Én veled, Te vele, Ő velem...

Vajat loptam, aztán szerelmet vallottak. Oké, jöhet a mentő...

Na ez most egy kicsit rövidebb rész lesz, mint amihez szokhattatok, de ígérem ennek fényében hamarabb hozok folytatást:)) A csattanó itt sem fog elmaradni;) píísz:)

 

…Ekkor kicsapódott az ajtó és Lou rohant be rajta.

-          Gyertek gyorsan! Zayn legurult a lépcsőn! – a fejemben megszólaltak újra a vészharangok…

Cirka két órával később

-          Paul meg fog minket ölni. – sóhajtott Niall.

-          Jó, ezt még mond el hússzor. – fújtatott Lou bosszúsan. Kórházban voltunk. Vártuk Zaynt, hogy mikor jön már ki végre a vizsgálóból. Mint az örült úgy rohantunk be, mivel Zayn nem tudott rálépni a lábára és elég csúnyán bedagadt.

-          Éhes vagyok. – ismételte magát Niall. Igen körülbelül csak huszonötödszörre haljuk tőle az elmúlt félórában.

-          Esküszöm lövők neked egy csirkét. – nézett Niallra Lou. Niall elvigyorodott, majd közelebb hajolt a matrózhoz.

-          Ne morgolódj már. Tudod, hogy te vagy a hangulatfelelős.

-          Jó, csak… - Lou fáradtan megdörzsölte a szemét. – Alapból Harry sem önmaga és ez kiakaszt, hogy mindig azzal a banyával lóg. Pluszba itt van Zayn is, aki szintén egy csaj miatt került bajba. Illetve kettő miatt. – nézett rám jelentőségteljesen. Én csak fintorogtam, de megértettem, hogy dühös. Én is az lennék.

-          Mi van Zaynnel? – lépett be a terembe Harry és nyugtalanul a fiúkra nézett. Lou csak felhúzta a szemöldökét, de nem válaszolt, ahogy Niall sem. Csak szemrehányóan néztek rá.

-          Legurult a lépcsőn, és nem bír rálépni a lábára. – hallottam meg a hangomat. Harry értetlenül nézett rám.

-          Hogy gurult le?

-          Úgy, hogy még mindig részeg volt. – magyaráztam készségesen. Igazából, amikor megláttam Zaynt a lépcső mellett ülni egyszerre volt mulatságos, meg sajnálatra méltó. Állítása szerint csak minket keresett, de hogy miért ment a garázsba arra már nem tudott választ adni.

-          Mi az, hogy még mindig? Ti elmentetek bulizni nélkülem? – nézett hüledezve a srácokra.

-          Nem hiszem, hogy ráértél volna. – vágta rá Lou.

-          Azt hadd döntsem el én! – sértődött meg Harry.

-          Fiúk! – álltam fel és Harry vállára tettem a kezem. – Legalább köztetek ne legyen már balhé, okés?

-          Lounak van baja, én tök normálisan jöttem ide. – vont vállat Hazza.

-          Nekem van bajom? – akadt ki Lou. – Megint Cintiánál jártál, valld be!

-          Semmi közötök hozzá! – fordult el a kis göndör.

-          Dehogynem! – pattant fel Lou. – És ez te is jól tudod.

-          Lou. – Hazza hosszan nézett a srácra. – Nem akarok balhézni, kérlek.

-          De akkor miért nem mondod el, hogy hova mész ilyenkor? – lépett közelebb Lou. – Azért vagyok dühös, mert nem csak hogy megszegted az ígéreted, hanem hazudtál is.

-          Igen, mert… mert tudtam, hogy ki fogtok akadni.

-          Szereted őt? – állt fel Niall is. Én meglehetősen ostobán éreztem magam. Nagyon reménykedtem, hogy a válasz egy ’nem’ lesz.

-          Nem tudom. – válaszolt végül Hazza. – De szeretnék vele továbbra is találkozni.

-          Akkor legyen úgy, ahogy szeretnéd. – vont vállat Lou.

-          Tessék? – lepődött meg Harry. – Jól hallom, hogy nem fogsz kiakadni rajta?

-          A véleményemet ismered, de ha ezt szeretnéd csinálni és boldoggá tesz, akkor hajrá. Nem fogok az utadba állni.

-          És én sem. – bólogatott egyetértően Niall.

-          Srácok. – mosolygott szélesen Harry. - Köszönöm. – ölelte meg őket. Engem meg megevett a fene. Én is álljak be a csoportos ölelésbe? Ekkor kinyílt a vizsgáló ajtaja. Zayn botorkált ki rajta Liam segítségével. Ami rossz hír volt, az az volt, hogy egy jókora bokagipsz került a lábára az arab hercegünknek. Remek. Paul ténylegesen ki fog nyírni engem.

-          Hogy vagy tesó? – lépett oda gyorsan Niall és segített Liamnek leültetni az egyik székre Zaynt.

-          Szarul. Fáj a fejem. – morogta a feketeszemű, majd rám nézett. – Te egyben vagy Melanie? Nem nézel ki valami jól… - Ó, kösz barátom, máris jobb lett a közérzetem. Miért van az, hogy soha nem nézek ki jól előttük?

-          Igen. – bólintottam morcosan.

-          Az Niall alsógatyája? – mosolygott sunyin Harry, mire megdöbbenve vettem észre, hogy nem öltöztem át. A fenébe. Remélem legalább félmillió fotós fog a kórház előtt várakozni.

-          Na, kit ölhetek meg? – lépett be egy nagyon mérges Paul. A fiúk megszeppenve pattantak fel, kivéve Zaynt, aki úgy nézett ki, mint egy leharcolt hippi. Paul villámló tekintettel rám nézett, majd hirtelen elnevette magát. Mindannyian értetlenül összenéztünk. Ez vajon mit ivott?

-          Melyik szerencsétlen adta rád ezt a szerelést? – fulladozott a nevetéstől, mire a fiúk is fellélegezve elmosolyodtak. – A szörnyecskés mamuszodat pedig imádom. – nézett le a lábamra.

-          Azt én vettem Niallnek! – jelentkezett buzgón Lou. Én pedig nagyon élveztem, hogy ismét én vagyok a nevetség tárgya. 

 

-          Egyél még valamit. – nógatott Harry.

-          Nem vagyok éhes. – vontam vállat. Igazából szörnyen az voltam, csak hát már benyomtam úgy 10 perccel ezelőtt egy egész hamburgert, meg még két nutellás palacsintát és nem akartam, hogy Hazza egy falánk kisdisznónak gondoljon.

-          Azzal a hamburgerrel komolyan jól laktál? – kérdezte Lou teli szájjal én meg irigykedve néztem, ahogy sorba tűnteti el a finom csirkehusikat.

-          Igen. – mosolyogtam erőltetetten. – Nem szoktam sokat enni. Vissza kell rázódnom a csúcsformámba. – nevettem fel, mintha nagyon vicceset mondtam volna.

-          Pont neked nem kéne fogynod. – nézett értetlenül Liam. Ha ő azt tudná… A csúcsforma alatt azt az álom 47 és fél kilót értem, ami két éve voltam. Most, hogy egészen pontos legyek 60 és fél kiló vagyok. Ronnie mindig azt mondja, hogy a husisabb lányok a szebbek, de ettől még a maradék életkedvemet is elveszi. De komolyan… Ki akar husis lenni? Mert én totál depresszióba szoktam ilyenkor esni és bánatosan elfogyasztok egy tábla Milka csokit. Mert lehet, hogy kövéren halok meg, de legalább boldogan.

-          Én most kimegyek a konyhába. – szabadkoztam. Igazándiból reménykedtem, hogy Lou és Harry hűtőjében találok valami ehetőt, amit megehetek. Igen, itt vagyunk a lakásukban. Paul visszahozott ide minket, miután ténylegesen is jól letolta a fejünket. A fiúk egymás melletti lakásokban laknak, aminek közös udvara van. Arról már felhomályosítottak, hogy szinte már majdnem mindegyiküknek van egy saját kecója, de még ,,átmenetileg” itt maradnak, mert így most egyszerűbb. Szerintem meg tuti félnek egyedül egy hatalmas házban azért nem költöznek.

-          Fenébe. – morogtam és bánatosan állapítottam meg, hogy egy vaj kivételével meg 6 üveg vodka mellett semmi más nem található. Ja, de. Valami gusztustalan zöld lekvár. Fúj. Fintorogva belenyúltam a vajba és lenyaltam az ujjamról. Hmm… jobb, mint a semmi.

-          Te mit lopkodsz? – hallottam meg egy hangot mögülem, mire gyorsan megfordultam és bevágtam a hűtőt, de olyan szerencsétlenül, hogy a kezemet is otthagytam.

-          Auuu. – nyögtem fel fájdalmasan. Niall csak felnevetett és lerakott elém egy hamburgeres tányért.

-          Ez mi? – néztem rá, miközben a kezemet dörzsöltem.

-          Nem akarom, hogy kilopd a fiúkat a vajukból. – válaszolta halálosan komolyan, mire én elpirultam. – Tessék. – nyomta közelebb a tányért hozzám.

-          Mondtam, hogy nem vagyok éhes. – tiltakoztam.

-          Aha. – horkantott fel Niall. – Tudod mit? Ez a mi titkunk marad. – kacsintott.

-          De… - habozva néztem a tányérra.

-          Egyél. – érintett meg Niall mosolyogva. – Tudom, hogy azért nem akarsz enni, hogy Harry előtt jobb színben tűnjél fel, de amiről nem tud, az nem fáj neki, igaz? – istenem, imádom ezt az ír manót. De tényleg. Hálás mosollyal az arcomon megöleltem és boldogan beleharaptam egy hatalmasat a hamburgerbe, de úgy, hogy a kechup a másik végén kifröccsent.

-          Na, végre! – nevetett fel Niall, majd neki támaszkodott a falnak. – Jó étvágyat!

-          Köszönöm. – próbáltam lenyelni a falatot. Ekkor megcsörrent a mobilom. Hirtelen minden életkedvem elszállt, ahogy ránéztem a kijelzőre.

-          Ki az? – kérdezte meg Niall.

-          A bátyám. Ha Paul nem tette meg, akkor ő fog megölni.

-          Héé. – simogatta meg a karomat. – Itt vagyok, és ha kiabál, add ide, jó?

-          Igen? – vettem fel összeszorult gyomorral a telefont.

-          Jé, a kishúgom még él? – igen, Ronnie határozottan mérges.

-          Ronnie…

-          Na, ide figyelj Melanie. Nem elég, hogy ma le kellett mondanom a munkát, hogy a kölyköket el tudjam vinni a suliba meg ilyenek, de pluszba még azzal hívogat minden ismerősöm, hogy a húgom hajnalban a bárpulton ribancoskodott.

-          Szia Ronnie! – kapta át Niall a telefont.

-          Niall add vissza… - nyúltam azonnal utána, de Niall elhúzódott.

-          Figyelj, Melnek muszáj volt ezt megtennie. – tessék? Valószínűleg Ronnie sem érthette, de Niall tovább folytatta. – Ez csak egy PR fogás volt. A lényege az, hogy most fog készülni a második albumunk és rég volt botrány a banda körül. Szóval Paul felajánlotta Melnek, hogy némi plusz pénz keretében elvállalhatná, hogy Zaynnel együtt kavarnak egy sort, és akkor máris mindenki rólunk beszél. Melanie először beszélni akart veled, de Paul azt mondta, hogy titoktartási kötelezettsége van, így nem beszélhet róla senkinek. De Mel most tényleg ártatlan. – a bátyám értetlenkedő hangját hallottam, mire Niall megnyugtatóan rám mosolygott. Én csak félve pislogtam. Reméltem, hogy Ronnie elhiszi.

-          Igen, jól van és nem esett semmi baja. Én vártam rájuk odakint és biztonságba hazahoztam. Nálunk aludt. Csak mondom, nem szólhatott neked. Most már szabad, mert a botrány beindult. (…) Persze. Örülök, hogy beszélhettünk. Szia! – nyújtotta vissza a telefont.

-          Igen? – kérdeztem bele.

-          Tényleg így történt minden? – kérdezte a bátyám komoly hangon.

-          Igen. – dadogtam, miközben beletúrtam a hajamba.

-          Ajj, Melanie. – sóhajtott a bátyám. – Tényleg szükségünk van most minden pénzre, de ennyire ne alázd meg magad sohasem, jó? Sokkal értékesebb vagy ennél. – én csak nagyot nyeltem. Utálok Ronnienak hazudni.

-          Rendben. – morogtam.

-          Na, mindegy. Most megyek. De remélem, ma már itthon alszol. – búcsúzott.

-          Igen, persze. – válaszoltam, mire a bátyám egy ’Remek’ válasszal szétkapcsolta a vonalat. Megkönnyebbülten felsóhajtottam és megöleltem Niallt.

-          Köszönöm.

-          Ugyan már. – mosolygott. – Már sajnáltalak, hogy mindenki téged hibáztat, pedig Zayn ugyan olyan felelős, mint te.

-          Most már mindegy. – grimaszoltam.

-          Na, edd a hamburgered, mert kihűl! – noszogatott kedvesen a szöszi. Én csak mosolyogva beleharaptam a kajába. Hát éhen halni sem fogok, annyi szent. 

-          Jössz búnyozni Zayn? – szemétkedett Lou nevetve, miközben Zayn nagy nyögések közepette elfeküdt a kanapén. Járógipszet kapott, de úgy szenved, mintha gerinctörése lett volna, pedig csak egy hülye kis ficam.

-           Hagyd már őt Lou. – figyelmeztette Liam, miközben épp valami telefont bütykölt.

-          Na, mi van berezeltél? – folytatta tovább Mr. Matróz, mire Zayn hozzávágott egy párnát.

-          Kopás van!

-          Ah, tönkretetted a hajamat! – sikoltott fel Lou. – Ezért megmondalak anyunak! – nyávogta tökéletes nyolc éves kislány kiejtésével.

-          Harry nyomj fel egy fotót Zaynről! – szólt oda Liam Mr. Kockának, akit három tank sem tudna a telefonja mellől elrángatni. Hazza robotszerűen felállt és kattintott pár képet Zaynről, aki épp a halálán volt.

-          Valaki hozzon vizet. – nyöszörögte.

-          Te is ki tudsz menni. – ült le a kanapé másik végére Harry.

-          Nem, mert nagyon fáj… - nézett fájdalmas kifejezéssel körbe Zayn. – És szomjas is vagyok.

-          De a doki mondta, hogy járkáljál is néha! – emlékeztette Liam, miközben hozott neki egy pohár vizet.

-          Tényleg. – nézett fel Harry. – Mi újság Perrivel? – mindenki Zaynre nézett, aki csak grimaszolt egyet.

-          Nem veszi fel a telefont és az smsekre sem válaszol. – vonta meg a vállát, de megint elszomorodott.

-          Ugyan már. – ment közelebb Lou és leguggolt a feje mellé. – Hívni fog. Most biztos mérges, de majd megenyhül…

-          Nem, nem fog. – nézett bánatosan rám Zayn. – De talán jobb is így. Melanie ráébresztett, hogy talán mégsem ő az a lány, aki miatt érdemes ennyit vesződnöm. – Azt hittem rosszul hallok. A fiúk is meglepve pislogtak rám meg Zaynre. Az arab herceg most komolyan szerelmet vallott nekem??

-----------------------

Ouups:DD Szerintetek ezt Zayn tényleg ÚGY értette, vagy csak egy félreértelmezhető mondat volt? Kommenteket szélesezerörömmel várom:)) Annyit súgok, hogy a kommentek száma erősen növeli az esélyt a mihamarabbi részhez:D