Vízilovak, autókázás és a végén egy hiszti...
Na hali csajszik:))) Itt a következő rész:)) A twitteresek legtöbbje már egy információmorzsából rájöhetett, hogy ki lesz a másik főszereplőnk;) A lényeg, hogy a mostaniban megtörténik a nagy békülés, utána a végén pedig megint egy kicsit borúsra fordul a szitu...
Na de nem dumálok, majd a végén;) Jó olvasást:))
-
Banda,
nem banda, banda, banda, nem banda – mondtam fennhangon, miközben
szétszortíroztam a lapokat, amiket Paul adott. Már nemsokára vége a
munkaidőmnek. Elégedetten felsóhajtottam. A szemem már X-ekben állt. Ma a
megbeszélés után nem is találkoztam a fiúkkal, aminek külön örültem. Mármint jó
fejnek látszanak meg minden, de Harry jelenléte még mindig idegesített. Nem
tudom miért. Még mindig haragudtam rá a pöcsfejsége miatt, de… igazából az
zavart, hogy… amilyen hatással volt rám.
-
Az a
bandába tartozik. – szólalt meg mellettem egy mély hang, mire
ijedtemben kiejtettem a lapokat a kezemből. Szemrehányóan néztem a hang
forrására.
-
Ne
haragudj! – mosolyodott el bocsánatkérően. – Valahogy mindig rossz belépőt alkotok. – nem szóltam egy szót
sem, hanem inkább lehajoltam, hogy felszedjem a papírokat. – Várj, hadd segítsek… - ráhagytam. Így gyorsabban végzünk. Mikor
felegyenesedtünk kikaptam a kezéből a lapokat és villámgyorsan folytattam a
szortírozást. Csak el innen minél előbb!
-
Melanie… -
szólalt meg halkan a fiú. – Melanie,
kérlek, nézz rám. – nem akartam, de a szavai úgy hatottak rám, mint egy
mágnesre. Dacosan a szemébe néztem. –
Sajnálom. Tudom, hogy megbántottalak. De egyáltalán nem olyan vagyok, mint
amilyennek gondolsz.
-
Ugyan már. –
hallottam meg a saját hangomat. – Mit
érdekel téged, hogy én mit gondolok?
-
Rossz
tulajdonságom. – mosolyodott el megint. – Sajnos, néha túl sokat is törődök azzal, hogy milyen embernek
tarthatnak engem. – elkomolyodva vizslatta a szememet. Remélem, a szememből
nem tud olvasni…
-
Jó Harry,
felejtsük el. – vontam meg a vállam. – Talán én is túlreagáltam.
-
Hazza.
-
Tessék? –
érdekes fejet vághattam.
-
Hívj csak
Hazzának. Ez a becenevem. – mosolygott rendületlenül.
-
Okés… Hazza. – vontam fel a szemöldököm.
-
Akkor
tényleg nincs harag? – tette fel újra a kérdést.
-
Nincs,
mondtam már. – forgattam meg a szemeimet.
-
Szuper! –
csillant fel a szeme és egy cuppanós puszit adott az arcomra. Meghökkent
arcomat látva elnevette magát. – Tessék
Bambi, ezt neked hoztam, hogy megenyhítselek. – azzal elegánsan letérdelt
és odanyújtott nekem egy szál vörös rózsát.
– Remélem Melanie kisasszony, ezután már rám is mosolyog majd! – totálisan
elolvadtam. Jézusom, Mel mondj már valamit!
-
Tudtad,
hogy a vörös a szerelem jelképe? – mikor meghallottam a saját
kérdésemet, majdnem kettéállt a fülem. Hogy tudok ilyen ostobaságot kérdezni?
Hazza elnevette magát.
-
Tudom! De
én minden lányba szerelmes vagyok. – kacsintott. – Mikor mész haza? – váltott gyorsan
témát és felült az asztalra. Az se zavarta, hogy a papírokon ül.
-
Amint
befejeztem ezt. – intettem a feneke alatt lévő papírokra.
-
Hajrá. –
vigyorgott. – Utána elvihetlek haza, ha
szeretnéd. – fejemben megszólalt a vészcsengő. Lelki szemeim előtt láttam,
hogy totális extázisban leszaggatom magamról a ruhát, és Harryre vetem magam.
Aki így nem lát semmit az útból és beleütközünk egy fába. És mind meghalunk.
Utána az újságok címlapján a következő szalagcímek futnak: Harry Styles utolsó
pillanataiban melleket látott… Harry Styles gyors menetet szerette minden
szempontból… Vajon egyben ki tudnának szedni a kocsiból? Mennyire ciki lenne
már, ha mindenki látna ruha nélkül…
-
Melanie! – csettintett
a szemem előtt Hazza. Bocsánatkérően elvigyorodtam és elfordultam, hogy ne
lássa az elvörösödött arcomat.
-
Bocsi…
csak elbambultam… - nagy levegőt véve visszafordultam felé. – Egyáltalán vagy már elég idős a jogsihoz?
– csipkelődtem.
-
Hahahaha!
–
játszott meg egy műnevetést Harry herceg. –
Na, most komolyan, haza vigyelek?
-
Nem kell…
- ráztam
meg a fejem mosolyogva. – Itt lakom a
közelben. – Az ,,itt” csak körülbelül 40 perc tömegközlekedéssel. De muszáj
valahogy leszerelnem az ipsét.
-
De láttad
már kint az időt? – biccentett az ablak felé. Nagy bánatomra odakint
úgy döntött az időjárás, hogy megszívat engem. Mintha dézsából ömlött volna a
víz, úgy esett. Mondjuk ez London baby… Megszokod vagy megszöksz.
-
Tényleg
nem kell Harold. – mosolyogtam rá.
-
HAZZA! – vágta
rá, mire kinyújtottam a nyelvem.
-
Nekem
Harold maradsz! És készen is vagyok! – sóhajtottam fel győzedelmesen,
miután leraktam az utolsó papírt is.
-
Akkor
viszont tényleg búcsúzok. – pattant le az asztalról és szorosan
megölelt. Az illata… Óh… Éreztem, hogy most játszom el a ,,Kaparj fel a földről
Bébim” számot. Még szerencse hogy Harry erősen fogott. – Viszlát, holnap Mel! – kacsintott, majd kiment. A fejem
körülbelül egy értelmes elefántéra hasonlíthatott.
-
Mi a baj?
Előttem nyugodtan engedhetsz galambokat. – meglepődötten felkaptam
a fejem. Niall állt mellettem vigyorogva.
-
Mi van? – nyögtem
ki.
-
Kicsit be
van feszülve a testtartásod. Én fingás előtt szoktam így koncentrálni.
-
Fúj
Niall! – nevettem el magam. Akkora bolond ez a szöszke fiú. Remélem
majd az ikrek is fognak rá hasonlítani, ha egy kicsit nagyobbak lesznek. Minden
esélyük meg van rá, mert olyan tejföl szőkék, hogy az csak na.
-
Kicsit
borúsra vált az időjárás. – nézett ki ő is az ablakon.
-
Igen…
Niall, nincs kocsid? – csillant fel a szemem.
-
De van. –
harapott bele egy almába. Hogy honnét vette elő azt ne kérdezzétek. Nem tudom.
-
És…
esetleg nincs kedved haza vinni? – néztem rá boci szemekkel.
-
Jaj, ne
nézz így rám! – nevette el magát. – De van kedvem.
-
Szuper! –
dobbantottam egyet a lábammal.
-
De nem
tudlak.
-
Tessék? – görbült
lefelé a szám. – Miért?
-
Mert
szervizben van. – magyarázta készségesen a szöszibogyó.
-
De ezt
nehogy elmond elsőre. – dohogtam.
-
Ezt
kérdezted? – vonta fel a szemöldökét.
-
Hülye. – löktem
oldalba. – El fogok ázni.
-
Hazza még
nem ment haza. – elkezdte előkotorni a telefonját. – Szóljak neki?
-
Ne! – tettem
rá a kezemet a kezére. – Megy valahova.
Ezért nem tudott ő sem elvinni. – kamuztam.
-
Valahova?
–
nevette el magát megint. Egyre jobban imádom a nevetését. – Inkább Valakihez! – kacsintott rám.
-
Mi ez a
jókedv? – lépett be Lou.
-
Semmi
extra. – vonta meg a vállát Niall. – El tudod vinni Melaniet haza?
-
Nem megy
sajnos. – rázta meg a fejét a fiú. – Most adtam oda Joshnak az autómat. De… - elgondolkodva az ablak
melletti szekrényhez sétált. – Még
lehetek a megmentőd. Csak hova is raktam… Meg van! – mászott elő a
szekrényből. Diadalmasan átnyújtott egy rózsaszín esernyőt.
- -
Ez mi? –
nyitottam ki azt a szörnyűséget. Az esernyőn pluszba még zöld vízilovak is
voltak, akik sárgarépát rágcsáltak. Szegény divattervező, aki megtervezte
valószínűleg épp idegösszeomlást kaphatott.
- -
Nem
tetszik? – háborodott fel Lou. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most
komolyan gondolja-e, vagy csak megjátssza magát. – Én terveztem! – húzta ki magát peckesen.
-
Óh.
Csúcs. – néztem rá cinikusan.
-
Hát, ha
nem tetszik, akkor nyugodtan el is ázhatsz. Miss Vizi banya. – húzta
fel az orrát. Nem tehettem róla, de már elnevettem magam. Niall az majdnem
bepisilt. Akkora forma ez a gyerek!
-
Mel nem
hagytam itt a telefonom? – lépett be Hazza, majd odasietett az
asztalhoz. – Meg van! – mosolyodott
el megkönnyebbülten, majd felnézett ránk. –
Mi a nevetés tárgya?
-
Kiröhögték
az ernyőmet. – szipogott Lou.
-
Mert az
egy fos. – nézett rá kötekedve Hazza.
-
Ki ne
mond még egyszer, hogy fos! – kiáltott fel Mr. Tengerész.
-
Fos! –
nyújtotta ki a nyelvét pimaszul a srác. Lou kinyitotta az ernyőjét.
-
Rettegj a
vízilovaimtól! – azzal megkergette Harryt. Mi csak nevettünk
Niallal. Mikor a két srác elunta a futkározást, Lou félresöpörte a haját.
-
Hazza nem
tudod kidobni Melyt hazafelé menet? – érdeklődött, miközben elrakta
az ernyőt. Harry kérdőn rám nézett.
-
Meggondoltad
magad? – sakk-matt. Muszáj voltam belemenni.
-
Igen.
Hazaviszel? – néztem rá könyörgő tekintettel.
-
Naná. –
megrázta a haját.
-
Nem kell
menned sehova? – érdeklődött Niall.
-
Nem.
Megyek haza aludni. Álmos vagyok. – elkaptam Niall hunyorgó
pillantását. Esküszöm mintha a vesémbe látott volna. Álltam a tekintetét.
Nyilván nem érti, hogy miért kamuztam. Mindegy, nem is nagyon érdekelt, hogy
mit gondol. De azért rendes, hogy nem buktat be. És az tény, hogy gyönyörű kék szeme van…
-
Mehetünk,
hölgyem? – nézett rám kérdőn a göndör hajúak hercege.
-
Persze. –
bólintottam és a pillangók ismét elkezdtek bukfencezni a gyomromban… Mi lesz
még itt?
-
Nem
fázol? – nézett rám Harry, miközben hármasra váltott.
-
Nem. Pont
jó! –
vágtam rá vacogva. A fürtös vigyorogva bekapcsolta a fűtést, de nem fűzött
hozzá kommentárt. Csendben voltunk egy darabig.
-
Biztos
tudod, hogy hova kell menni? – kérdeztem bizonytalanul.
Mindent, csak ne kussoljunk…
-
Persze. –
bólintott. – Egy saroknyira lakik tőled
az egyik haverom.
-
Hogy
hívják?
-
Bill. Egy
suliba jártunk, évfolyamtársak voltunk. Néha lenyomjuk a játék maratont, ha úgy
hozza a helyzet.
-
Aha,
értem. – csönd.
-
Az itt,
az nem is olyan közel van. – jegyezte meg.
-
Ha gond,
gyalogolok. – ajánlottam fel készségesen, bár nem sok kedvem
volt agyon ázni.
-
Jaj,
dehogyis nem azért kérdeztem. Csak… bent azt mondtad, hogy pár percre laksz.
-
Nem
akartalak zavarni.
-
Engem
soha sem zavarsz. – kacsintott rám. Jaj, istenem, ugye nem pirulok?
Éreztem, hogy remeg a kezem. Miért szórakozik velem folyton?
-
Na és…
van barátod? – fordult be egy utcába.
-
Öhm… - na,
most mit mondjak? – Nem panaszkodok.
-
Ez jó! –
kuncogott fel. – Megjegyzem, ha
kérdeznek az újságírók! Kitűnő kerülő válasz.
-
Tudom. –
mosolyogtam vissza. – Neked barátnőd?
-
Igen van.
–
válaszolta halálosan komolyan. Nekem meg kettérepedt a szívem. Óh, szívem
szerelme ne hagyj el… Vajon a barátnője mit szólhat ahhoz, hogy élete párja más
lányokkal csókolózik a bulikban? – Lou.
-
Tessék? –
nevettem fel meglepődötten. Még egy pofon. Ezek buzik? Akkor inkább foglalt
legyen.
-
Nyugi
csak viccelek. – vigyorodott el megint, majd újra elkomolyodott. – Nemrég szakítottunk. Meg csalt
Eleanorral.
-
Az ki? –
érdeklődtem, mert már rég elvesztettem a fonalat.
-
A
barátnője. – mosolygott rám.
-
Igen?
Helyes?
-
Hát… - megint
felnevetett. – Ennivaló segge van.
-
Harold! –
csattantam fel, majd elkuncogtam magam. Tehát Hazza gyengéje a szép fenék. A
csudába… Tudtam, hogy nem kellett volna bezabálnom azt a csokis sütit a buli
közben. Milyen kár, hogy fenékre megy. –
És valakinek még a bandában van barátnője?
-
Aham.
Liamnek ott van Dani, Zayn pedig Perrivel kavar. – húzta
el a száját.
-
Mi a baj?
Nem kedveled? – puhatolóztam.
-
Hosszú
történet. – legyintett kedvetlenül. Most érzékeny területre tapintottam?
-
Hazza – tettem
a combjára a kezem gondolkodás nélkül –
Bocs, ha megbántottalak.
-
Jaj Mel… - rázta a
fejét mosolyogva. – Semmi baj, nem te
vagy a hibás. Majd megismered Perriet és rájössz, hogy mi bajom.
-
Okés. –gyorsan
visszahúztam a kezemet. Pedig szívesen megmasszíroztam volna ott még dolgokat…
-
Melyik
ház? – nézett körül.
-
Óh pont
ez az! – mutattam a háztömbünkre. – Tökéletes! Köszönöm Hazza.
-
Ugyan
már, nekem volt a megtiszteltetés. – adott gyorsan két puszit én meg
kiszálltam. Muszáj mindig ilyen édesen beszélnie? Aranyos volt, mert addig nem
is ment el, amíg be nem mentem a kapun. Vigyáz, hogy nehogy bajom essen. De
aranyos… Harry Styles elraboltad a szívemet!
-
Minden
ok, Mel? – állt meg Ronnie a fürdőszoba ajtóban és lazán neki
támaszkodott az ajtónak.
-
Persze,
miért ne lenne? – válaszoltam szétszórtan. Igazából Harry körül
forgolódtak a gondolataim. Iszonyat hülyén kezelem a helyzetet. A kocsiban is
tiszta cikin viselkedtem.
-
Csak mert
a szaros pelenkát raktad vissza gyerekre. – jegyezte meg a bátyám
kuncogva. Értetlenül lenéztem Alishára, aki gurgulázva tömte a szájába a
törölköző végét.
-
Basszus
tényleg… - mérgelődtem. Fáradtan megtöröltem a homlokom. Csorgott róla
az izzadság.
-
Hagyd
majd én. – tolt el finoman, majd átcserélte a pelust. Leültem a fürdőkád
szélére.
-
Ma nehéz
napod volt? – kérdeztem tőle, miközben ő épp vicces arcokat
vágott kicsire.
-
Tűrhető.
Viszont te nagyon elfáradtál. – nézett rám.
-
Áh. –
legyintettem. Ekkor eszembe jutott egy kérdés – Honnan ismered őket?
-
Mármint
kiket?
-
Paulékat.
Ő mondta, hogy jó referenciát adtál rólam.
-
Jah az
hosszú történet. A lényeg, hogy Pault már régóta ismerem és felhívott engem,
hogy kell neki egy megbízható ember.
-
Tényleg? – valami
sántított a sztoriban, de most nem volt kedvem gondolkozni így inkább
ráhagytam.
-
Aha. Na,
gyere fektessük le őket! – emelte fel Tündérkét a mosogatógépről.
-
Anyáról
van valami hír? – mentem utána.
-
Csak a
szokásos. – fordult hátra Ronnie. – Azt üzeni, hogy szeret.
-
Aha
persze. – fintorogtam egy sort.
– De egy Martiniért habozás nélkül lecserélne…
-
Melanie! –
figyelmeztettet a bátyám. – Ő az
édesanyád. Tisztelettel beszélj róla!
-
Ez az
egész helyzet miatta van! – intettem körbe. – Te már rég valami menő focicsapatban játszhatnál, és nem kellene egész
nap gürcölnöd értünk. Mindenki életét elcseszte.
-
Mel! –
csattant fel a fiú.
-
Tudod
mit? Nem is érdekel, hogy mi van vele. Egy anya tanuljon meg áldozatvállalóbb
lenni. Ne azok a kölykök tegyék meg ezt helyette, akiket a világra hozott.
-
Melanie
most már fejezd be! – kiabált rám Ronnie mérgesen. Ekkor vettem észre,
hogy az ikrek ott figyeltek megszeppenve az ajtójuk mögül. Hirtelen
elszégyelltem magam. Nem előttük kellett volna egy hisztit lecsapnom.
Frusztráltan beletúrtam a hajamba és kérdőn a bátyámra néztem, aki csak dühösen
elfordította a fejét.
-
Senkinek
sem könnyű. Ne nehezítsd a helyzetet. Inkább menj lefeküdni.
-
De Ronnie
segítek…
-
Nem.
Nyomás aludni. – azzal elsétált mellettem. Jobbnak láttam, ha
engedelmeskedek. Fürdés nélkül bezuhantam az ágyba. Majd holnap fürdök. Per
pillanat csak arra volt erőm, hogy a gatyát letoljam magamról. Pedig le kéne
mosnom a sminket. Eszembe jutott az összes divatújság figyelmeztetései. Tudom,
ki fog hullani a szempillám, foltos lesz az arcom és hamarabb fogok ráncosodni.
Majd holnaptól jobban odafigyelek… Ekkor megrezzent a telefonom. Egy SMS.
Kíváncsian megnyitottam. Egy ismeretlen szám:
Nagyon örülök, hogy nálunk dolgozol. Szerencsésebbnek érzem
magam, hogy megismerhettelek. Szép álmokat Melanie(L)
Hüledezve néztem az üzenetet,
majd elöntötte a fejemet a vörösség. Annyira édes a Harry. De nem írok vissza
neki. Még csak az kéne. Chh… a kis huncut. Vigyorogva tettem le a fejem a
párnára és hamar az álmok birodalmában találtam magam. De arra nem is gondoltam
volna, még álmomban sem, hogy ezekben a percekben egy buzgó kék szempár
izgatottan lesi a telefonja kijelzőjét az üzenetemre várva…
------------
Alohaaa.... na? nagy kiakadás van?:) Tudom egy valaki jobban örült volna, ha nem ez a bizonyos fiú lesz a másik főszereplő, de neki csak annyit súgnék, hogy messze van még a vége;):D Na kinek hogy tetszett?? Légyszi írjatok komikat, mert azt látom, hogy rengetegen olvassátok, de véleményt már kevesebben hagytok:)) Szerintetek Harrynek bejön Mel?
Na legyetek rosszak, igyekszem a következővel;) minden jót, Nety XOXO
jó lett Nety. fapofával nem sikerült végigolvasni, hangulatomtól függetlenül 3x-4x elmosolyodtam ;|
VálaszTörléstudom, hosszabb komit várnál tőlem, meg többet mondót, de most csak ennyit sikerült kipréselnem magamból.
talán első lettem, vagy nem :)
:*
Első lettél édes:)) Sajnálom a szarkedvedet, de majd felvidítalak:))) az is, hogy már mosolyt csaltam ki belőled, már nagy eredmény<3
TörlésNiall! Úgy tudtam :D Csak ő írhat ennyire aranyos smst :) Wíí, nagyon tetszett ez a rész is :D Annyit szakadtam rajta :D Folytatást kérek gyorsan :DDD
VálaszTörlésPuszii <3 Bube
Nagyon örülök, hogy tetszett:))) És azt is, hogy sokat nevettél rajta:D Te szépszeműűűű<3
Törlésnenenenee :DDDD
VálaszTörlésNiall :DDDDDDd az a rész nagyon vicces volt :D:D:D
annyira imádom a sztorit. nem szoktam 1D-s történeteket annyira olvasni, de ezt tuti fogom :D:D
a Louisos vizilovasrépásesernyős rész is tetszett :DDD
"Pedig szívesen megmasszíroztam volna ott még dolgokat…" hahaa :D képzelem milyen dolgokat :D
húha, a vége érdekes lett. kíváncsi vagyok a folytatásra, siess! :)
Na akkor egy nem 1D fantól az lehet a legnagyobb dicséret, ha teszik neki a blogom:DD köszönöööm:))) a masszír..:D rossz vagyok:D sietek:))
Törlésna szióka :D elolvastam ám ;) ahj már hogy mindenhol csak Harry van xd kezd idegesíteni :DDD na mindegy, itt lesz valaki más is, ráadásul Niall bébi <3 úgy imádom :) jó történet :D
VálaszTörlésHóóóó meg is fogsz lepődni rendesen:DD Én is unom a folytonos Harrys történeteket:DD úgyhogy ez egy kicsit meg lesz gabalygatva:D (van ilyen szó?:D) de annyira örülök, hogy tetszik:))<3
Törlésén sem vagyok nagy 1D fan, de ez a töri nagyooon jo :)))))))))))) vàrom a kövi részt :) jo vag vagy nagyon "bébiiiiiiiii" :DD :)
VálaszTörlésam jo ha kesze-kusza a történet;) legalàbb egyedi. egyedien jo :)
Köszönöm bébiiiiii:)) IMÁDÁS<3
Törlésszia :D nagyon vicces a történeted, és jól is írsz! :D imádom már most, pedig még csak 2 rész van fent :D:D siess a következővel :) esetleg elolvasnád az enyémet is? :)
VálaszTörlésóóó köszönöm szépen:))) Már el is mentettem az oldal címed és amint lesz egy kis időm belenézek:)) De nagyon aranyos vagy és örülök, hogy tetszik<3
Törlés