Én veled, Te vele, Ő velem...

Mindenkit egyesével. Módszeresen... 

Elég szemét voltam a múlt heti résznél és izgalmas jelenetnél hagytam abba. Vagy lehet, hogy csak nekem volt izgalmas? Remélem nem...

A lényeg, hogy a mostani rész egyre jobban hajaz egy bűnügyi krimire. Az események és a szálak bonyolódnak, szóval ha friss olvasó vagy semmi képpen se innen kezd el. 

A legjobb lenne az elejétől. A részek szorosan egymásra épülnek és még a lelkes olvasóimnak is vissza kell tekerniük az emlékezetükben:D 

A mai részben lesz lelkizés, izgatottság és egy egyre jobban dagadó hazugság. Ugyanakkor a társaság most szembesül vele, hogy az ellenfelet talán még sem olyan könnyű legyőzni. 

Nos, olvasásra fel;) 

Az előző részekben történt:

-          Megtörtént? – kérdezte komolyan.

-          Tessék? Most ezt tényleg komolyan kérdezed? – hüledeztem.

-          Igen. Komolyan kérdezem. Mit kerestél Harrynél?

-          Be akartam neki olvasni. Pofán is vágtam. Csók nem volt. – mondtam határozottan.

--------------------------------

 -          Tudom. – bizonygattam. – És ha rajtam múlik sosem fog sírni. De segítenetek kell. Cintia összevissza kamuzik Harrynek rólam. És ez Harrynek is nagyon fog fájni nemsokára, hiszen rájön, hogy őt átverték.

-          Hogyan tudnánk mi segíteni?  - kérdezte meg Liam.

-          Segítenetek kell lebuktatni Cintiát. Kérlek titeket!

--------------------------------

-          Berrie… - horkantott fel gúnyosan. Ezt nem tudtam mire vélni.

-          Most mi van veletek? Múltkor még tök jól elvoltatok.

-          Látni sem akar…

-          Miért?

-          Ha tudnám… - vont vállat bánatosan miközben megsimította a frissen összevarrt szemöldökét.

--------------------------------

 -          Ez két napja történt. – nyugtázta elégedett mosollyal Zayn. Tátva maradt a szám. Ha Harry megtudja, hogy Cintiának van szeretője rajta kívül, akkor megtörik a belé vetett bizalma.

Azt mondja, hogy a rendőrségtől vannak itt és lebuktunk? – kiabálta hangosan Lou a földszintről. A fenébe… lebuktunk.

----------------------------

-          Hülye! – csapott a fejéhez Zayn. – Gyorsan leugrunk, és villámgyorsan kiugrunk a medencéből, mert ki fognak rohanni a zsaruk a házból.

-          Zayn! – próbálkoztam be újra, de az arab megfogta a kezemet és magával rántott. Le a mélybe.

------------------------------- 

 

*Niall: - Titkos ügynök leszek. LOL. És hol  a kajám?

-          Hol voltatok? – kérdezte meg ötödszörre Niall. Kezdett ideges lenni.

-          Fürödtünk egyet egy bányatóban! – kacsintott Zayn. Niall bosszúsan fújtatott és végig nézett rajtam. Dideregve álltam ott a vizes ruhámban. Életemben nem futottam még ilyen gyorsan. És a víz kegyetlen hideg volt. Zayn gyakorlatilag kiemelt a medencéből. Megint csak fél kézzel. Gőzöm sincs mitől ilyen erős.

-          De persze rám nem volt időd. – nyelt egyet csalódottan Niall. Meg is értem. Ide rohantunk egyenesen, hisz Niall pár köpésre lakik Cintiától. Arról nem is beszélve, hogy a zsaruk villámgyorsan nyomunkat veszítették. Persze idő kérdése, hogy mikor derül ki a turpisság.

-          Niall… - szólaltam meg vacogva.

-          Várj. – szakított félbe és gyorsan rám terített egy törölközőt.

-          Én nem kapok? – biggyesztette le a száját Zayn.

-          Csak akkor, ha elmondod, hogy miért vizes a barátnőm. – Barátnő. Még mindig nagyot dobban a szívem, ha meghallom, hogy így hív. Zayn szótlanul előhúzta a dossziét. Meglepve láttam, hogy az nem lett vizes. Niall morcosan elvette és megnézte a tartalmát.

-          Na, jó, gyorsan elmondom a tényeket. – lépett közelebb hozzá Zayn. – Pillanatok alatt kiderítik, hogy ott voltunk, így minket most elvisznek majd kihallgatni, de neked lesz egy feladatod.

-          Hihetetlen, hogy belerángattátok ebbe Melaniet! – csattant fel mérgesen Niall. – Így sem hisz neki senki, és most belekeveritek egy ilyen szituba.

-          Majd később dühönghetsz. Látod a dátumot? Két nappal ezelőtti. Nos. Felhívod Joet és kikérdezed. Ha vonakodik, bedobhatod, hogy biztos nem tenne jót a karrierjének, ha ez kipattanna, főleg, hogy jönnek visszafelé a közéletbe a Jonas fiúk.

-          Zsaroljam meg? – lesett egyet Niall.

-          Ezt most súgták, vagy magadtól jutott eszedbe Columbo? – nézett rá idiótán Zayn.

-          Nem akarom ezt… - nyögött fel zavartan Niall.

-          Melanie nevéről van szó. Tisztázni kell. Továbbá Harry is meg van tévesztve. A barátnődről meg a testvéredről van szó.

-          Okés. – egyezett bele kedvetlenül a szöszi. – Utána?

-          Meg van még az a kép, amit Mel fotózott róla meg Harryről?

-          Igen. – kapott a zsebéhez.

-          Na, azt a fotót szintén kinyomtatod és az egész köteget lemásolod még egy példányban. És legyen meg az egész digitálisan is, amit rámásolsz egy adathordozóra. Az adathordozót utána jól dugd el egy olyan helyre, amit csak te ismersz.

-          Zayn nem bonyolítjuk ezt egy kicsit túl? – kérdezte feszengve Niall.

-          Hallgass. Később lehet, hogy pont ez ment meg minket. Tessék. – nyomta Niall kezébe azt a kis izét, amire Cintia gépének az adatait mentette.

-          Mit csináljak vele?

-          Átnézed. Cintia gépén volt rajta. Keresel valamit. Valamit, ami gázos lehet. Utalás szeretőnek, vagy további fotók. Mindent kinyomtatsz két példányban, és az adathordozóra is ráteszed. Az eredeti képeket elrakod szintén egy biztonságos helyre, de ne ugyanarra, mint az adathordozót.

-          Jó, nem vagyok hülye. – sértődött meg Niall.

-          De Niall. – tette a vállára a kezét. – Az vagy.

-          Kapd be.

-          Majd Mel! – kacsintott egyet.

-          Hé! – mordult fel a szöszi. Halványan elmosolyodtam. Nem éreztem jól magam. Nem tett jót, hogy ilyen hidegben futottam nedves ruhában. Egy kád forró vízre és Niall erős karjaira vágytam.

-          A másolatot odaadod Paulnak és úgy csinálsz, mintha az lenne az egyetlen példány. – folytatta Zayn. – Fontos, hogy most meggyőző legyél Joeval is, meg Paullal is.

-          Ennyi?

-          Röviden. Muszáj még találnunk valamit… - túrt bele a hajába Zayn. Niall kíváncsian rám nézett.

-          Nagyon csöndes vagy… - lépett közelebb hozzám. Az arab fiú kihátrált a konyhából és bement a fürdőbe. – Minden oké? – vizslatta a nagy komoly szemeivel az enyémeket Niall.

-          Nem érzem magam valami fényesen. – motyogtam. Niall aggódva rátette a homlokomra a kezét. Ah, de hideg.

-          Mel… Szerintem, te belázasodtál… - ijedt meg.

-          Nincs semmi baj, csak most szívesebben lennék veled, mint máshol. – sóhajtva belesimultam a karjai közé. Szótlanul szorított magához és lágyan belecsókolt a nyakamba. Jó érzés volt.

-          Úgy megszöknék veled valahova… - suttogta bele a nyakamba.

-          Ha vége lesz ennek az egész rémálomnak, menjünk el valahova. – toltam egy kicsit távolabb, hogy a szemébe tudjak nézni. Ő lesütötte a szemét. – Mi a baj?

-          Semmi csak… - nyelt egyet. Gondolkozott, hogy kimondja.

-          Igen?

-          Mindegy Melanie. – mosolyogta el magát, majd elengedett. Valami baja van.

-          Megint féltékeny vagy?

-          Mikor leszünk már úgy együtt, hogy nem Harry a téma, és nem érte csinálunk valamit, vagy ellene?

-          Niall ezt már megbeszéltük. – figyelmeztettem szelíden.

-          Tudom. – túrt frusztráltan a hajába. Nagyon szexis volt. – Az agyam már tudja, de a szívem még nem mindig érzi magát biztonságban.

-          Be fogom bizonyítani, oké? – emelkedtem lábujjhegyre és megcsókoltam. Ekkor kopogtattak. Niall villámgyorsan bedobta a Zayntől kapott cuccokat az egyik ott heverő lábosba.

-          Értünk jöttek. – jegyezte meg a fürdőből kilépve Zayn.

-          Te megborotválkoztál? – észleltem meglepődve.

-          Bocsi nem akartam nézi, ahogy dugtok. – vont vállat. – Niall, nyiss ajtót!   

*Harry: - Szeretnék hinni neked Melanie. Mi lenne, ha ezt a dolgot az ágyamban beszélnénk meg ruhák nélkül?

-          Utoljára kérdezem. Miért törtek be Mr. Lanne lakásába? – hajolt fölénk Hannah, a rendőrlány. Kezdett dühös lenni. Persze a csuda szép keblei így is magára vonták a fiúk figyelmét.

-          Már válaszoltam. – szólalt meg flegmán Zayn. A többiek és én is néma kussban ültünk. Harry és Paul, ha tekintetükkel ölni tudnának, akkor most brutálisan lemészároltak volna engem. Harry olyan sötét tekintettel mért végig engem, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy vámpír és ma én leszek a vacsorája.

-          Mert Melanienak megjött? – csattant fel Hannah. Komolyan Zayn… Már elhittem, hogy egy profi titkos ügynök veszett el benne, de, hogy ilyen gagyi kifogással állt elő, azt nem tudtam megemészteni. – Mr. Malik, maga tényleg ilyen bolondnak néz engem? – húzta fel a szemöldökét. Zayn arcán elterült egy perverz vigyor.

-          Tisztára, mintha szerepjátékban lennénk, nem? A szexi rosszfiú és a dühös hosszúcombú rendőrcsaj… Mindjárt jön a bilincs… – nézett a fiúkra röhögve, majd szemtelenül visszanézett Hannahra. – Jól áll az egyenruha kicsi szívem.

-          Még egy ilyen beszólás kicsi szívem, és a mai nap hátralévő részét a sitten fogod tölteni olyan csúnya bácsikkal, akik egész nap az ilyen kisfiúkra várnak odabent, hogy végre kedvükre reszelgessenek! – oltotta vissza, meglehetősen profi módon Hannah. Harry elröhögte magát. Na… tud ez még nevetni? – Utoljára kérdeztem. Mit kerestek Mr. Lanne lakásán?

-          Csak Harryt akartuk bosszantani. – sóhajtott egy nagyot Lou. - Mostanában sokat szekálta Melaniet, és gondoltunk visszavágunk egy ilyennel.

-          Állj! – szólt közbe Harry. – Pár napja még ti estetek neki Melnek! – széttárt kezekkel felállt. – Emberek, halló! Meg akarta csalni velem Niallt! Niallt, értitek? Meg is csókolt!

-          Ez csak a te fejedben létezik, bro! – csattant fel unottan Zayn.

-          Nem kell mondanod Zayn… - mosolyogta el magát gúnyosan a kisfürtös. – Végülis, te abszolút korrekt tanú vagy. Hiszen véletlenül sem vagy elfogult Melanieval, igaz? – kacsintott egyet.

-          Mire célozgatsz? – nézett csúnyán Zayn. Nekem elegem volt. Csak haza akartam menni, aludni.

-          Igen, Mr. Styles… hogy érti ezt? – húzta össze a szemöldökét Hannah.

-          Zayn és Melanie flörtjéről cikkeznek az újságcikkek is már egy ideje. – vágta zsebre a kezét és úgy gesztikulált, mintha ő lenne Chuck Bass. - Csók a bárpulton, pucéran rohangálnak a parton és…

-          Haver, azon tudod, hogy mi is ott voltunk! – vágott közbe Liam.

-          Ugyan már srácok! – nézett a fiúkra Harry. – Niall nem is tetszett neki addig, ameddig nem tudta, hogy hogyan érez iránta Niall! Addig belém volt szerelmes és Zaynnel kavart!

-          Nem kavartunk. – tette keresztbe a kezét morcosan Zayn.

-          Az excsajod mégis miatta lépett le és most mással van. – vágott vissza Harry, mire Zayn arcán tisztán látszódott, hogy most megbántódott. Harry a rendőrlány felé fordult. – Hannah, nézze… Lehet, hogy most nem vagyok korrekt, de csak a barátaimat védem. Ez a… - gondolkodott, hogy hogyan hívjon engem. Már mindenféle negatív jelző átfutott a kis fürtös fejében, mire kinyögte. – nőszemély, csak a bajt hozza rájuk. Lemerném fogadni, hogy ő az, akit keresünk. Aki beszivárgott közénk és direkt kiprovokálja, hogy egymással összevesszünk. Előadja a jó kislányt rendezett családi háttérrel, pedig az anyja még egy elvonóra sem akar elmenni…

-          Most már vegyél vissza. – álltam fel csendesen. Nagyon nem voltam jól. Tényleg beteg lehetek. – Azt hitetsz el másokkal, amit akarsz. Magadnak is bemesélheted. Nem érdekel, hogy milyen mocsokságokat hordasz össze rólam. Ha akarod, elérheted Niallnél, hogy szakítson velem. Igaz, összetörne a szívem, de ha akarod, akkor hajrá. De az anyámat… - léptem közelebb hozzá kimérten. Gúnyos vigyor terült el az arcán. Legszívesebben képen töröltem volna, de tudtam, hogy azzal csak azt bizonyítanám be, amit eddig állított rólam. Inkább összeszorítottam a számat és visszatartottam a könnyeimet. – az anyámat Harry soha a büdös életben ne merd a szádra venni. Fogalmad sincs, hogy miért iszik. Az apám meghalt másokért, amikor kisebb voltam. Ott volt neki a kibaszott családja, de ő elment más családokat megmenteni… és nem jött vissza. – már nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Harry arca komorrá vált. Sőt. Valami csillant a szemében. Most egy kicsit úgy nézett rám, mint amikor még nem haragudott. – Anyám annyira szerelmes volt belé, hogy nem bírta feldolgozni és alkoholistává vált. Minket pedig… - széttártam a kezemet kétségbeesetten. – Magunkra hagyott. A bátyám nevel minket azóta is! Fel tudod azt fogni, hogy milyen érzés, ha mindkettő szülődet el kell temetned? Szóval Harry… mondom. Azt mondasz bárkinek, amit akarsz rólam. De a családomat hagyd békén, világos? Állítom, hogy életben nem szenvedtél még annyit, mint mi. A legnagyobb problémád most is az, hogy a klimaxos barátnődet megvédd a nyilvános megaláztatástól. Pedig, ha ő egy kicsit is szeretne téged, akkor felvállalná a kapcsolatotokat és nem pedig mindenféle szar kifogással hárítana. – a szavaimat súlyos csend fogadta. Farkasszemet néztem Harryvel, aki állta a tekintetem. Jól esett végre kiadni magamból egy kis dühöt. Fura módon egyszerre remegtem és voltam nyugodt. Harry vizsgálódva fürkészte az arcomat. Ekkor élesen közbeszólt egy telefon. Elkaptam a tekintetem és rájöttem, hogy Hannah telefonja az. Magamon éreztem Harry tekintetét. Én nem néztem vissza rá. Vajon Niall most mit csinálhat? Biztos kutat ezerrel otthon. Mázli volt, hogy őt nem vitték el. Még most sem értem miért. Zayn jól kidumálta őt, de akkor is. Egy bűncselekmény után az ő lakására rohantunk. Gyanús. Egyrészről hálás voltam, hogy ő még mindig a megoldást keresi, másrészről pedig nagyon hiányzik. De ez nem az a csöpögős ’nyaljuk - faljuk egymást’ hiányzás. Tényleg hiányzik… Szükségem lenne arra, hogy megfogja a kezemet. Olyankor senki sem tud legyőzni engem. Hihetetlen módon biztonságban érzem magam mellette. Ekkor észleltem, hogy Paul és Hannah emeltebb hangnemben tárgyalnak egymással.

-          Jó. – fújtatott a rendőrlány. Szerintem már elege volt belőlünk. Csupa elkényeztetett kiskölykök, akik csak a kavaráshoz értenek. De ebben viszont halál profik vagyunk.  – Most elmehetnek… de csak ez miatt! – nézett barátságtalanul Paulra, aki győzedelmesen elvigyorogta magát. Hannah szó nélkül kiment a szobából. Követtem a példáját, de én csak az erkélyre mentem ki. Nem akartam megint fotósok elé kerülni… a ruhám teljesen tönkrement. Igaz, Niall gyorsan rám dobott egy dzsekit, de akkor is fáztam.  A hajam meg már rég túlment a tölgyfalombos metaforán. Totál lepukkant vagyok. Volt egy pad az erkélyes. Romantikus lett volna, ha nincs tele galambszarral. De most nem nagyon érdekelt. Leültem rá és néztem ki a fejemből. Halálosan fáradt voltam. Végül is, már legalább két napja, hogy alig alszom és hajnalokban bonyolítom a dolgaimat. Felhúztam a térdemet és átkulcsoltam. Hirtelen eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha most itt lenne Apu. Az én nagy és erős apukám. Aki bemosna egyet Harrynek, Cintiát pedig elütné egy kamionnal. Szép is lenne.

-          Mit csinálsz? – hallottam meg egy reszelős hangot mellőlem. Felnéztem, és azt a személyt láttam meg, akit most a legjobban el akarok kerülni.

-          Épp terveket szövök, hogy tönkre tegyem a te Cintiádat. – mosolyogtam rá barátságtalanul.

-          Sok sikert. – kuncogott fel. – Őt nem tudod.

-          Mert? – húztam fel a szemöldököm.

-          Túl erős hozzád képest.

-          Igen, mivel cirka 30 évvel öregebb is. – vágtam rá gyorsan.

-          Nagyon humoros vagy. – jegyezte meg. – Leülhetek?

-          Nem. – fordítottam el a fejem. Harry csak azért is leült. Megtanulhattam volna már, hogy mindig az ellenkezőjét teszi, amit mondok. Pár percig csendben ültünk végül a göndör kishercegem megszólalt.

-          Miért nem tudsz lenyugodni és Niallel boldogan éldegélni? És békén hagyni engem és Cintiát.

-          Mert sosem hagyod. Mindig kitalálsz valamit, hogy kettőnket elszakíts egymástól.

-          És mindig ki is fogok. – bólogatott megértően. Mérgesen ránéztem. A tekintetével fogva tartotta a szememet. – Nem hiszem el, hogy te tényleg beleszerettél Niallbe.

-          Talán az elejétől fogva bele voltam zúgva. – vontam vállat. – Csak nem vettem észre.

-          Szerintem csak játszadozol vele. –hajtogatta zavartalanul.

-          És a kórházi sokk? – kérdeztem meg. – Te magad mondtad, hogy utána jártál és az orvosok is azt mondták, hogy olyat nem lehet szimulálni.

-          El kell ismernem, hogy tényleg kedveled Niallt, de csak barátként. És lelkiismeret furdalásod volt. Ugyan már Mel… - mosolyogta el magát. – Te nem vagy rossz ember. Kihasználsz minket, lejáratsz és tönkre teszel mindannyiunkat, de te nem vagy rossz ember. Egyszerűen csak a saját érdekeidet a mienk elé helyezed. – csak bambán lestem rá. Ez most valami új pszicho duma?

-          Harry… - fáradtan felsóhajtottam. – Mi lenne, ha békén hagynál?

-          Miután rávetted a többieket, hogy betörjenek Cinitához? – ellenségessé vált a tekintete és a hanghordozása is mélyebb lett. – Mindenkit ellenem akarsz fordítani.

-          Nem. – tiltakoztam hevesen és megfogtam a kezét. A hirtelen mozdulattól meg is lepődött. – Harry nem akarlak bántani, érted? Te lennél az egyik legutolsó személy, akit bántanék! Igen… Követtem el hibákat és az egyik az volt, hogy bevallottam, hogy mit érzek veled kapcsolatban. Mert ha hallgatok, talán sosem merül fel benned az a tény, hogy én tönkre akarlak tenni titeket vagy téged… - könnyes lett a szemem. – Annyi minden történt már meg velünk Harry és olyan rövid idő alatt… Érted rajongtam, de közben észre vétlenül bele szerettem Niallbe. És nem is volt az annyira nehéz dolog, érted? Egyszerűen csodálatos az a srác, romantikus, vicces, mindig meghallgat, okos és annyira érzéki… Úgy érzem, hogy fülig belezúgtam… - szégyenlősen az ajkamba haraptam. Harry figyelmesen vizsgálta az arcomat. – Sosem bántanám meg Niallt azzal, hogy téged bántalak. Fel tudod ezt fogni Styles? – tettem fel a kérdést. Sokáig nem válaszolt, csak nézett. Nem kaptam el a tekintetem. Hagytam, hogy ki olvasson belőle mindent. Remélni tudtam csak, hogy helyes következtetéseket von le.

-          De akkor ki a besúgó? – törte meg a csendet.

-          Nem tudom. – válaszoltam csendesen.

-          Tudod ilyenkor nagyon hihető vagy.

-          Mert igazat mondok!

-          Én lennék a legboldogabb, ha így lenne, érted? – zavartan beletúrt a fürtjeibe és elnézett előre. - Mel… Annyira örülnék, ha Niall végre kifogna egy rendes lányt, aki nem csak a hírneve miatt fekszik le vele. Ő annyira egy tisztaszívű ember és… Bármit megtennék érte.

-          Akkor van egy közös vonásunk. – mosolyogtam el magam.

-          Meglehet. Egy dolog zavar csak… - elhallgatott, pedig éreztem, hogy most jönne a kulcsmondat.

-          Igen? – húzódtam közelebb hozzá.

-          Cintia azt mondta, hogy te vagy az… De ilyen jól nem játszhatod meg magad… Meg a többiek is bíznak benned. Zaynt nagyon nehéz átverni, mert hamar levágja az embereket. De Cintia meg… határozottan azt állítja, hogy te teljesen más ember vagy, mint amit adsz.

-          Harry… Megesküszöm az édesapámra, hogy nem vagyok besúgó. Esküszöm… Ha ismernéd az életemet, tudnád, hogy ez miért olyan nagy dolog.

-          Tegyük fel, hogy hiszek neked. Akkor áruld el, hogy miért voltál ma Cintia lakásán.

-          Bizonyítékot kerestünk. – nyeltem nagyot. – Tudtam, hogy C. vagy hazudik, vagy neki is hazudnak. Be akartam bizonyítani, hogy ártatlan vagyok.

-          És találtatok valamit? – hajolt közelebb. Most láttam először a szemén azt, hogy izgatottá vált, de egyben félt a választól. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Most egy mondattal apró darabokra törhetem a szívét… Nem akarom. Ez túl kegyetlen feladat. Ha itt lenne Zayn is más lenne. De nem én akarom összetörni a kisfürtös szívét. – Mel? – láttam, ahogy ő is nagyot nyelt.

-          Nem. – leheltem ki végül, mire alig észrevehetően, de kifújta a bent tartott levegőt.

-          Akkor lehet, hogy neki is hazudnak… - mondta bizonytalanul.

-          Lehet. – bólogattam serényen. Jézusom… mit csinálsz kicsilány? Kihagytad a nagy esélyed, hogy Harry végre leszálljon rólad! Lehet, hogy mégis el kellene mondanom neki.

-          Harry… Lou beszélni akar veled. – lépett ki hirtelen Zayn. Ijedten szét rebbentünk Harryvel. Ő szó nélkül felállt és kiment. Zayn megvárta, míg a kisfürtös hallótávolságon kívül lesz és szigorúan felrántott.

-          Megörültél? El akartad neki mondani, amit találtunk? Mel, az még titok! Ennyivel még simán megúszhatja az a ribanc! – sziszegte mérgesen az arab fiú.

-          Nem mondtam neki semmit. – sütöttem le a szemem. – De annyira szeretném, ha már véget érne ez az egész, érted? – nyögtem fel.

-          Tudom. – lazultak el Zayn arcvonásai. – De most még egy darabig bírnod kell. Niall talált valamit.

*Zayn: - Van Cintia és egy valaki aki megbízta őt...

*Liam: - Kellene nekik fedőnév.

*Niall: - A titokzatos megbízó legyen a piros fejes ürge.

*Lou: - C. meg legyen egy majom. 

-          Ezt nem értem. – néztem fel a papírból. A többiek türelmetlenül összenéztek. Kivéve Lou. Ő sem értette, de perpillanat jobban lefoglalta a körülötte döngicsélő légy.

-          Ez C. banki átutalásainak az összegzője az elmúlt három hónapról. – hajolt előre izgatottan Niall. -  És minden hónap hetedikén reggel kap egy nagyobb összeget, amiből egy részt tovább utal egy másik bankszámlára.

-          És neveket is tudunk? – vágott közbe Liam.

-          Azanyádat kis mocsok! – rikkantott fel Lou és egy sállal agyonnyomta a gyanútlanul leszálló legyet.

-          Az volt a kedvenc sálam. – jegyezte meg Zayn.

-          Egy picit koszos lett. – dobta oda neki, mire Zayn gyorsan a földre seperte fintorgó fejjel. – Nem értem mi bajod van…

-          A bankszámla, amiről C. kapja a pénzt rejtett… az utaló neve, ami be van írva egy fiktív név és nem létezik. Utána jártam. – folytatta hadarva Niall. Teljesen csillogott a szeme. – Viszont azt tudjuk, hogy kinek utalja a pénzt. Abban már nem volt ennyire alapos.

-          Kinek? – szólaltam meg. Niall diadalmasan rám nézett.

-          Adam Kellevnek. – a fiúk összenéztek olyan minden tudó fejjel, Zayn arca pedig zorddá vált.

-          Az ki? – tettem fel a kérdést bizonytalanul.

-          A papparazzik gyöngye. Neki nincsen lehetetlen kép. Mindent le tud fotózni, mindenhova bejut. – sóhajtotta Lou.

-          Vagyis C. felbérelt egy fotóst? – tapsoltam egyet örömömben.

-          Méghozzá a legaljasabbat. Már én is összeverekedtem azzal a taggal. – szorította össze a száját Zayn. – Pofátlan egy féreg. Nincs számára semmi és senki, amit tisztelne. Az anyját is elcserélné egy szaftos fotóért.

-          Viszont akkor most már van egy dönthetetlen bizonyítékunk. – dőlt hátra elégedetten Liam. – Elmondhatjuk a rendőröknek.

-          Még korai… - vakarta meg az állát Mr. Tökéletes Malik.

-          Mert? – hallottam meg a hangomat.

-          Ezt most én sem értem, hogy mire kellene várnunk. – nézett zavarodottan a szöszi.

-          Gondoljatok bele… a késelés. Az, hogy Paul folyamatosan veszélyben érez bennünket. A betörések. Meg úgy az egész… Itt nem csak annyi van, hogy követnek minket és pár fotóval ki akarnak csinálni… Itt valami többnek kell lennie…

-          És micsoda Sherlock? – állt fel Lou.

-          Lehet, hogy az ismeretlen bankszámla, aki utal C.–nek az nem csak a fotók miatt utal. Hanem valamiért el akar minket tenni láb alól, vagy legalábbis tönkre tenni.

-          Ez már egy kicsit merész. – szólalt meg bizonytalanul Liam. – Most te egy elég durva dologgal vádolod meg Cintiát. Harry mégis csak szereti. Az oké, hogy kiad minket, de az, hogy ártani akarna nekünk fizikailag is az erős túlzás.

-          Lehet, hogy valami bosszú vezérli őt. Meg a megbízóját. De az is lehet, hogy a két ember között nincs kapcsolat. Nem tudom. – vágta rá Zayn. – Csak az a kérdés, hogy mit tettünk mi, ami miatt mindannyiunknak bűnhődnie kell? Amiért Niallt leszúrták és utána betörtek a házába. Amiért Elt is valamelyik nap megtámadták egy sikátorban…

-          Tessék? – néztem döbbenten Loura, aki hirtelen elkomorult.

-          Pár napja… El hazafelé sétált egy buliból és nem akart taxit hívni. Levegőzni akart. Pár csávó körülállta és csináltak neki egy nagy sebet a fején. Lehetne egy szimpla rablás vagy molesztálás, de nem erőszakolták meg, és nem is vették el semmiét. A legnyugtalanítóbb az üzenet, amit mondtak neki. ,,Máskor a pasid mondjon igazat és ne hazudjon.”.

-          Jézusom. – teljesen le voltam sokkolódva. – De én erről miért nem tudok?

-          Épp depiztél a szobádban. – nyögte be Zayn. Morcosan ránéztem.

-          De azért remélem, jobban van… - tettem aggódva Lou karjára a kezemet.

-          Persze, csak megijedt. Meg most nem érti, hogy mire értették ezt és azt hiszi, hogy valamit eltitkolok előle. De az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy mire gondoltak.

-          Meg múltkor engem is helyben hagytak a parkban! – folytatta tovább Zayn meg sem várva a reagálásomat.  – Nem lehet véletlen, hogy mindannyiunkat most támadnak meg. Mindenkit egyesével, módszeresen. Egyedüli, akiket nem ért még fizikai kontaktus az Liam és Harry. Kell lennie valami összefüggésnek.

-          De akkor tennünk kell valamit. – válaszolt komoran Liam. – Nem akarom, hogy Dani vagy valaki más, akit szeretek szenvedjen egy idegbeteg pszichopata miatt.

-          Még az indokot sem tudjuk. – Niall rosszkedvűen felsóhajtott. – De ha engem képesek voltak megkéselni, akkor mire képesek még? - a kérdését csend fogadta. Félősen néztünk egymásra. Nem akartuk tudni.

-          Mit mondott neked Joe? – hajolt Niall felé Zayn.

-          Csak szeretők. Semmi több. És úgy tudja, hogy rajta kívül más szeretője C.-nek. És elvileg senki sem tud a viszonyukról. Nem mondtam el neki a zsaroló levelet, amit találtunk.

-          De ugye nem mondja el neki a kérdezősködésedet?

-          Nem. – rázta a fejét a szöszi. – Ő hallgatni fog. Nem kell miatta aggódnunk.

-          Akkor… - Zayn felpattant. – Kezdjük el megtudni, hogy ki akar bántani minket. Ti ketten… - mutatott Liamre és Loura. – Megkeresitek köcsög Adamet. Felbérelitek mondván, hogy van egy jó sztoritok. Niall barátnője velem kavar és ma este lesz egy kis titkos légyottunk. Ti csak azért mentek oda, mert szeretitek Niallt és nem akarjátok, hogy egy ribanc mellett legyen, de nektek nem hisz. Legyetek kreatívak.

-          Muszáj Melt is belekeverni? – vágott közbe Niall. – Már így is beteg. Meg nem kell több botrány körülötte.

-          Most ez az egyetlen egy botránygyanús dolog, amit hirtelen össze tudunk kapni. Mi pedig a Szépséggel a rendőrségre megyünk. – nézett rám.

-          Tessék? Miért? – nyögtem fel.

-          Hannah tudja miért késelték meg Niallt. Lehet, hogy azt is tudja, hogy ki volt. Az pedig egy nyom lenne.

-          És én, minek kellek?

-          Te fogod Hannah figyelmét elterelni, amíg én bemegyek az irodájába kutatni. Vannak tanúvallomások. Abban benne kell, hogy legyen a válasz.

-          Nem csak Hannah van az épületben. Könnyen le fogsz bukni. – néztem rá, mint egy idiótára. Sokat sejtetően elmosolyogta magát.

-          Nem, mert tanúvallomást fogsz tenni, így a talpnyalói a közelében lesznek a kihallgató teremben.

-          És mit fogok mondani? – érdeklődtem.

-          Azt, hogy tényleg viszonyunk van és Harrynek volt igaza.

-          Az már hamis tanúzás és bűntény. – csattant fel Niall. – Ez már túl sok Zayn, amit magára vállalt.

-          Meg kell tudnunk, hogy ki akar minket kinyíratni. Szerintem Mel sem nézné végig szívesen, ahogy téged újra megpróbálnak visszahozni az életbe egy újabb esetleges támadás után.

-          Menjünk. – álltam fel. Jesszus, de rosszul vagyok.

-          De előtte elmész egy gyors zuhanyra. – fordult el Zayn összepakolni a cuccait. – Kissé le vagy lakva.

-          Bunkó. – sziszegtem, majd szótlanul elindultam Niall fürdőszobája felé. Nem volt kedvem menni. De igaza volt. Niall biztonsága mindennél fontosabb.

*Police: - Mi mindig mindent jól átlátunk. Sosem tévedünk. És mindent tudunk.

-          Tehát viszonya volt Mr. Malikkal? – dőlt előre Hannah hunyorgó szemekkel vizsgálva engem. Szipogva bólintottam, majd bánatosan kifújtam az orromat. Szerintem egyébként egy Oscart simán megérdemelnék.

-          Nem csak volt. – motyogtam hüppögve. – Most is van. Csak… - lesütöttem a szememet. – Nem mondhatjuk el másnak.

-          Harry már tudja. – vágta rá Hannah előre hajolva.

-          Harry? – kérdeztem vissza, mert furcsa volt hallani, hogy nem hivataloskodik.

-          Mr. Styles. – javította ki gyorsan.

-          Harry csak sejti, de helyesen. – drámaian felitattam a könnyeimet a zsebkendőmmel. Hannah és én egy kihallgató szobában vagyunk. Zaynnek igaza volt. Láttam Hannah embereit bemenni a tükör mögé. Szóval, ha az arab fiú most is ugyanolyan ügyes, mint eddig, akkor nyert ügyünk van. Csak fél órát kért. Abból már húsz letelt.  

-          Egyet nem értek Melanie… - dőlt hátra értetlenül Hannah. – Ha Zaynt szereti, miért nem mondja el Niallnek?

-          Mert nem szeretem Zaynt. Niallt szeretem.

-          Mégis viszonya van vele.

-          Igen. Tudja… - nyeltem egy hatalmasat. – A szex isteni Zaynnel. Életemben először tud pasi orgazmust elérni nálam… Tudja, hogy milyen borzasztó, hogy 19 évesen még egyszer sem volt orgazmusom?  Csak az elmúlt hetekben először…

-          Borzalmas lehetett. – jegyezte meg szárazon Hannah.

-          Az! – csaptam az asztalra. – De mellette szeretem Niallt, de hát ő… ír.

-          És az etnikai hovatartozása miben befolyásolja a kapcsolatukat? – elhúztam a számat.

-          Az írek frigidek. Meg a maximum náluk a másfél perc. Nem tehetnek róla. A skót szoknya elveszi a maradék férfiasságukat is. A genetika a hibás.

-          A genetika. – ismételte meg gúnyosan a szót Hannah.

-          Igen. – bólogattam serényen. – Nem tehet róla.

-          De ma reggel még azt mondta, hogy Harry mindenféle alaptalan vádaskodással támadja önt.

-          Titkolnunk kell Zaynnel. Nem derülhet ki az igazság. – hajoltam előre riadtan. – Nem törhetem össze Niall szívét…

-          És nekem miért mondja el ezeket?

-          Mert nem akarom félre vezetni a rendőrséget. – tettem a szívemre a kezem. – Én nagyon tisztelem a maguk munkáját. Szerintem maguk csodálatos emberek. És remélem, érti azt, hogy amiket most mondtam azokat szigorúan titokban kell tartania.

-          Hogyne. – billentette a fejét oldalra. – De jobb, ha tudja, hogy a titkok előbb vagy utóbb kiderülnek.

-          Nos, ez már nem a maga dolga. – mosolyogtam önelégülten. – Végeztünk?

-          Ha nincs más mondanivalója, akkor igen.

-          Nincs. Szuper. – álltam fel. Hannah félrehúzott szájjal végig nézett rajtam, majd nagyot sóhajtva felállt ő is. Szorosan a nyomában hagytam el a szobát. Egész jól ment.

-          Nézze Melanie… - fordult meg Hannah. Ijedten vettem tudomásul, hogy Zayn pont ekkor fordult be a sarkon így velem szembe állt. Gyorsan kapcsolt és kifarolt a háttérből. – Nem akarok beleszólni, de szerintem el kéne mondaniuk Mr. Horannak az igazat. Bizonyos forrásokból tudom, hogy a fiúkra kemény időszak vár és nem lenne jó, ha közben ütne be a krach.

-          Nos, magának a dolognak ehhez a részéhez még mindig semmi köze. – mosolyogtam bájosan. Hannah fintorogva megfordult. Ekkor eszembe jutott valami.

-          Elnézést, kisasszony… - a rendőrlány unottan megfordult.

-          Igen?

-          Elárulná, hogy Berrie miért nem áll szóba Zaynnel?

-          Ez nem a maga dolga! – majmolt engem a lány, majd újra megfordult. Én elkaptam a karját.

-          Kérem… Fontos neki a lány…

-          Ahogy az egyik legjobb barátja is, nem? Simán megfekteti a barátnőjét… Örülök is neki, hogy Berrie látta azokat a képeket.

-          Milyen képeket? – Hannah gúnyosan felhorkantott.

-          Nem csak veled szórakozik, édesem. Egy fotós jó ideje a nyomában jár. És lefotózta Zaynt mindenféle lánnyal. Rajtuk volt a dátum, szóval nem hazudott. Berrie teljesen kiakadt és jogosan. Most, hogy hallottam a tanúvallomását örülök neki, hogy így történt. Nem akarom a testvérem legjobb barátnőjét ilyen féreg mellett látni. – azzal ott hagyott. Hirtelen baljós érzés fogott el. Eszembe jutott, amit Zayn mondott… Mindenkit egyesével, módszeresen… Elmarta az a valaki a fotós segítségével Zayn mellől azt a lányt, akit mostanában nagyon fontosnak talált… Kivel állunk szemben?

*Zayn: - Túl szexi vagyok, hogy ne kapjam el, aki be akar nekünk keresztbe tenni. 

Különleges képességű szemem van. Mindig meglátom a lényeget.

Zayn nyugtalanul fészkelődött velem szemben. Nagyon ideges volt, miközben olvasta az iratokat. Lefénymásolt mindent, ami a mi ügyünkkel volt kapcsolatos. Profi ez a srác, és bámulatba ejt. Hogyan csinálja?

-          Semmi konkrét nincs benne azon kívül, hogy már régóta életveszélyes fenyegetéseket kapunk… - morogta rosszkedvűen. – A támadó neve mindenhol Mr. Anonim. Milyen beteg ember nevezi így el magát?

-          Nem tudom. – fáradtan beletúrtam a hajamba. Nem sok kellett, hogy elaludjak.

-          Mel, igyál még egy kávét, vagy nem tudom. Muszáj észnél lenned. Te mindig megtalálod az apró részleteket.

-          Mint a fotón a dátumot, mi? – fintorogtam.

-          Jó, az az egy elkerülte a figyelmedet, de akkor is fáradt voltál. Most erőltesd meg magad egy kicsit.

-          Niall? – lapoztam tovább.

-          Most ment el Paulnak odaadni a képeket, amiket találtunk. A banki kivonatot nem fogja, csak azt a két képet.

-          Reméljük, Paul beveszi a csalit. – motyogtam.

-          Befogja. – nézett fel Zayn bátorítóan mosolyogva. – A szöszid ügyes gyerek.

-          Tudom. Csak idegesít ez a tétlenség. Hogy bármelyik pillanatban bánthatnak titeket.

-          Nem fognak. – küldött puszit a levegőben. Elmosolyogtam magam.

-          Hannah finoman szólva sem kedvel. – váltottam témát.

-          Ő baja. – vont vállat.

-          Igen, de Zayn mondott valamit, amit nem árt, ha tudsz. – elhallgattam. A feketeszemű herceg kíváncsian rám nézett.

-          Testvérek vagyunk?

-          Mi? Nem, dehogy… - ráztam meg a fejem. – Berrienek egy fotós mutatott egy csomó képet rólad és más lányokról mostani időpontokkal. Ezért akadt ki, mert nyílván azt hiszi, hogy szórakoztál vele.

-          Adam. – szorította össze a száját dühösen. – Ezt Hannah mondta?

-          Igen. Véletlenül csúszhatott ki a száján, de épp kiakadt rád. Meg rám.

-          Beszélnem kell majd Berrievel. – raktározta el az emlékezetébe Zayn az egyik fontos teendőjét, majd nyújtott nekem egy másik laptömeget.

-          Ez mi?

-          A közreműködő szervezetek listája nevekkel. Akik segítik a rendőrök munkáját ebben az ügyben infókkal. Nézd meg, hátha találsz valaki ismerőst. Ha lenne ismerős, tudna adni támpontot.

-          Hacsak nem tett titoktartási esküt. – kacsintottam. Sok név volt a lapokon. Több oldalon keresztül. – Zayn… - néztem fel hitetlenkedve. – Ezen még az FBI-os ügynökök neve is rajta van… Nagy kavalkád lehet itt…

-          Miért lenne köze az FBI-nak a mi ügyünkhöz? – húzódott közelebb hozzám Zayn. – Pár életveszélyes fenyegetés egy bandának nem jelent akkora veszélyt Angliára nézve. Főleg, hogy az FBI amerikai találmány. Mit keresnének itt?

-          Nem tudom. – motyogtam tanácstalanul. Ekkor megakadt a tekintetem egy néven. Mintha leforráztak volna.

-          Mi az? Felismertél valakit? – nézett rám izgatottan a srác. Nem tudtam válaszolni, csak ráböktem a névre.

-          Aaron Gerson? – olvasta fel a nevet. Érdeklődve rám nézett. – Az ki?

-          A bátyám. – nyögtem ki, mire a feketeszeműnek nagyra nyílt a szeme.

-          A bátyád? Ügynök?

-          Én… nem tudom.

----------------------------------------

C. nem egyedül dolgozik? Mel bátyja FBI-os ügynök? Vagy most mi? 

Komment, pipa és imádni foglak titeket:D Na jó, már most imádlak titeket♥ 

Csók, puszi Nety voltam♥

*Lou: Kérlek titeket... Zayn mérges, mivel nem írtok kommentet. Pedig mindent megtesz érte. És addig engem fog bántani. Ne hagyjátok, plííííííííz. 

Következő rész tartalmából:

-          Miért rángattál el? – próbáltam kiszabadulni a szorításából kétségbeesetten. De nem engedett. Hihetetlen erős.

-          Itt egy fotós. És nem akartam, hogy az egész világ előtt megalázd Niallt. – rántott maga elé. A gyár egyik melléképületének a falához préselt. – Már majdnem hittem neked. Majdnem… Erre az egyik legjobb barátommal meg akarod csalni a másik legjobb barátomat. – a szeme tele volt haraggal. – Kértem, hogy őt ne törd össze…

-          Nem értheted… - vissza kell mennem. A fotónak muszáj elkészülnie. Különben nagy bajban leszünk mindannyian...