Én veled, Te vele, Ő velem...

Felmentést kaptam szerelemből

Rászoktam a délutáni részfelrakásokra és a kattintások számából rájöttem, hogy reggel óta sokan csalódottan mehettek tovább, hogy nincs friss rész:D Bruhaha:D Sajnálom, de épp aktív pihenő üzemmódban vagyok, ami annyit tesz, hogy bekuckolva egy takaróban nézem a Szex és New Yorkot meleg teával és sonkás pizzával. 

Nesze neked lapos has;) :D

Bár én meglehetősen vidám vagyok ma, a rész kevésbé lesz az. Most a krimisebb oldalam bújt elő, remélem hitelesen, bár szerintem még van hova fejlődnöm:D

Imádom a rejtélyes alakokat, így Mr. Anonim is helyet kap a mai történetben. Illetve megtudjuk, hogy Niall végül mit ad válaszul Melanienak, aki nem szeretne egyelőre osztozkodni a kisbabán. 

Komment, pipa bármikor jöhet♥

Előző részekben történt:

-          Nem az a baj, hogy van, hanem, hogy eddig titkoltad! – toppantottam mérgesen a lábammal.

-          Jó, majd akkor legközelebb úgy kezdem, hogy szia, én Niall Horan vagyok és van egy kisfiam! – gúnyolódott.

-          Ne te legyél megsértődve! – tettem csípőmre a kezemet.

Most mit kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni? 
------------------
Leilával végül megegyeztünk, hogy havonta kap egy tekintélyes gyerektartási díjat és sosem találkozhatok a gyerekkel. Cserébe sosem derül ki, hogy teherbe ejtettem egy 14 éves lányt...
------------------

-          Harry ne menjen egyedül. – szólaltam meg. – Vele szeretnék menni. – a többiek elnémultak. Láttam, hogy Niallnek nagyon rosszul esik ez. Nem érdekelt. Nem tölthetek vele egy újabb napot, így amíg nem találom ki, hogy mi lesz.

-          Velem? – kérdezte meg bizonytalanul Harry. – Azok után, ahogy bántam veled?
------------------

-          Már egy napja úton vagyunk. – nyavalyogtam.

-          Linz nem itt van. – vont vállat a gyerek. – Örülj neki, hogy végig autópályán tudtunk menni.
------------------

-          Mikor akarod elmondani Niallnek?

-          Azt sem biztos, hogy elmondom.

-          Tessék? Nélküle akarsz dönteni? – lepődött meg a fiú.

-          Harry, hanyagoljuk ezt a témát, kérlek.

-    Joga van tudnia róla.
------------------
Ez egy terhességi teszt. Vajon ez most mit jelenthet? Visszatekintettem a kukába. Benne volt a doboza is. Nem telt bele egészen két perc, mire rájöttem… Én, Niall Horan ismét apa leszek.
------------------

*Niall: - Drága Melanie! Ez a szám neked szól♥

Melanie szemszöge:

Hirtelen valami nagyon furcsát éreztem. Meg is álltam a lépcsőn.

-          Mi a baj? – fordult hátra aggódva Styles.

-          Nem tudom. – motyogtam. – Rossz előérzetem van. – zavarodottan bámultam a bejárati ajtóra. – Nem kéne bemennünk.

-          Mel körülbelül másfél napja kocsikáztunk. Most a bejáratnál adjuk fel?

-          Nem tudom… - teljesen összezavarodtam. – Valamiért úgy érzem, hogy nem szabad bemennünk azon az ajtón.

-          Mi baj lehetne? Maximum van bent valaki. Akkor majd gyorsan kirohanunk. – szorította meg biztatóan a kezemet. Bár még mindig nem tetszett az egész dolog bólintottam. Harry fellépett a bejárat mellé és benyitott.

Niall szemszöge:

-          Azt nem szabadott volna látnod. – szólalt meg mellettem csendesen Berrie. Ijedten kaptam fel a tekintetem. Ő aggódva dőlt neki az ajtófélfának keresztbe tett kézzel.

-          Mi? Te tudtál erről? – döbbentem le.

-          Én vettem a tesztet. – összezavarodtam teljesen.

-          Most akkor Zayn az apa? Terhes vagy?

-          Mi? Dehogyis. – nevetett fel a lány, majd gyorsan hozzátette – Melanienak. Miután összevesztetek.

-          Tehát akkor ő is tudja már régóta.

-          Két napja. Igen. – leguggolt mellém és finoman maga felé fordította a még vérző kezemet. – Te normális vagy?

-          Az mellékelt ábra nem így mutatja. – dőltem hátra a fürdőszoba csempének. Kisebb bajom is nagyobb volt annál, hogy a kezemre gondoljak. Berrie sóhajtva leült mellém hasonló pózban.

-          Most mi lesz? – kérdezte meg halkan.

-          Nem tudom.  – válaszoltam egykedvűen. – Mel miért nem mondta el nekem?

-          Szerintem csak összezavarodott. Igazából mi sem beszéltünk róla sokat. Teljesen megijedt és gondolkozásra volt szüksége.

-          De gyerekünk lesz. – suttogtam makacsul. – És ez fontos dolog.

-          Niall, szerinted nem akarta azonnal elmondani? Persze, hogy el akarta, de megijedt, mivel… - a hangja hirtelen mintha elhalkult volna. Éreztem, sőt hallottam, hogy beszél, de valami furcsa légkör vett körül. Mintha másik dimenzióba kerültem volna. Azonnal tudtam, hogy baj van…

Melanie szemszöge:

-          Látod? – mosolygott rám Harry. – Mondtam, hogy nincs itt senki.

-          Azért csak ne kiabálj. – intettem le halkan. Még mindig az a baljós érzés. Maga a nyaraló gyönyörű volt. Régi, antik bútorok és minden fából volt. Tényleg egy tipikus hétvégi ház, ami az újságokban szokott lenni.

-          Látod azt a kanapét? – mutatott egy impozáns fekete bőr kanapéra. Olyan hívogatón terült ott el, hogy muszáj voltam kipróbálni. Egyszer tuti kell egy ilyen… - Na ezen döngettem meg Cintiát, de kegyetlenül.

-          Fúj. – pattantam fel, mire Styles csak felröhögött. A szívem hirtelen elkezdett hevesen dobogni és úgy éreztem, hogy figyelnek. Villámgyorsan megpördültem a tengelyem körül, de csak egy agancsos szarvas fej nézett vissza rám. Nem tetszik ez a hely. – Harry, hol lehet bármi, ami kell nekünk?

-          A fenti szobában. – intett a lépcső felé hanyagul göndörke.

-          Akkor igyekezzünk. – trappoltam fel a lépcsőn.

-          Mi a fenének kell ennyire izgulni? – morgott Harry gúnyosan mögöttem.

Niall szemszöge:

-          Niall! Hahó, Föld hívja Niallt! – lóbálta meg előttem Berrie a kezét körülbelül húszadszorra, mire eljutott az agyamig.

-          Tessék? Mi? – dadogtam zavartan. Az a rossz érzés még mindig nem akart elmúlni.

-          Elbambultál. – vont vállat a lány, majd összevonta a szemöldökét. – Minden oké?

-          Nem. – álltam fel ijedten. Én nem tudom mi ez, de baromi para. Érzem, hogy valami rossz fog történni. De kivel? Valamiért csak Melanie járt az eszemben… Hát persze, ők most vannak a nyaralóban. Azonnal fel kell hívnom!

-          Niall… megijesztesz! – nézett rám furán Berrie. – Tiszta pszicho nézésed van.

Melanie szemszöge:

-          Ez érdekes. – vakarta meg a fejét Harry tanácstalanul. A fenti emelet szobája teljesen ki volt ürítve. Csontra. Sőt. A szoba közepén egy köteg újságpapír volt összegyűrve és leöntve valami nagyon erős szagú folyadékkal.

-          Ez mi? – guggoltam le a kupac mellé és elkezdtem öklendezni a szagtól. Hiába terhesen intenzívebben érzem az illatokat.

-          Benzin. – állt meg mellettem a srác zavarodottan. – Na jó, ez határozottan nem tetszik.

-          Nekem sem. – néztem fel rá. – Nagyon nem! Menjünk ki, kérlek! – ekkor Harry arca megnyúlt, ahogy a hátam mögé vetette a tekintetét. Nagyon megijedt.

-          Te itt? – mire megfordulhattam volna, hogy megnézzem kit látott valaki hátulról fejbe vágott erősen, úgyhogy előre estem.

-          Ne! – hallottam meg Harry kiabálását, de valakivel elkezdett dulakodni. Én még egyet kaptam a fejemre.

Niall szemszöge:

Kicsörög… Ez az… Rettenetesen idegesen elkezdtem fel és alá járkálni. Berrie sejtette, hogy most nem jó ötlet engem megzavarni. Csörög. Vedd fel Melanie! Gyerünk kislány…

Melanie szemszöge:

Kétségbeesetten próbáltam védeni a hasamat. Inkább üssék a fejemet, de a babának ne essen baja. Meghallottam, hogy csörög a zsebemben a mobilom. Habár a támadóm nem engedte, hogy felnézzek rá és ott ütött ahol ért, nagy nehezen előbányásztam a mobilt. Fogalmam sem volt, hogy ki hívott. Rettenetesen kába voltam és éreztem, ahogy vérzik az orrom. 

-          Rohadékok! – kiabálta Harry, miközben megnyomtam a gombot a telefonon. – Őt ne bántsátok! Itt vagyok én! – tán tévedek, de a Styles sír? Mielőtt eldönthettem volna még egy ütést kaptam a fejemre és hirtelen elsötétült a világ.

Niall szemszöge:

-          Rohadékok! Őt ne bántsátok! Itt vagyok én! – Harry olyan hangosan kiabált, hogy még Berrie is meghallotta, aki ijedten pattant el a csempétől. Remegve kihangosítottam. – Itt vagyok én! Itt vagyok… - a srác hangja fuldoklóvá vált, végül néma csend. Mi a fene? Ránéztem a képernyőre. Még mindig vonalban vagyok. Ekkor lépések hangja és valaki felemelte a telefont magához. Berrievel lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy ki fog beleszólni.

-          Halló? – szólaltam meg. – Ki maga? – ám ő válasz helyett szétkapcsolt. Nem sok hiányzott, hogy szívrohamot kapjak. Ekkor megéreztem Berrie szorítását a vállamon.

-          Gyere. Zayn majd tudja, mit kell tennünk. – esküszöm, kezdem megkedvelni a csajt. Nem sokan lennének képesek ilyen higgadtak lenni ilyen helyzetben.

*Harry: - A fene. Én tudom kicsoda Mr. Anonim. Niall nem lesz elragadtatva... 

Mr. Anonim szemszöge:

-          Na hogy ment? – szóltam bele a telefonba, miközben kíváncsian tanulmányoztam az előttem ülő kikötözött eszméletlen fiút. A vér, ami a felszakadt szemöldökéből jött már rászáradt.

-          Rosszul. – lihegte az a barom Michael. Fogalmam sincs, hogy minek alkalmaztam. Egy hatalmas ökör. Annyi az előnye, hogy annyira ostoba, hogy a végletekig lojális marad.

-          Ezt, hogy érted? – sziszegtem bele vészjóslóan. Szinte láttam, hogy remegve nyel egyet ez a két méter húszas marha.

-          Főnök, mi mindent úgy csináltunk, ahogyan mondtad! Ott hagytuk a lányt eszméletlenül és meggyújtottuk a kupacot. A tűz villámgyorsan terjedt tovább… Meg kellett volna halnia…

-          És mégis mi történt? Jött egy földönkívüli és elrabolta? – előttem a göndörke feje megmozdult. Kezdett magához térni. Nagyon jó. Ideje egy kicsit elbeszélgetnünk.

-          Pont mire kirohantunk megjelent vagy öt rendőrautó. És az a rendőrnő…

-          Hannah.

-          Igen, nos, berohant. Két perc múlva meg már hozta vissza Melaniet. Azonnal kórházba vitték.

-          Nagyon remélem, hogy követtétek. – mondtam fenyegető hangsúllyal. Göndörke hunyorogva felemelte a fejét. Oldalra köpött egyet. Hát igen. Nem bántak vele kesztyűs kézzel.

-          Igen. Így tudtuk meg, hogy nem történt komolyabb baja, csak egy kis agyrázkódás.

-          A baba? – szorítottam össze a számat.

-          Megvan. – mondta ki félve Michael.

-          Nagyszerű. – morogtam.

-          Most mit csináljunk főnök?

-          Maradtok, amíg nem szólok. – csaptam le a telefont. Másfél év. Azóta tervezem a visszavágót, de ez a ribanc Melanie közbezavart. Mindent összekuszált. Így kénytelen vagyok őt valahogy kivonni a képletből. De szívósabb a csaj, mint gondoltam. Még Cintiát is ki tudta játszani. Göndörke tekintete tisztulni látszott, majd a tágra nyílt pupillákból tudhattam, hogy felismert.

-          Szervusz Styles. – léptem közelebb vigyorogva. – Nosztalgiázni támadt kedvem. Velem tartasz?        

*Mel: - Azt mondod, hogy nyugodjak le? MOND MÉG EGYSZER HA MERED!

Melanie szemszöge:

Olyan kellemes meleg van. És minden olyan puha. Rég éreztem magam ennyire kipihentnek. Hunyorogva kinyitottam a szememet, ami nagy művelet volt tekintve, hogy mennyire aludtam volna még. Kellett egy párat pislognom, mire rájöttem, hogy egy totál ismeretlen helyen vagyok. Csak egyedül az nyugtatott meg hirtelenjében, hogy Zayn borostás arca a kezemen nyugszott. Szuszog a kis drága. De még hogy… Egy hatalmas fehér vaságyban feküdtem és a kezemben nagy bánatomra infúziós tű volt. Gyűlölöm. Nagyon. A szobában csak az én ágyam volt, valamint egy kanapé, egy asztal, komód mellettem és velem szemben egy tévé. Kihúztam az ép kezemet Zayn arca alól, aki így felriadt.

-          Mel! – sóhajtott fel megkönnyebbülten. Mire szólhattam volna bármit is Zayn kirohant és kerített egy orvost. Nem telt bele másfél perc és már vizsgált is a doki.

-          Ezt szerencsésen megúszta. – jegyezte meg a doki a vizsgálat végén és mélyen a szemembe nézett. – Sokkal rosszabbul is járhatott volna.

-          A baba hogy van? – félve tettem fel a kérdést, majd Zaynre sandítottam, aki nem vágott meglepett arcot. Valószínűleg már tud a dologról. De honnan? És Niall is tud?

-          Remekül. – mosolygott a doki. – De most kímélnie kell magát a pici érdekében is. Remélem, apuka vigyáz rá! – veregette meg Zayn vállát, aki gyorsan szabadkozni kezdett.

-          Az apa nem én vagyok. Én csak a keresztapuka.

-          Nos, akkor is vigyázzon rá. – azzal kisietett. Bambán néztem rá.

-          Keresztapa?

-          Mi? Nem én leszek az? – sértődött meg. – Ez a minimum! – bár értettem, hogy csak poénkodik, mégis dühös lettem.

-          Zayn én még azt sem tudom, hogy akarom-e ezt a babát! – könyököltem fel, mire Zayn igencsak elképedt.

-          Tessék?

-          Jól hallottad. Senkinek sem beszéltem róla. Senkinek, még Niallnek sem. – emeltem fel a hangom. – Csak Berrie tudott róla. Elpofázta nektek?

-          Nyugodj le! – próbált lehiggasztani, de teljesen kiakadtam. – Én Nialltől tudom.

-          Niall honnan tudja? – tettem fel a kérdést, de Zayn csak megvonta a vállát. Vagy tényleg nem tudja, vagy tudja, csak meg akar kímélni. De hirtelen elment a kedvem ettől az egész témától. – Egyáltalán hol van Niall? – Zayn lehorgasztotta a fejét, mire rájöttem, hogy lehet, hogy gond van. – Zayn!

-          Nincs semmi baja, nyugi. – igyekezett gyorsan lecsillapítani, amikor látta, hogy megijedek. – Csak egyszerűen nem akar bejönni.

-          Tessék? – azt hittem rosszul hallok. – Nem akar bejönni? Egyáltalán, hogy kerülök ide? – eszméltem fel.

-          Melanie, figyelj most egy kicsit rám, de ne kapd fel a vizet, jó? – fogta meg a kezemet és letérdelt az ágy mellé, hogy egy szinten legyünk. – Niall azért nem akar bejönni, mert valahonnan, én sem tudom, hogy honnan, de tudja, hogy kisbabát vársz tőle. Viszont az nagyon rosszul esett neki, hogy nem voltál hajlandó ezt megosztani, hanem még neki is estél. Azt mondta, hogy teljesen összekavarodtál valószínűleg, így most hagy téged.

-          Mi van? – nem értettem ennek az egésznek a logikáját.

-          Azt mondta, hogy szeretné, ha végre eldöntenéd, mit akarsz. Hogy mit tervezel a babával, és mit tervezel a közös jövőtökkel. Azt is mondta, hogy csak akkor jön vissza, ha végre határoztál, addig nem. Niall-mentességet kaptál.

-          Niall-mentesség? – képedtem el teljesen. Nekem most már pont arra lenne szükségem, hogy mellettem legyen.

-          Amikor rosszul voltál, végig itt volt melletted és vigyázott rád. Nem hagyott egyedül, de amint jobban lettél megkért, hogy vigyázzak rád. Egy perce sem hagyhatlak egyedül így befőttes üvegbe kell pisilnem. – tette hozzá komoly arccal, de a csibészes mosolyból, amit próbált elrejteni rájöttem, hogy csak viccel.

-          De most szükségem lenne rá. – suttogtam nagyot nyelve. Nem is olyan régen még menekültem előle, de most nagyon szeretném, ha ő fogná a kezemet.

-          Akkor döntsd el, mit akarsz, kislány. – adott egy puszit a kezemre az én kis arab hercegem. Eszembe jutott, amit Harry mondott. Hogy Niallnek joga van a gyerekről dönteni. Harry…

-          Istenem, Harry! – jutott eszembe a nyaralóban történtek. Zayn komor arccal elnézett mellőlem. Ha azt hittem, hogy most kaptam rossz híreket, akkor tévedtem. A java még hátra van. – Mi van vele?

-          Nem tudjuk. Ő nem volt bent a házban. Eltűnt Mel! – eltűnt. Mondtam, hogy ne menjünk be abba a kibaszott házba.

---------------------

Wow... Kicsit durvábbra sikerült, mint akartam, de remélem azért izgalmasnak találjátok:D És így ünnepélyesen jelentem be, hogy már csak pár rész van hátra, utána bezár a bazár:(

Na de hol a kommentem?:D

Csók, puszi, Nety voltam♥

*Harry: - Hol van Nety kommentje? Átmegyek agresszívba! SHIT. Nem megy ez nekem. 

Én csak cuki lehetek.

Következő rész tartalmából: 

-          Ezt te nem értheted. – kezdtem el csendesen sírni. Zayn csak aggódva figyelt, miközben leguggolt mellém. – Én nem akarom ezt a babát…

-          Mégis te magad mesélted, amikor bántottak az volt az első, hogy próbáltad védeni a hasad környékét. Valahol belül te is tudod, hogy ragaszkodsz hozzá. – a hangja nagyon lágyan szólt. Kezdem úgy érezni, hogy az egyedüli embert, akit tényleg érdekel a sorsom az Zayn.

-          De ha megtartom a babát, akkor Niallt vesztem el. – suttogtam. – És azt nem akarom…