
-
De Tobynak
sikerült begyógyítania, vagy nem? – folytattam habozva a kérdezősködésemet.
Muszáj kicsikarnom belőle információkat. Én nem Leilára, hanem Tobyra
gyanakszom, de a többiek ellentmondanak nekem. De Leila nem lehet Mr. Anonim.
Ahhoz túl ártatlan.
Tobyval
már másfél éve nem találkoztam. – a nézése nagyon hideg volt.
------------------------
-
Sikerült Mr.
Anonim terve. Nyilvánosan leckéztet meg bennünket.
-
Szerinted ezt
akarta elérni?
-
Egy pszichopata,
Mel. A pszichopaták meg már csak ilyenek.
------------------------
-
Elfelejtettél
védekezni. – horkantott fel Niall, majd megfordulva farkasszemet nézett velem.
– lehet, hogy még nem késő, hogy közöljem veled… Ha így folytatod, kurva szar
anya leszel, Melanie. – azzal elsétált. Nem tudtam megszólalni. Éreztem, hogy
sírok. Hogy mondhat ilyet? Hogy alázhat meg folyamatosan így? Miért nem érzi,
hogy szeretem?
------------------------
-
Melanie? –
hallottam meg egy rekedtes, elgyötört hangot. De ezt a hangot ismerem…
-
Harry. –
fordultam meg ledöbbenve. Szinte sokkolt a látvány. Harry nagyon rossz
állapotban volt. Látszik, hogy napok óta be van zárva ide. De ez a szag
elviselhetetlen. Viszont most csak annyi jutott el a tudatomig, hogy a kis
göndör él. Bár ki tudja meddig..
------------------------
*Zayn: - Igen, ezt elszúrtam, nem is kicsit. De én már kezdek sejteni valamit...
Niall szemszöge:
Végig rohantam
a kórház folyosóján. Már rég nem kaptam levegőt, de nem érdekelt. Hogy lehettem
ennyire barom? Ha itt vagyok mellette, akkor még mindig itt lenne… Mel szobája
előtt rengeteg ember volt. Rendőrök, nyomozók rohangáltak összevissza. Bent a
szobában ült az egyik legjobb barátom nyúzottan Mel ágyán. A szeménél egy
jókora monokli volt. Hannah mellette telefonált.
-
Hol a fenében
van Melanie? – dörrentem rá hangosan, mire Zayn majdnem lefordult ijedtében az
ágyról. Hannah csak mérgesen nézett rám, majd odébb húzódott.
-
Tesó, ne
haragudj én… - emelte fel a kezeit, de én megragadtam a pólóját és neki nyomtam
a falnak dühösen.
-
Csak annyira
kértelek, hogy vigyázz rá! Hogy ne mozdulj el mellőle, tarts távol tőle
mindenkit és…
-
Niall, azonnal
álljon le! – éreztem Hannah kezét a vállamon. Rá se hederítettem.
-
Hirtelen jött a
hapsi és vagy öt méter volt. – hadarta Zayn. – Villámgyorsan leütött egy
ütéssel! Aztán az ágy alatt ébredtem.
-
Akkora egy
barom vagy! – sziszegtem, mire Hannah megunta a közjátékot.
-
Most már elég
lesz! A legjobbakkal is megesik néha, hogy lankad a figyelmük. Mr. Anonim úgy
döntött, hogy kivár. – nézett mélyen a
szemembe, de nem tudott lehiggasztani. Legszívesebben őrjöngtem volna, de
tudtam, hogy az nem segít. – Hallja, amit mondok? Szándékosan ez volt a
taktikája. Zayn napok óta őrködött a
barátnője mellett. – nyomta meg szándékosan Zayn nevét. Mintha provokálni
akarna, hogy nem én vigyáztam a tulajdon barátnőmre.
-
Most hibáztatni
akar? – vontam fel a szemöldökömet vicsorítva.
-
Akinek nem inge
nem veszi magára. – vágott vissza a lány, mire felfortyantam.
-
Szerintem meg
maga ne szóljon ebbe bele, Hannah.
Nem tudja, hogy miért csináltam ezt.
-
Igaza van. –
bólintott kegyesen Hannah. – De akkor sem fogom eltűrni, hogy Zaynt hibáztassa.
Nem ő a felelős ezért.
-
Akkor ki?
-
Azt próbálnám
kideríteni, de maga a közjátékával feltart. Elnézést. – lépett tovább emelt
fővel. Hüledezve vettem észre, hogy Zayn vigyorgott.
-
Mi olyan vicces?
-
Megnézném ezt a
csajt domina jelmezben, ahogy helyre rak ostorral. Nyami. – röhögött fel.
Megforgattam a szemeimet.
-
Én meg
megnézném Melaniet még élve. – vágtam vissza csendesen, mire az arab fiú
arcáról lelohadt a mosoly.
-
Niall, tényleg
sajnálom én…
-
Nem a te hibád.
– fojtottam bele a szót. – Nekem kellett volna itt lennem.
-
Te sem tudtad
volna kivédeni.
-
Nem tudom. –
zavarodtam össze, majd leültem Mel ágyára. Zayn mellém telepedett.
-
Egy dolgot nem
értek. – szólalt meg váratlanul.
-
Mit? –
fordultam feléje.
-
Miért pont
Melaniet vitték el? – nem válaszoltam neki, pedig ez a kérdés izgat engem
azóta, amióta felhívtak, hogy Melaniet elrabolták. Miért pont őt? Nem illik
bele a képbe. Múltkor zavaró tényező volt Harry mellett az okés… De most? Eddig
azt hittem, hogy nálam jobban senki sem ismeri ezt a történetet. Mégis most úgy
érzem, hogy egy nagyon fontos kirakós darabka hiányzik.
-
Megkövezhetsz
Niall, de… - szakította félbe a gondolataimat Zayn aggódó hangja. Felnéztem rá.
A tekintete is olyan komor volt, mint a hangszíne. – van egy olyan érzésem,
hogy Melanie valahogy kapcsolódik ehhez az egész dologhoz. Hogy ez a történet
nem csak pár hónapja kezdődött el azzal, hogy Harry felcsípte abban a bárban.
Melanie valahogy összefüggésben van a múltunkkal.
-
Miért vagy
ebben ennyire biztos? – fordultam el zaklatottan.
-
Nem tudom. Mr.
Anonim miért várna ennyit Melanie elfogására ilyen nagy türelemmel?
-
Talán mert
tudja, hogy nekem ő a legfontosabb ezen a világon. – böktem ki.
-
Lehet. –
bólintott Zayn. – És lehet, hogy azért is, mert valamiképpen Ronnienak is köze
van ehhez a dologhoz. Mégis… mintha Mr. Anonim más miatt is el akarná tüntetni
Melaniet.
-
Ez hülyeség. –
morogtam.
-
Nagyon remélem,
hogy neked van igazad. – sóhajtott Zayn lemondóan, azzal többet nem szólt
hozzám.
*Harry: - Pedig szerintem igazán cukik lennénk együtt, nem gondolod?
Melanie szemszöge:
Remegve simultam neki az ajtónak és hüledezve néztem a
nagyon rossz állapotban lévő fiút. Ő meg csak egykedvűen gubbasztott ott.
-
Mi van rosszul
áll a hajam? – futott át egy félmosoly az arcán, mire hirtelen láttam megint
egy kicsit a régi Harryt visszatérni. De amint a mosoly abbamaradt, megint csak
egy összetört fiút láttam ott.
-
Azt hittem,
hogy bajod esett. – nézett fel rám csendesen. – Azt mondták, hogy meghaltál.
-
Rólad is. –
futotta el könny a szememet, majd nem bírtam tovább és szorosan átöleltem. A
szorításából éreztem, hogy fél. El sem akart engedni. Percekig csak öleltük
egymást. Olyanok voltunk, mint két büntetésben lévő kisiskolás az igazgató
irodája előtt. Nem tudtunk mi vár ránk, de legalább együtt lehettünk. Harry a
kezemnél fogva leültetett a matracra.
-
A többiek? –
kérdezte meg óvatosan. Láttam rajta, hogy teljesen ki van éhezve az
információkra. Nem csodálom. Ennyi ideig bezárva lenni itt… Kész elmebaj.
-
Mindenki jól
van. – mosolyogtam bátorítóan. – Mondjuk… - lett felhős az arcom. – Zaynnel nem
tudom, hogy mi van.
-
Ezt hogy érted?
-
Ide csaltak. –
még mindig szégyelltem magam, hogy ilyen könnyen bedőltem a csalinak. Harry
noszogató tekintete miatt kénytelen kelletlen elmeséltem az egészet. Amikor
végeztem és felnéztem rá, láttam, hogy magában kuncog.
-
Mi olyan vicces
ebben? – húztam fel a szemöldököm.
-
Vicces, hogy
még felcsinálva is ilyen naiv vagy. – kuncogása nevetésbe ment át.
-
Paraszt. –
reagáltam le dühösen, bár hamar elillant a haragom. Jó volt végre nevetni
látni, és tudni, hogy jól van. Egyelőre.
-
Jó, tudod, hogy
csak hülyülök. – fogta meg mosolyogva a kezemet. Az érintése egy pillanatra
előhozta belőlem a régi emlékeket, amikor még az ő közelségére vágytam.
Mennyivel egyszerűbb is volt minden… Amikor a kocsiban azon remegtem, hogy le
ne taperoljam azonnal. Vagy amikor kitörte a benzinkút vécéjének az ablakát,
hogy Niall ki tudjon jutni onnan. A másik kezemmel öntudatlanul megsimogattam a
hasamat. Milyen érdekes, hogy most már a szöszi kisbabája van a méhemben és az
előttem ülő fiú nem más, mint egy kellemes emlék… Oké, hogy voltak rossz
pillanataink és azt hittem egy-egy elvakult másodpercben, hogy gyűlölöm, de mégis…
Sosem tudtam rá haragudni, úgy isten igazából. Talán ezért féltékeny még mindig
Niall. Érzi ezt a dolgot.
-
Hogy ellágyult
a tekinteted… - fordította el a fejét még mindig mosolyogva Styles. Ekkor
vettem észre magamat, hogy a fél kezemmel szorongatom a kezét, miközben
elmélyültem a szemeiben. Nos, ezért senki sem hibáztathat… Utasításba kéne
adni, hogy az összes nőneműnek kötelező felvenni a bakancslistájára azt, hogy
bele nézzen élőben Harry Styles szemeibe. Még a fényképek sem tudják vissza
adni ezt, ami ebből a szempárból árad.
-
Csak eszembe
jutott, hogy mennyivel egyszerűbb volt, amikor még te voltál a legnagyobb
komplikáció az életemben.
-
Emlékszem
milyen mérges voltál rád, mert egyfolytában bömböltél utánam. – kuncogott fel.
-
Azért ennyire
nem voltam rémes. – próbáltam gyorsan védekezni, de ő nagyon jól mulatva
közelebb rántott magához.
-
Ezt sosem
bírtad kezelni. – az orrunk pár milliméterre volt egymástól. Meg kell hagyni,
hogy Styles sokad naposan, mosdatlanul is nagyon szexi. Sőt, valami férfias erő
áramlott belőle. Oké, hogy piszkos volt, meg borostás, de valahogy… Nem tudom
megfogalmazni. – Mindig beleremegtél… izgatottan kezdted el kapkodni a levegőt
és mindig olyan voltál, mint egy kislány, aki az ajándékát várja türelmetlenül.
– halkult le a hangja lágyra. Olyan erősen szorított magához, hogy elbódultam a
közelségétől. Mi történik most? Harry szemei szomorúvá váltak. – Aztán egy nap
megutáltál és eltűnt minden felém irányuló kedvesség a szemeidből.
-
Azért tettél
róla, hogy így legyen. – suttogtam. – Mindent elkövettél annak érdekében, hogy
eltüntessél magatok mellől. Utáltál Harry! Cintia miatt…
-
Amiatt
utáltalak, hogy Niall szeretett. Már az elejénél fogva. Amikor beléptél az első
munkanapon abba a terembe. Hogy csak állt ott és nézett. Utána mindig úgy
nézett rád. Előző este még meg akartalak fektetni, de másnap már tudtam, hogy
nem lehet. Mert Niall sosem bocsájtaná meg nekem. De néha megőrjítettél. Egy
lány, akihez nem érhetek hozzá, pedig a tekintetében minden vágy benne volt. És
valahol kibaszottul jól esett, hogy mindig visszajössz hozzám. Akármit is
csinálok.
-
Harry, te
Cintiába voltál szerelmes. – emlékeztettem lágyan. Fogalmam sincs, hogy most mi
folyik kettőnk között, de már feladtam az agyalást. Kíváncsi voltam, hogy mi
sül ebből az egészből ki…
-
Persze. –
bólintott. – Cintia a leggyönyörűbb és izgalmasabb nő, akivel csak valaha
találkoztam. De te meg egy örök rejtély maradsz.
-
Tessék?
-
Hiába
bántottalak meg minél többször és egyre jobban, mindig visszajöttél… Niall
csinálhatott bármit.
-
Szeretem
Niallt. – közöltem vele határozottan.
-
Tudom. –
bólintott. – És engem is. – elnémultam. Olyan egyszerűen mondta ki, annyira
természetesen. Mintha azt mondaná, hogy Angliának királynője van. Vagy, hogy az
ég kék. És az volt a legborzasztóbb, hogy valahogy hitelesek voltak a szájából
a szavak. Hogy a fenébe érezhetek én még iránta valamit?
-
Ez nem szerelem.
– fürkésztem a szemét.
-
Persze hogy nem
az. – mosolyogta el magát. Úgy éreztem magam, mint egy naiv ötéves kislány. –
Ami köztünk van Melanie az csupán vágy. Nem több. Viszont annak eléggé erős.
-
Ez vágy lenne?
– morfondíroztam hangosan.
-
Sosem akartalak
bántani. Sosem akartam elhinni, hogy te lennél a rosszfiú. De tényleg bíztam
Cintiában. – nézett rám szomorúan. – És látod? Ez a bizalom hozott el ide. –
intett a szobára a fejével, majd finoman eltolt.
-
Niall tudta,
hogy vágyakozol utánam? – tettem fel egy számomra oly fontos kérdést.
-
Persze hogy
tudta. – bólintott megint. – Nincsenek titkaink egymás között. Niall tudta,
hogy annyira szeretem, hogy lemondok rólad. Viszont azzal nem számolt, hogy túl
nagy falat vagy neki Melanie.
-
Ezt hogy érted?
-
Amikor
megtudtad, hogy terhes vagy nem hozzá mentél, hanem hozzám. – húzta fel a
szemöldökét. Komolyan mondom, megőrjítenek. Semmi tudatosság nem volt abban a
cselekedetben. Ha volt is, akkor a tudatalattim kurva jól működik. – Kisbabátok lesz Melanie. Ez a legnagyobb
intim kapocs két ember között, akár tudatosan akarnak babát, akár nem.
-
Összezavarodtam.
Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki… - hajtottam le a fejemet. Zayn
ugyanezeket mondta nekem nem is olyan régen, csak más szavakkal. Ha ennyi ember
mondja már csak igaz, nem? És akkor nem hibáztathatom Niallt, hogy nem bízik
meg bennem.
-
A lényeg, hogy
még mindig nem nyerte el nálad a bizalmat. Amit te önként nekem adtál már az
első napon.
-
Én ezt nem így
látom. – dacoskodtam, pedig az volt a fájó, hogy tényleg voltak igazságok a
szavaiban. És ez felidegesített.
-
De köztünk nem
fog történni semmi, kislány. – emelte meg az arcomat az államnál fogva. –
Leküzdjük ezt magunkban, okés? Én nem tudnálak boldoggá tenni. Arra csak Niall
képes. – a tekintete fogva tartotta az enyémet. – Bár lemaradsz arról a
jelenetről, hogy isteni vagyok az ágyban. – az arca huncuttá vált, én meg
felkacagtam. Magam sem tudom, hogy min, csak egyszerűen jól esett.
-
Jó téged
mosolyogni látni. – nézett rám nagyon kedvesen Harry. Én csak zavartan
beleharaptam az ajkamba. Esküszöm nem direkt volt. A következő, amire
emlékszem, az volt, hogy Harry ajkai vadul becézték az enyémeket.
*Liam: - Halálos veszély? Túléljük!
*Lou: - Így foglak kiütni Mr. Anonim!
*Niall: - Én így fogok tojást feltörni a sütihez, ha ennek vége!
*Zayn: - Ki ez a jó paliii? Hát én!
Niall szemszöge:
Csak róttam az utcákat. Reméltem, hogy hátha lesz
valami elrejtett jelzés, vagy célzás arra nézve, hogy merre van az a lány, aki
teljesen felbolygatta a világomat. Aki képes volt arra, hogy végre kilépjek a
komfortzónámból és komolyan érdekeljen valaki is. Eddig csak arra voltak jók a
lányok, hogy nem éreztem olyan egyedül magamat. És vele, meg amikor együtt
vagyunk minden olyan… meseszerű. Imádok vele lenni. És most érkezik egy
harmadik személy is az életünkbe. Ha egyáltalán Melanie úgy dönt, hogy szeretné.
Elszomorodtam. Annyira fáj ez az egész. Már annyi féleképpen küzdöttem érte. Nem
lehetne egy kicsit jobb, most már? Egy kicsit egyszerűbb, egy kicsit boldogabb?
Hogy a fenébe tudnék előre lépni vele kapcsolatban? Ha egyáltalán megtalálom. Zaklatottan
fordultam be a sarkon. Az sem érdekelt, hogy legalább már tizenöt fotós jött
utánam. Nem érdekelt semmi. A zsivaj már hatalmas volt, és kérdések tömkelege
zúdult rám.
-
Niall! Igaz a
hír, hogy Harry pedofil volt?
-
Niall! –
üvöltötte egy másik. – Milyen színű csokor lesz Harry sírján?
-
Zayn tényleg
apa lesz?
-
Melanie
fizetett prostituált? – ekkor hirtelen bekattant valami. Éreztem, hogy az
agyamat ellepi a düh és nem tudtam koordinálni magamat.
-
Tessék Mr.
Anonim! – fordultam meg és beleüvöltöttem a kamerákba. – Itt vagyok! Kapj el
most! Nincsenek testőrök körülöttem, senki! Büntess meg! Rohadék! – elnémultam
és bámultam az én mozdulataimat firtató tömeget, akik izgatott morajlással
fogadták a kitörésemet. Miért vagyok ennyire érdekes nekik? Mi van bennem, ami
ennyire izgatja őket? Mi van bennem, ami Melaniet még sem izgatja? Tudom, hogy
szeret. Tudom. Érzem. De mégis mintha elválasztana minket egy éles fal. És
tudom mi ez a fal. Vagy ki.
-
Nincs itt semmi
látnivaló. – lépett mellém Liam, majd elrángatott. Nem figyeltem, hogy merre
visz. Azt is alig érzékeltem, hogy belökött egy fekete színű terepjáróba. Alig
tudta becsukni az ajtót a fotósok lerohanásától. Liam fürkésző tekintettel
végig mért, majd előhúzott egy szendvicset.
-
Egyél. – nyomta
a kezembe, mire szótlanul elkezdtem enni. Jól esett bár lelkiismeret furdalásom
volt. Mi van ha Melanie nem kap enni és most is éhezik?
-
Nem vagy
normális. – sóhajtott Liam feszülten. Amikor felnéztem rá láttam, hogy együtt
érző a tekintete. – Szeret téged. – mondta ki azokat a szavakat, amire most
nagy szükségem volt, hogy halljam.
-
Akkor miért
nincs itt?
-
Adj neki egy
kis időt. Gyereketek lesz, ami nagy dolog. Az, hogy agyal az csak megerősítés
arra nézve, hogy nem akar rosszul dönteni, hiszen tudja, hogy nagy feladat egy
ilyen dolog.
-
Mi van, ha
mégis Harry áll közénk?
-
Nem fog. –
mosolyogta el magát nyugtatóan Liam. – Még ha lesz is egy-két olyan pillanat,
Mel fogja elutasítani Harryt, higgy nekem. Ő az a fajta csaj. – ekkor megállt a
kocsi és bepattant egy vadul hadonászó Lou. Látva a meglepett arcunkat, azonnal
magyarázkodni kezdett.
-
Ezek a
szúnyogok. Baszott idegesítőek. Még a fenekembe is bemásztak. – olyan komoly
fejjel mondta, mintha most nyert volna egy autót. Nem hittem, hogy valaha újra
valami nevetésre fog késztetni, de most sikerült. Imádom ezeket a barmokat.
-
Hol jártál? –
váltott témát Liam, mire Lou arcán perverz vigyor terült szét.
-
A hercegnőmnél.
– aztán kissé álmataggá vált a tekintete. – Már egy ideje alig látom, és nagyon
hiányzik. – bukott ki belőle. – Már tényleg csak pár napig bírom nélküle,
úgyhogy keressük meg Mr. Anonimot és rúgjuk seggbe.
-
Ha az olyan
egyszerű lenne. – fintorogtam, majd megpaskoltam a combját. – De annak örülök,
hogy körülöttetek minden rendben van.
-
Veletek is
minden rendben lesz apu! – mosolygott bátorítóan. Milyen fura… apu. Ha hatalmas
szerencsém lesz, akkor nemsokára hallhatom ezt a saját gyerekemtől is.
-
Vajon Paul mit
fog szólni ehhez az egész gyerektémához? – morfondírozott hangosan Liam.
-
Semmit. –
vontam vállat. – Lehet, hogy balhézni fog, de törvényileg már nagykorúnak
számítok, úgyhogy olyan sokat nem tehet ellene. Nyilván megnehezítheti a
dolgomat, de nem fogom azt engedni.
-
Ez a beszéd. –
kurjantotta Lou. – Én is akarok egy gyereket. Már beszéltem is Ellel.
-
De hiszen te
magad is egy gyerek vagy… – húzta el a száját incselkedve Liam, mire Lou
felhorkantott.
-
Akkor Niall
kisbaba, mégis már két kiskölyök van a rendszerben! – nem vágtam vissza, hiszen
jogos volt. A kocsi megint megállt, de most Zayn pattant be elég idegesen.
-
Probléma van
tesó? – kíváncsiskodott Lou.
-
A fene vigye el
az összes nőt, de most már komolyan. – morgott, majd felnézett ránk. – Alapból
ki vagyok bukva, hogy elrabolták ma Melaniet, és azt sem tudjuk, hogy mi van
vele. Bocs tesó! – jött zavarba, mikor rám nézett. Én csak legyintettem. – Na,
szóval, találkoztam Berrievel, vittem neki virágot meg most tényleg szükségem
lett volna egy kis szeretgetésre, mert Mel az utóbbi napokban teljesen
kikészített. Na, szóval… már egész jól ellazultunk, és épp kezdtem levetkőztetni
meg minden, a blúz már lent van, szoknyácska lent van, de a bugyikánál leállított.
Szerinte összekeverem őt valamelyik lotyó barátnőmmel. Azt akarja, hogy
harcoljak meg érte…
-
Magyarán nem
akart dugni? – vigyorgott Lou. – Benézted!
-
Nem azt mondom,
hogy a legjobb megközelítés volt hozzá, de basszus… Tényleg jól esett volna, ha
egy kicsit lekezel.
-
Hogy te mekkora
egy köcsög vagy. – nevetett fel Liam.
-
És most hol
van? – kérdeztem meg mosolyogva. Igen, Zayn barátunkat nem sűrűn koptatják le.
Nincs is hozzászokva. Imádom Berriet. De komolyan!
-
Szerintem
otthon. – vont vállat bánatosan. – De komolyan az elmúlt napok után hero
vagyok. Ezt meg is mondtam neki.
-
Erre ő? – nyújtózkodott
Lou.
-
A kezembe
nyomott egy Supermanes köpenyt, majd kidobott, mint macskát szarni. – konyult
le a szája. Hármunkból pedig kitört a röhögés.
*Harry: - Azt hitted, hogy már mindent tudsz? Tévedtél... Nem kicsit.
Melanie szemszöge:
-
Állj, Harry,
állj! – toltam el magamtól a fiút, de csak nagyon nehezen engedte. Láttam is a
szemében a neheztelést. Bár mennyire is jól esett ez a csók, ez nem Niall
csókja. És mit tagadjam? Niallét jobban élvezem.
-
Melanie, lehet,
hogy meg fogunk halni… Legalább élvezzük egy kicsit a dolgot… - próbált megint
közeledni, de hátrébb löktem.
-
Niall a pasim,
neked meg a testvéred. – állítottam le határozottan, mire megjött az esze.
Láttam a megnyúlt fején, hogy most van elgondolkozni valója. Ahogy nekem is.
Akkora egy hülye ribanc vagyok…
-
Ne haragudj. –
távolodott el tőlem és a fejét hátra csapta a falba. – Én… nem gondolkodtam.
-
És én sem. –
bólintottam keserűen. Igen, a csók jó volt. De mellette ez az érzés… Meg
ráadásul valahogy mégis csak a gyerekem előtt műveltem ezt. Borzalmasan
szégyelltem magam. Ha ezt Niall megtudja, akkor egy örök életre elveszítem a
bizalmát, hiszen pont ez volt a vita forrása állandóan. Ha meg nem mondom el
neki, akkor meg lesz egy olyan titkom előtte, amiért mindig retteghetek, hogy
mikor tudja meg. Mondjuk, tudom, hogy Harrynek nem járna el a szája… Ha valaki
ő tud titkot tartani, ezt már tapasztaltam. Persze, mondhatnátok, hogy miért
csinálok ebből nagy dolgot, hiszen ez ,,csak” egy csók volt. Niall nem a csókot
találná nagy problémának, hanem azt a személyt, akivel elkövettem. Tisztában
vagyok azzal is, hogy Harrynek csak testi szinten kellek. Ő maga mondta… hogy
tudtam ennyire elveszíteni a fejemet?
-
Ne
haragudj. – ismételte meg mellettem a
göndörke és bocsánatkérően nézett. – Ez a magány elvette az eszemet.
-
Nem kenheted
csak a magányra. – válaszoltam enyhe éllel a hangomban. Igen, egy kicsit dühös
voltam. Harry próbálja összemosni ezt az egészet, hogy minél kevesebb
lelkiismeret furdalása legyen. De ha azt nézzük, hogy ő volt a kezdeményező,
akkor valamit kéne éreznie.
-
Igazad van. –
hajtotta le a fejét bánatosan.
-
Harry
megcsókoltál és én viszonoztam. És ez kurva gáz. Főleg Niallel szemben.
-
Igen. Főleg
vele. – bólintott fáradtan. – Ő a legjobb neked, és én meg elszúrom
folyamatosan… Sajnálom.
-
A sajnálat egy
dolog.
-
Tudom. De most
nem tudok mást csinálni. Ha lenne módom, segítenék, hidd el. – pár percig nem
válaszoltam, csak malmoztam a kezemmel.
-
Valahogy mégis
segített ez a csók. – morfondíroztam hangosan.
-
Miben? –
lepődött meg.
-
Rájöttem, hogy
kit kell választanom, igazából. Ez a valaki, Niall. Kész vagyok lezárni ezt a
dolgot, már ha valaha meg fogja ezt nekem bocsájtani… - sóhajtottam. Harryn
láttam, hogy rosszul esik neki, de mégis… Az arca olyan kifejezéstelen volt. Mintha
nem is itt lenne. Mintha az elmúlt pár percben másik világba csöppent volna át.
Ha nem ismerném, azt mondanám, hogy skizofrén. Valami nagyon nyomasztja. És nem
csak ez a csók, vagy ez a helyzet. Eszembe jutott valami. Már szidtam is
magamat azonnal, hogy miért nem jutott eszembe ezt megkérdezni egyből, amint
megláttam őt.
-
Harry?
-
Igen?
-
Te tudod, hogy
miért vagyunk itt?
-
Azt igen, hogy
én miért, de rólad fogalmam sincs. – válaszolt halál nyugodtan. Felhúzott
szemöldökkel néztem rá:
-
És ezt most
csak így mondod? Miért nem mondtad ezt el eddig?
-
Mel, én így
is-úgyis meg fogok halni. – vont vállat flegmán. – De szerintem veled valamit
szerveznek.
-
Tessék? Beszélj
már értelmesen, ember! Szerveznek velem valamit? Lehet, hogy ide
akarják csalni Niallt… - mondtam ki a legnagyobb félelmemet, hogy Mr. Anonim
egyszer fegyverként fog használni ellene.
-
Dehogyis. –
nyomott el egy mosolyt, de én nem tudtam ezt mire vélni. Hogy a fenében tud
ilyenkor mosolyogni?
-
Most te
komolyan murisnak találod ezt a helyzetet? Mert én kurvára nem. – förmedtem rá,
mire újra elkomolyodott. Komoly lett és mély hallgatásba burkolózott.
-
Harry, nem
akarsz valamit nekem mondani? – a fiú nem felelt, csak nézte a vele szemközti
falat. Titkol valamit. De baromi ügyesen. Megráztam a vállát. – Harry! Mond el,
kérlek!
-
Mi a fenét,
Mel? – nézett rám bosszúsan. Nem tudom mire vélni ezt a folyamatos
hangulatingadozást. – Nem tök mindegy már?
-
Nem, Harry,
nem! - csattantam fel, majd könyörgőre
fogtam. – Harry, terhes vagyok Niall gyerekével. Ki kell innen jutnunk. Kérlek…
- a végét már csak suttogva mondtam el.
-
Téged ki is
foglak juttatni. – nézett vissza a falra. – De én jogosan vagyok itt és
megérdemlem.
-
Tessék? Ezt
hogy érted? – értetlenkedtem.
-
Mert nem Niall
a fő célpont, hanem én.
-
Mi? Miért? Hát
nem Leila volt a probléma? – sürgetően kérdeztem, de ő nem felelt jó sokáig.
Már azt hittem, hogy a gondolatai annyira lekötötték, hogy nem is hallotta. De
amikor megszólalt, soha sem fogom elfelejteni azt a halk, mégis kegyetlenül
nyers mondatot, ami elhagyta a száját.
-
Melanie, én
megöltem valakit.
----------------
Tessék? Megölt? WTF? Ugye ezt ti is olyan elképzelhetetlennek tartjátok,
mint én?
Nos, komentben kifejthetitek;)
Csók, puszi Nety voltam♥
xxxxx
*Harry: - Természetesen, csak Nety történetében vagyok ilyen seggfej. A való életben cuki vagyok;) És imádom a kommenteket♥
Következő rész tartalmából:
-
Kit vettél el
tőle? – álltam fel nagyon lassan.
-
Leilát. – túrt
a hajába frusztráltan, majd megint megváltozott a tekintete. Most nagyon
bánatos lett. Félve közelebb mentem hozzá és megemeltem az állánál fogva a lehajtott
fejét.
-
Meséld el.
Kérlek. – Harry bele nézett a szemembe, gyengéden megfogta a kezemet, majd bele
kezdett egy hátborzongató történetbe.
Te szentúristen! most megint várhtok egy hetet ezzel tökéletes történettel ! :o ♥ IMÁDOM !!!!
VálaszTörlésannyira kíváncsi vagyok! Miért teszed ezt velem?:( xd ♥
nemáááááár nety. ez most olyan rövidke lett :( jaaaaajjjj pedig annyira kíváncsi vagyok már. isteneeeem. amúgy szokás szerint perfekt a rész!♥
VálaszTörléscsak az én kedvemért nem szeretnéd kicsikét hamarabb hozni a részt? a végén még bele fogok őrülni :D nem vicc. imádom és nem bírok ennyit várni :DDDd
de Harry embert ölt...szentisten. ezt nem gondoltam volna a göndörkémről.pedig nincsenek titkaink egymás előtt :DDDDDddd
de mel is aaahhhjjjj megőrjít. a zsebében van a telefon de ááááhhhh nem jut eszébe :DDDD
soooooo légysziiii siess (: pusziiii -L
van egy megleptésem. utolsó bejegyzés legalul ! ♥
VálaszTörléshttp://meandmybestfriendwith1d.blogspot.ro/
nety mikor lesz rész?:(((( -L
VálaszTörlés