Én veled, Te vele, Ő velem...

Bizalom

Vasárnap = új rész:) És igen, most kaptok egy friss részecskét:)

A mai részben folytatódik a Bayn randi, történik valami izgalmas is, és végül szeretett göndörkénk egy újabb döfést mér a főhősnőnk szívébe. Vajon Niall megbízik Melanieben?

 Nos, ez mindjárt kiderül... 

És ne felejtsétek minél több a komment, a pipa, annál hosszabb részt rakok fel jövő héten♥

U.i.: Zaynt imádni fogjátok;)

Zayn szemszöge:

-          Auu. – nyögött fel Berrie és rám nézett. – Te most megrúgtál?

-          Véletlenül. – vörösödtem el, mire Niall felnevetett. De jó kis esténk lesz…

---------------------------------

*Mel: - Miért mutatsz arra?

*Niall:  - Mert ott a szerelmem. 

*Mel: - Óóh, a csillagos ég? De romantikus vagy...:)

*Niall: - What? Én a pizzázóra mutatok... 

Melanie szemszöge:

-          Maradjunk le… - fogtam meg Niall karját.

-          De miért? – értetlenkedett az én tökfejem.

-          Ugye tudod, hogy ők most randiztak? – néztem rá idióta fejjel.

-          Tudod, hogy ilyenkor olyan fejed van, mint egy káposztának? – szemtelenkedett.

-          Káposzta? Annak milyen feje van? – csattantam fel tetetett felháborodással.

-          Olyan, mint a tied. – nyújtotta ki incselkedve a nyelvét.

-          Bolond. – adtam egy gyors puszit a szájára.

-          Tudom, hogy randijuk volt. – fogta meg a kezemet és egy kicsit lemaradtunk az előttünk turbékoló pártól. Kimentünk az étterem hátuljánál így el tudtuk kerülni a kellemetlen papparazzikat. Most full sötétben gyalogolunk egy parkban. De nagyon kellemes az este.

-          És nem gáz, hogy megzavartuk? – aggódtam.

-          Ő is megzavarta a mi esténket. – ásított egy hatalmasat.

-          Szerinted összeillenek?

-          Aranyosak. Bár nem tudom, hogy Zayn mennyire gondolja komolyan. – válaszolt, miközben a másik kezével a gatyájában matatott.

-          Ezt hogy érted?

-          Zayn nem vágyik hosszú kapcsolatra. Most csak élni akar.

-          De lehet, hogy meggondolta magát.

-          Nem tudom. – vont vállat ezzel jelezve, hogy végzett a témával. Csendben bandukoltunk tovább.

-          Szerinted Harry most mit csinál? – kérdeztem meg váratlanul, mire Niall megállt és szemrehányóan nézett rám.

-          Miért érdekel?

-          Csak megkérdeztem.

-          Nem tudom, mit csinál és nem is érdekel. Téged miért izgat Mel?

-          Nem izgat, egyszerűen csak…

-          Még mindig Harry körül forognak a gondolataid!

-          Dehogyis Niall én csak…

-          Hogy lehettem ennyire hülye… - szakította ki a kezét az enyémből. Nem értettem.

-          Ha megengednéd, hogy befejezzem a mondatot…

-          Harrynek igaza volt ma. Még mindig őt akarod megkapni. – nagyon szomorúvá vált az arca.

-          Niall ezt ne csináld… - megkeresem Harryt és megölöm. Mindenkinek beadott valami mocsokságot rólam. Annyira utálom…

-          Én most elmegyek. – fordult meg.

-          Niall!

-          Ne gyere utánam. Egyedül akarok lenni. – azzal sietősen otthagyott. Én csak néztem. Két perc alatt összevesztünk és már itt sincsen. De mit mondhatott neki Harry, ami ennyire zavarhatta? Ami miatt beleértelmezett egy ártatlan kérdésbe egy elméletet? Szótlanul követtem az előttem lévő párost. Rossz kedvem lett. Azt se tudom, hogy hányadán állunk Niallel. Nem beszéltük meg. Most akkor ő a barátom? Vagy pedig csak még alakulóban van valami? Meg, hogy most kirúgtak… Az milyen hatással lesz ránk? Felkaptam a fejemet, amikor meghallottam Berrie sikítását. Egy fekete kapucnis férfi elrohant mellettem, de úgy, hogy meglökött én meg a földre estem. Aah. Felhorzsolódott a térdem. Csúcs. Te jó ég… Mi lehet Zaynékkel? Ahogy előre kaptam a tekintetem rémülten vettem észre, hogy Zayn a földön fekszik, miközben Berrie ijedten mellette térdepel.

-          Zayn. – szaladtam előre nagyon nehezen. Szerintem vérzik is a térdem.

-          Megvagyok. – nyögte. Berrievel felültettük.

-          Mi történt? – kérdeztem még mindig elképedve.

-          Egy férfi… - dadogta Berrie. – Előugrott a bokrok mellől és egy bottal vagy nem tudom, mivel de ráütött többször Zayn arcára…

-          Ez kibaszottul fáj. – nyögött fel a pórul járt arab fiú.

-          Nyugi. – ezt inkább magamnak mondtam, mint nekik és előkaptam a mobilom. Hívtam Niallt, de kinyomott. Ó, hogy csesznéd meg a hülye sértődéseddel! Pault csörgettem, aki másodikra felvette. Gyorsan tájékoztattam az eseményről, mire megígérte, hogy öt perc múlva itt van.

-          Vérzik. – tapogatta meg a szemöldökét Zayn, mire az utcai lámpa felé fordítottam az arcát.

-          Szerintem felszakadt a szemöldököd. – jegyeztem meg. – Ezt össze kell varrni.

-          Szuper. – nyögött fel. – Joker leszek. És fájni is fog, miközben összevarrják.

-          Majd fogom a kezedet végig! – vágta rá a még mindig ijedt lány. Zayn csibészesen elmosolyogta magát.

-          Ha a másik is felszakad, akkor ma szexelünk?

-          Hülye! – lökte meg nevetve Berrie a srác vállát, aki már nagyon jól mulatott. A kis huncut. Én újra csörgettem Niallt, miközben félre álltam.

-          Mi van? – vette fel flegmán.

-          Annyira jó, hogy pont most léptél le! – förmedtem rá. – Megtámadtak minket.

-          Mi? Merre vagytok? – ijedt lett a hangja.

-          Ahol hagytál! – mondtam vádlón.

-          Én… rohanok. – hallottam, ahogy fut. Talán mondhatnám neki, hogy nekem semmi bajom, de most egy picit mérges voltam. Niallnek itt kellett volna lennie, hogy megvédjen.

-          Itt vagyok. – lihegett mellettem majd Zayn mellé térdepelt. – Te jól vagy?

-          Hát… egy kicsit olyan érzés, mintha gyantáznának…

-          És te? – állt fel, mikor rájött, hogy Zaynnek kutya baja.

-          Tehát érdekel? – gúnyolódtam.

-          Tudod, hogy érdekel. – fogta meg komolyan a karomat.

-          Akkor nem hagytál volna itt!

-          Mel… - Niall frusztráltan a hajába túrt. Láttam a szemében, hogy lelkiismeret furdalása van. Bár megsajnáltam, úgy döntöttem tovább durcizok.

-          De mi a fene történt? – fordult Zaynék felé a szöszim, mikor látta, hogy most egy darabig nem engedek.

-          Egy ember… - mutogatott a még mindig sokkos állapotban lévő Berrie a bokorra. – Kiugrott és neki esett… Bot… arc…

-          Nyugi! – nevetett fel Zayn és egy gyors puszit adott a remegő lány kézfejére. Szegénykém, tényleg megijedt. Az a kis hülye köcsög, meg full jól érzi magát a földön. – Nincs semmi baj. Majd a kórházban összevarrnak és utána már csak a tied vagyok.

-          És téged bántott? – fordult vissza hozzám.

-          Nem. – vágtam rá flegmán.

-          De te is elestél! – értetlenkedett Berrie. – És a térded is vérzik! – mutatott a lábamra. Niall villámgyorsan letérdelt és gyengéden megvizsgálta a térdemet.

-          Jó, ez csak felületes. – fújta ki magából megkönnyebbülten a levegőt, majd felkapott.

-          Niall, tegyél le! – szóltam rá hisztizve. Szó nélkül leültetett egy padra. Azért milyen aranyos, nem? Nem akarja, hogy jobban kitegyem terhelésnek a lábamat. Nagyon cuki.♥ Zaynt is felsegítette és Berrievel közösen leültették mellém a padra.

-          És most felhívom Pault. – motyogta saját magának Niall.

-          Már felhívtam. – vágtam rá, még mindig flegmán.

-          Rendben. Merre futott az alak?

-          Niall, nem kell megmentősdit játszanod. – húztam fel a szemöldököm. – Azzal nagyon elkéstél.

-          Sajnálom. – olyan volt az arca, mint egy kiskutyának, aki most rágta szét a cipőjét a gazdájának.

-          Tök mindegy.

-          Azért felhívom én is Pault. – vonult félre zavartan. Berrie felém fordult.

-          Miért bántod? Olyan aranyos…

-          Aranyos, de előtte meg itt hagyott. – duzzogtam.

-          Mit mondtál neki?

-          Csak megkérdeztem, hogy vajon mit csinálhat Harry.

-          Chh. Lúzer. – szólalt meg Zayn.

-          Mi? Mert?

-          Niall olyan féltékeny, mint az atom. Harry meg egy csomó hülyeséget mond mostanában mindenkinek. Bármit megtenne, hogy te kikerülj a képből. – magyarázta türelmesen a srác.        

-          És te nem tudnád leállítani? – kérdezte meg Berrie, miközben Zayn megfogta a kezét.

-          Harryt? – Zayn elmosolyogta magát a naiv kérdést hallva. – Harry nem egykönnyen szeret meg valakit, de ha már megszerette, akkor azért bármire képes lenne. És az a göndörke mániája, hogy Mel bántani akarja Niallt és Cintiát. Meg biztos az is benne van a pakliban, hogy minden csajt magáénak akar tudni.

-          Kezd elegem lenni Harryből. – néztem komolyan Zaynre. Zayn meglepődötten nézett vissza rám.

-          Tényleg? Miért az elmúlt két hétben még imádtad?

-          Jó van, na… - mosolyogtam el magam. – Már egy ideje elegem van belőle.

-          Beszélned kellene vele.

-          De Zayn, szóba sem áll velem! Niall meg még féltékenyebb lenne.

-          Akkor mond el Niallnek, hogy beszélni akarsz vele. Niall nem hülye. Ért a nyelvünkön.

-          Zayn, Niall? – jelent meg mellettünk Paul. Mellette volt még vagy három ember. Azonnal elkezdték vizsgálni Zayn arcát.

-          Mel térde is megsérült. – szólalt meg halkan a szöszi.

-          Nem komoly. – vágtam rá, mikor az egyik ember felém fordult.

-          Mel, Niall ide! – csettintett Paul, miközben a telefonját nyomogatta. Odamentünk.

-          Mi ez az egész?

-          Én nem voltam itt. – válaszolt csendesen Niall.

-          Egy pasi kiugrott a bokorból és többször megütötte Zayn arcát, aki a földre esett. Amikor meg elrohant mellettem fellökött. Utána hívtalak téged.

-          Nem jó, nagyon nem jó… - motyogta idegesen a maci. Kérdőn összenéztünk Niallel.

-          Paul, te tudod, hogy mi folyik itt? – kérdezte meg a szöszi.

-          Ne kérdezzél már ilyen hülyeségeket! – förmedt rá Paul, majd rám nézett. – Te kisasszony, most hazaviszed Niallt! Nem akarom, hogy bármi baja legyen, világos? És vele maradsz, amíg nem megyek érted, világos? Nem maradhat egyedül, remélem elég konkrét voltam.

-          Vitesd haza egy biztonságissal. Engem hagyjatok békén! – feleseltem vissza, mire Paul olyan szemeket meresztett rám, hogy jobbnak láttam befogni.

-          Hazaviszed. Ott maradsz. Világos? – olyan hangon mondta ezt, hogy kénytelen kelletlen belementem a dologba. Kisétáltunk a főútra és Niall fogott egy taxit. Gyorsan bediktálta a saját címét, így negyed óra alatt nála voltunk. Egy szót sem szóltam hozzá. Csak azért nem hagyom egyedül, hogy nehogy valami baja essen, bár nem tudom, hogy hogyan tudnék elbánni egy zaklatóval. Vagy támadóval.

-          Melanie… - szólalt meg halkan, amikor már bent voltunk nála.

-          Niall, most ne! – intettem le, miközben leültem. – Itt maradok a konyhában, te feküdj le nyugodtan.

-          Te hülye vagy. – ült le mellém a székre.

-          Te meg egy barom. – válaszoltam mérgesen.

-          Olyan könnyű téged felhúzni. – kuncogott fel.

-          Egyedül hagytál Niall! – húztam fel a szemöldököm.

-          Tudom. – fogta meg a kezemet. – És tényleg nagyon sajnálom. Csak eldurrant az agyam.

-          Mert elhiszed Harry hülyeségeit, annak ellenére, hogy láttad mit művelt velem.

-          Sajnálom. – ismételte meg magát.

-          Csak hogy ez az egy szó nem változtatja meg azt a tényt, hogy te mellé álltál, és otthagytál anélkül, hogy befejezhettem volna a mondatot!

-          Mel… - a szöszi nem tudott kinyögni semmit.

-          Olyan pasira van szükségem, aki megértő velem. Nem pedig egy hisztis majomra. Akkor Zaynnel jöttem volna össze.

-          Mi most együtt vagyunk? – ahogy ránéztem megláttam egy halvány mosolyt az arcán.

-          Szeretnéd? – kérdeztem meg tőle komolyan.

-          Én nagyon. És te?

-          Csak akkor, ha megbízol bennem. – Niall finoman közelebb húzott.

-          Megbízok, rendben? – adott egy finom puszit a számra.

*Paul: - Csak én bánthatom ezeket a kisköcsögöket, világos? 

-          Melanie… - rázta valaki gyengéden a vállamat.

-          Ne most Niall… - motyogtam. – Alszom!

-          Melanie, ébredj fel! – a rángatás már határozottabbá vált. Muszáj leszerelnem valahogy a szöszit. Még a szememet se tudom kinyitni, annyira fáradt vagyok.

-          Hagyjál. – adtam egy puszit a szájára. Te jó ég, ez milyen borostás… Kinyitottam a szememet és akkor egy igencsak meglepődött Paullal találtam szembe magam. NEEEEEEEEE.

-          Csak jöttem, hogy felébresszelek. – suttogta. Mintha zavarban lett volna…

-          Fent vagyok. – dadogtam, majd oldalra néztem, ahol Niall horpasztott. Miért is nem tud átölelni alvás közben, hogy ne kerüljek ilyen kellemetlen szituba?

-          Hazaviszlek. – állt fel.

-          Nem maradhatok? – fogtam könyörgőre a dolgot.

-          Nem. – válaszolt határozottan, majd kiment a szobából. Sóvárogva néztem Niall felé. Bárcsak felébredne… és akkor elküldené Pault a búbánatosba. De nem. Itt kell hagynom őt. Pedig annyira hozzásimulnék. Ha egyszer az ember lánya megtapasztalja azt, hogy milyen érzés úgy felkelni, hogy te vagy a legfontosabb a melletted lévőnek, akkor sohasem akar utána már egyedül aludni. Sóhajtva kisétáltam a szobából. Próbáltam halk lenni, de… a fenét próbáltam. Direkt csattogtam, hogy felébredjen. De az én szöszim olyan süket, mint az ágyú, mikor alszik. Bár az is lehet, hogy a saját horkolásától nem hallja…

-          Végre. – nézett rám Paul, mikor kicsoszogtam. – Ne aggódj, ezek nem ébrednek fel sosem. Egyedül Harry az, aki ébren alszik, de ő egy bagoly.

-          De jó nekem.

-          Indulhatunk? – választ meg sem várva elindult az ajtó felé. Ekkor vettem észre, hogy három pasi is még jelen volt.

-          Ezek kik? – kíváncsiskodtam.

-          A fiúk őrizet alá kerülnek. Nem kockáztathatunk!

-          Paul… - szóltam utána. A maci kénytelen kelletlen megfordult. – Mi ez az egész?

-          Semmi.

-          És az SMS? Azt írtad, hogy Niall bajban vagy. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, hogy sosem teketóriázol, ha a fiúkat bajban érzed. Valaki bántani akarja őket?

-          Igen. – préselte ki magából az információt.

-          Kicsoda?

-          Mel, ez nem tartozik rád.

-          De igen! – emeltem fel a hangom. – Nem fer, hogy úgy hozol döntéseket, hogy őket bele sem vonod!

-          Kiscsillagom, hogy én hogyan hozok döntéseket róluk, na, ahhoz, ismétlem ahhoz semmi közöd. Már nem dolgozol nálunk.

-          De Paul! Szeretnék. – elővettem a kis boci tekintetet, de a macit nem hatotta meg.

-          Melanie. A mai nappal is csak azt mutattad meg, hogy egyáltalán nem tiszteled a szabályokat.

-          Merthogy?

-          Kinek az ágyában feküdtél az előbb?

-          A pasiméban! – vágtam rá.

-          Na, pont ez a baj.

-          Nem látom be, hogy miért lenne ez baj.

-          Harrynek igaza volt. Makacs vagy. Na, indulhatunk?

-          Haza találok egyedül is. – vágtam rá mérgesen.

-          Ahogy akarod. – vont vállat. Hoppá, ezt benéztem. Mikor láttam, hogy komolyan leszarja, hogy hogyan jutok haza, felemelt fejjel kisétáltam az ajtón. Atyaég, de hideg van. Kisétáltam Niall háza elé. Egy pár papparazzi ott szobrozott. Amint megláttak azonnal elkezdtek vakuzni. De jó nekem… Ekkor vettem észre, hogy a Nialltől kapott póló és boxeralsó van rajtam. Jó kis címlap sztori leszek… Dühösen kisétáltam a főútra. Nagy mázlimra jött egy taxi és gyorsan leintettem. Már majdnem a címemet diktáltam be, amikor jobb ötletem támadt. Alig tíz perc múlva, már egy gyönyörű ház előtt parkolt le a kocsi. Kitrappoltam a járműből és hangosan elkezdtem kopogtatni. Kellett egy jó öt perc, mikor is egy nagyon álmos fej bukkant elő az ajtó mögül.

-          Melanie? – lepődött meg, amikor meglátott.

-          Szia Harry! Van egy tízesed? Nincs nálam pénz! – böktem a taxira.

*Harry: - Na jó, itt van hajnalban egy csaj és alig takarja valami és... azt mondja, hogy nem izélhetünk? Biztos leszbi...

-          Mi a fenét akarsz nálam? – ideges volt. Nem is kicsit. Végül is hajnali négy óra van. Én is ideges lennék.

-          Paul ma kirúgott. – válaszoltam angyali mosollyal.

-          Ja, hogy csak ezért jöttél? – mosolyodott ő is el. – Sajnálom, de az erre szánt pezsgőt már megittam. Pedig még ünnepséget is rendeztem neked… De kár…

-          Egy arrogáns, beképzelt, egoista, perverz, impotens barom vagy! – vágtam pofán.

-          Nem vagyok impotens! – sértődött meg.

-          Hülye. – ültem le a kanapéjára.

-          Jó a ruhád. – gúnyolódott.

-          Neked meg a hajad! – kacsintottam, mire azonnal a fejéhez kapott. Hát igen… Kicsit szénaboglyás a gyerek. Azért egy tapadós kis boxerben észrevesz egy két dolgot az ember lánya… Például, hogy Harry méretei nem éppen kicsik…

-          Miért jöttél? – pattant le a kanapé másik végére.

-          Mi a célod Harold? – ültem feljebb.

-          Harry. – javított ki. – A célomat már elértem. Majdnem.

-          Nem én vagyok a baj, hanem az a… - gyorsan befogtam a számat. Ha Harry meghallja, hogy csúnyán beszélek a barátnőjéről, elborul az agya. – Barátnőd. – fejeztem be a mondatot.

-          Száz százalékig megbízok benne. Sosem hazudna. A fiúknak igaza volt, az utóbbi időben egy kicsit elszálltam magamtól és ezért veled is köcsögösködtem. Ezt le kellet állítanom magamban. De képtelen lettem volna tovább elviselni téged.

-          Ezért kamuztál be rólam dolgokat?

-          Nem kamuztam, hanem felnagyítottam. – vont vállat flegmán.

-          De miért? – nagyon ideges lettem.

-          Niall a testvérem. – mondta határozottan. Elszállt a haragom. Harry csúnyán viselkedik, de ő is meg van vezetve… Már kezdem érteni, hogy mire célzott Ronnie.

-          Tudod mit Harry? – szomorúan felálltam. – Én most elmegyek mellőletek. Nem kell naponta engem nézned, és idegeskedned. A problémák nem fognak megszűnni. – közelebb léptem hozzá. Már ő is felállt. – De ha egy nap, azt veszed észre, hogy Cintia összetörte a szívedet és kicsúszott a talaj a lábad alól, akkor keress meg. Nem fogok semmit sem mondani, csak megölellek. Mert nem tudlak utálni, csak sajnálni. – azzal otthagytam. Közbe megláttam, hogy két biztonságis ügyel a házra. Amikor kiértem Harry háza elé, megint elkaptak a fotósok. Na, ezt ügyesen összehoztad kislány! Szótlanul tovább mentem. Egészen hazáig bandukoltam. Csak el akartam tűnni a világ elől...

*Niall: - Ha rajtam múlna, te már rég boldog lennél Melanie...♥

Niall egész nap hívogat. Igazából már két napja. Két hosszú, végtelennek számító napja. Elbújtam. Nem akarok senkit sem látni. Nincs kedvem semmihez. Nincs kedvem a családomhoz, a szeretteimhez. A barátaimhoz. Nincs kedvem Niallhoz. Magamra zártam a szobám ajtaját és csak akkor megyek ki, amikor éhes vagyok. Ami nem gyakran fordul elő, hiszen ha eszek, akkor mindig Niall jut eszembe. Nem tudom, miért bujkálok. Egyszerűen csak be akarom bizonyítani, hogy nem én vagyok a rossz. Nem én tőlem kell félnie Paulnak és Harrynek. És talán Niallnek is jobb lesz, ha én nem vagyok mellette. Mindenki szerint csak a bajt hozom rá. Pedig ma is járt itt. Kopogtatott, csak nem nyitottam neki ajtót. Paul rángatta el interjúra. Mondhatjátok, hogy már megint csak szenvedni tudok, és nem tudom jól érezni magam. Igazatok van. Így nem tudom jól érezni magam. Nem tudok, úgy Niallel lenni, hogy folyamatosan ellök tőle mindenki. Egyedül Zayn véd meg. Lou és Liam is elhordott mindennek. Hogy mit kerestem én Harry házában hajnalok hajnalán. És Harry hazudott. Azt mondta, hogy megcsókoltam. És hogy csak azért nem feküdtünk le, mert ő képtelen lett volna Niallt hátba szúrni. Hatalmasat csalódtam Harryben. Játszhatnék én is csúnyán… Csak az nem én lennék. Én képtelen lennék rá. Twitteren külön trend van rólam. Nemes egyszerűséggel én lettem MelBitch. Az a lány, aki az ötből már kipipálhat három tagot. De nem tudnak ők semmit. Megint kopogtattak az ajtómon.

-          Melanie… - ez Zayn. Ő volt az egyedüli, aki megmondta Harry szemébe, hogy hazudik. Paul berángatott két napja reggel, mikor meglátta a címlapokat. Mindenki nekem esett kivéve Niall és Zayn. Mikor Niall felé fordultam lesütötte a szemét. Láttam, hogy nem hisz nekem. Pedig megígérte. Zayn volt az, aki megfogta a kezemet, és Harryre nézett.

-          Egy nap nagyon meg fogod ezt bánni. Tudom, hogy hazudsz. Melanie jobb ember, mint bármelyikünk ebben a teremben. Úgyhogy le lehet szállni róla. – azzal kivezetett. Én kitéptem magam a kezéből és elrohantam. Hazarohantam egészen a szobámig és azóta se kép, se hang. Zayn csak most ért ide. Szerintem megérezte, hogy most jobb nekem egyedül, ezért nem zavart. Sírós szájjal kinyitottam az ajtót. Zayn megértően mosolygott rám és közelebb húzott magához. Újra elsírtam magam. Zayn csak szorosan ölelt. Annyira szeretem ezt a fiút…

-          Menjünk be. – tolt be lágyan és kulcsra zárta az ajtómat. Annyira hálás voltam neki, hogy nem kérdezett hülyeségeket. Helyette leült az ágyamra és az ölébe rakta a fejemet. Halkan elkezdett valamit énekelni. Nem tudom, hogy mi volt ez, de megnyugtatott.

-          Jobb már, kicsi? – hajolt fölém mosolyogva, mire nem tehettem róla, de visszamosolyogtam.

-          Igen. – szipogtam, miközben felültem. Ekkor vettem észre, hogy mellette volt egy szatyor. – Ez mi? – mutattam rá.

-          Ronnie mesélte, hogy kicsit magadba borultál, ezért hoztam egy kis nasit. – pakolt elő nutellát, chipset meg mindenféle csokit.

-          Remek. – biggyesztettem le a számat. – Nem csak magányosan fogok meghalni, hanem kövéren.

-          De te leszel a kedvenc kövérem. – kacsintott rám, mire felnevettem. Annyira bolond. Kinyitott egy zacskó gumicukrot és elkezdtük elfogyasztani.

-          Ejj Melanie… - nézett rám mosolyogva. Ez olyan mosoly volt, mint amit az apukák szoktak a lányuknak küldeni. Nagyon édes volt.

-          Mi az?

-          Berobbantál az életünkbe, mint egy tornádó. Mindegyikünk életét megváltoztattad.

-          Nem is igaz… - válaszoltam zavartan.

-          Liam végre meg tudta mondani a magáét Harrynek Cintiával kapcsolatban. Lounak teljesült a vágya, miszerint egy szexi asszisztenst akart a banda mellé. Harry egy nap óriásit fog tanulni ebből az egész szituációból. Niall pedig végre szerelmes lett. – mosolygott továbbra is.

-          És te? Neked miben változott meg?

-          Kaptam egy barátot. – elmosolyogtam magam és megöleltem. Sosem gondoltam volna Zaynről, hogy ilyen aranyos is tud lenni.

-          Nem csaltam meg Harryvel Niallt! – húzódtam közelebb.

-          Tudom. – mondta egyszerűen.

-          Honnét?

-          A szemeidből. – vont vállat.

-          Niall miért nem tudja megcsinálni? – sóhajtottam fel.

-          Mert féltékeny. És van már közös múltatok Harryvel, úgyhogy te sem hibáztathatod.

-          De megígérte, hogy megbízik bennem! – tiltakoztam.

-          Tudom. De Melanie mit vársz? Pár napja együtt vagytok, és? Annyi idő alatt nem tud kiépülni az a szoros kapocs. Azért keményen meg kell melózni. Niall meg már ráadásul annyiszor jött ide, hogy megbeszélje veled a dolgot, de te nem nyitottál neki ajtót.

-          Nem akartam veszekedni. – hajtottam le a fejem.

-          Mel, nem a kiviharzás a profi, hanem az, hogyha a kiviharzás után vissza is tudsz menni a terembe befejezni a vitát.

-          Értem Mr. Buddha.

-          De most komolyan. Esélyt sem adsz magatoknak. Hogy várod el, hogy Niall bízzon benned?

-          Nem tudom. – elbizonytalanodtam. Sok igazságot mondott Zayn.

-          Gondoltam. – megint elterült egy csibészes mosoly az arcán.

-          Mit csináljak? – szipogva néztem fel rá.

-          Először is fürödj meg. Hozd rendbe magad, utána elmegyünk Niallhoz. Rendben?

-          Mi lesz, ha meg sem hallgat?

-          Meg fog. Már annyira szomorú, hogy attól boldog lesz, ha csak meglát. Higgy nekem.

-          Tényleg ennyire szomorú?

-          Már két napja alig eszik valamit. Nagyon ijesztő. – tényleg az.

-          Sietek. – pattantam fel.

Nincs itt valami pornó? – szólt utánam gyorsan, de én csak vigyorogva becsaptam a fürdőm ajtaját. Ez hülye.      

*Zayn: - Én vagyok a király, mindig megvigasztalom Melaniet! Höh. 

-------------------------------------------------

Hallom már az olvadozásokat... Zayn waah:D Nos én mindig jól mulatok az ilyen jellegű kommenteken, úgyhogy hajrá...:D 

Ne felejtsd, minél több pipa és komment, és következő héten annál többet olvashattok♥ Csók, puszi, Nety voltam XoXo

Előzetes:

  ,,Itt valahol van egy lépcső… Ekkor valaki rám ugrott. Sikítani sem tudtam olyan gyorsan történt minden. A támadómmal együtt legurultunk a lépcsőn. Mi van ha kés van nála? Atyaég.

-          Ki a fene vagy te? – ült rá a fejemre a támadóm. Nagyon ismerős volt a hangja. – Ha megmozdulsz, van nálam egy WC pumpa. És nem félek használni...." 

*Lou: - Titokban én is olvasgatom a kommenteket. A harmadik nevem Dezső. Nem tudtad? 

Nos, hol a kommentem?