Én veled, Te vele, Ő velem...

A múlttól nem szabadulhatsz!

Igen, igen tudom, hogy késtem. De el kell, hogy nézzétek, mivel a múlt hét nagyon tré volt nekem... Semmi ihletem sem volt írni:( De cserébe most hosszabb részt kaptok:)

Magáról a történetről nem is beszélnék, hanem előtte kaptam egy nagyon megtísztelő díjat, szóval kipostolom:)

A rész alatta van, úgyhogy jó olvasást:)) 

És ne felejtsétek: komment, pipa és máris nagyon boldog vagyok:)))

Nagyon szépen köszönöm ÉVÁNAK a díjat!:) Nagyon aranyos tőled♥

Szabályok:

1.) Ha megkaptad ezt a díjat, készíts róla bejegyzést és tedd ki a fent látható képet

2.) Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre

3.) Összesen öt személynek kell tovább adnod

4.) Ezt egytől-egyig át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat

5.) A díjat visszafelé nem lehet adni

5.dolog rólam:

1. Abszolút csokifüggő vagyok és bármire képes vagyok egy tábláért.

2. Szeretek zenére idiótán táncolni a tükör előtt.

3. A lépcsők az ellenségeim, valahogy mindig leesek rajtuk.

4. Ha nagyon ideges vagyok akkor vagy tömöm magam csokival, vagy megnézek három filmet:D

5. Hangos vagyok, de szerethető:)

Kérdések és válaszok:

Miért kezdtél el blogolni?

Öhm... Talán 15 éves koromban? Már nem emlékszem. Csak arra, hogy akkoriban rengeteg blogot olvastam és magamnak is írogattam már régóta:) Aztán rám jött, hogy én miért ne próbálhatnám ki?:)

 

A 1D kívül milyen más zenéket szeretsz?

Nehéz kérdés, mivel zenében nagyon eklektikus vagyok Mindenfélét meghallgatok, és abszolút hangulatfüggő. Mostanában nagyon rápörögtem Natalia Killsre. COD örök favorit marad:) Ja és imádom a régi magyar slágereket visítani:D

 

 

Olvasod a Darkot?

Ha itt a könyvre vonatkozik a kérdés, akkor abszolút és imádom!:) Ha pedig az egyre jobban elterjedő fanfiction blogokra, akkor némelyiket bírom, mert jól megírták, de szerintem a legtöbb eléggé gyenge utánzat..:/

 

 Mik a terveid a nyári szünetre?

Biztos, hogy a barátnőimmel kirucannunk Balcsira és Horvátországba is pár napra:) Évek óta bevett szokás, hogy négy-öt napra lelépünk itthonról és kitomboljuk magunkat a nyári melók mellett:) De egyébként szerintem végig fogom dolgozni:)

 

Hány blogot olvasol? Melyik a kedvenced?

Többet is figyelemmel kísérek, de talán ha van 4 ami tetszik. Sajnos az írója teljesen elrontotta a kedvenc törimet a második évadjával, de az első részét imádom:) Épp ezért nem is írnám le a nevét:) Viszont van egy JB-s sztori, ami nagyon megfogott. Alapvetően nem vagyok JB fan, de itt mindig türelmetlenül várom a folytatást:)) Katt rá, megéri♥ 

>> Take my hand and walk with me <<

 

 

Miért szereted az 1D-t?

Mindig is imádtam a fiúbandákat, de őket különösen:) Alapvetően az őrült rajongásomat a Jonasék kapják, de imádom ezt az öt dilist:D A dalaikat úgy szintén:) Igazából nem tudom megfogalmazni! Szeretem őket, és kész:D

 

 

Ki a példaképed?! Ha igen miért? 

Kiköpött példaképem nincs, inkább több személy is van a környezetemben, akikre felnézek valami miatt. Én nem Valakire szeretnék hasonlítani, csupán némelyik tulajdonságát szeretném eltanulni, ezért áll össze több személyből az ideálom:))

 

Kedvenc város?

Kettőt és nehezebbet:D Talán London, de nem azért mivel mindenkinek az. 12 éves korom óta szeretnék oda eljutni és már Európának nagyon sok fővárosában jártam, valahogy ő kimaradt. Szeretnék végre én is egy Big Benes fotót!:) Egyébkén talán még LA ami közel áll a szívemhez. Most gondoljátok bele, hogy milyen menő lenne futás közben Chris Evansba beleütközni...?:D

 

Mikor kezdtél el blogokat olvasni?

Talán 13-14. Ennyi idősen még a Tokio Hoteles sztorik mentek főleg. Kicsit később kezdődött a Jonas mizéria:)

 

Kérdéseim:

Mit gondolsz a One Direction-ról?

Imádom a bolond fejüket és őszíntén remélem, hogy öt év múltán is hallani fogunk róluk. Nagyon sajnálnám, ha a sok varjúnak lenne igaza és a fiúk kifutnának a ,,szavatosságukból". Van bennük annyi eredetiség, hogy simán megmaradjanak:)

Melyik a kedvenc országod?

Ha nagyon kell mondani egyet, akkor legyen Anglia. De csak azért, mert még nem jártam ott:)

Mit gondolsz a Darkról?

 Ez a kérdés már volt, nem?:)

Kedvenc kajád?

CSOKI. Minden mennyiségben. Egy Gombóc Arthúr veszett el bennem:D

Továbbküldeni sosem szoktam a díjakat. Remélem ezzel nem bántok meg senkit:) De még egyszer nagyon szépen köszönöm:)))

Na és most akkor térjünk a történetre...

Előző részekben történt: 

-          Miért pont Melaniet vitték el? – nem válaszoltam neki, pedig ez a kérdés izgat engem azóta, amióta felhívtak, hogy Melaniet elrabolták. Miért pont őt? Nem illik bele a képbe. Múltkor zavaró tényező volt Harry mellett az okés… De most? Eddig azt hittem, hogy nálam jobban senki sem ismeri ezt a történetet. Mégis most úgy érzem, hogy egy nagyon fontos kirakós darabka hiányzik. (Niall)

---------------------

-          Jó téged mosolyogni látni. – nézett rám nagyon kedvesen Harry. Én csak zavartan beleharaptam az ajkamba. Esküszöm nem direkt volt. A következő, amire emlékszem, az volt, hogy Harry ajkai vadul becézték az enyémeket. (Melanie)

---------------------

-          Mi? Miért? Hát nem Leila volt a probléma? – sürgetően kérdeztem, de ő nem felelt jó sokáig. Már azt hittem, hogy a gondolatai annyira lekötötték, hogy nem is hallotta. De amikor megszólalt, soha sem fogom elfelejteni azt a halk, mégis kegyetlenül nyers mondatot, ami elhagyta a száját.

-          Melanie, én megöltem valakit.

---------------------

 

*Harry: - Egy ölelés most jól esne...:(

Döbbenten pislogtam rá. Próbáltam realizálni, amit mondott. Tessék? Most viccel? Az arca olyan komor és bánatos lett egyszerre, hogy hamar kizártam, hogy humorizálna ilyen ócska módon. De akkor most tényleg Harry…?

-          De nem akartam!  - csattant fel váratlanul, pedig nem is szóltam semmit. Könnyes lett a szeme. – Nem akartam… Nem tudtam, hogy ez lesz a vége!

-          Mi történt? És kit? – próbáltam nyugodtan beszélni, de a magasra ugró hangom elárult.

-          Nem akartam… Nem… - suttogta maga elé meredve. – Én tényleg nem tudtam, hogy ez lesz. És most visszajött Ő.

-          Az Ő az Mr. Anonim? – húzódtam hozzá közelebb. Harry nem válaszolt, csak meredt maga elé. Határozottan nem tetszett.  Megragadtam a karját. – Miért akarnak bántani?

-          Niall meg fog utálni. – suttogott továbbra is. Nekem meg felállt a szőr a hátamon. Annyira beteg ez a helyzet, istenem. Ha anno otthon maradok a kölykökkel, akkor most nem lennék ekkora dilemmában.

-          Nem fog. Majd magamra kenem a csókot. – mondtam vigasztalón, de őt nem érdekelte.

-          Nem szabadott volna, és Niall is kérte. – nem értettem, hogy miért lovagol ennyire a témán? Oké, hogy ez egy fontos momentuma az életemnek, ami lehet, hogy megváltoztat mindent, de túl élesen váltogatja itt a hangulatait. Valami nagyon nem stimmel.

-          Kérlek, Harry… - erre váratlanul a göndörke felpattant. Félve hátrébb húzódtam. Olyan eszelőssé vált a tekintete, hogy kezdtem komolyan aggódni. Már nem csak miatta, hanem magunk miatt. Én és a baba miatt.

-          És most is megtettem. Elvettem tőle a barátnőjét. – nézett rám utálkozva. Mi az, hogy most is? Egyszer már elvette tőle? De kit?

-          Kit vettél el tőle? – álltam fel nagyon lassan.

-          Leilát. – túrt a hajába frusztráltan, majd megint megváltozott a tekintete. Most nagyon bánatos lett. Félve közelebb mentem hozzá és megemeltem az állánál fogva a lehajtott fejét.

-          Meséld el. Kérlek. – Harry bele nézett a szemembe, gyengéden megfogta a kezemet, majd bele kezdett egy hátborzongató történetbe.

 

*Lou: - Mosolyogva foglak kicsinálni, te RIBI! Sharpay megirigyelhetne engem...

Niall szemszöge:

-          Pedig nyomós bizonyítékaink vannak ellened. – húzta össze a szemét Louis. Nagyon durván jól tudja játszani a rossz zsarut. Ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen az, hiszen Cintia amúgy is a bögyében van. Cintia zavartan túrt bele a hosszú hajába. Nagyon nem tetszett neki, hogy így négyen rárontottunk. De muszáj most az összes létező forrást megvizsgálnunk. Persze, nem kizárt, hogy ő Mr. Anonim, de akkor is próbálkoznunk kell. Pláne, hogy Mel és Harry is nyom nélkül eltűnt. És Cintia – bár kétségkívül gyönyörű nő – most nagyon elgyötörtnek látszott. Talán ő sem önszántából segített Mr. Anonimnak.

-          Amúgy sem jönne jól a családi imagének, ha kiszivárognának mindenféle pikáns fotók, amin fiatal pasikkal van igencsak kínos helyzetben… - dobta be az aduászunkat Liam. Igen, más lehetőségünk nincsen. Remélhetőleg erre azért egy kicsit ráharap.

-          Nem fog már titeket bántani. – válaszolt halkan a nő, majd lesütötte a szemét. Mindannyian meglepődtünk. Ez gyors volt. Igaz, már fél órája itt nyüstöljük, de azért erre nem számítottam. De a többiek sem.

-          Ezt hogy érted? – kérdezte meg Zayn. Cintia úgy nézett ránk, mintha épp meg akarnánk őt ölni.

-          Ne akarjatok többet tudni. A lényeg, hogy már megkapta, amit akart. – nyöszörögte.

-          Harryt? Vagy Melaniet? – Zayn idegesen kezdett el beszélni. – Segítened kell, különben nem csak ők fogják megbánni.

-          Nem tudtam, hogy ez lesz a vége! – csattant fel váratlanul. Dacosan Zayn szemébe nézett. – Ha tudom, hogy ez a terve, akkor nem érdekelt volna a hülye zsarolása.

-          Kinek? – hallottam meg a hangomat. Cintia csak elhúzta a száját.

-          Mi volt ez eredeti terv? Mit kellett csinálnod? – vette át a szót Lou figyelmeztető pillantást vetve rám.

-          Eredetileg csak teljesen az ujjam köré kellett csavarnom Harryt. Hogy tudjak mindenről, és ha kellett, akkor befolyásolni tudjam háttérből a tényeket. Csak aztán megjelent Melanie a képben. – változott keserűre a hangja. Éreztem, hogy megfeszülök. Cintia rám pillantott, így egyértelművé vált számomra, hogy ő mindvégig tudott rólunk. Harry meg az az idióta nagy szája.

-          Mit kellett csinálnod Melanieval? – dőlt neki a falnak Zayn.

-          Mr. Anonim ragaszkodott hozzá, hogy Mel minél hamarább kikerüljön a képből. Nem értettem, hogy miért fontos ez, de akárhányszor rákérdeztem mindig idegbeteggé változott. Csak Harryn keresztül tudtam volna ezt a dolgot befolyásolni, így mindent megtettem annak érdekében, hogy ez sikerüljön. Harry nagyon sok mindent megtett, amire kértem. Még betört Mellék házába is bizonyítékot keresve, de lebukott, mivel a bátyja rajta kapta. – meglepetten néztünk össze Zaynnel, aki csak megrázta a fejét. Mel nem is mesélt erről. Érdekes.

-          A végén, amikor ti léptetek és belevontátok a rendőrséget is, akkor Mr. Anonim kénytelen volt engem kivonni a képletből, amit én nem is bánok. – folytatta tovább C. – Ez az ember elmebeteg a legrosszabb fajtából. Bármire képes, hogy elérje a célját.

-          De mi a célja? – vakarta meg a fejét Liam.

-          Nem tudom. – rázta a fejét a nő. – Fogalmam sincs. Melre különösen rá van gyógyulva, de nekem az sem tiszta, hogy Harryt miért rabolta el.

-          Miért mondtad, most el ezeket? – nézett rá komolyan Zayn. – Oké, hogy megfenyegettünk, de…

-          Én csak ki akarok szállni ebből. – emelte fel a kezeit C. – Nem akarom, hogy a gyerekeimnek bármi baja essen. A rendőrségnek mindent le fogok tagadni, ha bármit elmondotok ebből. De kérlek… találjátok meg őt. – nézett ránk könyörögve. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy C. retteg. Remegett. Zaynnel megint összetalálkozott a tekintetünk. Vajon mivel zsarolhatta meg őt?

-          Ki Mr. Anonim? – tette fel a kérdést az arab fiú, mire C. csak megrázta a fejét.

-          Ezt sosem fogom elárulni.

 

*Harry: - Ugyan már... Lehet, egy ilyen édes pofira, mint én sokáig haragudni?

Melanie szemszöge: 

Döbbenten dőltem hátra. Sosem gondoltam volna ezt. Sosem gondoltam volna, hogy Harrynek ekkora teherrel kell megbirkóznia. A göndör hajú srác csak az előtte lévő falat bámulta. Próbáltam megkeresni az ideillő szavakat, de nem ment.

-          Most utálsz, mi? – horkantott fel halkan Styles.

-          Nem, dehogyis. – ráztam a fejemet. – Elkövettél nem egy hibát, az tény. – fogalmaztam meg lassan, mire Harry rám kapta a tekintetét. – De egy hülye kiskölyök voltál Harry, akit nagyon csúnyán kihasználtak.

-          De most is rád másztam… Niall újabb barátnőjére. – Harry lesütötte a tekintetét.

-          De akkor kényszerrel csábítottad el azt a lányt.

-          Leilát.

-          Igen, Leilát. Nem volt helyes, de csak azt tetted, amire az az idegbeteg kért. Te meg teljesítetted, mert szerelmes voltál bele.

-          De összetörtem vele Leila szívét még jobban. Nem volt elég, hogy Niall teljesen kiborította, én adtam meg neki az utolsó lökést.

-          Öngyilkos lett, Harry. Az nem teljesen ugyanaz, mintha te ölted volna meg. Sőt. Abból, amit elmeséltél, inkább az idegbeteg hibája.

-          De annyira megrendítő volt… Sosem mertem róla senkinek sem beszélni.

-          Nem is beszélhettél volna róla… hiszen megzsarolt!

-          Tudom… - Harry újra belefúrta a tekintetét az enyémbe. – Szóval akkor szerinted nem vagyok gyilkos?

-          Nem, dehogyis! – csattantam fel és nagyon mérges voltam. Nem Harryre, hanem arra a… szemétre. Idiótára. Idegbetegre. Elborult elméjűre. – Harry, ő Mr. Anonim, igaz?

-          Igen. – bólintott a fiú. – Ő az.

 

*Lou: - Ez aaaaaz! Végre szuperhősködhetünk!

*Liam: - Játszik a gyerek, de mindketten tudjuk, hogy igazából én vagyok a szuperhős...

Niall szemszöge: 

Visszaszálltunk a kocsiba. Bár tudtunk meg új infókat, ez gyakorlatilag arra elég, hogy a falra akasszuk egy papírra.

-          Láttátok? – dőlt előre Liam. – Ez a nő reszketett.

-          De nem értünk el vele olyan sok mindent. – túrt bele frusztráltan a hajába Zayn.

-          Vajon hol lehet Melanie? – szomorodtam el újra. Ez a kérdés foglalkoztatott egyfolytában. Vajon jól van? És a baba? Na és Harry? Honnét tudom, hogy ez az elborult elméjű mit akar velük tenni?

-          Megtaláljuk őket, nyugi. – tette a térdemre a kezét együtt érzően Liam. Lou csak bólogatott. Zayn csalódottan elhúzta a száját, miközben a zsebében kotorászott.

-          Mi az? – kérdezte meg Lou, miközben Liam beindította a kocsit.

-          Csak eltűnt a telefonom már jó ideje. Valószínű valahol a kórházban hagytam, csak mindig keresem reflexből.

-          Nem volt a kórházi szobában? – én csak kinéztem az ablakon. London nem hazudtolta meg magát. Megint esett az eső. Emberek rohangáltak, ugyanúgy ahogyan mindig. Siettek az útjukra. Lehet, hogy valahol közöttük járkál szabadon Mr. Anonim és senki sem sejti róla, hogy pszichopata. Vajon hány ilyen őrült szaladgálhat a városban? Komolyan, az ember sehol sincs biztonságban.

-          Niall, add oda a telód! – bökte meg hátulról a vállamat Lou.

-          Mert? – kérdeztem vissza bambán. Igazából fel sem fogtam miről beszéltek.

-          Rácsörgetünk Zayn telefonjára. Nincs meg. Hátha már valaki megtalálta. – magyarázta készségesen, mire hátranyomtam a telefont.

-          Miért nem a tiedről hívjátok? – fordultam vissza előre.

-          Betört a képernyője és semmit sem látni belőle. – vont vállat Lou.

-          Hogyan? – kérdezte meg Zayn.

-          Szex baleset. – a mellettem vezető Liamnek nagyon magasra felszaladt a szemöldöke, de senki sem szólt semmit. Azért kíváncsi vagyok arra a pozitúrára, amikor egy telefon betörhet.

-          Kicsöng. – hallottam Lou hangját. Nagyszerű. De ez az ötlet, vajon miért nem jutott eszébe hamarabb Zaynnek?

 

*Harry: - Először azt hittem, hogy csak egyszerű lélek vagy. De nem. Melanie, te egyszerűen csak hülye vagy!

Melanie szemszöge:

-          Tudod, hogy mit nem értek Harry? – fordultam most már mérgesen a megszeppenten ülő fiú felé. – Ha te végig tudtad, hogy Leila öngyilkos lett, akkor miért nem szóltál róla a többieknek, amikor mindenki arra kezdett el gyanakodni, hogy ő áll a háttérben? Sok kellemetlenséget megspórolhattunk volna.

-          Mert biztosra vettem, hogy nem ők vannak a háttérben. – magyarázott a fiú keserűen.

-          Akkor kurva jók a megérzéseid! – gúnyolódtam.

-          Nézd Mel… - állt fel feldúltan Mr. Göndör hajú Isten. – Hibáztam akkor, és nem is kicsit. Ez az egész hülyeség körülöttünk azért történik.

-          Épp ezért kellett volna őszintének lenned, amikor felmerült ez az egész dolog!

-          Szerinted így terveztem? – tárta szét védekezően a kezét.

-          Szerintem te nem is gondolkodtál! – toppantottam mérgesen a lábammal, ekkor megszólalt a zsebemben Zayn telefonja. Elsápadtam.

-          Nálad van mobil? – nézett rám Harry olyan fejjel, hogy menten elsüllyedtem szégyenemben. – Édesem, az agyad nem dísznek van.

-          Kuss. – kaptam fel a telefont. – Halló?

-          Melanie? – hallottam meg Lou meglepett hangját a másik oldalról. Ekkor csörömpölés és valaki máshoz került a telefon.

-          Mel? – Ő volt az. Megremegett a szám, ahogy meghallottam a hangját. Nem volt szabad elérzékenyülnöm, de most nagyon vele akartam lenni.

-          Igen, Niall én vagyok az. Figyelj, elraboltak, de egyelőre minden okés. Harry is itt van és… - elakadtam, majd kibukott belőlem egy szó, amit talán jobb lett volna, ha elhallgatok. – Megcsókoltam. – az én szememnél, csak Harry szeme lett nagyobb. Ezt most miért mondtam el? Nem gondolkodtam… Te jó ég… Nem is én csókoltam meg, hanem ő engem, bár a lényegen ez sem változtat.

-          Tessék? – akadt el a hangja Niallnek.

-          Sajnálom. – suttogtam. – De megbeszéltük és egy életre nem lesz közünk egymáshoz.

-          Ennek örülök. – nyögte ki cinikus éllel a hangjában az én szöszim.

-          Most komolyan erről dumáltok? – hallottam meg a háttérben Zayn hangját. – Vannak ennél fontosabb dolgok is!

-          Igazad van. – komolyodott el Niall hangja – Melanie, tudod, hogy hol vagytok?

-          Nem.

-          Le tudja követni! – szólalt meg mellettem Harry.

-          Basszus, hogy ez miért nem jutott eszünkbe… - morogta Niall. Kis csend következett, nyílván most nyomogatja a telefont. Ijedten vettem tudomásul, hogy hirtelen sebességgel kinyílt az ajtó és egy gyönyörű nő lépett be. A hátborzongató vigyora azonnal lehervadt, amikor meglátta a kezemben a telefont. Mielőtt hármat szólhattam volna kikapta a kezemből és a falnak vágta. Jó párszor, hogy biztos eltörjön.

-          Vidd ki! – mondta az egyik emberének, aki szintén belépett vele együtt. Nagyon ismerős volt nekem ez a nő… Valahol már láttam. De nem jutott eszembe, hogy hol…

-          Melanie… - duruzsolta kedves hangnemre váltva. – Örülök, hogy végre megismerhetlek! – a szeme gyanúsan villant. Felismertem a tekintetet. Mr. Anonim az álmomban szereplő nő. Akit apu megcsókolt…

        

 

*Niall: - Most nem azért, de én sokkal szexibb vagyok...

Niall szemszöge:

-          Megvan a cím! – kurjantotta boldogan Liam. Igen, szerencsére volt még annyi időnk, hogy megtaláljuk, mielőtt a vonal szétkapcsolt.

-          Hogy a fenébe nem jutott eszedbe, hogy felhívd a mobilod, hogy hol van? – fordultam hátra mérgesen Zayn felé. – Előbb jut eszedbe megdugni egy csajt, mint megkeresni a szétszórt holmijaidat?

-          Ember, tényleg azt hittem, hogy a kórházban hagytam. Ott is kerestem, de túlságosan le voltam akkor még sokkolódva. Elfelejtettem.

-          És Melanie vajon miért nem használta eddig? – kérdezett vissza Lou.

-          Lehet, hogy olyan helyzetben volt, hogy nem használhatta. – morfondírozott hangosan Liam, miközben kiszállt, hogy felhívja Hannaht.

-          Vagy csak hülye volt megint, és nem a lényeggel foglalkozott. – válaszoltam dühösen. Arra bezzeg volt ideje, hogy lekapja Harryt. Kész, vége feladtam. Ez nő teljesen kikészít. Most megmentem, utána fizetem a gyerektartást, de én egy életre végeztem vele.

-          Nyugi haver… - próbált meg lecsillapítani Zayn, de felfortyantam.

-          Hallottad, hogy mit mondott, nem? Megcsókolta!

-          De bevallotta…

-          Azt tényleg kurva sokat segít! – csaptam a műszerfalra. – Majd én is lefekszem egy csajjal és utána bevallom másnap. Akkor már lehet, nem?

-          Nyugodj meg! – szállt vissza Liam. – Nem volt szép dolog tőle, de majd megbeszélitek.

-          Én már nem beszélek meg vele semmit! – vontam vállat. – Ha akar, akkor legyen csak Harryvel, innentől kezdve leszarom.

-          Mit mondott Hannah? – váltott témát okosan Zayn.

-          Hogy várjunk, majd ők intézkednek. Mi ne csináljunk semmit sem. – válaszolt Liam, mire néma csönd telepedett az autóra. Láttam a szemem sarkában, hogy ők hárman összenéztek, majd rám.

-          Na, mire vársz? – néztem fáradtan Liamre, aki csak elvigyorogta magát és beindította a kocsit.

-          Imádok rosszalkodni. – lépett rá a gázra.  

 

*Harry: - Velem minden okés, és mindjárt téged is megmentelek Melanie, csak előbb megeszem a reggelim...

Melanie szemszöge: 

Félénken pislogtam az előttem álló nőre. Olyan beteg ez a helyzet, istenem… Harry megfeszülve maga mögé rántott és dacosan nézett szembe a nővel. Nekem folyamatosan az álmomon kattogott az agyam. Esküszöm, ilyet elcsépelt hollywoodi filmekben látok. Előre megálmodni a jövőt… na persze. Komolyan már azon sem lepődnék meg, ha apu belépne az ajtón. Na, jó, azon mégis.

-          Nem kell tőlem félni, nem vagyok én olyan gonosz ember. – duruzsolta kedvesen a nő. Persze a szemében mindvégig ott csillogott az a gyanús fény. A következő az lesz, hogy kiderül, hogy valójában földönkívüli.

-          Én itt vagyok neked. – hallottam meg Harry nagyon határozott hangját. Őszintén csodáltam őt ebben a pillanatban. Én legszívesebben bepisiltem volna a félelemtől. És attól, hogy már rég nem voltam vécén. – Melaniet engedd el!

-          Óh, azt nem édesem. – kacagott fel a nő tök természetellenesen. – Terveim vannak vele. – a hideg végig futott a gerincemen. Mindjárt előveszi a késkészletét és rajtam fogja megélezni őket. – Jól fogjuk magunkat érezni. – villantotta meg rám a fogsorát.  

-          Felőlem jól érezhetik magukat Harryvel is. – válaszoltam nagyon őszintén, mire Harry hátrafordult kissé meglepődve.

-          Kösz. – morogta, majd visszafordult. Nem tehetek róla, de én cseppet sem vagyok bátor. Bezzeg előttem a kis fürtös…

-          De most mivel rosszak voltatok, kénytelenek vagyunk átvinni titeket egy másik helyre. – csóválta rosszallóan a fejét a nő. Önkéntelenül átfutott az agyamon, hogy ezzel a nővel volt viszonya Harrynek. EZZEL. Jó, szépnek nagyon szép, de amúgy meg…

-          Miért voltunk rosszak? – hallottam meg újra Harry hangját. Én csak a karját markolásztam. Atyaég, ez a gyerek nagyon izmos.

-          Nem szeretem, ha valaki telefonál az én fogságom alatt. – sötétült el a tekintete a nőnek. Most villant be, hogy tuti identitászavaros. Különben miért hívná magát Mr. Anonimnak? A Miss. jobban dukálna. Harry egy leszbi nővel hempergett?

-          Többet nem fordul elő. – biztosította Harry nagyon nyugodtan.

-          Abban biztos vagyok. – mosolyogta el magát megint a nő, majd sarkon fordult magunkra hagyva két nagydarab sráccal.

-          Harry kérdezhetek valamit? – nyöszörögtem, miközben a két srác közeledett egy-egy zacskóval a kezükben.

-          Hogyne. – válaszolt készségesen.

-          Neked anyakomplexusod van? – mielőtt ráhúzták volna a zacskót a fejemre sikerült elkapnom Harry mérges pillantását. Nyilván nem díjazza ebben a helyzetben a poénkodásomat, de hogy őszinte legyek kezdek megbolondulni. Talán ez magyarázta a következő tettemet is. 

 

*Niall: - Vajon merre jár most az én kedvesem? 

Niall szemszöge:

-          Ez Melanie karkötője. – emeltem fel a kis, fekete bőrdarabot a földről. Nem is olyan messze mellette, megtaláltam az infúziós tűt is, ami a kezében volt. Abból, ahogy szét voltak szóródva a tárgyak, egyértelmű volt, hogy erőszakkal tépték le róla. Harry narancssárga sapkája is ott feküdt a sarokban. Lou lassan felvette. Csendesen ácsorogtunk ebben a fülledt, koszos szobában, ahol nem is olyan régen még azok a személyek tartózkodtak, akiket nagyon szeretek.

-          Elkéstünk. – morogta bosszúsan Zayn és belerúgott a matracba, ami előtte pihent. A bűz egyébként kegyetlen elviselhetetlen volt.

-          Pedig tuti, hogy kapok majd bírságot. – sóhajtott dramatikusan Liam. Igen, jó pár piros lámpán hajtott át és jóval a megengedett sebesség felett repesztett. Idegesít ez az egész helyzet. Ez a tehetetlenség. Ekkor robbant be Hannah a szobába feltartott pisztollyal a kezében. Amikor realizálta, hogy csak mi vagyunk azok, azonnal szikrákat kezdett el szórni a szeme.

-          Már megint megszegték a parancsomat? – rivallt rá mérgesen Liamre, aki csak behúzta a nyakát. - Nem hiába mondtam, hogy maradjanak ki ebből! – őrjöngött a lány.

-          Nyugi van. – válaszolt unottan Zayn. – Elkéstünk így is.

-          Nyugi van? – nézett rá vészjóslóan a rendőrlány. Komolyan mondom a következő pillanatban lelövi.

-          Azért nem kapkodták el az ide érkezést. – emelte fel a hangját Zayn is mérgesen. – Mi, akik totál felkészületlenek vagyunk, előbb érkeztünk ide, mint az erre felkészített emberek!

-          Jöttünk, ahogy tudtunk. – morogta feszülten a lány. – Vannak szabályok, amiket be kell tartani.

-          Nos, lehet, hogy ez miatt a fos szabályok miatt fog valamelyiküknek baja esni. Nagyon ügyesek vagytok. – gúnyolódott Zayn.

-          Ne nyúljatok semmihez. – sziszegte a lány, majd a ránk pislogó embereire nézett és határozott hangon kiadott parancsokat. Nekem levegőre volt szükségem és szinte kirobbantam a házból. Zsebre dugott kézzel álltam a kertben. Tele volt mindenféle gondolattal a fejem. Azt sem tudom, hogy merre kezdjem a keresést. Ugyanott tartok ahol eddig. Sehol.

-          Kell lennie valamilyen nyomnak. – állt meg mellettem Zayn. Felkaptam a fejem. A többi fiú is kijött és szótlanul ácsorogtunk tovább.

-          Hogyan tovább? – kérdezte meg Liam. Zayn gondolkodva vakarta az állát.

-          Keressük meg a három lányt és beszéljük át újra ezt az egész sztorit. Kell lennie valamilyen apró jelnek, vagy nyomnak. Több összefüggésre van szükségünk.  

 

*Harry: - Nők... sokra megyünk veletek!:D

Melanie szemszöge:

-          Ennek nagyon sok értelme volt. – morogta mérgesen mögöttem Harry. Le voltunk ültetve mindketten egy-egy székre és a hátunk egymáshoz volt tolva. A fiúk többszörösen is megkötöttek minket, hogy véletlenül se jusson eszembe megint kapálózni, harapdálni, csípni és rúgni, mint a legutóbbi alkalommal, amikor megpróbáltak minket elszállítani. Illetve, nemcsak próbáltak, hanem sikerült is, de a tiltakozásomnak hála a jobb kezemet nem tudom mozgatni és Harrynek lett egy monoklija a bal szemén. A szép az lenne, ha akkor kapta volna, amikor megvédett engem, de valójában ő csak ott állt zacskóval a fején és hallgatta, ahogy viaskodok az egyik sráccal, míg őt lefogta a másik. Nos, az egyik jól irányzott ütésem terítette őt le. Esküszöm, tényleg be kéne fizetnem egy szemüvegre. Lehet, hogy nem is olyan rossz ötlet.

-          Jobb, mintha csak megadtam volna magam. – vontam vállat morcosan.

-          Ne vonogasd a vállad, mert akkor húzod a kötelet és fáj.

-          Hűha. Figyelem hölgyeim és uraim egy igazi hős ül mögöttem. – gúnyolódtam.

-          Nem vicces. – sértődött meg. – Tényleg fáj.

-          Jól van, na. Sajnálom. – forgattam meg a szemeimet. Szerencsére, hogy nem látta, mert akkor kérhettem volna újra bocsánatot.

-          Az nem fér a fejembe, hogy te hogyan kerülsz a képbe… - morfondírozott hangosan. – Mármint, hogy veled mi a célja. Ez annyira nem világos. Mert az, hogy engem büntet, Leila haláláért azt még megemésztem. Hogy Niallt is megkéselik bosszúból, mert elfelejtett gumit használni, az is okés. Zayn, Lou meg a többiek teljesen rendben van. De te? Te hogy a fenébe illesz bele ebbe az egészbe? És mi van a bátyáddal? Valami köze kell, hogy legyen neki is. Hiszen akkor nem menekült volna, meg ilyenek… Melanie, kértem már, hogy ezt ne csináld! – szólt rám, miközben én kényelmetlenül feszengtem.

-          Ne haragudj! – nyöszörögtem. – Csak PH-m van!

-          Mid? – horkantott fel.

-          Pici hólyagom. – most rajtam volt a megsértődés sora. – Órák óta kell pisilnem. Ha így megy tovább, akkor nemsokára nedves lesz a te széked is Styles.

-          Fúj. – reagálta le Harry.

-          Könyörgöm, találj ki valamit! Én már nem bírom. – vinnyogtam.

-          Nők. – sóhajtott fel Mr. Lábak Megroggyasztója. – Ugye véletlenül a telefon mellé nem csúsztattál be egy kést, igaz? – tette fel cinikusan a kérdést, mire erősen megrántottam a testemet, így Stylesből lapos Harry lett.

-          Au. Ez nem vicces.

-          A te poénod sem volt az!

-          De most komolyan, hogy felejthetted el, hogy Zayn telefonja nálad van?

-          Nem tudom. – válaszoltam mérgesen. Niallnek igaza van. Sosem gondolkodom. Nem védekezem, és patthelyzetben inkább csókolózok, minthogy eszembe jusson, hogy van lehetőségem a megmenekülésre. Ah, de kegyetlenül kell pisilnem!

-          Látod azt az ablakot, amin besüt a nap?

-          Igen. – motyogtam.

-          És előtte azt az üvegdarabot?

-          Azt nem.

-          Mindegy, van ott egy. Oda kéne ugrálnunk a két székkel.

-          Be fogok pisilni. – suttogtam, de azért megpróbáltam. Első ugrásnál kegyetlenül megsajdult a kezem. A másodiknál úgy éreztem, hogy leszakad a vesém. A harmadiknál feldőltünk.

-          Béna! – verte a fejét mérgesen Harry a földbe.

-          Te vagy a béna! –dacoskodtam. Tiszta kosz a föld… Fúj. Ez nem lesz könnyű menet…

Niall szemszöge:

-          Akkor Melanie hazudott. Végig tudta, hogy ki volt Mr. Anonim. – tette csípőre a kezét Berrie.

-          Nem hinném. – rázta a fejét Zayn. – Szerintem azt én is észrevettem volna, meg Niall is. Szerintem is benne van valahogyan, csak az nem tiszta még, hogy mi köze van. De az biztos, hogy még neki sem tiszta ez az egész.

-          Pedig lehet, hogy már tudta. Talán erre kellett volna koncentrálni a telefonálás közben. – húzta fel a szemöldökét Lea engem méregetve. Nem válaszoltam, csak vállat vontam. Nincs energiám most megvédeni magam. Csak… legyen vége. Már másfél órája itt agyalunk, újra egy hotel szobában.

-          És kajakra csókolóztak? – trappolt bele az érzéseimbe cseppet sem kíméletesen Nety.

-          Igen, de szerintem váltsunk most témát. – nézett rá nyomatékosan Liam, de mintha a kiscsaj nem értene a szóból.

-          De ez most tök rossz lehet Niallnek. Mármint mégis csak terhes Melanie… azért ez így gáz.

-          Ezt honnét tudjátok? – kaptam fel a fejemet, majd Zaynre tévedt a tekintetem, aki elkapta a fejét. – Miért kell mindent elpofázni?

-          Berrievel beszélgettünk és szóba került… - elegem lett. Felpattantam és kimentem a szobához tartozó erkélyre. Miért kell mindent állandóan elcsiripelni? Esküszöm a srácok néha rosszabbak, mint az újságírók. A kezeimmel nekitámaszkodtam az erkélynek. Rengeteg információ kavargott a fejemben, de valahogy nem álltak össze. Leilához az egyetlen forrás az anyja. Azt hiszem itt az ideje egy gyors vizitnek. Remélem, hogy most már tényleg találok valami használható információt…

        

 

10.03. 

Kedves Naplóm!

Igaza volt Ashleynek! A buli oltári jó volt… Bár kicsit döcögősen indult az eleje, mivel anyu megint előadta magát. Kezd elegem lenni belőle. Úgy kezel, mintha 10 éves lennék. Pedig rájöhetne már, hogy kezdek felnőni… na de most nem panaszkodni akarok! Hanem elmesélni, hogy életem legcsodálatosabb estéjében lehetett részem. Annyira waaah! Megtörtént az első… Ráadásul nem is akárkivel… Annyira oda meg vissza vagyok. Na de elmesélek mindent az elejéről… Szóval olyan fél 12 körül odaértünk Bill bulijára, ami Strokeban volt. Már rengetegen voltak, persze a fél társaság totál beállva. Bill népszerű arc így jó pár arcot viszont láttam a tévéből. Ekkor megpillantottam azt a helyes göndör hajú srácot az x-factorból. Lazán a falnak támaszkodott és elkapta a tekintetem. Szerintem tökre tetszett neki, hogy nyakig vörösödtem, de hát na… Olyan édes szemei voltak. Végül odajött hozzám és tök jól eldumáltunk rengeteg pia mellett. Már épp kezdett volna alakulni valami, amikor észrevettem, hogy anyu hív. Annyira szar helyzet volt, de kénytelen voltam kimenni és felvenni. Csak ezzel a feltétellel engedett el. Mire visszaértem Harry – mert így hívták a göndör hajút – már Ashleyvel smacizott. Rettenetesen rosszul esett. Annyira béna, hogy csak nekem nem jön össze a pasizás. Ekkor észrevettem mellettük ülni egy szőke srácot, aki épp a koktél meggyeket lopta ki a poharakból és enyhén italos állapotban volt. Szerintem a nevét sem tudta volna felidézni. Csak akkor sikerült volna borzalmasan az este, ha hagyom. Nem szívesen mondok ilyet, de tisztában vagyok vele, hogy dögös csajszi vagyok. Tudtam mi a teendőm;) Inkább innentől már nem is részletezném, amúgy is sietnem kell, mert kezdődik a film, de annyit azért elárulok, hogy Niall Horan tökéletes az ágyban is;) Bár én azt hittem, hogy a szex nagyobb durranás. A fiúk tényleg csak két percig bírják állva? Kicsit gyors volt, de megtörtént és az érzés fantasztikus:) 

Pusziii

U.i.: Az az idióta Toby nem képes lekopni… Van vagy 13 nem fogadott hívásom tőle. Akkora egy tökfej. Mikor fogja fel, hogy már nem érdekel?

---------------------------------------

Na remélem kitettem magamért:) Sokat írtam most, tehát remélem, hogy kapok azért pár kommentet! Ha nem tetszik, akkor azt is megírhatjátok:) Sokat segítene, hogy tudom, hogy mit gondoltok!♥ 

XoXo Nety 

 

*Lou: - Persze, most is arra készülsz, hogy simán csak kikapcsold a gépet, mi?? Chh... Csúnya dolog komment nélkül itt hagyni...

Következő rész tartalmából:

-          Gyere közelebb nagyfiú… - suttogtam neki ellágyulva. Annyira édes ez a gyerek… Közelebb tipegett és apró kezeit rátette a térdemre, majd felpislogott rám. Rámosolyogtam, mire visszamosolygott. Éreztem, hogy mostantól kezdve muszáj, hogy legyen közöm hozzá. A kisfiamhoz.