Én veled, Te vele, Ő velem...

Mr. Malik. A Bond az olyan… átlagos.

Két legelszántabb olvasóm annyira rágcsálta a fülemet, meg én is olyan jó kedvemben vagyok, mivel jól sikerültek a vizsgák, hogy megszántalak titeket és két nappal előbb felkerül a friss husi:D Igaz nem olyan hosszú, mint amilyen lett volna vasárnap, de hát van na:D

A mai részben vajon Niall és Mel megtudja oldani a köztük felmerülő problémákat? Ha kémfilmben lennénk, ki lenne a tökéletes titkos ügynök? Lou, Liam vagy Zayn? 

A válasz ma kiderül;)

Tudom, hogy már unjátok, de én IMÁDOM látni a kommenteket, pipákat meg úgy mindent, ami a ti reagálásaitokkal kapcsoltatos♥

Jó olvasást mindenkinek♥

Előző rész tartalmából:

-          Csak akkor, ha megbízol bennem. – Niall finoman közelebb húzott.

Megbízok, rendben? – adott egy finom puszit a számra.

---------------------

-          Paul… - szóltam utána. A maci kénytelen kelletlen megfordult. – Mi ez az egész?

-          Semmi.

-          És az SMS? Azt írtad, hogy Niall bajban van. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, hogy sosem teketóriázol, ha a fiúkat bajban érzed. Valaki bántani akarja őket?

-          Igen. – préselte ki magából az információt.

----------------------

Tudod mit Harry? – szomorúan felálltam. – Én most elmegyek mellőletek. Nem kell naponta engem nézned, és idegeskedned. A problémák nem fognak megszűnni. – közelebb léptem hozzá. Már ő is felállt. – De ha egy nap, azt veszed észre, hogy Cintia összetörte a szívedet és kicsúszott a talaj a lábad alól, akkor keress meg. Nem fogok semmit sem mondani, csak megölellek. Mert nem tudlak utálni, csak sajnálni. – azzal otthagytam. 

----------------------

-          Mit csináljak? – szipogva néztem fel rá.

-          Először is fürödj meg. Hozd rendbe magad, utána elmegyünk Niallhoz. Rendben?

-          Mi lesz, ha meg sem hallgat?

-          Meg fog. Már annyira szomorú, hogy attól boldog lesz, ha csak meglát. Higgy nekem. 

-------------------------

*Niall: - Jaj, Mel... Még elpirulok...

-          Te remegsz! – vette észre Zayn, mikor beléptünk Niall ajtaján. Egyébként, nem tudom, hogy meséltem-e már, de minden fiúnak van a másikéhoz bejárati kulcsa, hiszen annyit jönnek-mennek egymáshoz és így egyszerűbb. Akkor van szívroham, ha valamelyik srác elhagyja a kulcscsomóját. Ugyanis olyankor le kell cserélni az összes zárat, hiszen ki tudja, lehet, hogy egy örült rajongónál van.

-          Mit mondjak neki? – rég voltam ennyire ideges.

-          Először is nyugodj meg. – ölelt át szorosan. – Másodszor, meg ne parázz. Majd jönni fognak maguktól a szavak. De ne legyél hisztis picsa! – figyelmeztetett.

-          Oké. – bólintottam. Niall sehol sem volt. Felmentünk a hálószobájába. Ott találtunk rá. Egy szál alsógatyában feküdt egy gitárral a kezében. Kis kócos volt.

-          Niall, hoztam valakit. – lökött be Zayn, és becsukta mögöttem az ajtót. Én nagyot nyeltem. Niall meglepve, felállt miközben zavartan megvakarta a karját.

-          Hát te? – kérdezte meg.

-          Én. – nagy levegőt mentem. Azt sem tudtam, hogy minek vagyok itt. Miért nem ölel át egyszerűen, azt mondva, hogy nincs semmi baj?

-          Nem nyitottál ajtót. Már azt hittem hülyeséget csináltál. – mondta csendesen. Ekkor vettem észre, hogy milyen elgyötört az arca. Mint aki már napok óta nem aludt.

-          Szükségem volt egyedül lenni. – motyogtam.

-          Most te hagytál engem ott, anélkül, hogy befejezhettem volna egy mondatot. Sőt én még el se kezdhettem.

-          Láttam a tekinteted. Nem volt szükségem arra, hogy te is lecsesszél, mint Lou vagy Liam. 

-          De én nem Lou vagy Liam vagyok! Hanem a pasid! – csattant fel.

-          Tényleg? Még az vagy? – fojtottam vissza a levegőmet.

-          Nem tudom. Az a kemény négy óra, amíg hivatalosan is jártunk, és aminek a felét alvással töltöttük el, nem sokat segít ebben.

-          Sajnálom Niall…

-          Megtörtént? – kérdezte komolyan.

-          Tessék? Most ezt tényleg komolyan kérdezed? – hüledeztem.

-          Igen. Komolyan kérdezem. Mit kerestél Harrynél?

-          Be akartam neki olvasni. Pofán is vágtam. Csók nem volt. – mondtam határozottan.

-          Biztos? – lépett közelebb.

-          Igen. Niall még Zayn is hisz nekem. – suttogtam, és kibuggyant egy könnycsepp. Már megint bőgök. De nem szexin, mint egy ártatlan kiscica, nem… Úgy sírok, mint egy túletetett duci óvodás, akinek elvették a csokiját. Niall szótlanul megpuszilt ott, ahol legördült a könnycseppem. Finoman elkezdett csókolgatni. Apró, pici csókokkal. Annyira jól esett végre. Belesimultam az erős karjai közé. Szorosan átölelt. Jó volt végre, hogy csak ő meg én. Együtt.

-          Szeretnél huncutkodni? – haraptam az ajkamba, mikor hátrébb húzódtam egy kicsit, hogy bele tudjak nézni a szemébe.

-          Öhm… Igazából erre várok már napok óta, csak… - habozott, hogy kimondja-e ami az eszébe jutott. Lemerevedtem. Vajon mi történt?

-          Csak nem megjött? – próbáltam egy kicsit oldani a hangulatot, de nem jött össze. Mit fog mondani?

-          Nem, dehogyis… - nevetett fel. – Csak most jöttem rá, hogy milyen éhes vagyok. Nem ehetnénk előtte?

*Lou: - Betörtem egy házba és még torták is loptam. Ez van akkor, ha az ember cool. 

Valami csattant. Felriadtam. Maga mellé néztem, de nem Niall volt az. Halál nyugodtan horkolt tovább. Elvileg tele van biztonsági őrökkel a lakás. Lehet, hogy ők voltak azok. De valami mélyen belül nem hagy nyugodni. Megráztam Niallt.

-          Niall! – szólongattam halkan. A srác nem ébredt fel. – Niall! – ráztam meg erősebben. Erre már elkezdett mocorogni.

-          Nem adom a nyuszimat. Menj innen Lou… - motyogta. Elmosolyogtam magam. Milyen lüke álmot álmodhat? Megint csattant valami. De most már hangosabban. Muszáj megnéznem. Kidugtam a lábaimat a takaró alól. Jéghideg a padló. Szívem szerint bebújnék most az ágy alá… De nem lehet. Ha már az én hősöm átalussza a bajt, valakinek ébren kell lennie. Nem hiszem el, hogy Niall képtelen volt egy szőnyeget lerakni ide. Ebből is látszik, hogy a pasik érzéke nulla, ha be kell rendezni egy szobát. Te jó ég… hogy nyikorog a padló. Nem kellett volna bevágnom azt a rántottát. Meg azt a pizzát. Meg a sült krumplit. Meg a tábla csokit. Jól van, na. Niall éhes volt és olyan jóízűen evett, hogy megkívántam. Meg Niall folyamatosan etetett. Utálja, ha nem eszek mellette. Az biztos, ha elvesz feleségül akkor jó kövér felesége leszek. Most is egész nap tévéztünk, meg ettünk. Zayn már itt sem volt, mire kimentünk a szobából. A biztonsági őrök meg kint voltak. Mienk volt az egész nap. Paulnak üldözési mániája van ezért az összes projectet egy időre lemondta. Azt mondta, hogy fontosabb a fiúk biztonsága. És igaza is van. Legalább Niall többet lesz mellettem HÖHÖ. Kiléptem a szobából. Teljesen sötét volt. De még az utcai lámpa sem világított be a lakásba. Itt valahol van egy lépcső… Ekkor valaki rám ugrott. Sikítani sem tudtam olyan gyorsan történt minden. A támadómmal együtt legurultunk a lépcsőn. Mi van ha kés van nála? Atyaég.

-          Ki a fene vagy te? – ült rá a fejemre a támadóm. Nagyon ismerős volt a hangja. – Ha megmozdulsz, van nálam egy WC pumpa. És nem félek használni.

-          Lou. – nyögtem ki, mire a támadóm elhalkult. – Lou szállj le rólam! – nyöszörögtem. Valaki villanyt kapcsolt. Lou lepattant én meg kissé nyúzottan felültem. Liam állt a villanykapcsoló mellett.

-          Mi a rákért csoszogsz ki az éjszaka közepén Niall szobájából? – vont kérdőre Lou.

-          Ember eszednél vagy? – lestem nagyot. – Ti mit kerestek itt? Hajnali nem tudom hány óra van.

-          Valakit láttunk bejönni. – magyarázta Liam. – Bemászott a kerítésen. Mi utána osontunk.

-          Miért nem szóltatok Paulnak, vagy a rendőrségnek? – értetlenkedtem. Ezek se fognak tudni bankot rabolni, az is biztos…

-          Paul úton van ide és… - Liam nem folytatta a mondatot. Kitaláltam előre.

-          És azt mondta, hogy maradjatok a kocsiban, mi? Ökrök. – álltam fel. – Most valószínűleg elijesztettétek a betörőt.

-          Nem kellett volna kikúsznod Niall szobájából! – sértődött meg Lou. – Amúgy is mit keresel itt?

-          Ja, miért nem Harrynél vagy? – kérdezte meg Liam.

-          Nincs semmi közöttünk Harryvel. - válaszoltam nyugodtan. – Hazudott. Zayn és Niall hisz nekem.   És Liam! – fordultam a fiú felé. – Valamelyik nap pont te szidtad le őt, hogy mennyire megváltozott. Szerintem még mindig gáz van vele, és ezt te is tudod. – Liam nem válaszolt, csak elnézett mellettem.

-          Tudjátok, hogy igazam van. Fiúk, ugyan már… Sosem bántanám meg Niallt. – könyörgően néztem Loura, mert tudtam, hogy azt nem bírja.

-          Két napja itt szenved. – nézett rám bocsánatkérő fejjel. – Niallt a legrosszabb sírni látni.

-          Tudom. – bizonygattam. – És ha rajtam múlik sosem fog sírni. De segítenetek kell. Cintia összevissza kamuzik Harrynek rólam. És ez Harrynek is nagyon fog fájni nemsokára, hiszen rájön, hogy őt átverték.

-          Hogyan tudnánk mi segíteni?  - kérdezte meg Liam.

-          Segítenetek kell lebuktatni Cintiát. Kérlek titeket!

-          Rendben. – bólintottak. Ez tök könnyű volt. Ekkor robogott be Paul. Na ez már nem lesz könnyű menet.

*Liam: - Mondanám, hogy azért kapod ezt, mert rossz voltál, de igazából azért kapod, mert tetszik... 

*perverz vigyor.

*Zayn: - Valahogy sosem gondoltam volna, hogy egyszer lesz egy ilyen pillanat az életemben. 

-          Fázom. – nyöszörgött Liam.

-          Pisilnem kell. – felelte dideregve Lou.

-          Kussoljatok már! – szóltam rájuk halkan. Ez a két hülye képes és lebuktat.

-          Tönkre ment a hajam. – sóhajtott fel Zayn. Na jó, mindegyik lebuktat.

-          Most komolyan ez a legnagyobb problémád? – fordult feléje Liam. – Még a lábamat se látom, nemhogy a hajadat.

-          De nekem mindig dögösnek kell lennem. – üvöltött fel ez a baromarcú arab herceg.

-          Ne! – csaptam rá.

-          Tessék? – suttogta hangosan Lou. – Nem hallak, túl sötét van! – Hova kerültem? Itt guggolunk Cintia kerítésénél. Lou valahogy kiderítette, hogy senki sincs itthon, mivel Cintia elkísérte a gyerekeivel a férjét valami üzleti útra, így üresen áll a ház. Sikerült a fiúkat meggyőznöm arról, hogy Cintia valamit nagyon bekamuzik. Zaynnek támadt az a zseniális ötlete, hogy törjünk be a házukba hátha van valami bizonyíték. Nem is tudom, hogy mehettem ebbe bele. Nekem most ott kéne Niall mellett ücsörögnöm és simogatni a haját. Paul gyakorlatilag kidobott, a fiúkat meg kis híján kinyírta. Sehol sem találták a behatolót, valószínűleg elmenekült, amikor meghallotta  a hangunkat. Niall persze tovább hortyogott. Én mérgesen elmentem Zaynhez, aki éppen megpróbálta bekapcsolni a mosógépét…

*Zayn: - Ez van. Ma az egyik lány dob ki, holnap a másik. 

*Harry: Chh. Lúzer:D

Előző hajnalban:

-          Szia. – ültem le dühösen a csempére.

-          Cső. – folytatta tovább a töketlenkedését.

-          Meg sem kérdezed, hogy miért vagyok itt, amikor Niall mellett kéne lennem?

-          Mert Niall horkol. Tudom, én se tudok tőle aludni. – halál nyugodtan folytatta a matatást.

-          Te most komolyan ilyen köcsög vagy? – duzzogtam. Zayn lazán hozzám vágott egy alsógatyát.

-          Kuss, asszony.

-          Zayn. Hajnal van. Mi a fenének mosol ruhát? – fúj, ez a gatya használt…

-          Mostanában nem jól alszom. – vont vállat. – És ez a szar sem megy. – csapott rá. Nagyot sóhajtva felálltam és mellé léptem.

-          Nem tudod, hogyan működik a mosógéped?

-          Mindig Perrie mosott. – válaszolt csendesen. – Imádta megcsinálni a házimunkákat. – ekkor néztem rá igazából a mindig bolond arab hercegre. Nem nézett a szemembe, csak a kezével játszott.

-          Zayn. – böktem meg halkan. A srác felnézett. Hirtelen nem kaptam levegőt a nézésétől, mert annyira kegyetlenül szomorú volt. Esküszöm, hogy fekete volt a szeme. Gyönyörű fekete.

-          Pár órája jelentette be Perrie, hogy bepasizott. És olyan boldogan mosolygott.

-          Mosolyogjon csak. – sziszegtem mérgesen. Én azt a csajt nem tudtam elképzelni kedvesen. Nagyon nem szimpatikus. Hogy lehet egy ilyen bolond srácot megbántani?

-          De nem érted Melanie? – emelte fel ingerülten a hangját. – Azt a mosolyt nem én okozom!

-          Zayn. Perrie elment. Itt hagyott egy hülyeség miatt. Neked is tovább kell lépned. Mi van Berrievel?

-          Berrie… - horkantott fel gúnyosan. Ezt nem tudtam mire vélni.

-          Most mi van veletek? Múltkor még tök jól elvoltatok.

-          Látni sem akar…

-          Miért?

-          Ha tudnám… - vont vállat bánatosan miközben megsimította a frissen összevarrt szemöldökét.

-          Ajj, Zayn. – öleltem át a fiút szorosan, aki hálásan belepuszilt a nyakamba.

-          Na, mindegy. – bontakozott ki az ölelésemből. – Na, mi van Niallel?

-          Betörtek hozzá… - a fiúnak teljesen ijedté vált az arca…  

*Zayn: - Bond? Az ki a fene?:D Én a tökéletes fogsorommal hódítok...

Vissza a jelenbe:

Siess ember, siess! Izgatottan néztük, ahogy Zayn felfeszítette az egyik ablakot. Nem hiába mondják rá, hogy rossz fiú.

-          A véredben van. – jegyezte meg halkan Lou, mire számra kellett tennem a kezemet, hogy elfojtsam a kitörni készülő nevetést.

-          Kussolhatsz lady. A te hajcsatoddal nyitottam ki. – kacsintott rá Zayn, majd halkan feltolta az ablakot. Macskaszerűen bepattant, majd kinyújtotta a kezét.

-          Előbb a hölgy. – nézett Loura cinikusan.

-          Hahahaha. – fintorgott a répafiú. Zayn incselkedve kinyújtotta a nyelvét, majd felsegített. Nem is rossz.

-          Te sosem hordasz bugyit? – kérdezte Liam motyogva. Érdeklődve kinéztem.

-          Mert?

-          Láttam mindent élőadásban. – terült el egy perverz vigyor a fején. Szerencse, hogy ő nem látta, de nekem totál elvörösödött a fejem. Volt rajtam bugyi, csak tanga. És igen, egy lenge kis ruhában voltam. Egy nagyon drága, exkluzív lenge ruhában. Niall Horan barátnője nem járhat turi cuccokba.

-          Na, én jövök! – ugrott fel Lou, de azzal a lendülettel be is verte a fejét az ablakba és visszazúgott.

-          Halkan már! Te béna. – vihogott fel Zayn.

-          Au. – nyöszörgött a pórul járt fiú.

-          Liam, segíts már neki! – szóltam rá a másik srácra, aki már térden állva nevetett.

-          Hát gratulálok gyerekek. – szólaltam meg mérgesen. – Ti buktatok le minket. – totál ideges voltam. Már az is rossz érzés volt, hogy olyan szomorúan hagytam ma ott Niallt. Szegénykém… Átjött hozzánk, mert kíváncsi volt, hogy hova tűntem. Amikor elmondtam neki, nagyon ideges lett Paulra. Én meg elzavartam. Nem mondhattam el neki, hogy nemsokára jön értem Zayn, mert kiötletezték a fiúkkal ezt az egész hülyeséget. Lebeszélne róla. Pedig ő érte teszem. Annyira szomorú volt a szeme. Ahogy kérlelt, hogy menjek vele. Állítólag összebalhézott valamin Harryvel. De azt már nem tudom, hogy min. Annyira rossz barátnő vagyok. Miközben a gondolatok sebesen cikáztak a fejemben a két jómadár átmászott az ablakon.

-          Gratulálok. – mosolyogtam gúnyosan.

-          Te inkább keresd meg a bugyidat! – markolt bele a fenekembe Lou, mire neki ugrottam ijedtemben a falnak. Bolond… Már másodszorra hoztak zavarba.

-          Na, gyerünk! – adta ki az utasítást Zayn, mire mindannyian néma kussban kezdtünk előre menni. De valami kopogott. Nagyon hangosan…

-          Mi kopog ennyire? – észlelte Lou is.

-          Hercegnő magas sarkúban tör be a lakásokba. – intett felém Zayn, hátra sem nézve. És tényleg… Totál ki ment a fejemből. Gyorsan lekaptam magamról és a kezemben hoztam tovább.

-          Mit keressünk? – kérdezte meg Liam, ahogy beérkeztünk a nappaliba.

-          Papírokat. Vagy képeket. Bármit, ami egy kicsit is fura. – felelte Zayn, majd megfogta a kezemet. – Ti itt lent, mi Melanieval a dolgozó szobába megyünk.

-          Kapcsolhatunk villanyt? – szólt gyorsan utána Lou.

-          Csak ha nagyon muszáj és minél kisebbet.

-          Te honnét ismered ilyen jól a járást? – vontam kérdőre az előttem trappoló fiút, aki úgy járkált, mintha a saját lakásában lenne.

-          Múltkor Harryért jöttem, és volt Cintiának egy kisbabája. Harry és Cintia épp vitatkoztak valamin a konyhában, mire a gyerek eszeveszetten elkezdett üvöltözni. Gondoltam tisztába rakom, de nem találtam a gyerek holmijait így bejártam az egész lakást. És kivételesen kurva jó a memóriám. – igen. Nem is Zayn Malik lenne, ha az egózás kimaradna bármelyik mondatából.

-          Te nézd át azt a szekrényt! – mutatott az egyik irattartó szekrényre, miközben felkapcsolta az íróasztalon lévő lámpát. Nagyot sóhajtva elkezdtem nézni a mappákat. Fogalmam sincs, hogy mit találhatunk. Elvégre csak nem tartja valaki otthon a titkos, mocskos szennyesét…  

-          Meglepődnél, hogy mennyien. – motyogta Zayn.

-          Tessék? – lepődtem meg.

-          Túl sokat beszélsz magadban. – közben bekapcsolta a gépet.

-          Bocs. – zártam le a témát. Itt csak csupa banki kivonatok vannak. Meg határozatok. Meg minden unalmas dolog.

-           Niall szokott szex közben fingani? – dugott be egy pendrivot a gép csatlakoztatójába.

-          Tessék? – nevettem fel. – Hülye vagy…

-          Tényleg, te még nem is szexeltél velem! – nézett rám huncutul.

-          Ja, mert ez egy dolog, amit már mindenki kipróbált csak én nem? – nyitottam ki egy másik dossziét.

-          Csak az ilyen csinos lányok, mint te.

-          Óh, most flörtikélsz velem?

-          Niall előbb lestoppolt. – kacsintott rám, majd visszafordult a géphez.

-          Mit csinálsz?

-          Lemásolom a gépen lévő adatokat erre a kis kék izére.

-          Pendrive?

-          Egy sima pendrivera nem férne rá minden. – nézett rám idióta fejjel.

-          Jól van, na… - morogtam, miközben becsuktam a szekrényt. Kinyitottam egy másikat. Pár percig csöndben voltunk, majd megkérdeztem. – Miért haragszik rád Berrie?

-          Igazából tényleg nem tudom. – vont vállat. – Ma is könyörögtem neki smsben meg minden, de sajnos fingom sincs, hol lakik. A telefont meg nem veszi fel. Olyan, mint te. Mindenki tudja, ha bajotok van, csak senki sem tudja, hogy mi. És a világért sem akarnátok megoldani, hanem inkább látványosan szenvedtek.

-          Nem is! – csattantam fel.

-          Akkor mit csináltál két napon keresztül a szobádban? – érdeklődött cinikus mosollyal.

-          Nem sajnáltattam magam. – ő közben végzett és épp a gépet kapcsolta ki. Baromi gyors ez a gyerek.

-          Akkor miért nem vetted fel a telefont Niallnek? – fordult vissza felém. Elnémultam… Nem válaszoltam, csak néztem azt a képet, ami a kezem ügyébe akadt. Zayn szótlanul felállt.

-          Ez fasza. – füttyentett elismerően. A képen Cintia meztelenül szerepelt egy fiatal sráccal. De az a srác nem Harry volt. De nagyon ismerős volt az arca. – Joe Jonas. Úgy látszik, őméltósága szereti a híres fiúkat.  – és tényleg a Jonas gyerek. Nem is értem, hogy nem ismertem fel azonnal. Pedig az öccse számomra nagy szerelmem. Mi van ebben a banyában, ami így megbabonázza a fiúkat?

-          Mindjárt hányok. – fintorogtam. Sosem szerettem a pornót. Számomra ez már közönséges.

-          Ezt valaki zsaroló szándékkal küldte el Cintiának. – emelt fel egy kis kártyát Zayn, ami kiesett a dossziéból. Pár sor írás volt rajta, az is kézzel.

Remélem, nem felejtetted el a kis egyezségünket!

-          Wow. – kommentáltam bőbeszédűen, mire Zayn újra megnézte a képet, majd elmosolyogta magát.

-          Végre sikerült valamit találnunk…

-          Mit? – értetlenkedtem. Nem vágtam, hogy mire gondol.

-          Látod azt a digitális ébresztő órát az ágy mellett, ami jó nagy betűkkel kiírja, hogy hányadika van és hogy hány óra?

-          Igen… - még mindig nem fogtam fel, hogy hova akar kilyukadni. Az órán hajnali kettő volt.

-          Mi a dátum Mel? – figyelmesen megnéztem. És alig kivehetően, de ki tudtam olvasni… Te jóságos ég.

-          Ez két napja történt. – nyugtázta elégedett mosollyal Zayn. Tátva maradt a szám. Ha Harry megtudja, hogy Cintiának van szeretője rajta kívül, akkor megtörik a belé vetett bizalma.

-          Azt mondja, hogy a rendőrségtől vannak itt és lebuktunk? – kiabálta hangosan Lou a földszintről. A fenébe… lebuktunk. Zayn villámgyorsan lekapcsolta a kisvillanyt és bedugta a papírdossziét a kompromittáló képpel a nadrágja hátuljába. Gyorsan kinyitotta az ablakot.

-          Gyere! – suttogta sürgetően. Most mi? Másszak ki a tetőre? Azt már nem. Prada ruhában vagyok. Inkább a halál, minthogy összekoszoljam.

-          Van fogalmad róla, hogy milyen sokba kerül ez a ruha? – vontam kérdőre. Zayn nagyon hülye fejjel nézett rám.

-          Ha most nem tolod ki a segged, garantálom, hogy kiváglak és akkor a gazok fognak nyomot hagyni rajta. Nyomás. – hirtelen fél kézzel felkapott és átemelt az ablakon. Meglepődtem az erejétől. Vajon a szexben is ilyen bravúros? A tetőn vagyok… és a föld jó mélyen van odalent. Ráadásul odalent minimum három rendőrautó parkolt. A francba. – Told már odébb a formás hátsódat, életem! – lökött odébb. Ennyit az úriemberről.

-          És most jön értünk egy helikopter, Mr. Bond? – kérdeztem érdeklődve, miközben becsukta az ablakot maga mögött. Ez a srác tuti, hogy besurranó volt, mielőtt híres lett. Vagy titkos ügynök. De az is lehet, hogy kém.

-          Mr. Malik. A Bond az olyan… átlagos. – javított ki.

-          Óh, bocs. – forgattam meg a szememet. Erősen megszorította a kezemet majd húzott maga után a tetőn.

-          Zayn! – suttogtam.

-          Ne most Mel! – folytatta az útját meg sem fordulva.

-          Zayn! – makacsoltam meg magam.

-          Mi van? – fordult hátra ingerülten.

-          A tető… Felsérti a lábam. Nem vehetem fel a magas sarkúmat? – néztem rá könyörögve.

-          Dehogynem Melanie. Kérlek, vedd fel a magas sarkúdat, amiben olyan ügyesen és HANGOSAN tudsz kopogni, hogy nem csak ránk hozod a rendőrséget, hanem még le is esel. Kérlek. Nagyon szeretném.

-          Jól van, na. – húztam be a nyakam. - Ez csak egy kérdés volt. – Zayn nagyot sóhajtva megállt. Szerencsére annyira beljebb álltunk, hogy nem láttak minket a rendőrök. Lehúzta a cipőjét és odaadta.

-          Ez mi? – néztem rá.

-          Vedd fel. Én kibírom. – nyújtotta türelmetlenül. Hálásan pislogva elfogadtam.

-          Köszönöm. – motyogtam.

-          Legközelebb, ha betörünk valahova, én leszek előtte a stylesod, értve vagyok?

-          Igen. – kuncogtam fel. Tovább indultunk. A tető szélére érkeztünk. Zayn megfogta a derekára erősített képet és maga elé tartotta.

-          Meg van, hogy jutunk le. – szólalt meg nyugisan. – De neked nem fog tetszeni. – értetlenkedve kinyújtottam a nyakamat. Egy medence volt közvetlenül a ház mellett.

-          Nem! – csattantam fel. – Nem. Nem! Soha!

-          Akkor várjuk meg, amíg elkapnak! Ügyes terv. – bólintott cinikusan Zayn.

-          Nem akarok leugrani. – szólaltam meg sírósan. – Mi lesz, ha…

-          Tönkre megy a ruhád? – kérdezte meg nyávogós hangon.

-          Nagyon vicces vagy! – dobbantottam mérgesen a lábammal.

-          Hülye! – csapott a fejéhez Zayn. – Gyorsan leugrunk, és villámgyorsan kiugrunk a medencéből, mert ki fognak rohanni a zsaruk a házból.

-          Zayn! – próbálkoztam be újra, de az arab megfogta a kezemet és magával rántott. Le a mélybe.

--------------------

Nekem bejön Zayn, mint titkos ügynök:D Na, kit mentsen meg először?:DD 

Csók, puszi Nety voltam XoXo 

Előzetes: 

-          Mindegy Melanie. – mosolyogta el magát, majd elengedett. Valami baja van.

-          Megint féltékeny vagy?

-          Mikor leszünk már úgy együtt, hogy nem Harry a téma, és nem érte csinálunk valamit, vagy ellene?

-          Niall ezt már megbeszéltük. – figyelmeztettem szelíden.

-          Tudom. – túrt frusztráltan a hajába. Nagyon szexis volt. – Az agyam már tudja, de a szívem még nem mindig érzi magát biztonságban. 

*Harry: Van cici, nincs cici. Hol a kommentem?♥