Én veled, Te vele, Ő velem...

Két-szavas-dolog

Na szép jó napot:) Ez a hetem eléggé sűrű volt, de azért itt a friss rész:) Egy kicsit össze-vissza fog ugrálni az időben, de remélem azért érthető lesz;) 

A lényeg, hogy a történetbe újabb csavar érkezik... Valakinek ez jó hír lesz, valakinek rossz, de mindenképp meglepő;) 

Nos nem is húzom tovább a szót, még csak annyit, hogy a múltkori kommenteknek nagyon örültem, szóval nagyon édesek vagytok<3

*Harry: - Egy idegbeteg vagy, de én jól szórakozom...:D

2 nap múlva:

-          Nem vagy éhes? – nézett rám aggódva Harry, majd visszakapta a tekintetét az útra.

-          Nem. – válaszoltam tömören és tovább bambultam ki az ablakon. Harry nagyot sóhajtva lekanyarodott az autópályáról és megállt egy mekinél.

-          A szokásosat? – kérdezte miközben a pénztárcájában turkált.

-          Mondtam, hogy nem vagyok éhes. – válaszoltam morcosan.

-          Utálhatod Niallt, de éhen halnod nem kell! – vonta fel a szemöldökét, majd kifordult az ablakon és leadta a rendelést. Öt perc múlva a frissen gőzölgő kajákkal beállt egy kamionparkolóba.

-          Nem lett volna egyszerűbb bemenni és ott kajálni? – kérdeztem meg cinikusan.

-          Nem. – hagyta figyelmen kivűl a nyavalygásomat. – Ha nem tudnád mi vagyunk Anglia legfelkapottabb arcai. Azonnal kiszúrnának és így mindenki megtudná, hogy hol vagyunk. Inkább egyél. – sürgetett meg kedvesen és az ölembe rakta a nuggets falatkákat. Hányingerem lett ahogy ránéztem. Annyira intenzív volt az illata, hogy nem bírtam. Kinyitottam a kocsiajtót és elkezdtem hányni. Harry villámgyorsan kikapta az ölemből a kaját és átrohant a kocsi másik oldalára, hogy megtartson. Szelíden elsöpörte a hajamat az útból így az nem lett olyan. Mikor végeztem szótlanul visszaült mellém.

-          Ne haragudj Harry, de nem tudok most enni. – szabadkoztam émelyegve.

-          Látom. –mosolygott elnézően, majd komolyabbra váltotta az arckifejezését. – Csak alig ettél ma még valamit. Nem akarom, hogy lebetegedj.

-          Nem indulhatnánk? – tereltem a szót, mire Harry szó nélkül elinditotta a kocsit és visszatért az autópályára. Csendben majszolt mellettem és néha-néha aggódva odapislogott felém. Azt hiszi, hogy beteg vagyok… Beteg. Bár az lennék. És akkor nem lenne ez a két-szavas-dolog. Tudom, hogy ez nem betegség, de a legrosszabbkor jött.

-          Nagyon összevesztetek Niallel? – kérdezte meg óvatosan Harry.

-          Csak egyszerűen nem állok szóba vele. – vontam meg a vállam. Tény, hogy Niall nagyon goromba volt és csúnyán beszélt, de normális esetben semmi bajom sem lett volna. Egy nap elteltével pedig kibékültünk volna és tralalala éltünk volna a tündérmesénkben. De akkor tudtam meg, hogy két-szavas-dolgom van. És azóta le vagyok fagyva. Már egy ideje sejtenem kellett volna, de ez vagyok én. Nem veszem észre a jeleket, hanem csak a kész tényeket. Niall pedig hiába akart békülni, ridegen elutasítottam. Miért pont most?

-           Nem akarsz mesélni nagylány? – mosolygott rám Harry. – Nyugodtan kiöntheted a szívedet. Azt már tudod, hogy nálam a titkaid biztonságban vannak.

-          Emlékszel, amikor Niall bejelentette, hogy gyereke van? – sóhajtottam fel. – Na akkor szakadt el a cérna…

*Niall: -Na jó, most egy picit mérges vagyok...

2 nappal ezelőtt:

 Lefagytam. Megdöbbentem. Elakadt a levegőm. Sokkot kaptam. Mindezt egyszerre. Egyedül annyit tudtam megtenni, hogy becsuktam a számat, hogy ne nézzek ki olyan nevetségesen.

-          Gyereked van? – találtam meg végül a szavakat. Niall némán bólintott. Hirtelen felpattantam és átrohantam a másik szobába.

-          Ne, Mel várj! – szólt utánam Niall, de nem érdekelt. Baromi hangosan bevágtam magam mögött az ajtót. Még a vakolat is repült vele. Minden porcikámban remegtem. A két tenyeremet a falnak támasztottam és becsuktam a szemem. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó, utána valaki kulcsra zárja. A levegő atmoszférájából éreztem, hogy Niall az. Lágyan rátette a hatalmas kezeit az apró derekamra és belepuszilt egyet bocsánatkérően a nyakamba. Én dühösen lesöpörtem a kezeit és villámló tekintettel megfordultam, majd azzal a lendülettel pofon vágtam. Kicsit erősebbre sikerült, mint terveztem, ugyanis Niall hátra tántorodott.

-          Normális vagy? – tapogatta meg a vöröslő arcát elképedve.

-          Nem az a baj, hogy van, hanem, hogy eddig titkoltad! – toppantottam mérgesen a lábammal.

-          Jó, majd akkor legközelebb úgy kezdem, hogy szia, én Niall Horan vagyok és van egy kisfiam! – gúnyolódott.

-          Ne te legyél megsértődve! – tettem csípőmre a kezemet.

-          Most mit kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni? – vonta fel a szöszi a szemöldökét. Én azt hittem, hogy kivágom a fejét az ablakon.

-          Hogy mit kell? Hazudtál Niall!

-          Nem hazudtam! – tiltakozott a fiú.

-          De eltitkoltad!

-          Nem kérdezted!

-          Akkora egy rohadék vagy… - szökött könny a szemembe.

-          Most miért Mel? – tárta szét a kezét a fiú. – Teljesen túlreagálod ezt az egészet.

-          Niall… - teljesen kiakadtam. – Az egy dolog, hogy van egy fiad. De az egy másik, hogy rejtegeted előlem. Már két és fél hónapja ismerjük egymást Niall! Én az összes titkomat megosztottam veled. Igaz, ez nem sok idő, de azt hittem, hogy már nincsenek titkaink egymás előtt és nem kell a fiadat úgy rejtegetned előlem, mintha egy leprás lenne.

-          Nem rejtegetem. – fordult el és zsebre tett kézzel a falnak támaszkodott. – Sosem találkoztam még vele én sem.

-          De miért nem? – próbáltam lehiggadni bár még mindig remegtem a dühtől. Próbáltam Niall jelenlegi viselkedését figyelmen kívül hagyni, de legszívesebben pofon vágtam volna megint.

-          Az anyjával így egyeztünk meg. – vont vállat. – Egy éjszakás kaland volt, ami utána pár hetes kapcsolattá bővült egy pénzéhes anyával és egy betegesen féltékeny, őrült ex baráttal megspékelve. Miután először lefeküdtünk négy hónapig nem hallottam felőle. Aztán felbukkant, hogy csináljunk apasági tesztet, mert valószínűleg terhes. Bár veszélyes volt a teszt a gyerek egészségét tekintve, mégis ragaszkodtak ehhez az anyjával. Amikor megkaptam az eredményeket és kiderült, hogy 16 évesen apa leszek teljesen beparáztam, de megsajnáltam Leilát. Ő alapjáraton egy nagyon édes csaj, csak túl sok a zűr körülötte. Szóval egy ideig jártunk, de igazából minden úgy történt, ahogy az anyja akarta. Végül lefeküdtem a legjobb barátnőjével. – vallotta be töredelmesen. – Nagyon szégyellem magam és a mai fejemmel teljesen máshogy viselkednék. De akkor nem voltam más csak egy ijedt kölyök, így összeroppantam és tényleg csúnyán viselkedtem. Leilával végül megegyeztünk, hogy havonta kap egy tekintélyes gyerektartási díjat és sosem találkozhatok a gyerekkel. Cserébe sosem derül ki, hogy teherbe ejtettem egy 14 éves lányt.

-          14? – lepődtem meg.

-          Igen. A szórakozó helyen tizenhatnak hazudta magát. Így viszont le is csukhattak volna, ha kiderül, hogy 14 évessel létesítettem szexuális viszonyt.

-          Az nem csak a 18 éven felüliekre vonatkozik?

-          Nem. – rázta a fejét. – Én is meglepődtem. Igaz, én nem a felnőttek börtönébe kerültem volna, hanem javítóintézetbe. Viszont akkor kezdtünk befutni és nem kockázhattam. A fiúkat is tönkretehettem volna ezzel. Nem volt más egyességem, mint belemenni az alkuba.

-          Hogy hívják a picit? – kérdeztem meg. Niall jó pár másodpercig nem szólt semmit. Láttam az arcát, hogy elöntik az érzelmek. Nyílván nagyon szerette volna már látni a saját fiát.

-          Noah. Noah Jeremiah Tyson.- bökte ki végül. Nem nézett a szemembe. Tudtam, hogy szégyenkezik. Valószínű nem egyszerű ilyennel együtt élni, de akkor is fáj, hogy nem volt őszinte. Én is elmondtam anyát, meg mindent rólam. Az én múltam sem egyszerű.

-          És miben kapcsolódhat Leila a mostani dologhoz? – nagy kegyesen nem szurkálódtam.

-          Nem tudom. – túrt bele a hajába. – Azt tény, hogy teljesen összetörtem a szívét azzal, hogy lefeküdtem Milával. De annyit balhéztunk már addigra és az anyja is kicsinált.

-          Ez lehet ok, de kifogás semmiképp sem. – szóltam közbe. Niall mérgesen rám nézett.

-          Nem bírod megállni, igaz? Muszáj beszólnod…

-          Niall, ne mentegesd magad! Teherbe ejtettél egy csajt és utána megcsaltad mindezt úgy, hogy közben teljesen megaláztad! Még jó, hogy ki van akadva!

-          Mégis mit kellett volna csinálnom? Egyfolytában az a veszély fenyegetett minket, hogy a bandának annyi e miatt az incidens miatt. Te ezt nem értheted. Ha kiderül és javítóintézetbe kerülök a fiúk nem folytathatták volna és a lemezkiadó is megszüntette volna velünk a szerződést. Nem tehettem ezt velük.

-          Óh, mekkora egy mártír vagy. – sóhajtottam gúnyosan. – Te hős.

-          Sértegess csak nyugodtan. De kíváncsi vagyok, hogy mit tettél volna a helyemben.

-          Nem, Niall igazad van. Jól tetted, hogy elmenekültél a tetted elől. Látod, hogy hova vezetett ez? – intettem a kezemmel. – Mindenki félelemben él a környezetedben és te is majdnem meghaltál. Már engem is bántani akarnak. Ha akkor felvállalod a következményeket…

-          Könnyű utólag okosnak lenned! – kezdett el kiabálni Niall. – Te sem tudtad megoldani soha anyád ügyét mégsem piszkáltalak vele soha!

-          Anyámat ne keverjük ebbe bele. – kiabáltam vissza. – Az teljesen más helyzet!

-          Miért? Ha rajtad múlik, anyád most is kint fetrengene az utcán. – pofon vágtam újra. Az volt a legrosszabb, hogy igaza volt. De akkor is. Nagyon jól tudja, hogy anya milyen fájdalmas dolog ebben az egészben. – Igen, Melanie. Pofozz meg újra. Ha nincs érved, akkor megteszi ez is, nem?

-          Akkora egy paraszt vagy!

-          Hogy én? Igen, hibáztam. – folytatta a kiabálást.  – De bevallottam, még ha későn is. De neked akkor sincs jogod pálcát törnöd felettem. Fikarcnyival sem vagy jobb ember, mint én.

-          Látod, mi is folyton veszekszünk. – tapsoltam egyet mosolyogva könnyes szemmel. – Engem is meg fogsz csalni?

-          Erről beszélek. Ahelyett, hogy jó barátnő módjára mellém állnál, csak a hibákat veszed észre. Talán több ember maradna meg melletted, ha nem marnál el mindenkit ezzel a hárpia viselkedéssel.

-          Kifelé! – mutattam az ajtóra ellentmondás nem tűrő hangon. – Azonnal!

-          És ha a pofonnal sem sikerül megoldanod a problémát, akkor elmenekülsz. Gratulálok.

-          Kifelé! – löktem meg a mellkasánál. – AZONNAL. TAKARODJ A SZOBÁMBÓL. – Niall szótlanul nézte az arcomat, majd sarkon fordult és kiment. Sírva leültem az ágyra. Nem hiszem el, hogy így beszélt velem és ezeket mondta. Hogy hárpia lennék? Mindenben kiálltam mellettük és végül a saját családomat is veszélybe sodortam ezzel. Hirtelen nagyon hányingerem lett. Szerencsére a szobához tartozott mosdó, így nem volt feltűnő, ahogy odarohantam hányni. Lehet, hogy elkaptam valamit. Nem tudom. Ekkor felnéztem a mellettem lévő mosdókagylóra. Az oldalán volt egy kis tárgy, ami eszembe jutatott valamit. Hogy lehet, hogy nem is vagyok beteg. Csak a két-szavas-dolog van velem. Annyira meglepődtem, amikor rájöttem, hogy igenis magas ennek a dolognak a lehetősége, hogy még hányni is elfelejtettem. Ne…

-          Minden rendben? – hajolt felém aggódva Berrie. Ijedten összerezzentem amikor meghallottam a hangját. Aztán rájöttem, hogy most ő lehet a mentőangyalom.

-          Segítened kell! – válaszoltam neki lekonyult szájjal.

*Harry: - Unom a drámát! Inkább csak DANSZ!

Vissza a jelenbe:

-          Tény, hogy Niall csúnyán beszélt veled, de téged tényleg nagyon nehéz kiengesztelni. – jegyezte meg Harry óvatosan.

-          Ezt hogy érted?

-          Két napja fújsz rá és egy kicsit sem vagy hajlandó enyhülni, pedig ő már rég lenyelte a büszkeségét. Értékelhetnéd ezt egy kicsit. – nem válaszoltam. Harryt nem avattam bele a két-szavas-dolgomba. Semmi köze sincs hozzá, és még én sem tudom, hogy mit kezdjek vele. – Most nem megdorgálni akartalak Melanie. – tette hozzá gyorsan, amikor látta, hogy elbambulok. – Egyszerűen csak annyira sajnálom Niallt. Annyira szeret téged. Imád. Még sohasem láttam így egyetlen egy lánnyal sem. Bármire képes lenne érted.

-          De néha ez nem elég. – válaszoltam szűkszavúan.

-          Emlékszel mit mondtam neked még Franciaországban, amikor szerelmet vallottál nekem?

-          Ne is emlékeztess arra, kérlek. – kuncogtam fel, miközben szégyenkezve a tenyerembe temettem az arcomat.

-          De emlékszel mit mondtam akkor? – mosolyogta el magát. – Amikor azt mondtam, hogy nagyon irigyellek.

-          Igen. – jutott eszembe. Sokszor beugrik nekem az az egyetlenegy mondat. – Hogy nemsokára én leszek a világ legjobban szeretett nője. Emlékszem, akkor fogalmam sem volt, hogy mire gondolsz.

-          Niall bármire képes lenne, csak hogy boldognak lásson téged. És lássuk be azt néha tényleg nagyon nehéz elérni nálad. – tette hozzá nagyon őszintén, mire mérgesen rá néztem. – Ne engem üss, én csak a tényeket mondom. Hallottam, amikor tegnap bocsánatot kért. Te mégis csúnyán elutasítottad. Miért? – eszembe jutott a tegnap. Niall édes arca, ahogy próbál megenyhíteni…

*Niall: - Ahelyett, hogy itt hisztizel, inkább csinálhatnál nekem egy rántottát. BITCH PLEASE.

1 nappal ezelőtt:

-          Akkor muszáj ezen a vonalon elindulnunk. – sóhajtott újra Zayn mellettem.

-          De így biztos jó lesz? – aggódott Berrie. – Nagyon kockázatos.

-          Nem tudunk mást csinálni. – vont vállat Harry. – Ez az egyetlen egy aprócska esélyünk.

-          Akkor mindenki tudja a dolgát? – kérdezte meg Zayn. – Lou, Liam és a két csaj elmegy Hannahoz. Elmesélnek neki mindent hegyiről tövire. Megmutatják a kompromittáló anyagunkat is, amiket találtunk. – bólintottak. – Én és Berrie, valamint Niall és Mel megkeressük Leilát és megpróbálunk a lelkére beszélni. Harry addig elmegy akkor C. nyaralójába, ahol feltehetőleg tartózkodtak eddig Leiláék. – igen, a fiúk ezt az éjszaka folyamán kiderítették, míg én kisírtam a szememet. Nem engedtem be senkit. Niall egy párszor bepróbálkozott, de nem érdekelt. Túlságosan meg voltam rémülve a két-szavas-dolog miatt. – Keress valami bizonyítékot, hátha nem járunk mi sikerrel.

-          Harry ne menjen egyedül. – szólaltam meg. – Vele szeretnék menni. – a többiek elnémultak. Láttam, hogy Niallnek nagyon rosszul esik ez. Nem érdekelt. Nem tölthetek vele egy újabb napot, így amíg nem találom ki, hogy mi lesz.

-          Velem? – kérdezte meg bizonytalanul Harry. – Azok után, ahogy bántam veled?

-          Bocsánatot kértél, nem? – vontam vállat. – Sokkal szívesebben lennék most veled, mint VALAKI mással. – céloztam a szöszire anélkül, hogy ránéztem volna.

-          Jó legyen. – egyezett bele gyorsan Zayn. Nem akart vitát. – De most legyen egy pár óra a pihenésé. Mindannyian ki vagyunk merülve. Aludjatok. – a végszója után mindenki felpattant és elhúzódott a saját helyére. Édes volt, ahogy Zayn Berrie kezét fogva vonult el. Reméltem, hogy végre minden jól fog alakulni közöttük. Igazán összeillenek. Felálltam és kitámolyogtam a konyhába. Másfél napja nem ettem semmit és hirtelen nagyon éhes lettem. A számba tömtem egy kis kenyeret. Nagyon jól esett. Találtam a hűtőben kovászos uborkát is. Egy tök nagy befőttel. Nyami. Rettenetesen jól esett most.

-          Miért akarsz vele menni? – állt meg mellettem halkan a szöszi. Olyan szívszaggató hangon mondta ezt, hogy kedvem lett volna csak megölelni. De képtelen voltam rá. Nem akartam még, hogy tudjon a dologról. Még én sem tudom, hogy mi legyen. Ezért csak vállat vontam. – Annyira sajnálom, hogy így beszéltem veled. – fordított vissza magához gyengéden. – Igazad van, nem másra kellene mutogatnom. Ezért az egész helyzetért csakis én vagyok a hibás. Hálás vagyok, hogy egyáltalán itt vagy mellettem. Nagyon szeretlek ám, Mel, tudod-e? – nem néztem rá, csak lesütöttem a szememet. Hál’ istennek már lenyeltem a falatokat így nem néztem ki annyira gusztustalanul. Lágyan puszit nyomott a számra és a nyakamba temette az arcát. – Napról napra egyre jobban beléd gabalyodok. Nem akarok nélküled lenni már. Borzalmas volt elengedni téged a börtönbe. Melletted szeretnék lenni, még akkor is, ha nem mutatom ezt mindig ki. Nélküled egy senki vagyok. – folytatta suttogva, majd megpróbált a szemembe nézni, de én elnéztem. Féltem, hogy mi lesz, ha megtudja. Engem is olyan simán elhagyna, mint azt a csajt? Mennyivel áll jobban készen erre a dologra, mint két évvel ezelőtt? Egyáltalán erős ennyire a mi kapcsolatunk, hogy egy ilyen dolgot kibírjon? Hisz’ ez egy életre megváltoztat mindent. Rettegtem attól, hogy egyedül hagy. Nem akartam még ezt a lehetőséget fontolgatni. Könnyebb, hogy egyelőre én lököm el magamtól, minthogy nem is olyan sokára ő lökjön el magától. – Nem válaszolsz? – kérdezte csendesen. Most néztem bele először a szemébe. Láttam, hogy mennyire kétségbeesett és mennyire vágyik rám. Tisztán kiolvastam a szeméből mindent. Hogy mennyire szeret. De vajon képes-e ez a szeretet megbirkózni ezzel a két-szavas-dologgal?

-          Harryvel megyek. Hagyjál békén. – toltam el magamtól az igencsak elképedt fiút és a kovászos uborkával kisétáltam a konyhából. A konyhaajtó előtt ki kellett kerülnöm a zavart tekintetű göndörkét, aki eléggé érdekesen nézett utánam.

-          Mi van Styles? Nem láttál még uborkát evő lányt? – vágtam oda flegmán, majd tovább csoszogtam. Két-szavas-dolog. Teljesen kivagyok.

Újra a jelen:

-          Már egy napja úton vagyunk. – nyavalyogtam.

-          Linz nem itt van. – vont vállat a gyerek. – Örülj neki, hogy végig autópályán tudtunk menni.

-          Nem lett volna egyszerűbb repülővel?

-          Mel, neked ilyenkor kihagynak otthonról? – nézett rám érdeklődve. – Csak harmadszorra mondom el, hogy így nem bukunk le. Máskülönben kikerülnének fotók és C. legelső dolga az lenne, hogy előttünk odarepül. A rendőrség sem engedett volna el téged, hisz elvileg nem hagyhatod el a várost.

-          De Leiláék már biztos nincsenek ott? – váltottam témát.

-          Nincsenek. – rázta a fejét. – Egy százas. Páran látták őket tegnap Londonban. Visszajöttek.

-          De mikor érünk oda?

-          Már tényleg csak pár perc. – csitítgatott sikertelenül. Rettenetesen rosszul vagyok. Émelygek, és minden bajom van. – Na, szóval, miért is nem akarsz kibékülni azzal a palival, aki mindenét eléd rakta?

-          Hosszú történet, és nem akarok tovább beszélni róla. – legyintettem.

-          Itt van ez a ház az! – vágott közbe Harry, mire megláttam a nagy és impozáns épületet. Szerencsére látszik, hogy most üres. Legalábbis reméljük. Harry óvatosan beparkolt. Mikor leállította a motort, már készültem kipattanni, de megragadta a kezemet. Kényszerített, hogy nézzek rá.

-          Mi a baj, Harry? – jöttem zavarba.

-          Átverhetsz mindenkit, de nálam jobban senki sem ismeri a női nemet. Tudom, hogy mi a bajod, és hogy ténylegesen miért nem békülsz ki Niallel. – mosolygott. Na, ha kitalálja, hogy a két-szavas-dolgom van, akkor megeszek egy kalapot.

-          Na mi? – húztam fel a szemöldököm.

-          Terhes vagy. – a fenébe. Hol egy kalap?

*Harry: - Én már előtted tudtam, kislány!;)

-          Hogyan jöttél rá? – kérdeztem meg pár másodperces csend után.

-          Nos… először is egyfolytában hánysz, zabálod a kovászos uborkát és hatalmas hiszti gép lettél. Mondjuk eddig is az voltál.

-          Azt ne mond, hogy ennyiből levágtad.

-          Igazából, ez egy fajta megérzés. – rázta a fejét mosolyogva Harry. – Amikor egy nő kisbabát vár, akkor úgy tudnak ragyogni, hogy az megfoghatatlan. Egyszerűen csak ránézel és tudod.

-          Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. – szúrtam közbe halkan és lehajtottam a fejem.

-          Nos. Elég kárt okoztam már neked. Itt az ideje törlesztenem. Szóval, ha bármikor kellek beszélgetni, vagy akár fogni a kezed abortusz felé menet ott leszek. De ha úgy döntesz, hogy megszülőd akkor is melletted leszek.

-          Óh, Harry… - lett könnyes a szemem. – Hogy lehettünk mi rosszban?

-          Hát… hittem egy hazugságnak. És te sem sokat segítettél abban, hogy megváltozzon a véleményem.

-          Jó mindegy. – dörzsöltem meg a szemem szipogva. – Menjünk. – kezdtem volna kinyitni a kocsiajtót, de Harry ismét elrántotta a kezemet.

-          Csak egy kérdés. Mióta tudod, hogy terhes vagy?

-          Tegnapelőtt kezdtem el sejteni, hogy állapotos vagyok mivel megláttam egy doboz tampont a fürdőben hányás közben. Eszembe jutott, hogy már milyen régóta nem volt meg és belém nyílalt. Utána beszéltem Berrievel, aki kerített nekem egy terhességi tesztet, szóval… most itt vagyok.

-          Mikor akarod elmondani Niallnek?

-          Azt sem biztos, hogy elmondom.

-          Tessék? Nélküle akarsz dönteni? – lepődött meg a fiú.

-          Harry, hanyagoljuk ezt a témát, kérlek.

-          Joga van tudnia róla.

-          És milyen apja lenne? Mint Leila gyerekének?

-          Te is tudod, hogy arról nem tehetett és…

-          Harry, utoljára kérlek. Hagyjuk a témát. – fojtottam belé a szót. Láttam a rosszalló tekintetét, de egyelőre nem akartam ezzel a dologgal foglalkozni. Elég csak egyszerre egy probléma. És most is előttünk tornyosul egy. Ideje azt megoldani.      

 

*Niall: - Óh, Melanie olyan vagy te nekem, mint egy sajtos-sokás melegszendvics lalalala...

*Zayn: - És csodálkozik, hogy a csaj lelép...:D

Niall szemszöge:

-          Nem is emlékszem, hogy Hannah mikor volt utoljára ennyire dühös. – járkálgatott fel és alá Berrie a szobában. Unottan figyeltem. A rendőrcsaj tényleg kiborult, de a legnagyobb problémája az volt, hogy Mel egyáltalán elhagyta Londont. Elvileg mostanában fogják kihallgatni Leiláékat is. Hannah volt itt a lakáson, miután Louék mindent elmondtak neki. Reménykedett, hogy Mel mégis csak itt maradt. Meg aztán hallani akarta az én számból is a történetet. Sosem beszéltem szívesen a Leila féle kalandomról. Arra meg végképp nem vagyok büszke, hogy annak a gyereknek nincs normális apja miattam, mert én lemondtam róla. Persze az a külvilág számára tök mindegy, hogy akkoriban milyen nehéz körülmények voltak. Hogy hányszor veszekedtem Leilával az anyja miatt, míg végül sírva nem fakadt. Vagy amikor az anyja tele rakta kamerával a lakásomat, hogy biztos nem csalom meg-e a lányát. Meg a hasonló problémák. Mostanában Melanieval is rengeteget veszekszünk hála a kialakult helyzetnek. A fenébe, öregem. Mennyivel egyszerűbb lett volna gumit használni. Még a kicsit sem láthattam soha. Tegnap sem. Leila anyja nem engedte, pedig a szomszéd szobában volt a fiam. A fiam. Milyen furcsa. Létrehoztam valakit. Egy embert. Aki nemsokára majd kérdezni fogja, hogy én hol vagyok. Mert ugyebár Leilának nem sikerült egy mostoha apucit beújítania. Mondjuk Leilával nem találkoztam sehol. Még az a köcsög Toby sincs sehol. Érdekes.

-          Nyugodj már meg! – állította meg Zayn a kezénél. Berrie ajkát harapdálva ránézett. – Ezzel senkinek sem segítesz.

-          De mi van, ha Hannahnak igaza van és ezzel sodortuk csak igazából veszélybe Melt? Most nagyon kéne vigyázni rá…

-          Harry fog rá nyugi! – nevetett fel Zayn. Harry. Hát persze. A hős lovag. A lányok megmentője. Velem nem áll szóba Mel, mert csúnyán kiabáltam vele, míg az a srác, aki teljesen a porba tiporta a méltóságát és kb egy hónapja egyfolytában zaklatja simán a bizalmába lett fogadva. Ökölbe szorult a kezem. Bár tudnám, hogy sikerülne végre Melanie bizalmát elnyernem… Harrynek miért sikerült azonnal?

-          Haver, minden ok?  - guggolt le mellém Zayn. Berrie a háttérből figyelt bennünket. A többiek meg… valahol. Nem tudom. És nem is érdekel.

-          Nem tudom Zayn. – válaszoltam vissza cinikusan. – Szerinted?

-          Jól van, oké. – emelte fel védekezőleg a kezét. – Nem az én fejemet kell leharapni.

-          Harrytől nagyon nem volt korrekt, hogy megengedte, hogy vele menjen. – vágtam rá sértődötten. – Tudja, hogy mennyit jelent nekem Melanie és mégis…

-          Ne őt hibáztasd. Mel akart mindenképp vele menni.

-          Elegem van abból, hogy mit akar Mel. Ha akar, akkor hisztizik egy nyomorult hajszárítón. Ha akar, akkor bezárkózik két napra a szobájába és nem áll velem szóba. Ha akar, akkor lecsesz engem, mert én nem állok vele szóba tíz percig. Ha akar, akkor meg inkább itt hagy, mert Mr. Himbilimbivel akar menni.

-          Haver… - szólalt volna meg Zayn, de én belefojtottam a szót.

-          Ne Zayn, ne vigasztalj. Köcsög módon beszéltem vele, de sokszor ő sokkal csúnyábbakat vág a fejemhez. Még mindig nem enged közel magához, érted? És én ebbe belepusztulok. – annyira egy szerencsétlen vagyok. Ránéztem Berriere, aki zavartan elkapta a tekintetét. Nyílván kellemetlen neki a helyzet. Igaza van. Gyerekesen viselkedek. Olyan gyerekes vagyok, mint a kapcsolatom Melanieval.

-          Teljesen megkavarodott. Adj neki időt. – tanácsolta aggódva a barátom, de én csak vállat vontam.

-          Azóta várok, amióta megpillantottam őt első nap. És azóta is csak annyival vagyok előrébb, hogy szexszel velem. – Berrie köhögésben tört ki, mire csodálkozva ránéztünk.

-          Csak félrenyeltem. – mutogatott a kezében lévő pohár vízre.

-          Szeret téged. Nagyon is. Benned bízik a legjobban. – bizonygatta Zayn, de én nem hagytam meggyőzni magam.

-          A fenéket. Mondjuk már megszokhattam volna, hiszen nő területeken mindig elcseszett döntéseket hozok. Például most Leila miatt szívunk mindannyian. Ami miattam alakult ki. – zavartan a hajamba túrtam. – Tulajdonképpen lehet, hogy jobban járna Melanie ha Harryvel maradna. Lehet, hogy boldoggá tenné. – álltam fel.

-          Te tisztára bolond vagy. – közölte velem Zayn.

-          Most hagyjatok békén. – fordultam sarkon. Nem volt kedvem hozzájuk. Becsörtettem abba a szobába, ahol Mel aludt. Nagyon elfáradtam. Egy nyomorult smst sem írt még. Valószínű túlságosan lefoglalja Styles. Bevonszoltam magam a fürdőszobába és belenéztem a tükörbe. Nos, ha ezt látnák a rajongóink, azt hiszem, kiszeretnének belőlem. Mekkora táskát szemeim vannak, te jó ég. Nem csoda, hogy Mel nem képes szeretni. Ahelyett, hogy tegnapelőtt is normálisan bocsánatot kértem volna, hogy elhallgattam előle mindent, inkább neki estem. Még az anyját is a fejéhez vágtam. Pedig ha tudná, hogy mennyire szeretem… Már abban a percben megbántam, amikor kicsúszott a számon. Dühösen beleütöttem a tükörbe, ami megrepedt sebet ejtve a kezemen. De nem érdekelt. Sőt, valamiféle elégtételt is éreztem, ahogy megéreztem, hogy belém nyílalt a fájdalom. Csak figyeltem, ahogy a vér csurog lefelé a mosdókagylóban. Aztán ráeszméltem, hogy mekkora egy barom vagyok. Mi értelme, hogy Melanie emiatt is magát okolja? Olyan lelkis, biztos magára venné. Gyorsan megnyitottam a vizet és leáztattam a kezemet. Utána kerestem törölközőt, de sehol sem láttam. Nem baj, most jó lesz vécépapír is. Magam sem tudom miért, de nem a vécébe, hanem a kukába dobtam a véres papírt. Ekkor megakadt a szemem valamin. A térdeim hirtelen megadták magukat. Lerogytam a földre. Kivettem azt a kis valamit. Kettő piros csík. Ez egy terhességi teszt. Vajon ez most mit jelenthet? Visszatekintettem a kukába. Benne volt a doboza is. Nem telt bele egészen két perc, mire rájöttem… Én, Niall Horan ismét apa leszek.  

---------------

A gépem lefagyott folyamatosan a feltöltés közben, azért nincsenek most a szokásos dolgok fent, de azért remélem így is élvezhető volt:) 

Na szerintetek? Milyen lesz a folytatás?:) Komment, pipa és nagyoooooooon szeretlek benneteket!

Csók, puszi: Nety voltam<3