Én veled, Te vele, Ő velem...

Azok a piszkos titkaink

Ha ezt a posztot látjátok, az azt jelenti, hogy hero vagyok, aki a bedöglött masina ellenére is képes volt felcsempészni nektek egy kis részt:D

A múltkorinál a kívánt hatás nem maradt el, hiszen mindenki kiabált kiakadt (teljesen jogosan)  a szívünknek oly kedves főszereplőire:D

A mai jelenet az előző rész megértéséül fog szolgálni, pluszba Niall Horan egyik féltve rejtett titkára is fény derül... Vajon, mi lehet az?

Nos, a választ a blogban találjátok;)¨

Az előző részekben történt:

-          Szóval nem vagy az? – néztem rá bizonytalanul.

-          Nem. És a témát ezennel lezártam. Továbbá szeretném, ha elkerülnéd őket.

-          Nem fog menni. – sóhajtottam. – Túlságosan szeretem őket és már én is bajban vagyok.

De cseszd meg Mel, addig fogsz itt kavarni, amíg Mr. Anonim nem tesz el láb alól téged is? – csattant fel Ron.

-------------------------

-          A rendőrök sem hülyék, Mel.

-          Ezt hogy érted?

-          Szerinted nem fogják visszahallgatni ezt a beszélgetést? Nagy bajban leszel.

-------------------------

-          Pont azért nem akartad ma még elmondani neki, mivel nem tudjuk, hogy ki az! – néztem rá gyanakodva.

-          De már tudom. – határozottá vált a hangja és végre a szemembe nézett. – Azt is tudom, hogy ki az embere. Itt az ideje leállítani őt.

Ki az? – még levegőt is elfelejtettem venni. Zayn arcvonásai rideggé váltak. Megijesztett.

-------------------------

-          Van valami konkrét bizonyítékuk az előbb lefolytatott beszélgetésen kívül? – szólt közbe Hannah.

-          Van. – amikor láttam, hogy Niall milyen szomorúan lép előre, olyan érzés volt, mintha egy jeges kéz szorongatná a szívemet. Tudtam, hogy mit fog mondani. – Hallgassák vissza a legutóbbi telefonbeszélgetésünket. Tisztán kimondja benne, amik itt az előbb elhangoztak. Végig így tervezte.

-------------------------

-          Az FBI listán természetesen nincs rajta a neve. – hunyorgott Zayn. – Kamu volt. Ahogy te is az vagy. Még a lélegzetvételed is az. Átvertél minket. Átverted Niallt. Átvertél engem. – előre dőlt. – Niall majdnem meghalt. Eleanor és én megsérültünk. Berrie szóba sem áll velem. C. majdnem szakított Harryvel, aki meg velünk balhézott végig.

-          Mire akarsz kilyukadni? – vágtam közbe. Szörnyű volt hallani, hogy mindenért engem okol.

-          Ha nem te vagy Mr. Anonim, akkor a bátyád az. És ha bánt bárkit is idekint, aki csak fontos nekem, el fogom kapni valahogyan. Elegem van a színészkedésből Melanie. A bátyád is a sitt mögé kerül és együtt fogtok megrohadni. Ti csak azt érdemlitek.

-------------------------

*Niall: A nevem Niall Sherlock. Mi derítjük ki az igazságot. 

*Zayn: Én meg csak egy dögös bajszos pasi vagyok.

-          Azt állítja, hogy nem maga az, akit keresünk? – húzta fel a szemöldökét Hannah. Elkeseredetten bólogattam. Fáradt vagyok, éhes és izzadtságszagú. Az utcamami meg egész hajnalban beszélgetni akart. Mivel csak egy nagy pad van bent, ahol voltunk már amúgy is egy páran a cellában, ott gyakorlatilag még aludni sem tudtam. Jó, pihentem egy keveset, de az édes kevés volt. Valamikor délelőtt folyamán pedig bevittek vallatásra.

-          Nem. Kérem… - fogtam könyörgőre. – Engedjenek ki. A fiúk félreértik teljesen és hazudtak magának is.

-          Most már mennyivel másabb a hangszíne. – élcelődött rajtam gúnyosan. Megérdemlem. Tényleg egy libaként adtam elő magam.

-          Hannah, könyörgöm. Hinnie kell nekem. Minden úgy van, ahogy mondtam.

-          Rendben. – vált normálissá az arckifejezése. – Tegyük fel, hogy hiszek magának. Vagyis, hogy maga csak belekeveredett és tévesen hiszik önt annak. Akkor a kérdésem a következő. Honnan tudja Ronnie, hogy létezik Mr. Anonim?

-          Nem tudom. – vallottam be megtörten. – Fogalmam sincs. És csak remélni merem, hogy nem keveredett semmilyen őrültségbe. Nézze… - néztem rá elgyötörten. Hannah figyelmesen hallgatott. Nem is olyan rossz fej. Csak a munkáját végzi. – amikor édesapánk meghalt Ronnie átvállalta a családfő szerepet. Egyedül gondoskodik rólam és a testvéreimről. Nem rossz ember, kérem, higgye el! Képtelenség, hogy ártani akart volna bárkinek!

-          De a tény az, hogy ténylegesen nem dolgozik a FBI-nak. – válaszolt komolyan Hannah. – Nem tudom, hogy mi miért nem láttuk meg azonnal a hibát. Ma még egyszer utána kérdeztem, és tényleg nincs ott. Az a érdekes, hogy pont most tűnt el a bátyja.

-          Meglesz. – nyeltem nagyot. – És biztos, hogy van alibije.

-          A testvérei érdekében nagyon remélem. Most körözés folyik ellene.

-          Tessék? – azt hittem rosszul hallottam. Nos, végül is teljesen logikus, de akkor is… Pont Ronnie ellen?

-          Kénytelenek voltunk Melanie. Fontos őt megtalálnunk. Ha ő is érintett a dologban, akkor pláne. Ha meg nem, akkor még nyugtalanítóbb az eltűnése.

-          Ezt hogy érti?

-          Ha ártatlan és eltűnt, sajnos nyomos okunk van azt hinni, hogy Mr. Anonim őt is célpont alá vette és valahol most sérülten fekszik. – hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Hannahnak igaza van. Nem tudtam eldönteni, hogy most minek örülnék jobban. Annak, hogy a bátyám bűnös, hisz akkor minden rendben van vele, vagy, hogy ártatlan, mert akkor elkapták őt is. Rajtam akarnak bosszút állni.

-          Ki kell mennem. Meg kell keresnem! – álltam fel kétségbeesetten.

-          Megteheti. – vont vállat nyugodtan Hannah.

-          Tessék?

-          Az előbb valaki lerakta önért az óvadékot. – vont vállat. – Csak előtte még ki akartam önt vallatni. Szabadon járhat-kellhet, de egy valami nagyon fontos.

-          Mi? – éreztem, hogy újra kapok levegőt.

-          Nem hagyhatja el a várost! – állt fel ő is. – Itt kell maradnia, ameddig mi azt mondjuk. És Melanie… - nézett rám nagyon komolyan. - Legyen óvatos.

*Directioners: - Nem vagyunk se szépek, se szexik, se okosak. 

De mi tudjuk legjobban szeretni a fiúkat. Brekk. 

-          Máskor kerülje a bajt. – mosolygott rám búcsúzóul az a hölgy, aki visszaadta a cuccaimat.

-          Igyekszem. Viszlát. – mosolyogtam vissza. Vajon ki rakhatta le az óvadékot? Fix, hogy nem a fiúk és Ronnie sem. De akkor…

-          Szia. – lépett mellém hirtelen valaki. Össze is rezzentem.

-          Berrie? – néztem egy hatalmasat. Mindenkire számítottam volna, csak rá nem.

-          Igen. – nézett vissza megértő fejjel. – Most nyílván arra gondolsz, hogy én ugyan mit keresek itt.

-          Eltaláltad. – ismertem be. – Szóval… te raktad le?

-          Igen. – bólintott.

-          De miért? Mármint értem, hogy te meg Zayn… de azóta már össze is vesztetek és…

-          Múltkor hallottam, amikor Harry rólad beszélt Hannahnak. Utána elolvastam pár dolgot, amit nem lett volna szabad. Végül Hannah reggel mondta, hogy mi történt. És lehet, hogy ez egy nagyon rossz megérzés, de… Szerintem nem te vagy a bűnös.

-          Ezt értem, és aranyos vagy, de mégis miért…

-          Figyelj. Amióta van a One Direction, hatalmas fanjuk vagyok. És bár nem is olyan régen Zaynt elkívántam az összes létező rossz helyre, de valamiért nagyon erőltetettnek érzem ezt az egészet. De örökké a rajongójuk maradok és vigyázni szeretnék rájuk. – vallotta be. – Az meg, ahogy veled elbántak az felháborító. És tudom, hogy a fiúkat is megtévesztette valaki. Ahogy azt is tudom, hogy most nagyobb veszélyben vannak, mint valaha.

-          Merthogy?

-          Gondolj bele… Kikerültél a képből.

-          Figyelj, csak Zayn értette félre… Vagy igazából csak belemagyarázott egy mondatba valamit és…

-          Tudom, olvastam a jelentést. – szakított félbe. – De szerintem még valaki beszélt Zaynnel. És ő győzte meg. Nem hiszem el, hogy Zayn azt hinné önszántából, hogy te ártani akarsz nekik. Gondolj bele, lehet, hogy a bátyádra gyanakodott, te téged miért gondolna bűnösnek? Valakinek beszélnie kellett a fejével és valahogy meggyőznie.

-          Igazad lehet. – elbizonytalanodtam.

-          Az is van. – mosolyodott el. – Gyere, ahogy látom, rád fér egy kis kaja meg egy friss zuhany.

-          Köszönöm. – hatódtam meg.

-          Ugyan már. – karolt belém. Annyira rendes és tisztaszívű ez a csaj. No meg szép. – Amúgy nem árt, ha valamit tudsz.

-          Igen? – közben elindultunk.

-          Hannah meg van győződve róla, hogy se te, se a bátyád nem vagytok bűnösök. Ő Cintiára gyanakszik már jó ideje. De erről, pszt. – tette a szája elé a mutatóujját. – Hannah zseniális nyomozó. Hidd el, remekül össze fogja rakni a kirakós darabkákat.

*Zayn: - Az én rántottám isteni... Megkóstolod?

*Japán csaj a sarokban: - JABADU! (hogy a fenébe ne!) 

-          Nemsokára megérkezik a kaja. – kiabálta Berrie a konyhából.

-          Oké, köszönöm. – szóltam vissza, miközben az ujjaim segítségével választottam szét a nedves hajtincseimet. Jól esett ez a kis zuhany. Kezdem tisztábban látni a dolgokat. Habár még mindig fáj Niall árulása, egy szempontból megértem. Hiszen mégis csak a többieket védte. Igaz, tévesen, de akkor is. Egy biztos. Kiderítem, hogy ki akarja őket bántani és, hogy ki mocskolta be a bátyám nevét. El fogom kapni. De miután a rosszfiú (vagy lány) a börtönbe kerül, soha többet nem állok szóba Niall Horannal. Ha tényleg szeretett volna, akkor hitt volna nekem. Egy vadidegen előbb bízott bennem. Alig két hónapja még nyugodtan éltem az életemet és a legnagyobb gondom az volt, hogy a tesómékat kellett rendezgetnem. Akkor mennyire utáltam azt az életet… De most legszívesebben visszasírnám. Az fáj a legjobban, hogy akármekkorát is csalódtam Niallben, mégis… hiányzik. És valószínű így lesz egy darabig. Zayn pedig… nem tudom. Tényleg nem tudom őt hova rakni a képletbe. Berrienek igaza van. Valakinek beszélnie kellett vele. De vajon ki győzhette meg őt abban, hogy én vagyok aki ártani akar nekik? Szegény csórikáim… Nem elég nekik a celeb léttel járó felhajtás, a rajongók, a média… de még az ilyen őrültekkel is meg kell küzdeniük.

-          Min gondolkozol? – ült le mellém Berrie.

-          Csak ezen az egészen. – néztem rá fáradtan.

-          Hiányzik Niall? – suttogta együtt érzően és megsimogatta a karomat.

-          Nagyon. – könnyes lett a szemem, majd határozottan felnéztem rá. – Viszont ha ennek az egésznek vége lesz, én soha sem fogom megbocsájtani amit tett. Hogy árulhatott el ilyen csúnyán?

-          Megtévesztették őt is. – vont vállat Berrie tapintatosan.

-          Aranyos vagy, hogy próbálod őt mentegetni, de nem kell. Te is érzed, pedig te nem vagy olyan régóta benne ebben az egészben. Egyszerűen csak… - a kezembe temettem az arcomat. – Annyival jobb lenne, ha Niall tényleg a hercegem lenne, érted?

-          Persze. Értem. – mosolyogott rám szomorúan. – És annyira drukkoltam nektek. Mondtam már, hogy Directioner vagyok és követem a fiúk életét és…

-          Szóval nem utálod MelBitchet? – kérdeztem fanyar mosollyal a twitteres gúnynevemre célozva, amit a kedves rajongók találtak nekem ki.

-          Eddig sem utáltam. – nevetett fel. – Jó tényleg furcsa, hogy Zaynnel folyton egymásba botlotok, de… Nem tudom. Annyira más lesz még a levegő is, amikor te meg Niall egy szobában vagytok. Múltkor a randinkon, amikor megjelentetek úgy nézett végig rád, hogy… Komolyan át kellett értékelnem, hogy mit gondoltam eddig a szerelemről. – megint felkacagott.

-          Ha Niall szeretett volna, akkor végig kiállt volna a sárkány ellen és kiszabadított volna a toronyból. De nem így lett.

-          Adj neki száz évet Csipkerózsika, és lehet, hogy csókkal fog felébreszteni. – bökött meg kacsintva. Ekkor két igencsak vidám lány becsörtetett.

-          Kirendelt kaját? Mert imádom, pont éhes voltam. – közölte Lea, majd megtorpant mikor meglátott.

-          És a kajafutár srác pedig szexuál volt. – igen, Nety. És Lea. Hogy is lehetne őket elfelejteni?

-          Nincs is olyan szó, hogy szexuál. – nevetett fel Berrie.

-          Most már van! – kacsintott ránk Nety, majd ledobta a cipőjét.

-          Na jó én éhes vagyok. – vont vállat Lea, majd előhozott villámgyorsan pár tányért. – Mindenki kér? Még a börtöntöltelék is? – amikor ránéztem láttam, hogy csak ugrat, mivel huncutul mosolygott.

-           Ők is tudnak erről? – néztem meglepődve Berriere, aki csak bólintott.

-          Jobb lesz, ha megszokod a directionerek mindenről tudnak.

-          Na de ennyire?

-          Kisszívem még azt is jobban tudjuk, hogy hányas a fiúk nyakkendőmérete.

-          A nyakkendőből nem csak egy méret van? – kotyogott közbe Nety csámcsogva.

-          Látod Nety? Még ezért nincs pasid. – simogatta meg együtt érzően a vállát Lea. Nety csak felhorkantott.  

-          Jó, de… - haboztam. – Most ti is segítetek?

-          Naná! – kacsintott Lea. – Nem szeretnék kimaradni a mókából. Már csak pár napot maradunk itt, szóval koronázzuk meg.

-          Egyetértek! – mosolyodott el Nety is.

-          Oké, akkor első dolgunk lesz, hogy… - a csengő éles berregése megszakította a mondandóját.

-          Várunk valakit? – kérdezte meglepve Lea.

-          Lehet, hogy a gondok az. Ez egy társasház. – vont vállat Nety. – Lehet, hogy mérgesek lettek arra, hogy a pincében tárolok 5 kóbor kiscicát.

-          Hogy mit csinálsz?! – paprikázódott fel villámgyorsan Berrie.

-          Jól van, na! Hagynom kellett volna éhen halni őket? – sértődött meg Nety.

-          Ha ezért most kirúgnak minket, te fogsz a kukából kaját szerezni, világos? – akadt ki teljesen a csaj, majd idegesen elment ajtót nyitni. – Hát te mit keresel itt? – hallottuk meg a csodálkozó hangját.

-          Melaniehoz jöttem. – felismertem a hangját. Döbbenten felálltam én is. Zayn beviharzott hozzánk. A lányok megszeppenve figyeltek bennünket.

-          Beszélnünk kell. Négyszemközt.

*Niall: - Ilyen vagyok nélküled Melanie... Szomorú és nyalogatós. 

-          Sajnálom, hogy a börtönben kellett töltened az éjszakát. – nézett rám bocsánatkérően. Bent ültünk a nappaliban, a lányok meg elvileg kint reggeliztek. Elvileg. De szerintem épp az ajtónak dőlve hallgatóztak.

-          Ha most ezért jöttél ide, akkor már mehetsz is. Te vagy most az utolsó ember, akire kíváncsi vagyok. – vontam vállat hűvösen.

-          Mel, itt történt egy-két dolog még, amiről nem tudsz. – dőlt hátra a kanapén.

-          Akkor kérlek, világosíts fel Zayn, hogy minek kellett a legjobb barátodat börtönbe jutatnod. – vágtam rá nyersen.

-          Mert csak így tudtam elkerülni, hogy bajod essen. – válaszolt szelíden.

-          Tessék? Beszélj már értelmesen!

-          Nem mondhatok el mindent, de tudom, hogy nem te vagy a bűnös. De azt igen, hogy megsérültél volna.

-          Zayn… - nem tudtam mire vélni. Túl sok pálfordulás történt az elmúlt napokban.

-          Tudom, hogy most nagyon nehéz hinned nekem, de muszáj volt ilyen csúnyán viselkednem veled. Egyedül most a börtönben voltál biztonságban.

-          Fogalmam sincs, hogy most mit gondoljak erről… Mármint… Te hülye vagy? Ott hagytál Zayn! – csattantam fel. – Talán benned bíztam a legjobban. Meg Niallben. – halkult le a hangom. – Komolyan azt várod, hogy elhiggyem, amit mondasz? Honnét tudjam, hogy ez nem átverés megint, és nem hagysz ott a legnagyobb bajban?

-          Beszéltem a bátyáddal, amikor eljöttünk tőle. Találkoztam vele a gyárnál.

-          Tessék? – nagyon ledöbbentem. Ha odament és nem jött értem, akkor azt jelenti, hogy igenis benne van. Nem akarom…

-          A lényeg, hogy ő se nem titkos ügynök, se nem Mr. Anonim. De azzal, hogy tegnap odamentünk hozzá számon kérni hatalmas bajba kevertük őt is, meg téged is. Mr. Anonim bántani akart téged. Azt nem tudom pontosan, hogy hogyan, de Ron megeskette velem, hogy biztonságos helyre küldelek.

-          De… - elnémultam. Próbáltam feldolgozni a hallottakat. – Muszáj volt pont a börtönbe?

-          Tudom, eléggé hirtelen ötlet volt. – mosolyogta el magát szégyenlősen.

-          És Niall? Meg a többiek?

-          Színjáték volt. – húzódott közelebb. – Utolsó pillanatban tudták meg mindannyian. Niallel beszéltem meg először és ő mondta a telefonos ötletet is. Mel, te komolyan képes vagy elhinni, hogy Niall elárulna téged?

-          Tegnap eléggé úgy tűnt… - néztem rá összezavarodva. – Még sírt is.

-          Nem vetted még észre, hogy akármit is teszel, akár mit is mondasz, akárki felé is érzel szerelmet, ő ott van veled? – fogta meg a kezemet. -  Ha tényleg azt hitte volna, hogy elárultál bennünket, akkor is védett volna végig.

-          És amiket a börtönben mondtál nekem? – kérdeztem suttogva.

-          Látni akartam, hogy milyen állapotban vagy, meg a szöszi sem hagyott békén. Pluszba ott volt az a rendőr is. Muszáj volt minél hihetőbbre alakítani az egészet. – láttam a szemén, hogy őszintén beszél. Pont ilyen volt akkor is, amikor jött értem a szobámba, hogy felmentsen a kétnapos önkínzásom alól.

-          De Zayn most ténylegesen folyik ellenem eljárás! Ronniet is körözik! – csóváltam a fejem.

-          Tudta a bátyád, hogy ez lesz. De még előtte megtaláljuk az egész bandát és helyre rakjuk őket. – dőlt hátra fáradt arccal.

-          De valami támpontod már van, vagy…? – próbáltam értelmes kérdéseket felrakni, de nem ment. Egész éjszaka azt a dolgot próbáltam megemészteni, hogy elárultak engem. Most meg… Kiderül, hogy végig védtek?

-          Annyit tudunk már, hogy C. nem okés, meg hogy valamiért fontos volt neki, hogy a fotós által az összes lépésünkről tudjon.

-          Ez édeskevés. – jegyeztem meg.

-          Tudom. – sóhajtott. – De a bátyádnak tegnap volt egy elejtett mondata.

-          Micsoda?- dőltem előre kíváncsian.

-          Valami régebbi balhénk miatt szállt ránk Mr. Anonim.

-          Akkor annak eléggé csúnya balhénak kellett lennie. – lépett be az ajtón hirtelen Berrie. A másik két lány megállt az ajtóban.

-          Igen, erre már mi is rájöttünk. – bólogatott szórakozottan Zayn. – De még mindig nem tudjuk, hogy mi miatt pontosan.

-          Többiek? – kérdeztem meg.

-          Kivettünk egy apartmant Londonhoz közel. Olyan helyre kellett vonulnunk, ahol nincsenek a nyomunkban ezek a csótányok.

-          Bogarak üldöznek titeket? – csapta össze a kezét együtt érzően Nety – Akkor nem csoda, hogy ilyen béna a hajad.

-          Hé! – kapott a fejéhez a feketeszemű hercegem.

-          Vigyél minket a fiúkhoz! – ment közelebb Berrie a fiúhoz.

-          Édesem, én téged sok helyre elvinnélek, de sajnos nem alkalmas az idő. – kacsintott a srác, majd felállt.

-          Szeretnék Niallel találkozni, kérlek! – fogtam én is könyörgőre a dolgot.

-          Tudom. Ezért jöttem érted. – mosolygott rám. – Most már mellettünk vagy nagyobb biztonságban.

-          Minket is vigyél magaddal. – erősködött Berrie. – Hidd el, sokat segítenénk.

-          Az is hatalmas segítség volt, hogy letetted érte az óvadékot. – adott neki egy kézcsókot Zayn szívdöglesztő mosoly kíséretében. – És remélem, hogy akkor a korábbi félreértés, ami miatt nem álltál velem szóba, már nem aktuális.

-          Nem, dehogyis… - rázta a fejét mosolyogva a lány. Csak női szemmel lehetett észrevenni, hogy másodpercek alatt teljesen szétolvadt. – De Zayn, hidd el, hogy tényleg sokat tudnánk segíteni. Az életetek összes fontosabb momentumát ismerjük. Ti lehet, hogy egy csomóra nem emlékezetek, mert mondjuk be voltatok tépve, vagy ilyenek. Mindig jól jön egy kis külső segítség nemde?

-          Nem engedhetem, hogy veszélybe sodorjátok magatokat miattunk. – rázta a fejét határozottan feketeszemű.

-          Akkor két másodperc alatt kitwittelem, hogy MelBitch valójában nem bűnöző, hanem csak ti mártottátok be csaliból. – emelte meg a tétet Nety.

-          Tessék? – hüledezett a srác. – Azzal veszélybe sodortok mindenkit!

-          Nálad a döntés szépfiú. – kacsintott Lea. Zayn tanácstalanul megvakarta a haját.

-          Hadd jöjjenek. – néztem rá. – Igazuk van, tényleg sokat tudnak. Jobban tudtak bizonyos részleteket, mint én erről az ügyről.

-          A fiúk meg fognak ölni engem. – bólintott kénytelenül beleegyezve. – Öt pasi és négy lány… Mik lesznek itt…

-          Öt? – csodálkoztam el, miközben a többi lány kiszaladt felvenni egy cipőt. – Te, Niall, Lou, Liam és…?

-          Harry.

-          Mi? Harry is benne volt a színjátékban?

-          Igen. – bólintott szomorúan a srác. – Niall után vele beszéltem, aki mivel ott volt a közelben azonnal odajött és látni akarta a bizonyítékokat. Az ő ötlete volt a verekedés.

-          És hogy viseli, azt hogy C…?

-          Hogy viselné? – vont vállat Zayn. – Teljesen összetört. Nagyon szeretne veled beszélni.

-          Velem? – lepődtem meg. – Miért?

-          Azt mondja, hogy te tudod. Hogy valamit mondtál neki aznap este, amikor átmentél hozzá Nialltől. Mit mondtál? – nem válaszoltam, csak halványan elmosolyogtam magam. Talán Harry Styles újra a barátommá fog válni?

*Lou: - Imádom... Ez az sikíts babe!

*Harry: - Cink, hogy csak a koncerteken tudod elérni egy lánynál, hogy sikongasson.

-          Ők mit keresnek itt? – kíváncsiskodott Liam. - Mármint nem baj, csak nem értem…

-          Segítünk. – mosolygott szerényen Lea. Ekkor lépett ki a fürdőből Louis, aki felsikkantott, amikor meglátta Netyt.

-          A hajamat nem adom többet! Hülyébben néztem ki, mint Britney anno.

-          Én pedig meggazdagodtam az E-Bayen. – mosolyogta el sejtelmesen magát a vöröske.

-          Eladtad a hajamat? – döbbent le Lou.

-          Csak, hogy tudd… Kevesebbet kaptam érte, mint Harry használt papírzsepijénél. – húzta fel az orrát.

-          Harry taknya többet ér annál a szőrpamacsnál, ami a fejeden van! – nyújtotta ki a nyelvét incselkedve Zayn, mire Lou hozzávágott egy kispárnát.

-          Melanie… - rohant oda hozzám Niall, aki ekkor jött be az erkélyről. Szorosan megölelt. –Annyira sajnálom, én… Ne haragudj. – fogta a két keze közé az arcomat és összevissza puszilgatott. – Jól vagy? Nem vagy éhes? Ugye nem erőszakoltak meg? Nagyon rossz volt?

-          Nyugi Niall, élek! – kuncogtam fel. – Igen, nagyon rossz volt bent lenni, de inkább lelki szempontból. Azt hittem, hogy elárultál. – vallottam be őszintén.

-          Ha tényleg rosszat akarnál nekünk, akkor sem lennélek képes téged kiadni. – suttogta miközben mélyen belenézett a szemembe. – Szeretlek Melanie.

-          Én is téged. – csókoltam meg lágyan. A kis csókból hosszú csók lett, de nem bántam. Nagyon hiányzott és nem akartam őt elengedni.

-          Mindjárt hányok. – közölte Nety ezt az igen hasznos információt.

-          Én is. – szólalt meg mellette Lou. – Pacsi.

-          A pacsi már nem menő, nem tudtad? – húzta fel a szemöldökét a kiscsaj.

-          Akkor mi van helyette? – zavarodott össze a srác.

-          Seggrepacsi! – kacsintott a lány.

-          Seggre?

-          Aha. Én kezdem. – azzal élvezettel megmarkolta a megszeppent srác fenekét.

-          18-as karikát felrakhatjuk, gyerekek? –kurjantott közbe Zayn.

-          Nem. – vágta rá Lou, majd Netyre nézett. – Barátnőm van, bocsi.

-          Nincs gond. – válaszolta vidáman egy lány. – De egy Directionernek életcél egyszer megfognia Lou fenekét.

-          Akkor most már megérte élned? – húztam fel cinikusan a szemöldökömet. Nem bírtam ki. Ezek a Directionerek más világban élnek, az egyszer biztos.

-          Ezt te nem értheted. Kívülálló. – nyújtotta ki a nyelvét Nety.   

-          Hazza? – zárta le ezt a nagyon értelmes beszélgetést Zayn.

-          Kiment cigizni. – intett az erkély felé Niall. Elhúzódtam, hogy kimenjek, de Niall szorosabban ölelt. – Most hova akarsz menni?

-          Muszáj megnéznem, hogy milyen állapotban van. – szabadkoztam.

-          De most kaptalak vissza. – tiltakozott szelíden a srác. – Megint hozzá akarsz rohanni?

-          Niall, ne kezdjük elölről kérlek… - néztem rá könyörögve. Pár másodpercig szótlanul nézte a szememet. Majd elengedett. De láttam a szemén, hogy most ez rosszul esik neki.

-          Amikor visszajövök, akkor majd huncutkodunk egyet, ígérem. –hajoltam közel a füléhez, mire enyhe mosoly húzódott végig az arcán. Kezdetnek nem is rossz. Mosolyogva hagytam magam mögött a társaságot, akik élénk hangon épp azt próbálták eldönteni, hogy mit ebédeljünk. Ezt a népséget… Amikor kiléptem az erkélyajtón hirtelen elszomorodtam, ahogy ránéztem egy nagyon bánatos pöfékelő kisfürtös hercegre. Amikor észrevett megpróbált mosolyogni, de inkább csak vigyor lett belőle. A szemei tiszta vörösek voltak. Látszik, hogy nem csak nekem vannak álmatlan éjszakáim mostanság.

-          Nem is tudtam, hogy cigizel. – jegyeztem meg halkan miközben leültem mellé a földre.

-          Mert nem is. – válaszolt mély, rekedtes hanggal miközben unottan megvonta a vállát. – Csak most jól esik. – nem nézett a szemembe. Láttam, hogy most szégyelli magát. Közelebb húzódtam hozzá.

-          Harry… Annyira sajnálom, de tényleg. – suttogtam neki szomorúan. – Mármint én utáltam azt a nőt, de azt nem akartam sosem, hogy ilyen állapotban legyél.

-          Csak tudod… Végre volt egy nő, aki mellett úgy éreztem, hogy végre nem kell megjátszanom magamat.  – sóhajtott elkeseredve Hazza, majd megdörzsölte a szemét. – Aki gyönyörű, szexis, tapasztalt… - tapasztalt, mi? Na jó, nem gonoszkodok. Szerencsére a kisfürtös nem látta meg a gúnyos mosolyomat. – aki tényleg soha sem ítélt el. De legalább most már tudom, hogy miért. – horkantott fel.

-          Óh, Harry… - temettem az arcomat az izmos vállába. Jó tudom, hogy ebben a helyzetben nem ezt kéne észrevennem, de na! Lányból vagyok én is!

-          Az a legrosszabb, hogy elhittem neki még azt is, hogy te vagy a rossz. – emelte fel az államat lágyan kényszerítve ezzel, hogy a szemébe nézzek. – Sajnálom Melanie. Teljesen megértem, ha most gyűlölsz, meg ilyenek, de…

-          Ha most gyűlölnélek, nem lennék itt. Felejtsük el, és kapjuk el őket egyszer s mindenkorra.

-          Annyi jóvátennivalóm van. – Harryt lehetetlen kirángatni ebből a pesszimistaságból.

-          Megoldjuk Harry, jó? – adtam egy puszit az arcára.

-          Nem ücsörgünk most egy kicsit itt, távol a többiektől? – nézett rám könyörögve. Tulajdonképpen nagyon is megértem, hogy most nem akar a többiekkel terveket szőni az ellen a nő ellen, akibe még mindig szerelmes.

-          Dehogynem. – mosolyogtam nagylelkűen, majd a vállára fektetve a fejemet behunytam a szemem. Nem alszom el, nem alszom el…

*Niall: - Ugye nem néznéd ki belőlem, hogy nem mindig vagyok jófiú? 

Nos... Én ma VELED fogok rosszalkodni!:D

-          De lefeküdtél Rosieval is, nem? Aztán szó nélkül leléptél… - vágott közbe az elfajult vitába Lou. Harry elnémult és látszott, mintha homályosan derengene neki valami.

-          Igen, de ő utána bosszúból kiszúrta a kocsim kerekeit. És másnap már Joshon lógott.

-          Nem mehetünk rá mindenkire, akivel Harry lefeküdt. – dörzsölte meg a szemét Zayn. – Fél Londont megbaszta és azóta már jártunk Japánban is. Sok kicsi göndör hajú kínai gyerek rohangálhat most Tokióban.

-          De vicces itt ma valaki. – fintorgott Harry, miközben hozzávágott egy kanalat. Igen, egy kanalat. És a koppanásából ítélve fájhatott.

-          Abból kell kiindulnunk, amink van. – köszörülte meg a torkát Liam félősen nézve a Zayn hajában lógó kanálra.

-          Annyit tudunk, hogy El-en keresztül üzente valaki Lounak, hogy máskor mindig őszinte legyen, és velem volt a legkíméletlenebb, hiszen leszúrt. – összegezte Niall, miközben a keze a hátamat cirógatta. – Liamen és Harryn kívül mindenki érintett volt valamilyen mértékben a támadásban.

-          Jó, de lehet, hogy C. a büntetés Harrynek. – szólt közbe Berrie, majd gyorsan Harryre pislogott. – Már bocsi.

-          Nincs gond. – morogta a kisfürtös.

-          Akkor Liam a fekete bárány. – gondolkozott el Zayn. – Vajon milyen balhénk lehetett, amiben Niall volt a főbűnös, Lou hazudott és Liam volt a jófiú?

-          Ezek lehet, hogy csak feltevések! – figyelmeztette Lou.

-          Muszáj valamilyen nyomon elindulnunk. – sóhajtott Harry. – De egy ilyen sztorira sem emlékszem.

-          Oké, akkor vegyük sorra, hogy mik történtek Niallel az elmúlt két évben. – folytatta Zayn, mire a fiúk erősen gondolkozni kezdtek.

-          Fingott. – vágta rá Lou.

-          Zabált. – kontrázott Harry.

-          Fingott. – kurjantotta Liam.

-          És megint csak zabált. –vigyorgott Zayn, mire elröhögték magukat.

-          Baromi viccesek vagytok. – forgattam a szemeimet. – Mi lenne, ha egy kicsit tényleg a feladatra gondolnátok?

-          Nekem nem jut eszembe semmi. – nézett tanácstalanul körbe Liam.

-          És neked édes? – fordultam a szöszim felé, akinek borús lett az arca.

-          Mi az? – egyenesedtem fel izgatottan. – Eszedbe jutott valami?

-          Én tudom mi jutott az eszébe. – vágott közbe Berrie. Most vettem észre, hogy eddig a hármas Directioner szövetség kupaktanácsot tartott. A fiúk zavarodottan váltogatták a tekintetüket Niall és Berrie között. Niall furcsán feszültté vált.

-          Na? – húztam fel a szemöldököm.

-          Leila. – mondta ki olyan hangsúllyal, hogy azonnal megfagyott a légkör. A fiúk arca is megváltozott. Mintha kezdenének megvilágosodni. A lányok is halál komolyan szemlélték a helyzetet. Niall hátravágta bosszúsan a fejét a falba.

-          Ki az a Leila? – tettem fel a kérdést. Lehet, hogy megöltek valakit, azért késelte meg Niallt, vagy mi?

-          Így stimmelne is minden! – csapott a fejéhez Zayn. – Harry mutatta be őket egymásnak. Ezért mutatott be bosszúból egy kamu nőt, aki összetörte a szívét. Lou hantázott arról, amikor Niall megcsalta, ezért üzenték El-en keresztül azt a szöveget. Én pedig megvertem Tonyt, így lett egy megrepedt szemöldököm. Liam meg segített végül Leilának új életet kezdeni, vagyis őt nem bántja.  

-          Jó és én még mindig nem tudom, hogy ki az a Leila! – vágtam közbe.

-          Figyelj, édesem ne borulj ki. – nyelt egyet a szöszi, mire egy másodperc alatt tiszta ideg lettem. – Nem biztos, hogy ez a nyom, amit keresünk, de ezt amúgy is tudnod kell, főleg, hogy most már együtt vagyunk.

-          Micsodát? – mond, hogy nem vagyunk testvérek, kérlek! Niall habozott, mire mérges lettem. – Niall, az ég szerelmére! Zombi vagy?

-          Majdnem. – bólintott. – Igazából apuka vagyok és van egy másfél éves kisfiam. Leila pedig az anyukája.

------------------------------

Na megtaláltuk Mr. Anonimot? Valami azt súgja nekem, hogy egyre közelebb járunk hozzá... Mit szóltok Baby Horanhoz?:) Csók, puszi: Nety voltam(L)

U.i.: komment, pipa és nagyon foglak szeretni benneteket:D

*Liam: - Like!

*Zayn: - Mielőtt kilépnétek egy komit itt hagyhatnátok!

*Lou: - Cserébe magammal viszlek titeket! :)

Előzetes:

-          Látod, mi is folyton veszekszünk. – tapsoltam egyet mosolyogva könnyes szemmel. – Engem is meg fogsz csalni?

-          Erről beszélek. Ahelyett, hogy jó barátnő módjára mellém állnál, csak a hibákat veszed észre. Talán több ember maradna meg melletted, ha nem marnál el mindenkit ezzel a hárpia viselkedéssel.